Magyar Állatorvosok Lapja, 1956 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 8-9. szám - ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSEK - Tóvári György: Az Ascoli-próba a gyakorlatban
336 MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 11. évf. 8—9. sz. s ezért aránylag gyakori a mindenevő sertések között a DNOK-mérgezés. A szóbanforgó vegyidet felhasználásának sokoldalú módozata (permetezés, gyomirtás, épületfa-gombátlanítás) szintén fokozzák a mérgezés lehetőségét. Igen fontos tehát a mérgezés megelőzése, ami csakis a mezőgazdasági dolgozók között végzett kellő felvilágosító és nevelőmunka által érhető el. IRODALOM Benz. H., Schulze, W.: M. hefte f. Tierhkde. 1955. 7. 148. — Brandt, A., Martinius, J.: M. hefte f. Vet. Medizin. 1955. 10. 289. — Brown, A. W.: Insect Control by Chemicals. New-York. 1951. — Edson, E. F., Fenwick, M. h.: Vet. Rec. 1955. 67. 450. — Kamel, Sh. H.: Brit. Vet. Journ. 1955. 111. 34. — Lange, A.: Vet. Diss. Leipzig. 1953. — McGirr, J. L., Papworth, D. S.: Vet. Rec. 1953. 65. 857. Az Ascoli-próba az állatorvosi gyakorlatban írta : Tóvári György dr. járási főállatorvos, Jászapáti Körülbelül húsz éve, hogy az állatorvosi laboratóriumi munkákban „amatőrködöm“. Azért írom, hogy amatőrködöm, mert az egyetemi tanulmányokon és az ezt követő gyakorlóidon kívül különösebb laboratóriumi kiképzésben nem részesültem, inkább csak szórakozásképpen rendezkedtem be erre és fokozatosan bővítettem ezirányú felszerelésemet. Így jutottam el odáig, hogy berendezkedtem az Ascoli-próba végzésére. A próba lényegével és technikájával nem akarok foglalkozni, hiszen azzal minden szakember tisztában van, s azonkívül meg is találhatja részletes leírását a járványtani és diagnosztikai szakkönyvekben. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy a kezdet nem ment oly simán, mint ahogy a könyvekben le van írva. Első nehézségem az volt, hogy elegendőnek gondoltam a gyapotvattán való szűrést, s így nem kaptam kristálytiszta szűrletet, tehát nem is tűnt úgy elő a gyűrű. Csakhamar azonban beszereztem azbesztvattát és pozitív kontrolanyagot, s néhány napi gyakorlás után már jól felismerhetővé vált előttem a pozitív reakció. Ez még fokozódott, amikor a próbához azbesztvattán átszűrt, kristálytiszta savat is használtam. Tulajdonképpeni munkám csak ezután kezdődött. Minden alkalmat felhasználtam arra, hogy ismeretlen és lépfenére gyanús anyagokat vizsgáljak és a magam ellenőrzésére ugyanabból a vizsgálati anyagokból küldöttem mintát az Orsz. Állategészségügyi Intézetbe. A vizsgálatokat mindig kiegészítettem mikroszkópos vizsgálattal is. Nagy örömömre szolgált, amikor az Állategészségügyi Intézet vizsgálata minden esetben megerősítette vizsgálati eredményeimet, de még nagyobb volt az örömöm, amikor ennek gyakorlati eredményeit is láttam. Csak néhány rövid esetet kívánok ismertetni. Az első esetben egy távoli tanyáról szállítottak be egy juhot, mely a kórelőzmény szerint a nyári melegben, a legelőn, hirtelen tántorogni kezdett, s a juhász azonnal leölte. A vágóhídon történt feldolgozása során teljesen negatív volt a makroszkópos húsvizsgálati lelet. A húsvizsgálatot végző állatorvos azonban — tudva, hogy szívesen foglalkozom vele — küldött be hozzám vizsgálatra egy lépdarabot. A vizsgálat eredménye pozitív Ascoli-próba, melyet megerősített a mikroszkópos vizsgálat is. — Egy másik esetben egy kényszervágott ökörből származó lépdarabot kaptam vizsgálatra. Kórelőzmény. Elázott rétről szállítottak haza szénát jól megrakott szekérrel. Útközben a szekér elsüllyedt a sárban s miközben ki akarták vontatni az ökrökkel, az egyik ökör összeesett s vergődni kezdett, mire elvéreztették. Húsvizsgálati lelet. Léprepedés, közepes lépduzzanat, hasüregbe történt elvérzés, elég jól alvadó vér. Mindezek teljesen alátámasztották a megerőltetés következtében beállott léprepedést és belső elvérzést. Az elvégzett Ascoli-próba és mikroszkópos vizsgálat azonban kétségtelenül igazolta a lépfenét. A következő esetekben nem a húsvizsgálatot, hanem a betegség diagnosztizálását segítette elő a helyszínen elvégzett Ascoli-próba, azzal, hogy kizárta néhány órán belül a lépfenés fertőzést és a további vizsgálatokat helyes irányba terelte. Az egyik esetben a legelőn, ahol 50—60 növendékszarvasmarha legelt, egy nap alatt 11 elhullás történt. Tekintettel arra, hogy a legelő a Tisza közelében van, első gyanú lépfenéje volt. Az állatok boncolásához kiszállva a helyszínre, a gépkocsin magammal vittem az Ascolihoz szükséges felszerelést és a mikroszkópot, tartozékaival. Ily módon kizárva a lépfenét, már a boncolás közben sikerült a tömeges elhullás okát más irányban megtalálni és megszüntetni. A másik eset hasonló volt, csak itt egy nap alatt 34 juh hullott el egy nyájból. A lépfene helyszíni kizárása után a takarmányban kellett keresnünk az okot, s a további vizsgálat igazolta is, hogy a takarmányban ritkán előforduló mérgező növények voltak. Mily másképpen alakult volna ez az eset is, hacsak egy-két nap múlva tudtuk volna meg, hogy a tömeges, hirtelen elhullás oka nem lépfene. De nem mindig megy ilyen simán és egyszerűen a diagnosztizálás még így sem, hogy meglehetős gyakorlatra tettem szert hosszú évek alatt. Be kell ismernem, hogy hibák is előfordultak mindkét irányban, s éppen az a célom, hogy e hibákra rávilágítsak. Az egyik esetben egy 8 napig betegeskedő tehenet kényszervágtak. A lépdarabbal együtt kapott húsvizsgálati lelet szerint normális volt a léplelet, de a szíven és veséken vérzések voltak. A mikroszkópos képben kórokozókat nem találtam. Az Ascoli-próbában azonban, leheletszerű, vékony gyűrű jelentkezett az erősen pozitív kotrol mellett.