Demokrata, 1996. július-szeptember (3. évfolyam, 27-39. szám)

1996-08-15 / 33. szám

MŰHELY­ záttan megbélyegzi az SZDSZ-t, mint olyan formációt, amely az egész országot veszélyezteti. Tettekben más a helyzet. A Fidesz 1994-ben választási szerződést kötött az SZDSZ-szel. (A nemzeti táborral való ezt megelőző kemény szemben­állását tudjuk be az ifjús hév­nek, a politikai divathullámon való lovaglási vágynak, s az el­lenzéki pozíciónak.) A választá­si szerződést nem a Fidesz, az SZDSZ bontotta fel, amikor ko­alícióra lépett az MSZP-vel. A Fidesz viszont hevesen erőltette az úgynevezett polgári szövetség létrehozását, amely az MDF meghaladását, ennek következtében politikai pozí­cióvesztését eredményezte, és súlyos válságba sodorta a KDNP-t is. A Fidesz és személy szerint Orbán Viktor támogatta Mádl Ferenc céltalan és álszent köztársasági­­elnök-jelöltségét, amelynek köszönhető­en Göncz Árpád újraválasztása szalon­képessé vált a nemzetközi politikában. A Fidesz is részt vett az alkotmányozási folyamat elindításában, ami rossz politi­kai lépés volt, mert az MSZP vezérkara az akciót visszaverte, miáltal világossá tette, hogy itt is az SZDSZ érdekeltségé­ről volt szó. A Fidesz szavazói szemében a pártelnök pillanatnyi nyilatkozataitól függetlenül továbbra is az SZDSZ a má­sodik legrokonszenvesebb párt, és nem az MDF. Ahol a tettek, tények és a nyilatkoza­tok ilyen homlokegyenest eltérnek egy­mástól, ott több minden lehet. Vegyük a legjobb hiszemű értékelést: mást mond Orbán Viktor és mást csinál a Fidesz. Azt hiszem, nem elhamarkodott kijelen­teni, ha valaki — emberi képességeitől függetlenül — ennyire nem ura a szavai­nak, azt nem célszerű a nemzeti ellenzék élére jelölni. * * * Akkor hát ki legyen a miniszterelnök-je­lölt? Két választási ciklus után beláthat­juk, hogy egy politikai értelemben még infantilis (tekintélyelvű) társadalomnak apaképre van szüksége, olyan személyi­ségre, akiről feltételezi, hogy gondolko­dik helyette, átvállalja tőle a felelőssé­get, megoldja helyette a dolgokat, s ami a legfontosabb, gondoskodik róla. Amíg fel nem nő és politikailag éretté nem válik egy új és szabad generáció, igazából a kérdést így kéne feltenni: Ki legyen az apukája Magyarországnak? A kérdés azért helyénvaló, mert An­tall József és Horn Gyula egyaránt vala­miféle — bár eltérő — apamodellt kép­viseltek megválasztásuk idején. A jelen két legnépszerűbb politikusa, Horn Gyu­la és Torgyán József ugyancsak paterna­lista példaképek, szinte mindenben el­lentétei egymásnak, egy dolgot kivéve: mindkettő egyeduralkodó. A harmadik legnépszerűbb politikus, Göncz Árpád pontosan az, ami, a nemzet nagypapája. Mivel az emberek tudják, hogy tőle semmi sem függ, úgy is viszonyulnak hozzá, mint egy tiszteletbeli nagypapá­hoz. Elég ha mosolyog, és szépeket me­sél. És most vegyünk egy mély levegőt. A negyedik legnépszerűbb politikus az a személy, akit Czike László megálmodott magának, a reálpolitikus: Pető Iván. Azt hiszem, vitapartnerem itt követte el a legnagyobb hibát: beleesett a saját csap­dájába, és vágyait, álmait vetítette ki maga elé, holott a tényekre kellett volna figyelnie. Pető Iván útját nem más, Orbán Vik­tor egyengeti éppen azzal, hogy folya­matosan irritálja a nemzeti ellenzéket, s megakadályozza annak szervesülését. Az MDF felszeletelése már befejező­dött. Amit ma a párt mutat, az agónia, pótcselekvés. A nemzet egyik legna­gyobb és legértékesebb pártja majdnem teljesen kivérzett. Az első, s máig legsú­lyosabb csapást az a Csurka István mér­te rá, aki a megfelelő lélektani pillanat­ban mindig előlép, s mindig súlyos káro­kat okoz. 1992-ben elvitt annyi szavaza­tot, amennyivel az MDF eleve kiesett az elsőségért folytatott versenyből. 1996- ban politikailag értelmezhetetlen, dilet­táns és antidemokratikus ötletével (a pártelnökök mondjanak le egységesen egy közös nyeretlen kétéves javára a je­löltségről) sikeresen kompromittálta a nemzeti ellenzék egyébként szükséges szervesülését. Csurka legalább hat-hét százaléknyi szavazatot vitt el az MDF-től. Szabó Iván és csapata Orbán Viktorék hathatós segítségével csak feleannyit, de az sem kevés. A MIÉP és az MDNP szavazatai­val az MDF (az erkölcsi kopást is figye­lembe véve) ma is versenyben lenne az első helyért. Ezzel szemben a legna­gyobb hazafias pártból a legkisebb lett. Olyan kicsi, hogy szembe kell néznie azzal, ha nem képes új programot és új csapatot felmutatni, kieshet a parlament­ből is. Csurka viszont ott van a bekerü­lés peremén. Demszky Gáborék jóvoltá­ból augusztus 20-a kapcsán a figyelem is ráterelődött. Az MDF helyét lassan el­foglalja a MIÉP. Orbán Viktor egy másik fontos fel­­­­adatnak is megfelel: megakadályozni az ellenzéken belüli reálpolitika érvényesü­­l lését. Elvégre ha tíz antikommunista . Mást mond Orbán Viktor és mást csinál a Fidesz: a Fidesz szavazói szemében a pártelnök pillanatnyi nyilatkozataitól függetlenül továbbra is az SZDSZ a második legrokonszenvesebb párt rv-------.1------tfifth/H 23 Fatri- Áni Károly

Next