A Magyar Korona országainak mezőgazdasági statisztikája II. Gazdacímtár (1897)

Előszó

IV nagysága mívelési ágak szerint, a cselédlétszám, az ele­ven és holt leltár. A mű szerkesztésénél irányadóul szolgált, hogy a közös felszereléssel egységesen kezelt gazdaságok, ha különböző községek határában fekvő birtokokból vagy birtokrészekből állnak is, egy tételben mutattassanak ki, a gazdaság székhelyénél , de megjelöltetett egyik rovat alatt, hogy a gazdaság hány község határában fekszik. A szétszórt gazdaságoknak ilyen összefoglalása óriási munka volt, s a műben itt-ott mutatkozó hiányok és hézagok jobbára az itt fölmerült s alig legyőzhető nehézségekből származtak. A művet az egyes birtokok vagy birtokrészek tulaj­donosainak betűrendes névmutatója zárja be. Némi indo­kolásra szorul, hogy miért nem a gazdálkodókról készült ily névmutató, holott a munka szerkesztésénél a fősúly ezekre fektettetett? A követett eljárást a mű kettős czélja magyarázza. A gyakorlati üzleti szempont, melyet a gazdálkodók kimutatása szolgál, teljesen érvényesül betű­rendes névmutató nélkül is, mert megyéről-megyére, köz­­ségről-községre minden egyes önálló gazdaság feltalálható a gazdálkodó egyén szabatos megjelölésével ; ellenben a gazdaságtörténeti szempont, mely a tulajdonosok föld­birtokainak könnyű fölkeresését kívánja, csak úgy nyer kielégítést, ha tulajdonosok szétszórtan előforduló birtokait és birtokrészeit a betűsoros névmutató alapján nagyobb fáradság nélkül összekereshetjük. A czímtári anyag az 1895. év őszén végrehajtott mezőgazdasági statisztikai összeírás alkalmával kiállított egyéni kérdőívekből merittetett; a magyar kir. központi statisztikai hivatal azonban, mely a földmívelésügyi m. kir. miniszter úr ő Nagyméltóságának megbízásából a mű szerkesztését végezte, utólagos kiküldetésekkel nemcsak a bevallott adatok helyességét igyekezett meg­erősíteni, hanem lehetőleg a jelen állapotnak megfelelőleg kiigazíttatni az esetleg módosulást szenvedett adatokat. Hogy itt-ott mégis fordulnak elő hibák és tévedések, annak oka, hogy a kívánt felvilágosítások és helyreiga­zítások, a statisztikai hivatal minden erőfeszítése dac­ára, nem mindig adattak meg a kellő pontossággal és lelki­ismeretességgel. De remélem, hogy e kisebb hibák és fogyatkozások lényegesen nem csorbítják a mű értékét s gyakorlatilag is hasznavehető művet adok a nagyközön­ség kezébe. Kelt Budapesten, 1897. év október havában. Dr. Jekelf­alussy József s. k., a magyar kir. központi statisztikai hivatal igazgatója.

Next