MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 24. ÉVFOLYAM (1975)
1975 / 1. sz. - TANULMÁNYOK - MEZEI OTTÓ: Az Orsz. M. Kir. Iparművészeti Iskola (1880-1944) oktatási rendszere és forrásai
könyv szerzőjével, hogy a háború és a háború utáni időszak olyan iskolapolitikát követel, „mely szerint csak olyan és annyi taníttassék, aminőre s amennyire az országnak szüksége van". A következő évben az új igazgató, Nádler Róbert az iskola háború előtti politikája mellett száll síkra. A háború éveiben a tanév végi növendéki létszám a behívások és a rendszertelen oktatás ellenére 180 körül mozgott a háború kitörését megelőző 220-szal szemben. A tízes évek oktatásának jellemzésére egy-két tanár módszerét említjük. A díszítő tervezést a második és harmadik évfolyamon Gróh István vezette. Célja az volt, hogy a növendékek néhány anyag (papír, szőtt anyag, bőr, agyag) megismerésével díszítő formákat tervezzenek és kivitelezzenek. Borító- és béléspapír rajzokat terveztek, ezeket linóleumba metszették és kinyomtatták, díszítettek szövetet nyomással és batikfestéssel; szőttek kisebb szőnyeget, ki-ki a saját tervei nyomán, szövőszéken, Morris-rámán; készítettek csomózott szőnyeget. Mindez csupán a technika megismerését szolgálta. A harmadik évfolyam növendékei bőrdíszítéssel és dúccal nyomott kézi aranyozással foglalkoztak, régi stílusú munkák, elsősorban a Corvinák tanulmányozása alapján. Az első évesek a természet utáni rajz keretében (tanár: Muhits Sándor) a formák szerkezeti lényegének, térbeliségének és színértékeinek visszaadását a lehető legegyszerűbb eszközökkel igyekeztek elérni. A síkszerű foltban látás mellett, amit előrajzolás nélküli papírnyírással gyakoroltak, a térbeli látás is kellő hangsúlyt kapott, mégpedig a legegyszerűbb térbeli formákra való visszavezetés, illetve ezek fejlesztése révén. Az összefoglalásnak ez a módszere a részletektől való elvonatkoztatásra és a fokozatosan gazdagított forma kialakítására vezette rá a növendéket. Muhits Sándor ugyanezt a módszert alkalmazta az ékítményes rajz tanítása során. Simay Imre, aki munkáiban a kubisztikus formálásig jutott, alakrajzot és díszítőszobrászatot tanított. Oktatási módszerét Lyka Károly ismertette behatóan. Az alakrajznál... (III., IV. és V. évben) a gyors rajzolási készség elsajátítását szorgalmazta, hogy ezzel „az összefoglaló és dekoratív massza" megfigyelésére irányítsa a növendék figyelmét. A járókelő meztelen és ugyanazokat a mozdulatokat felöltözötten is végző modellt 5—10—15 perces helyzetekben rögzíttette a növendékekkel. Az alakrajz végső célja az emlékezetből való rajzolás volt, legfontosabb tényezői a nagymozgás, az arányok s a mozgás és az arányok összegzéséből adódó egyéni jelleg. A díszítőszobrászat keretében a „képfaragás" mesterségének elsajátítását alapvető fontosságúnak tartotta. Az első évben a gipsz megmunkálása folyt, a második évben a növendékek iparművészeti tárgyakat ábrázoló rajztervek után sokszorosításra alkalmas gipszmintákat készítettek, egy-egy tárgyról tervezett rajzot, így jutottak el odáig, hogy saját terveiket is agyagban meg tudták mintázni. Felsőbb évfolyamon először az architektúrát mintázták meg kisebbített mértékben, ebbe beleillesztették a tervezett dekoratív részeket, majd gipszbe öntötték és készre faragták. Kőből, kerámiából, bronzból és egyéb anyagból így készültek kivitelre szánt figurális, díszítményes, arcintektonikus és iparművészeti tárgyak. A csipkeipar fejlesztését követően az iskola tanárai a növendékek közreműködésével évről évre olyan külső megbízásokat is elvállalhattak, amelyek a gyakorlati képzés szempontjából hasznosnak bizonyultak. Nemcsak a gödöllői telep és a grafikai szakosztály vállalkozásai voltak számottevők, más osztályok növendékei is belekapcsolódhattak olyan munkába, amelyről már az iskola alapításakor szó esett, de megvalósítása — kivételes esetektől eltekintve — egyre halasztódott. A tervek gyakran külső műhelyekben kerültek kivitelezésre, ezek voltak a kevésbé szerencsés megoldások. A lakberendező osztály közreműködésével készült a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium fogadószobájának berendezése (1911—12), az Országos Képzőművészeti Tanács egyszerű típusú hivatali bútorai ugyancsak a szakosztály tervei alapján az intézetben készültek (1912—13). Mátrai