Demokrata, 1996. január-március (3. évfolyam, 1-13. szám)
1996-03-21 / 12. szám
érettségi öltönyömet, levágattam a hajam, és bekopogtam a kultúrfelelőshöz. — Gondolom, nem azzal fogadott, hogy „Isten hozott, édes fiam !” — Nem, hanem azzal, hogy „na látja, tud maga rendesen is kinézni”. Akartam valamit mondani, de szóhoz sem engedett jutni. „Tanuljátok meg, hogy itthon jobbosnak kell lennünk, kint meg balosnak.” Ezt jól megmondta, gondoltam magamban. Mindenesetre feloldotta a letiltást. — Meg tudtad emészteni az Illés együttes 1973. novemberi feloszlását? — Már nagyon sokszor végiggondoltam az egészet. Annyi viszontagság után a zenekar idegileg és művészileg is elfáradt. Akkor, szinte gyermekfejjel nem tudtuk, hogy mi ennek a következménye. Ha a zenekar egy évig leállhatott volna, lehet, hogy minden másképp alakul. A Kortárs zenészek nehezményezik, hogy abban a bizonyos időszakban csak az Illés, az Omega vagy a Metro adhatott ki lemezeket, másoknak nem osztottak lapot. Levente viszont már 1976-ban is azt nyilatkozta, hogy hiába is akartatok tehetséges fiatalokat magatokkal vinni előzenekarnak, az ORI ezt megtiltotta. — Tény, hogy a tehetségkutatás igazából sosem volt erős oldala a szakmának Magyarországon. Ezzel szemben én mindig is azon voltam, hogy keresni, segíteni kell a fiatalokat. A szakmának ez nem állt érdekében idehaza, mert kicsi volt a piac. Minek is csináltak volna maguknak konkurenciát? — Nem is olyan régen elképzelhetetlennek tűnt, hogy ismét összeálltak. Hogyan jött össze? — Utoljára 1990-ben beszélgettünk arról, hogy a következő koncert 1996- ban vagy 2000-ben lehetne. Erősödött a nyomás a közönség részéről is, amikor pedig az ember betölti az ötvenet, elgondolkozik, hogy meddig is élhet. Ennek a korosztálynak meglehetősen riasztó a halálozási statisztikája. Tavaly márciusban megszerveztem Tahitótfalun a harmincéves születésnapot, amire szerencsére eljött az egész csapat, és sok minden tisztázódott. Kiderült, hogy ha az embereknek más is a politikáról alkotott véleményük, a zenéről még lehet ugyanaz. Nem lenne szerencsés, ha a politika a tehetségeket elválasztaná. Más a magánéleti politizálás, más a zenélés. Ezt a dilemmát próbáltam feloldani. Úgy tűnik, sikerült m a Szakács Gábor Demokrata 1996/12 KULTÚRA 1. Művészi indíttatás É lől Fonyó Józsefről desapja katolikus legényegyletben énekelt, majd édesanyjával a dunakeszi színjátszócsoport tagjai voltak. Szülei nem terelgették a színi pálya felé, mert szegények révén az öt gyereknek szakmát kellett tanulniuk. Ő vasesztergályos lett. 2. Gyermekkor 1934-ben született; keserves, kegyetlen gyermekkor jutott neki osztályrészül. Vallásos nevelést kapott, de amikor 1950-ben meghalt az édesanyja, Isten is meghalt számára. Sokat éhezett. Kegyetlen tanárok nevelték a MÁV- internátusban, Szegeden. A szakmát szülővárosában, Dunakesziben tanulta, itt öccsével együtt immáron díszpolgárok. 3. Felvételi Annyi önbizalma sem volt, mint egy joghurtba esett katicabogárnak. A Nemzeti Színházban, a Noszty fiú esete Tóth Marival c. előadáson „világosodott meg”, s titokban jelentkezett a főiskolára. Gellért Endrének megtetszett a rövid nadrágos, szandálos, tiszta ingben szavaló nyurga fiatalember. 37 főből nyolcan végeztek, köztük: Margitay Ági, Törőcsik Mari, Böröndi Kati, Bodrogi Gyula, Perlaky István, Fülöp Zsigmond. 4. Kecskemét Abban az időben kötelező volt két évet vidéken tölteni. Ott tanulták meg a szakmát. Elkényeztetett volt az osztályuk, mert a negyedévben bemutatott Koldusopera sikeres előadása után az összes vidéki színház kapuja nyitva állt előttük. Barátjával, Perlaky Istvánnal Radó Vilmos társulatát választotta. Ez volt a legközelebb Pesthez. 5. Vígszínház 1962 óta hűséges tagja a társulatnak. Eleinte elkényeztették: Amerikai Elektra, Mercutio-beugrás, forgatások: Az aranyember, A kőszívű emMa már csak Cserhalmiék generációja emlékszik rá. Jöttek az újak, a szerepek pedig mentek el mellette. Hívták más társulatba — nem ment. Szeret lelkizni, s ebben a közösségben megtalálta a segítő társakat. Öregkorára Eszenyi Enikő fedezte föl, s szerepet kapott a West Side Storyban. 7. Latinovits A nagy barát. Sokat tanult tőle, nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. Megtörte naivitását, amikor ezt mondta: „Magyarországon csak dombok vannak. A hegy az óceán túloldalán van. Felhúzod magad, aztán vagy lerúgnak, vagy magadtól esel le. A kutya nem fog ránk emlékezni.„Mindenesetre sokszor volt a dombon. 8. Kis szerep Kiss Ferenc szavait idézi: „Az epizodista ne a bal kettőn jöjjön be és a jobb egyen menjen ki, hanem jöjjön ki a parókiáról, és menjen be a templomba!” Úgy érzi, néha betalál(t) a templomba. 9. Film, színház Régen sokat játszott, ma inkább néző. Oscar-díjakat jósol, a legtöbbször sikerélménye van a díjkiosztás estéjén, ő is így gondolta. Legszívesebben az Ódry Színpadra jár, drukkol a fiataloknak. 10. Magánélet Egyedül él. Háztartást vezet. Fia operatőr Los Angelesben, neki bejött. A nyugdíjkorhatár közelében már nincsenek nagyra törő tervei. Minden gondolata a gyermekeiért és unokáiért való aggódás. ber fiai, Egri csillagok stb. Sztár volt, amit nem kis mértékben Várkonyi Zoltánnak köszönhetett. 8 évig jól ment a szekér. Aztán egyszer csak már nem szerepelt a neve a próbatáblán. Pihentették. 6. Kudarcok 53 10 x: Csépe Krisztina, Fotó: Tóth Tibor