MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 05. ÉVFOLYAM (1956)
1956 / 1. sz. - BERKOVITS ILONA: Zichy Mihály baráti köre Párisban
ban élő Csumakov orosz festő műveinek bécsi bemutatása mellett a pétervári művészek képeinek bécsi kiállítása érdekében levelez Terkével. Zichynek egy ízben Terke örvendezve írta : »Nagyon örülök, hogy a Párisban lévő orosz képekből megvalósítható lesz egy bécsi kiállítás. Mindenesetre számítok az Ön barátjának Jakobinak az »Esküvő a Jégházban« c. érdekes festményére«. De ugyanekkor nagy megdöbbenéssel is írt, tekintve, hogy Zichy a bécsi orosz kiállítás érdekében és a pétervári viszonyok ismeretében azt javasolta Terkének, hogy a pétervári Művészeti Akadémia elnökének, Wladimir nagyhercegnek bizonyos összeget ajánljon fel : » . . .nem tudom, — írta Terke — hogy gondolta Ön levelének »egy üzleti ajánlatot részletező levél írásáról szóló passzusát. A pétervári Akadémia elnökének csak mégsem ajánlhatok fel üzleti haszonrészesedést. És még Ön azt is hozzáfűzi : "Amennyiben az Ön ajánlata elfogadható lesz?" Kérem bírjon józanabb belátásra, és akkor majd gyorsan behozom a mulasztottakat . . .«45 De úgy látszik, Terke mégsem ajánlott fel »üzleti haszonrészesedést« avagy ezt nem találták elfogadhatónak, mert az orosz művészek képeinek kiállítása ekkor nem valósult meg Bécsben. Köler azonban Párizsból Oroszországba való hazautaztakor felkereste Bécsben Terkét, hogy személyesen tárgyaljon képeinek Bécsben való kiállítása ügyében. Majd pedig fél évvel utóbb, azonos céllal Rivasovszkij kereste fel Bécsben Terkét s kötött megállapodást vele.46 Ha pontos adatokkal nem is rendelkezünk, bizonyos, hogy Zichy élénk kapcsolatot tartott a Párizsban élő orosz művészekkel is. Charlemagne leveleinek nem egy kérdése is bizonyítja ezt. »Szívesen látogatja-e Ön hétfőn vagy kedden Bogoljubovot vagy az orosz művészek kolóniáját?« — kérdezte egy izben. Alekszej Petrovics Bogoljubov (1824—1896) orosz festő professzor, a peredvizsnyik Beggrov mestere, ez időben Párizsban élt, s csak néha látogatott haza. Ő volt az, aki elsőnek vitte hírül Pétervárra, hogy Zichy visszakívánkozik Oroszországba.47 De Charlemagne Turgenyev iránt is érdeklődött, olyan hangon, mint aki természetesnek veszi, hogy Zichy találkozni szokott vele : »Látja-e Ön Turgenyevet Párisban, mindig rá gondolok, ha várom a művészi elbeszéléseket Ügyelnie kell neki arra, hogy valahol ne mutatkozzék ismételten Rubinstein előtt, ki megígérte, hogy összetöri a keresztcsontját. De ne beszéljünk politikáról.«48 Ha nincs is pozitív adatunk Zichynek a Párizsban élő Antokolszkijhoz, Verescsaginhoz vagy Repinhez való személyes kapcsolatáról és barátságáról, nem lehet kétséges, hogy találkozott velük. Egy Zichyhez intézett levelében Charlemagne, Verescsaginnal kapcsolatosan, hozzá hasonlítva érdekesen utal Zichynek párizsi életmódjára is : »Azt mondja Ön, hogy Verescsagin úgy él Párisban, mint egy medve — nem tudná Ön ezt bronzba önteni — így saját magát eladni, mert hiszen ő ebben Önnek honfitársa«.49 Zichy valószínűleg Verescsaginnal, vagy akár más orosz barátaival s az orosz kolóniával, francia barátaitól függetlenül érintkezett. Erre enged következtetni Jules Clarette egy kérése, aki egy alkalommal felhatalmazást kért arra, hogy Zichynek egyik hozzá intézett levelét felolvassa Verescsaginnak, aki szomszédja s olykor találkozik vele.50 Ezek után meglepő és nehezen tudjuk magyarázatát találni annak, hogy Zichy párizsi tartózkodása után alig néhány évvel, 1888-ban a Párizsban járt magyar Justh Zsigmond, noha ekkor igen megbarátkozik Antokolszkijjal, beszélget Verescsaginnal és ifjabb Dumas-val, párizsi naplójában egy szóval sem említi Zichy Mihályt. Antokolszkij — noha jól ismerte Munkácsy Mihályt — egyáltalán nem beszélt Justhtal Zichyről— amint Verescsagin is hosszan beszélt Jókairól, de Zichy nevét ugyancsak nem említette. Még meglepőbb, hogy Justh ifjabb Dumas-nál tett látogatásakor sem került egyáltalán szóba Zichy Mihály. Dumas képtárával büszkélkedett Justh előtt, majd »Munkácsyékra tér át a beszélgetés, nem tartja nagy tehetségnek, felfújt nagyság szerinte, kinek szerencséje és megölő betűje egyúttal : a felesége.«61 De Zichyről egy szó sem hangzott. Egy évvel utóbb Justh a már idehaza írott naplójában említi Feledi Flesch Tivadar festőt, de ugyanakkor azt már nem tartja említendőnek, hogy Zichy Mihály Sophie leányának volt a férje.62 Justh a naplóját minden bizonnyal kiadásra szánta, s így feltehető, hogy itthoni viszonylatban Justh Zsigmond tartotta helyesebbnek azt, ha hallgat Zichy Mihályról, nem pedig Antokolszkij, Verescsagin vagy ifjabb Dumas. Párizsban, oroszországi barátai körében veszi kezdetét Zichy életének egy döntően fontos s további működésére oly kiható eseménye, mint a grúz hazafiakkal kötött mély barátsága. 1878-ban ugyancsak a világkiállítás idején érkezett Párizsba Joana Memnargia grúz hazafi, aki korábban — miután hazafias és szabadgondolkodó magatartása miatt kizárták a tifliszi papi szemináriumból, Genfben élt Grúzia jövendő művészei- 3. St. Chlebowski: Jan Koclianowski leánya halálát siratja (1863)