Szépművészet 3. (1942)

1942 / 11. szám - Művészeti Élet

MŰVÉSZETI ÉLET AZ ORSZÁGOS EGYHÁZMŰVÉSZETI TANÁCS a katolikus nagygyűléssel kapcsolatban október 3-án tartotta ülését. Lépesd Antal apostoli protonotárius, egyházi elnöke magasröptű beszéddel nyitotta meg az ülést. „Hitvallást teszünk — mondotta. Mi a katolikus szót pozitív értelemben magyarázzuk. A katolikus Egyház tantételei, kegyelemgazdag­sága és erkölcsi elvei az egész világnak rendelkezésére állnak. Mi valljuk a művészet katolicitását. Célunk a nemzeti egyház­művészet nagymérvű előrevitele. Tudjuk, hogy maga a nem­zeti jelleg nem jelenti egyúttal a művészetet. Azonban azt is tudjuk, hogy az egyházművészetet az Egyház előírásai, maga a katolikus lélek formálják. Magyarországon a művészeknek nagy érzékük van az egyházművészet iránt. Ezt láthatjuk a különféle kiállításokon elért nagy sikerekben is. A liturgiát lényegében is megértik. Ez az a mi egyházművészetünknek legsajátosabb vonása, mert az Egyház talajából fakadó és a lélek mélyéig lehatoló, az ikonográfiai és liturgiai előírásokat átélő művész így valóban egyházművészeti és általános művészeti szempontból maradandót fog alkotni. Rámutatott arra, hogy úgy az Országos Egyházművészeti Tanács, mint a Központi Egyházművészeti Hivatal befolyt az összes egyházművészeti kérdések intézéséb . Ez évben páratlan kinccsel gazdagodtunk. Földmívesek csatornaásás közben egy kereszt darabjaira bukkantak, melyeket sikerült megszerezni az esztergomi kincstár számára. A helyszínen további ásatásokat folytattak és a darabokból sikerült rekonstruálni a keresztet, mely a XIII. századból származik és amelyhez hasonlót nem ismerünk az Árpádok korából. Ismertette a kereszt egyes részleteit, mely limogesi minták után készült magyar munkának tekinthető. Pál Lajos mesterrel állították össze a keresztet, aki a kevés hiányzó részt művészi tökéllyel pótolta és a régi dara­bokat megtisztította. A keresztet az Országos Egyházművé­szeti Tanács tagjai tanulmányozták. Gerevich és Csányi professzor urak egyöntetűen megállapították a keresztnek a XIII. századból való származását. Magával hozta ezt a keresz­tet és bemutatta a Tanács tagjainak. Majd dr. Molnár Ernő, a Tanács előadója és az Orsz. Egyházművészeti Hivatal igazgatója tartotta meg beszámolóját. Fontosnak tartaná, hogy az Egyházművészeti Bizottságok, az Országos Egyházművészeti Tanács és a Központi Egyház­művészeti Hivatal között szorosabb kapcsolat jönne létre. Az Egyházművészeti Bizottságok működésükben nagy segít­ségére lehetnek úgy az Országos Egyházművészeti Tanács­nak, mint a Központi Egyházművészeti Hivatalnak, viszont a Tanács és a Hivatal is segítségére siethet az Egyház­művészeti Bizottságoknak. Egymás működését kölcsönösen ismerve, előbbre vihetik az egyházművészet ügyét. Ilyen szorosabb kapcsolat áll fenn a győri, pécsi és veszprémi egyház­megyével. Lazább összeköttetésben állunk az egri és kalocsai egyházmegyékkel. Kívánatos lenne, hogy a többi egyház­megyék is közvetlenül bekapcsolódjanak az Országos Egyház­művészeti Tanács és a Központi Egyházművészeti Hivatal életébe. Az 1942. évben a háborús viszonyok ellenére is igen sok egyházművészeti kérdést oldott meg a Központi Egyház­művészeti Hivatal. Ügyszáma ebben az évben sem fog mögötte maradni az elmúlt évinek, ami azt bizonyítja, hogy az általános érdeklődés az egyházművészeti feladatok iránt