MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 47. ÉVFOLYAM (1998)

1998 / 1-2. sz. - TANULMÁNYOK - ENDRŐDI GÁBOR: Fejezetek a "Galgóci Betlehem" történetéből

70 OL Filmtár 23508, 565-568, 605-611. felvételek. Pastorek et al. i. m. (47. j.) 1995 már használta e visitatiónak a galgóci plé­bánián levő példányát, a belőle adódó következtetéseket azon­ban nem fogalmazta meg. 71 Vö. Szomolány 1782. évi canonica visitatióját: OL Filmtár 23539,535. felvétel, és Jedlicska i. m. (52. j.) 1882-1891,1, 219. 72 A két oltár és a három festmény fennmaradt, az oltárok a Slovenská národná galériában (vö. M. Keleti: Neskora rene­sancia, manierizmus, bárok v zbierkach SNG. Bratislava 1983, é. 63-64, 72-73., 118-119, 124-125.), Szent János és Antal képe a bajmóci múzeumban: Pastorek et al. i. m. (47. l.) 1995, 32-35. Az oklevélnek a képre festett szövege a visitatio „S" mellékletében található. 73 Habár a szöveg jelentősége indokolná, hogy magyar fordí­tása is rendelkezésre bocsáttassák, nyelvi szerkezetének zava­rossága, a grammatikai kohézió hiánya miatt erről lemondtunk. 74 „Imputris, invermis, nullaque teredine laesa. / Discere vis causam? pietas cervavit inaesam". Szörényi L.: Mária, a magyar történelem tanúja. (1987-1988) in: uő: Hunok és jezsuiták. Feje­zetek a magyarországi latin hősepika történetéből. Budapest 1993,126. 75­­. Homolka: Z nekterym otázkám stredoevropské plastiky 15. století. Umeni XVII. 1969, 549; Homolka i. m. (7. j.) 1972, 19; Glatz i. m. (1. j.) 1983, 96-97; Glatz i. m. (7. j.) 1995, 57. 76 L. Sácky: Z vysledkov súpisu pamiatok. Pamiatky a múzeá VIII. 1959, 37/60; Radocsay D.: Ismeretlen és elfelejtett középkori magyarországi faszobrok. Művészettörténeti Értesítő IX. 1960, 5; Radocsay D.: Der Hochaltar von Kaschau und Gregor Erhart. Acta Históriae Artium VII. 1960,45. 77 Esterházy Pál tevékenységéhez alapvető: Galavics i. m. (30. j.) 1988. vö. még Galavics G.: Főúri búcsújárás a XVII. században (A búcsújárás mint a néprajz és a művészettörténet közös kuta­tási feladata). In: Közelítések. Néprajzi, történeti, antropológiai tanulmányok Hofer Tamás 60. születésnapjára. Debrecen 1992, 65-69. Tüskés G.-Knapp É.: Esterházy Pál: Az egész világon levő csudálatos Boldogságos Szűz képeinek röviden föltett eredeti. Nagyszombat 1690. (A reprint kiadás kísérő tanulmánya) Buda­pest 1994, 7-27. Szörényi L.: Esterházy Pál: Az Boldogságos Szűz Mária szombatja, azaz minden szombat napokra való áétatosságok. Nagyszombat 1691. (A reprint kiadás kísérő ta­nulmánya) Budapest 1995. Más főurak alapításairól. Tüskés G.: Búcsújárás a barokk kori Magyarországon a mirákulum­irodalom tükrében. Budapest 1993. 30. Galavics G.: A soproni „Esterházy-Madonna". in: Tanulmányok Csatkai Endre emléké­re. Szerk. Környei A.-G. Szende K. Sopron 1996,187-199. 78 Jedlicska i. m. (52. j.) 1882-1891, II, 466,469. 79 Horváth i. m. (47. j.) 1978-1979, IV/190 (W. Planck); vö. még uo. 1/47­0- Brüder) és III/143 (A. Leidenfrost). A szobor tiszteleté­hez vö. Bálint S.-Barna G.: Búcsújáró magyarok. A magyarországi búcsújárás története és néprajza. Budapest 1994, 341. 80 Pacher D.: A dömölki apátság története (A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története XII/A). Budapest 1912, 244-246, 248-249, 284-285, 290; Tüskés i. m. (77. j.) 1993,174. 81 E címereslevélnek nem ismerem korábbi említését. Egy később még szóba kerülő, 1729-ben megjelent mű, a jezsuita Koller Józsefnek attribuált Imago Heroum, mely az Erdődy és Pálffy család tagjainak szentelt, az életrajz és a panegyricus között mozgó passzusainak élén különösen nagy teret juttatott Bakócznak, a főpap életének szinte minden lényeges mozzana­tát nyomon kísérve, csak az 1489-es címereslevelet említi: [Koller J.:­ Imago Heroum, qui de cognitatis Excellentissimis, ac Illustrissimis Prosapiis, Pálffi ab Erdőd, et Erdödi de Monyorókerék ... Tyrnaviae 1729,16­ 82 A felirat szerint Mátyás a címert mindössze „renovavit", holott valójában 1459 előtt a család nem rendelkezett nemesség­gel. Ez a „stilizálás" minden bizonnyal azzal áll összefüggésben, hogy a családfa a 13. századig vezeti vissza az Erdődyek szár­mazását. 83 [Koller ].:] Cerographia Hungariae, seu notitia de insignibus , et sigillis Regni Mariano-Apostolici ... Tyrnaviae 1734. (vö. Gárdonyi A.: A történelmi segédtudományok története Magyarországon [A magyar történettudomány kézikönyvei II. 1.]. Budapest 1926, 8); Koller ]. i. m. (81. j.) 1729. 