Demokrata, 1996. október-december (3. évfolyam, 40-52. szám)
1996-10-24 / 43. szám
magával hozta Rózsa Pistát, aki annyit mondott, hogy fél év múlva megcsináljuk a szerződést. Erre persze csak legyintettem, hiszen nekem már annyi mindent ígértek, de ezt valóban betartották és bevonulhattam a stúdióba. — Idézek a Tánc című dalból: „A parkett szélére löktek rég, mintha már táncolni sem tudnék.”— majd így folytatódik: „Új dal szól a zongorán, annyi csendes év után”. Egy kicsit mintha a te életed is benne lenne a szövegben... — Ez a dal maga az élet. Egyébként a szövegeket Miklós Tibi, Valla Attila és Horváth Attila írta, az utóbbival csak madártávlatból ismertük egymást. Amikor a Danubius Rádióban interjút készítettek velünk, megkérdezték, hogy Attila honnan ismer engem. Azt válaszolta, hogy sehonnan. De akkor honnan tudja, hogy milyen énekes vagyok? Onnan, hogy 25 éve hallgat a rádióban. És azt honnan tudja, hogy milyen ember vagyok? Onnan, hogy nem lettem sztár. — Egy ilyen kanyargós életpálya után melyik időszakot tartod a legmélyebbnek és a legkiemelkedőbbnek? — Erre nem tudnék egyértelműen válaszolni, mert szerintem az egész életem előre meg volt írva. Szép volt, amikor sikert értem el 1972-ben, de nagyon megroggyantam, amikor Erdősnek nemet mondtam és minden kapu bezáródott előttem. A 13 éves kimaradás is kellett, mert csak gyűlt bennem az energia. Debrecenben tanítottam egy 12 éves Rita nevű kislányt — én készítettem fel a Ki Mit Tud-ra, meg is nyerte — egyszer így szólt hozzám: „Zsuzsa néni, annyi rosszat mondanak magáról, de ne tessék elszomorodni. Ha az Isten becsuk egy ajtót, kinyit egy ablakot.” Nem kívánok panaszkodni, a fiam most fejezi be az iskolát, egyiptológus akar lenni. De nem akarok milliomos sem lenni, mindössze annyit szeretnék, hogy a fiamnak és az édesanyámnak normális életkörülményeket tudjak teremteni. V / Szakács Gábor KULTÚRA Dialax Sunyovszky Sylviáról 1. Rozsnyó—Kassa Az előbbi helységet nemcsak születési helyeként tartja számon, hanem gyökerének érzi. Gyakran vissza is jár. A rozsnyói völgykatlant Petőfi a koldus kalapjába tett krajcárként emlegette. Rengeteg történelmi nevezetességgel büszkélkedhet. A hely, a gyerekkori élmények emléke melegséggel tölti el szívét. Kassa pedig az a hely, ahol újjászületett: kisgyerek korában súlyos műtéten esett át. Ez a város felnőtté válásának is fontos helyszíne, a főiskolát követő évben itt színésznő. 2. Madách Színház A kassai év után kerül ide. Húsz év után — 1990-ben — kéri szerződése felbontását. A színház akkori profilváltásával nem ért egyet, úgy érzi, hogy elvész a szó értéke. 3. Kedvenc szerepek A történelmi drámákat szereti. Megadatik, hogy Móricz Murányi kaland című darabjában Széchy Máriát játssza. Szabó Magda drámatrilógiájában IV. Béla feleségét, Laszkarisz Máriát alakítja. De eljátssza Beatrixot is Illés Endre Spanyol Izabella című darabjában. S természetesen kedvence az Ármány és szerelem Lujzája — ezekkel debütált 1971-ben. 4. Szerepálmok „Megkímélt a természetem és az élet attól, hogy szerepálmaim legyenek” — mondja. Úgy tartja, hogy ha valaki a színészi pályára tette fel az életét, akkor számára minden egyes szerep boldogságot kell, hogy jelentsen. Szerepálma így soha nem volt. Egyetlen kimaradt szerepet sajnál, a Három nővérből Mása alakját. Játszotta ugyan főiskolásként, de érett fejjel is szerette volna megformálni. 5. Pozsony Amikor 1991-ben a Pozsonyi Magyar Kulturális Központot ünnepélyesen megnyitják, szeretne elmondani egy verset. A kötött program miatt ezt nem lehet, de meghívják a megnyitóra — vendégként. Itt vetik fel élcelődésképpen, hogy pályázzon a még üres igazgatói posztra. A tréfából komoly elhatározás lesz. 1991 szeptemberétől négy éven át vezeti az intézményt. 6. Az intézet Sok-sok apró, de fontos dolgot sikerül elérnie az említett négy év alatt. Eredményei között boldogan emlegeti a hagyományok, emlékek ápolását, a múlt tiszteletét, az elfeledett történelmi emlékhelyek felkutatását. Kisszeben, Zólyom, Kékkő, Szene és Kassa például nagyon sokat köszönhet neki. 7. 1995-től „Nagyon sajnáltam volna, ha azt a négyéves tapasztalatot, amit kint szereztem, nem tudtam volna kamatoztatni” — mondja. S mivel a határon túli magyarok hivatala felkéri, hogy dolgozzon náluk, biztosítottnak látja tapasztalatai kamatoztatását, így elvállalja a megbízatást. Mellette — megállapodásuk értelmében — a szabadidejében hódolhat színészi hivatásának is, így időnként például látható a Szomszédok című tévéfilmsorozat egyes epizódjaiban is, és eljátssza Sík Sándor István király című drámájában Gizella királynét. 8. Tervek „Azt mondják, hogy az ember sorsa adott, de bizonyos százalékban alakíthatja maga is a sorsát. Azt hiszem, én még nem vagyok abban a periódusban, amikor ezt megtehetem. Amíg hasznosnak érzem, amit most csinálok a Határon Túli Magyarok Hivatalában, addig teszem a dolgom. Utána pedig majd elgondolkodom a továbbiakon." — mondja. 9. Kedvenc időtöltés Nagyon szeret olvasni, napilapokat éppúgy, mint novellákat, regényeket. Nemrég éppen Hemingway-t vette kézbe. Nagyon szeret autót vezetni. (A felvidéki négy év alatt például 150 000 km-t tett meg.) Sokat beszélget felnőtt lányával. Szereti új házastársával — Fekete György belsőépítésszel, parlamenti képviselővel — tölteni szabadidejét. 10. Színházlátogatás Nem nagyon tud színházba járni, de azért nem hagyta el a színházi világot. Figyelemmel kíséri kollégái munkáját. „Egy dolgot szomorúan veszek tudomásul: nagyon elkeseredettek. Joggal. Sokuknak nagyon nehézzé vált az élete. De bízom benne, hogy megtalálja a színivilágot az a közeg, amely fontosnak fogja tartani, hogy a művészetet felkarolja és anyagi támogatásban részesítse, mert művészet nélkül az ember nem teljes ember.” 59 10 x: Fehérvári Zita; Fotó: archív