Szépművészet 3. (1942)

1942 / 3. szám - Könyvszemle

a természethez, de nem másolja azt, hanem belőle új, művészi valóságot teremt. Lehetséges, mert vannak művészeink, akik az Egyház igényeit ki tudják elégíteni. A mai művészeknek örömöt jelent, ha egyházművészeti feladatokhoz jutnak. A régi nemes hagyományok útjára lép az Egyház, ha az Isten házából minél előbb kirekeszti a tehet­ségtelen kontárokat és üzleti vállalkozásokat és mint szerető édesanya öleli magához a művészeket. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter a Mű­barát kiállítóhelyiség kiállításáról megvásárolta Szandai Sándor: „Kontyos nő“ c. bronzszobrát. A székesfőváros polgármestere az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola növendékei részére létesített négy, egyenként 600 pengős ösztöndíj kiírása iránt a Főiskola útján intézkedett. A Műbarát XVIII. kiállításáról a kultuszminiszter meg­vásárolta Udvardy Ignác festőművész „Széna-tér“ c. víz­festményét, továbbá Pituk József grafikusművész „Padon­­ülők“ c. tusrajzát, valamint „Erők“ c. ceruzarajzát. Budapest székesfőváros a február hó folyamán meg­nyílt különféle képzőművészeti kiállítások művészeti anyagából mintegy 10.000 pengő értékű vásárlással támogatta a képző­művészeket. A Szent István Emlékév Országos Bizottsága Szom­bathely városának három faliszőnyeget adományozott. E sző­nyegek közül az egyik Szombathely városát jelképezi, a további kettő pedig Szent Imre házasságát, illetve Orseolo házasságát ábrázolja. A szőnyegek megtervezésére és elkészítésére Basilides Barna festőművész nyert megbízást. A művész a napokban készült el a szőnyegekkel, amelyeket a műtermében kiállított, s amelyeket mellékleteink között bemutatunk. A Műterem kiállításáról a kultuszminiszter Sárközy Csaba festőművésztől megvásárolta a „Mezei út“ c. vízfest­ményét. KOZMA MIKLÓS 1884—1942. Az egész magyar társadalom meleg és őszinte részvétében, amellyel Kozma Miklóst, a kiváló magyar államférfit, számos magyar kulturális intézmény, köztük a Magyar Távirati Iroda, a Rádió és a Magyar Film Iroda megteremtőjét és irányítóját kísérte utolsó útjára és gyászolja, a magyar művészvilág is osztozik. Kozma Miklós egyike volt azoknak a kiváló magyar vezető férfiaknak, akik nemcsak hivatalos, hanem magán­életükben is lelkes barátai az irodalomnak és a művészetnek. Kozma Miklós is nemcsak a Rádió hullámain keresztül bizto­sította a magyar művészetnek a legszélesebb magyar és külföldi közönség előtt való meg- és elismertetését, hanem maga is lelkes műértő és műgyűjtő volt. A modern magyar művészetet nem­csak jól ismerte, hanem szerette, s annak számos pompás alkotását szerezte meg gyűjteménye számára. Az egész magyar művésztársadalom mélységes részvéttel és kegyelettel fogja emlékét megőrizni. KÉZDI-KOVÁCS LÁSZLÓ 1864—1942. Kézdi-Kovács László halálával nemcsak a magyar művé­szet egy költői lelkű festője, hanem a magyar művészeti kritika egyik legfelkészültebb és leglelkesebb művelője távozott el az élők sorából. Autodidakta volt, ennek ellenére azonban már igen fiatal korában elismert tájképfestő lett. 1886 óta állandó kiállítója volt a Műcsarnoknak. 1893 óta egészen a legutóbbi évekig a Pesti Hírlap művészeti kritikusa volt. Tehetségét a fes­tés és az írás között osztotta meg, de minden idejét lelkesen áldozta a magyar művészet szolgálatára. Több művével nem­csak itthon, de külföldön is nagy sikert aratott, így egyik erdő­részletével 1909-ben Londonban nyert aranyérmet. Ezt a képét a Velencei Modern Képtár vette meg. Művésztársai nemcsak a kiváló festőt, hanem a mindig jóindulatú műbírálót gyászol­ják benne. Utolsó útjára nemcsak kortársai, hanem a leg­fiatalabbak közül is számosan elkísérték. KÖNYVSZEMLE MAGYAR MŰVÉSZETI ÍRÁSOK címmel, az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum kiadásá­ban, s a Kir. Magyar Egyetemi Nyomda betűivel új művészeti könyvsorozat indult meg. A magyar könyvművészet tökélyével készülő sorozat szerkesztője Csolnky Dénes főigazgató, a Mun­­kácsy-kötet előszavában a következőkben ismerteti célkitűzéseit: „A Magyar Művészeti Írások“ céljai már a címmegjelölésben bennfoglaltatnak. Az újabb magyar művészet az elmúlt század­ban indult el gazdag és ütemes fejlődési útjára. E század úttörő festő- és szobrásznagyságai kínálják a legvonzóbb, legkevesebb nehézség nélkül és legrendszeresebben feldolgozható munka­­területet művészmonográfiák számára, s így a súlypont, a fejlő­dés természete szerint, erre az időszakra esik. Ennek nagyobb arányszámához mérten kívánja a vállalkozás a magyar művészet fejlődésének egész folyamatát figyelemmel kísérni és ennek jelentős korszakait, e korok ismert, vagy névtelen hőseit a művészeti essay formájában megjelentetni. A téma keretei nyilvánvalóan tágabbak, mint az előadás formájáé, melynek essayszerű alakja szigorú előírást jelent az író számára, de viszont a személymonográfián túlmenőleg egyes művészeti tárgykörök vagy önálló egységet mutató művészeti alkotások előadását a tudomány szempontjai szerint, de a szépíró művészi köntösé­ben teszi lehetővé. Így zárható az előadás körébe a barokk, továbbá a románkor, de főképen a gótika művészete is, melynek felvidéki, vagy erdélyi alkotásai a művészet tudósa számára mind­annyi érdekes és vonzó essay-témát rejtegetnek még. Nyilvánvalóan inkább az elmúlt történelmi korok festészetéhez és szobrászatához kapcsolódva kaphat helyet a vállalkozásban az építőművészet is.“ Az első kötetet Farkas Zoltán írta Munkácsy Mihály­­ról, a másodikat Pigler Andor Bogdány Jakab­ról. Ismerteté­sükre a közeljövőben visszatérünk. Dercsényi Dezső: Korszerű műemlékvédelem Olasz­országban. Budapest, 1941. Rövid bevezető ismerteti az olasz műemlékvédelem több évszázados fejlődését, majd rátér a Giuseppe Bottai nemzetnevelési miniszter által létrehozott, 1939. évi műemlékvédelmi törvény ismertetésére. Külön fejezetben tárgyalja az új törvény alapelveit, melyek leg­fontosabbika az, hogy „a műemlék akkor is a közérdek tárgya, ha jogi értelemben magántulajdon. Rámutat az új törvénynek a régiekkel szemben való nagy előnyeire és fejlődésére. A követ­kező fejezetben az olasz műemlékvédelem adminisztrációját mutatja be, végül pedig az új törvény értelmében létesített Központi Restaurálási Intézet felállítását és jelentőségét méltatja. A kiváló műemlékvédelmi szaktudással megírt munkát a „Művészeti vagy történeti érdekű tárgyak védel­méről szóló törvény­ szövegének teljes és pontos magyar fordítása egészíti ki.

Next