Magyar Állatorvosok Lapja, 1956 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1956 / 8-9. szám - ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSEK - Tóvári György: Az Ascoli-próba a gyakorlatban

336 MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 11. évf. 8—9. sz. s ezért aránylag gyakori a mindenevő sertések kö­zött a DNOK-mérgezés. A szóbanforgó vegyidet felhasználásának sokoldalú módozata (permetezés, gyomirtás, épületfa-gombátlanítás) szintén fokoz­zák a mérgezés lehetőségét. Igen fontos tehát a mérgezés megelőzése, ami csakis a mezőgazdasági dolgozók között végzett kellő felvilágosító és ne­velőmunka által érhető el. IRODALOM Benz. H., Schulze, W.: M. hefte f. Tierhkde. 1955. 7. 148. — Brandt, A., Martinius, J.: M. hefte f. Vet. Medi­zin. 1955. 10. 289. — Brown, A. W.: Insect Control by Chemicals. New-York. 1951. — Edson, E. F., Fenwick, M. h.: Vet. Rec. 1955. 67. 450. — Kamel, Sh. H.: Brit. Vet. Journ. 1955. 111. 34. — Lange, A.: Vet. Diss. Leipzig. 1953. — McGirr, J. L., Papworth, D. S.: Vet. Rec. 1953. 65. 857. Az Ascoli-próba az állatorvosi gyakorlatban írta : Tóvári György dr. járási főállat­orvos, Jászapáti Körülbelül húsz éve, hogy az állatorvosi labo­ratóriumi munkákban „amatőrködöm“. Azért írom, hogy amatőrködöm, mert az egyetemi tanulmá­nyokon és az ezt követő gyakorlóidon kívül külö­nösebb laboratóriumi kiképzésben nem részesül­tem, inkább csak szórakozásképpen rendezkedtem be erre és fokozatosan bővítettem ezirányú fel­szerelésemet. Így jutottam el odáig, hogy berendezkedtem az Ascoli-próba végzésére. A próba lényegével és technikájával nem akarok foglalkozni, hiszen azzal minden szakember tisztában van, s azonkívül meg is találhatja részletes leírását a járványtani és diagnosztikai szakkönyvekben. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy a kezdet nem ment oly si­mán, mint ahogy a könyvekben le van írva. Első nehézségem az volt, hogy elegendőnek gondoltam a gyapotvattán való szűrést, s így nem kaptam kris­tálytiszta szűrletet, tehát nem is tűnt úgy elő a gyűrű. Csakhamar azonban beszereztem azbeszt­vattát és pozitív kontrolanyagot, s néhány napi gyakorlás után már jól felismerhetővé vált előttem a pozitív reakció. Ez még fokozódott, amikor a próbához azbesztvattán átszűrt, kristálytiszta sa­vat is használtam. Tulajdonképpeni munkám csak ezután kezdődött. Minden alkalmat felhasználtam arra, hogy ismeretlen és lépfenére gyanús anya­gokat vizsgáljak és a magam ellenőrzésére ugyan­abból a vizsgálati anyagokból küldöttem mintát az Orsz. Állategészségügyi Intézetbe. A vizsgálatokat mindig kiegészítettem mikroszkópos vizsgálattal is. Nagy örömömre szolgált, amikor az Állat­egészségügyi Intézet vizsgálata minden esetben meg­erősítette vizsgálati eredményeimet, de még na­gyobb volt az örömöm, amikor ennek gyakorlati eredményeit is láttam. Csak néhány rövid esetet kí­­vánok ismertetni. Az első esetben egy távoli tanyá­ról szállítottak be egy juhot, mely a kórelőzmény szerint a nyári melegben, a legelőn, hirtelen tánto­rogni kezdett, s a juhász azonnal leölte. A vágó­hídon történt feldolgozása során teljesen negatív volt a makroszkópos húsvizsgálati lelet. A húsvizs­gálatot végző állatorvos azonban — tudva, hogy szívesen foglalkozom vele — küldött be hozzám vizsgálatra egy lépdarabot. A vizsgálat eredménye pozitív Ascoli-próba, melyet megerősített a mik­roszkópos vizsgálat is. — Egy másik esetben egy kényszervágott ökörből származó lépdarabot kap­tam vizsgálatra. Kórelőzmény. Elázott rétről szál­lítottak haza szénát jól megrakott szekérrel. Út­­közben a szekér elsüllyedt a sárban s miközben ki akarták vontatni az ökrökkel, az egyik ökör össze­esett s vergődni kezdett, mire elvéreztették. Hús­vizsgálati lelet. Léprepedés, közepes lépduzzanat, hasüregbe történt elvérzés, elég jól alvadó vér. Mindezek teljesen alátámasztották a megerőltetés következtében beállott léprepedést és belső elvér­zést. Az elvégzett Ascoli-próba és mikroszkópos vizsgálat azonban kétségtelenül igazolta a lép­­fenét. A következő esetekben nem a húsvizsgálatot, hanem a betegség diagnosztizálását segítette elő a helyszínen elvégzett Ascoli-próba, azzal, hogy ki­zárta néhány órán belül a lépfenés fertőzést és a további vizsgálatokat helyes irányba terelte.­­ Az egyik esetben a legelőn, ahol 50­—60 növendék­szarvasmarha legelt, egy nap alatt 11 elhullás tör­tént. Tekintettel arra, hogy a legelő a Tisza köze­lében van, első gyanú lépfenéje volt. Az állatok boncolásához kiszállva a helyszínre, a gépkocsin magammal vittem az Ascoli­hoz szükséges felszere­lést és a mikroszkópot, tartozékaival. Ily módon kizárva a lépfenét, már a boncolás közben sike­rült a tömeges elhullás okát más irányban megta­lálni és megszüntetni.­­ A másik eset hasonló volt, csak itt egy nap alatt 34 juh hullott el egy nyájból. A lépfene helyszíni kizárása után a takarmány­ban kellett keresnünk az okot, s a további vizsgá­lat igazolta is, hogy a takarmányban ritkán elő­forduló mérgező növények voltak. Mily máskép­­pen alakult volna ez az eset is, hacsak egy-két nap múlva tudtuk volna meg, hogy a tömeges, hirtelen elhullás oka nem lépfene. De nem mindig megy ilyen simán és egysze­rűen a diagnosztizálás még így sem, hogy megle­hetős gyakorlatra tettem szert hosszú évek alatt. Be kell ismernem, hogy hibák is előfordultak mindkét irányban, s éppen az a célom, hogy e hi­bákra rávilágítsak. Az egyik esetben egy 8 napig betegeskedő te­henet kényszervágtak. A lépdarabbal együtt ka­pott húsvizsgálati lelet szerint normális volt a lép­­lelet, de a szíven és veséken vérzések voltak. A mikroszkópos képben kórokozókat nem találtam. Az Ascoli-próbában azonban, leheletszerű, vékony gyűrű jelentkezett az erősen pozitív kotrol mellett.

Next