Lajos vezetésével az iskola három kapujának szobrászi kiképzését oldották meg a növendékek. A homlokzatra nyolc sgraffito képet készítettek Újváry Ignác irányítása mellett, belsejébe 15 méteres falképet festettek Sándor Béla vezetésével. (Mindhárom munka 1910—1-ből.) Díszítőfestő növendékek dolgoztak a Dugonics utcai iskola falfestményein, maguk készítette tervek alapján festették ki a Keleti Kereskedelmi Akadémia dísztermeit (1912—13). Éveken át dolgoztak a zebegényi templom kifestésén. A freskókat hat növendék készítette Kriesch Aladár vezetésével, a tervezés főbb munkálatait Leszkovszky György irányította. (A falképek al fresco technikával, a díszítmények enyves kazein festékkel készültek.) 1914— 1915-ben Gróh István vezetésével restaurálták a csetneki templom falképeit, Sándor Bélának a terézvárosi templom kifestésénél segédkeztek tanítványai. A külső megbízatások a háború éveiben fokozatosan elmaradtak, sőt a zilált állapotokra való tekintettel az új növendékek nem választhattak szakosztályt, hanem az első évet általános előkészülettel töltötték. Ez voltaképpen megosztott műhelygyakorlatot és a művészeti ismeretek elemeit jelentette. A belsőépítészeti szakosztály programja az asztalosműhely zavartalan működését feltételezte. Györgyi Dénes az 1917/1918-as tanévben a Magyar Mérnök- és Építészegyletben számol be az iskola s ezen belül a szakosztály részletes munkájáról. Ő kísérelte meg az iskola korábbi fejlődésére támaszkodva az iparművészet és az urbánus építészet közös nevezőre hozását: „A lakásművészeti osztály a régebbi bútortervező szak irányából nőtt a mai keretéig, amikor nem elégszik meg többé azzal, hogy egy-egy berendezési tárgyat a növendékek meg tudjanak rajzolni és konstruálni, hanem egész interieurök, munkás-, legény-, polgári és egyéb lakásszoba-berendezések, üzleti, szállodai s indusztriális belsőségek, továbbá egész családi lakóházak, villák s ezzel kapcsolatos díszítőfeladatok elvégzésére is megadja a képességet." A szakoktatás három fő eszköze a műhelygyakorlat, a szerkezeti oktatás és az ezzel kapcsolatos szakrajz s a művészeti oktatás. A program szerint a növendékek az első két évben eleinte dobozokat, egyes tárgyakat terveznek, majd a munkáslakás fenyőfából elkészíthető bútorai következnek, utána mázolt konyha- és leányszoba-bútorok, végül nemesebb faanyagban kivitelezendő, de az egyszerű polgári viszonyoknak megfelelő bútorokat terveznek és a műhelyben részben kiviteleznek. A harmadik évben (tanár: Szablya-Frischauf Ferenc) a szakosztály a tanítás körébe vonja a falak kiképzését, a lakást kiegészítő egyes tárgyakat; mindezeket nemcsak formai szempontból tervezik meg a növendékek, hanem a színekre, azok harmonikus összehangolására is tekintettel vannak. Az alaprajz minden talpalatnyi helyének gazdaságos kihasználása, a felesleges és költséges díszítés mellőzése (legalábbis ezeknél az egyszerű típusú lakásoknál) egyik fő feladat, s az épület kizárólag architektonikus tömegével, az ablak- és ajtónyílások ritmikus, jó arányú elhelyezésével kívánt művészi hatást elérni. A díszítést „a szerkezeti elemek művészi megoldásmódja adja meg", s ennek elérésére „a népművészeti munkák tanulmányozása a legeredményesebb". A negyedik és ötödik évben reprezentatív lakások, üzletek, éttermek, bankok, szállók tervei, a monumentális szobrászattal összefüggő feladatok és végül kislakásos telepek kerülnek kidolgozásra. Györgyi egy-egy nagyobb szabású feladat megoldásához a növendéki team-munka megszervezését tervezte. Programja szerényebb méretekben a két világháború közötti időszakban is irányadó maradt. igig és igig cselekvést sürgető időszaka elsősorban a gyakorlati oktatás következetes keresztülvitelét és frissebb művészetszemlélet kialakítását volt hivatott megoldani. A tanári gárda kiegészítése is ezt a kettős célt szolgálta. Ekkor került az iskolához, ki hosszabb, ki rövidebb időre: Ferenczy Béni, Ferenczy Noémi, Kaesz Gyula, Kós Károly, Reményi József, Toroczkai Wigand Ede stb. A sajtóban és a hivatalos szervek nyilatkozataiban valamennyi égető probléma sorra napirendre kerül. ,, Egy egységes iskolatípus fog kiforrni—írja Jaschik Álmos —, amely nem szolgálhat egyéb célt, mint az alapos, ízigvérig gyakorlati és szakszerű munkásképzést". „Az Iparművészeti Iskola legyen tisztán továbbképző intézmény .