változatlanul fennáll. Az 1914—18-as világháború és az azt megelőző letűnt liberális korszak ellenhatást váltott ki az emberi lélekből, ami a hitélet elmélyülését hozta meg. A vallási kérdésekkel kapcso­latban széleskörű érdeklődés a külső életformákban is meg­nyilvánult, amennyiben a háború után a templomok egész sora épült nemcsak a Fővárosban, hanem országszerte. A magyar katolicismus templomépítő és berendező buzgóságát a háború nem érintette. A nehézségek az anyagi eszközök hiányában mutatkoznak. Az egyházművészet kérdései iránti érdeklődés ma is tart. Ezt kell az Országos Egyházművészeti Tanácsnak és a Központi Egyházművészeti Hivatalnak helyes mederbe terelnie. Úgy az Országos Egyházművészeti Tanácsot, mint a Központi Egyházművészeti Hivatalt az a cél hatja át, hogy ezt a feladatot kifogástalanul teljesíthesse. Korszerű templom­­épületek emelése, ikonográfiai és egyházművészeti szempont­ból helyes berendezések, beszerzések irányítása az a munka, melyet ebben az évben is végeztünk. Több, mint 12 templom­építési kérdéssel, 48 belső berendezési üggyel, 15 templom­festési és 14 szobrászati kérdéssel foglalkoztunk, több mint 500 szakvéleménnyel állottunk rendelkezésére a hozzánk for­dulóknak. Az elmúlt év templomépítései közül legjelentősebb Weichinger Károlynak Losoncon építendő Szent László emléktemploma, mely rendházzal és kultúrházzal kapcsolatos. A terv korszerű, egyházművészeti szempontból kifogástalan, építőművészeti szempontból rendkívül sikerült. Felülbíráltuk a Budapest Szentföldi-templom terveit is, melyet Molnár Farkas készített. Foglalkoztunk a veszprém-egyházmegyei horvátkúti, gárdonyi, kistarcsai, balatongyöröki és balaton­­újlaki templomépítésekkel. A Budapest-Zuglói templomépítést a Székesfőváros XI. és XIII. ügyosztályával karöltve végezzük. Hozzászóltunk véleményünkkel a balatonkeresztúri, dombóvári, kőröshegyi, sopronbánfalvai, téti és vértesszőllősi templom­bővítésekhez, illetőleg restaurálásokhoz. A templomépítészettel kapcsolatban rámutatott némely viszásságra. A templom középület, ennél a jellegénél fogva a Mérnöki Kamara álláspontja szerint templomot csak építész­­mérnök tervezhet. Ezt az álláspontot sem a világi sem az egyházi hatóságok nem tartják be. Javasolja, hogy az Országos Egyházművészeti Tanács foglaljon állást, írjunk át az ipar­ügyi miniszterhez, a Mérnöki Kamara elnökségéhez, a Magyar Mérnök és Építész Egylethez és a Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetségéhez, hogy a templom tervezése­ket, melyek évente több millió pengő értékű nemzeti vagyont tesznek ki, arra hivatott építészmérnökök végezzék. A háborús viszonyok ellenére szép számban készültek templomfestési munkák. A Budapest Szent Domonkos rendi templomot Kor­­tuly Béla, a Budapest Máv. Kórház-kápolnát Medveczky Jenő, a csornait Nagy Sándor, a dunapatajit Heintz Henrik, az egri Ankolkisasszonyok templomát Megyer Mayer Antal, a mező­­kovácsházait Breznay József és Bonda Eugenia, a sikondait Pilch Dezső, a törökőrit Jeges Ernő díszítették új, korszerű, liturgikus és egyházművészeti szempontból jó freskókkal vagy al seccokkal. A bogyoszlói, kőröshegyi, ősküi, sümegcsehi, törökszentmiklósi és versendi templomok festését nem állt módunkban helyesebb megoldás felé terelni. Az ajkai, Budapest-farkasréti, csokva­ományi, dejtári, egri Angolkisasszonyok, hódsági, mátraszentistváni, ramocsa-

Next