MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 17. ÉVFOLYAM (1968)
1968 / 1-2. sz. - KUTATÁS - KATONA IMRE: A herendi porcelángyártás előzményei és kezdetei
a megyei közgyűlés még 1843 novemberében is arra az álláspontra helyezkedett, mikor a második alispán a „zsidó emancipációt megpendíté", hogy „Veszprém megye a zsidókat még megérve nem látja arra, hogy akár a királyi városoknak, akár közös hazánk polgárai legyenek".30 A Fischer elleni antiszemita támadások még 1842-ben sem ültek el, sőt az ezévi iparműkiállítás újabb olaj volt az antiszemitizmus hol pislákoló, hol fellobbanó tüzére. A támadások Fischer Mór körül lángoltak fel. Az Ungar c. német lap szerint Fischer még azért is „ajándékozott gyárának szülötteiből", hogy „az ő gyára készítményét, mint legelsőt állítsák a középső asztalra".37 A zsidók emancipációjáért és az ellene küzdők tábora nemcsak megye-, hanem városszerte is megoszlott. A zsidóság faji megkülönböztetése ellen harcolók hatalmas táborában megkülönböztetett szerepe volt a pápai református kollégium tanárainak és ifjúságának. A kollégium növendékei között nemcsak katolikusokat, reformátusokat találhatunk, hanem zsidó fiatalokat is. A pápai kollégium növendéke volt az a Bloch Móric is,38 aki az elsők egyike volt a zsidóság emancipációjáért küzdők között. A Sidókról c. könyvében 39 Eötvöst is megelőzve már 1840-ben éles harcot indít a faji megkülönböztetés minden formája, így a zsidóságra nehezedő megkülönböztető törvények és különböző hatósági intézkedések ellen. Az országosan megindult harc — melyhez Bloch könyve is hozzájárult — nem maradt eredménytelen. Az országgyűlés 1840. április 24-én a királyhoz intézett feliratában kéri, hogy a zsidóságra nézve egyik legmegalázóbb 1790/1. évi 34. törvényen módosíthasson. „Nyittassák meg a zsidóság előtt a polgári szerzésnek minden forrása; nyittassanak meg előtte az iparnak és szorgalomnak minden utat, és önkényt egybeolvad közérdeke a többi polgártársaink közérdekével . . ."40 Említettük, hogy Fischer Mór 1840. július 28-án szerzi meg a herendi porcelángyárat. Nem szerezhette meg előbbi mert — csak az országgyűlési felirat hatására jelenik meg az 1840- 29. törvénycikk, melynek 2. §-a szerint „A fennálló feltételek mellett gyárakat a zsidók is állíthatnak, kereskedést és mesterségeket akár maguk kezükre, akár vallásbeli legények segítségével is űzhetnek, s ifjakat ezekben taníthatják . . ."41 Miután azonban Frischer már 1839-ben megkezdte a Herenden működő Stingl finanszírozását, érthető, hogy gyárának alapítását nem 1840-től, hanem első nagyobb, jelentősebb kölcsöneinek évétől, az 1839-től kezdte el számítani. Fischer sohasem tartotta magát feltalálónak, vagy a magyarországi porcelán első létrehozójának, pusztán „gyámoknak". Legfeljebb elhallgatta, hogy őt megelőzően Stingl Vince már foglalkozott porcelánkészítéssel. A „gyáralapító" címet azonban joggal tartotta fenn magának, bár 11 év fáradságos munkájával valóban Stingl találta fel hazai alapanyagból a porcelánt. Hitelképtelensége miatt viszont eljárását nem tudta a gyárszerű termelés feltételeinek megfelelően kialakítani. Az eddig elmondottakból nyilvánvaló, hogy Stingl és Fischer közül csak az utóbi volt vállalkozó. Stinglt úgy kell tekintenünk, mint a legnagyobb nehézségektől sem visszarettenő kísérletező keramikust, aki az elsők egyikeként felismerte, hogy a Herenden található kaolinból piacképes porcelán készíthető. Frischer 1842-es feljegyzései szerint a herendi porcelán már ekkor is zetlitzi kaolinból készült. Ebből arra is következtethetnénk, hogy Stinglnek fáradozásai ellenére sem sikerült a herendi kaolinból olyan minőségű porcelánt előállítania, mely a jó minőségű cseh és bécsi porcelánnal megállta volna a versenyt. A másik alternatíva szerint Frischer eljárásai miatt Stingl nem árulta el „arkánumát", és így nem sikerült az általa kikísérletezett porcelánmassza előállítása. Ez utóbbi következtetés valószínűbb, mert Stingl távozása után Fischer Mayertől próbálja kipuhatolni a keverék arányait. Azonban minden hasztalan, mert Mayernek is csak úgy sikerül megfelelő masszát előállítania, ha az alapanyag közé zetlitzi kaolint kevernek. Említettük, hogy míg Fischer vállalkozó volt, Stingl fáradhatatlan kísérletező, akinek intenciói szerint indult meg — Takács Endre levéltáros adatai szerint — 1839 tavaszán Herenden a porcelángyártás. A feltaláló és gyáros tarthatatlan viszonya azonban nem tette lehetővé annak az elképzelésnek az érvényesülését, hogy Herenden olyan porcelánt készítsenek, melynek alapanyagát hazai földek keveréke alkossa. Ezért Stingl 11 éves kísérletsorozata nem vezetett arra az eredményre, melyet készítménye és áldatlan küzdelmei miatt kétségtelenül 4. Illatszeres edény, Herend 849 beütött bélyeggel 5. A herendi gyár égését ábrázoló tál