84 G. Lamormaini: Ferdinandi II. Romanorum imperatoris virtutes ... Tyrnaviae 1739. [Kéri F. B.:J Epitome historiae Byzantinae e Graecis ... scriptoribus concinnata, a Theophilo imperatore ad Basilium juniorem ... Tyrnaviae 1740; C. Péterfy: Sacra Concilia Ecclesiae Romano-Catholicae in Regno Hungáriáé ... Posonii 1741. 85 Mind a metszet, mind a festmény meglehetősen hű a pe­cséthez, akad azonban rajtuk néhány apró, közös eltérés attól. A metszeten és a festményen Mária a fejét kissé oldalra és lefelé, Jézus felé fordítja, míg a pecséten a szemlélővel szembe néz. Megegyeznek az ábrázolásokon a szentek fölötti feliratok: S.IOAN (a pecséten S.IO.EG.), S.ALBER (a pecséten S. ALBERT), S.STEP (a pecséten S.STEFA). A metszet és a festmény legjel­lemzőbb vonása, hogy rajtuk Szt. István a fején - a két ábrázolá­son egyező formájú - sisakkal látható, a pecsét keresztpántos koronát viselő István­ alakjával szemben. 86 OSzK Kézirattár, Fol. Lat. 3645. Collectio Adami Raj­csanyi, Tomus LIV. Scuta gentilitia cum sigillis, cura A. Rajcsányi collecta. Az ábrázolások a néhány centiméterestől az egész lapot betöltő méretűig terjednek. Vannak közöttük henyén odavetett vázlatok és igényesen kivitelezett lavírozott tollrajzok (az itt közölt lap a közepes színvonalúak közé tartozik). A kísérő szöveg hol néhány szavas magyarázat, hol a pecséthez tartozó oklevél teljes szövege. Néhány összefüggő csoport első látásra elkülöníthető. Ilyen három lap a Kanizsai család 16. század eleji címeresleveleivel (fol. 23, 24, 63.) vagy öt másik lap az Anjou királyok kettőspecsétjeinek elő- és hátoldalával (fol. 38. [I. Lajos második kettőspecsétje: 1364 k.J, 49. [Károly Róbert II.: 1331], 50. [Károly Róbert II.: 1323 kJ, 57. [I. Lajos I.: 1342 kJ, 58. [ismét I. Lajos II.]. Valószínűleg valamilyen portrégyűjteményhez készült az a két lap, melynek az egész foliát betöltő gondos, lavírozott tollrajzai Zsigmond és Szentgyörgyi Bazini György alakját mutatják az 1435-ös magyar királyi felségpecsétről, illetve a gróf (+1467) pozsonyszentgyörgyi sírkövéről izolálva (fol. 116, 117.). A legszebb két, bizonyára szintén összetartozó lap, melyen akvarellel festve látható az esztergomi latinusok (13. század közepe), illetve István herceg (1351) pecsétje, egy-egy összehajtott oklevélen fekve (fol. 20, 104.). 87 Fol. 113. (?: Mária királynő, 1383 k.), 114. (Zsigmond, 1406), 115. (Zsigmond, 1435), 88 Úgy tűnik, 19. századi kéz készítette a mappához a betű­rendes mutatót, és ugyanez a kéz számozta meg az egyes lapo­kat. A foltóknak körülbelül a felén Rajcsányi kisebb méretű cédulái vannak felragasztva arra a fajta kék papírra, mint amire a mutató is készült. 89 A számomra ismeretlen kéziratról a következő életrajzi vázlat tudósít: M. G. Kovach­ich: Notata pro biographia Adami Rajcsany, Archivarii Cameralis. OSzK Kézirattár Fol. Lat. 2578, 2. Rajcsányi művének címe: Historia Diplomatica Regum, et Reginarum Hungáriáé, cum sacris, profanis, militaribus, et aliis memorabilioribus actis et fact is a Divo Stepliano I. Hung. Rege usque ad cladem Mohachiensem resuscitatorum, cum eorum, earumque Sigillaturis et effigiebus, et familiarum vetustarum armis et Genealogiis. Ex occasione hujus operis notât, antiquos Reges et Regi­nas, prout incedebant, majoribus sigillis suis insculpi solitos fuisse, id que probat Clausula: Et imaginis sigillo fecimus in signiri. desumta e diplomate Emerici Regis A. 1197. quae in aliis quoque subinde occurrit. (Aláhúzás Kovachichtól) Kovachich szerint Rajcsányi­ nak egy másik műve is volt, melynek tárgya érintkezett a galgóci festmény programjával: Mathias Princeps Corvinus Huniadis Joannis Gubernatoris filius in Fasce Diplomatum, et Originalibus transcriptorum Francisco Lotharingiae Duci oblatus prout in Praefatione ad Eundem describit. 90 A maurinus történészekhez vö. J. Vanuxem: Theories of Mabillon and Montfaucon on French Sculpture of the Twelfth Century. Journal of the Warburg and Courtauld Institutes XX. 1957, 45-58; A. Kraus: Grundzüge barocker Geschichts­schreibung. Historisches Jahrbuch LXXXVIII. 1968, 60-61; N. Wibiral: Denkmal und Interesse. Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichte XXXVI. 1983, 158. A Habsburg birodalomban korán meghonosodtak az eredményeik; ehhez 1. P. G. Tropper: Die geistlichen Historiker Österreichs in der Barockzeit, in: Prinz Eugen und das barocke Österreich. Hsg. K. Gutkas. 28

Next