Magyar Demokrata, 2002. október-december (6. évfolyam, 40-52. szám)
2002-11-14 / 46. szám
Pesti esszencia Napjaink egyik legeredetibb zenei és szövegvilággal előrukkoló formációja a Budapest Jazz Quartett. Bár a névválasztás kissé közhelyszerű, az már nem megy közhelyszámba, ahogy a ’20-as, ’30-as évek hangulatát ötvözik az ezredforduló „pesti aszfaltjával” és underground érzésével, segítségül híva ehhez a jazz, a swing, a rap, a délnémet-osztrák népzene, a francia sanzonok, valamint az olasz dalok elemeit és világát. De lássuk a legfigyelemreméltóbb tételeket! A Csicsolina (!) című remekműben a magyar szórakoztatóipar jeles figurái árnyaltan idéztetnek meg. E szám elektromos orgonaszintetizátor szólórésze a legendás Frakk rajzfilmben is megállná a helyét. A Chanson című alapmű játékosan egymás mellé rendezett francia kifejezései (déjá vu, Francois Miterrand, cabemet sauvignon stb.) keltette infanti lizmust meglepő módon, de jól fűszerezi egy lehangolt hegedű s egy behangolt tangóharmonika. A Donna Luciában az „Amoremio, Coccolino, Garibaldi, Leonardo” kitétel a szerzők olaszos műveltségét bizonyítja, nem mellékesen a tétel egy Zuccfrero - paródiának is elmenne. A Haver két daliás, ámbár néha nap történetét dolgozza fel: a dal a pesti éjszaka és másnap swingolvasataként is értékelhető. A Walder-dar eredetileg gyermekdalnak készült, a mű eleje ehhez igazodik - de a heavy metal átkötés egy szabályos jódliparádéhoz vezet, amelyben pikáns nyelvi elemek is fel-feltünedeznek. A Henry című opusz megállná a helyét a füstös New Orleans-i éjszakáról szóló filmben. A zenészek teljesítményét értékelve kiemelendő az olykor blazírt, olykor szenvtelen modorú énekstílus, az ötletes gitárriffek, a remek zongoraszólók, amelyeket egy egész megbízható ritmusszekció támogat meg. Említtessék meg a muzsikusok neve is! Dr. Téglássy Zoltán a gitár „népi jazz” stílusú virtuóza, s a lehangolt hegedűbe is ő lehel életet. Bicskey , Joe” Balázs nemcsak a basszusgitárt szólaltatja meg mívesen, hanem a különböző billentyűs instrumentumokat is. Glósz Tibuszka (egyébként zongorajavítómester) a dobolás mellett vokálozásban is bizonyít. Egy szám erejéig pediglen Beáta Pozitíva is fitogtatja énektudását. A CD belső borítójának szöveges részében jellemző életképek is felvillanak, amelyek a mai pesti állapotokat fémjelzik. Lásd például: ,,A 9. szám szövege a Dohány- Akácfa sarki borozóban látott napvilágot kirablásunk alatt.” Aki tehát egy sajátos látleletet akar napjainkról, az hallgassa meg a Népi Jazzt! ZseCsa Budapest Jazz Quartett: Népi Jazz - saját kiadás - 2002 EGYEDI Demokrata 2002/46 KIÁLLÍTÁS + A kereszt körül Létezik-e még a keresztény művészet, születnek-e ma is a keresztény ikonográfia jegyében képzőművészeti alkotások - ezekre a kérdésekre keresett válaszokat a Kecskeméti Képtárban megrendezett I. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé. Feleletként, gondos válogatást követően - bár még így is tucatnyi alkotás mellőzendő lehetett volna - egy olyan tárlatanyag állt össze, amely a csoportos-tematikus kiállítások körében ritkán tapasztalható színvonallal hívta fel magára a figyelmet. A témakiírás - kereszt és keresztrefeszítés - persze már eleve feltételezte, hogy napjaink sokirányú képzőművészeti törekvései között létezik az ábrázolásnak egy olyan vonulata, amely nem kíván teljességgel lemondani az ikongrafikus elemek felhasználásáról. Még akkor sem, ha funkciójuk mára és a legtöbb alkotó esetében alapvetően megváltzott: már nem csupán tartalmi, hanem mindinkább esztétikai problémák hordozója. A hagyomány szerint Krisztus keresztjét a paradicsomi bűnbeesés fájából ácsolták, de mert az időszámításunk kezdetét követő időszakban még elevenen élt a tudat, hogy keresztre csak gonosztevőket szegeznek, csak a puszta kereszt - mint a korai keresztények szimbóluma - jelent meg corpus nélkül, utóbb báránnyal. A napainkban is élő hagyomány - Krisztus a kereszten csak a 12. századtól terjedt el, és jelentésköre azóta lényegesen kiszélesedett. Olyan végső, felülírhatatlan jellé, attribútummá vált, amely a megváltó tett, Krisztusnak a halál felett aratott győzelme mellett valamiképpen az emberi létezés alapstratúráját is közvetítette. Simon Weil találó megállapítása szerint: tér és idő keresztjére vagyunk feszítve mi, emberek. E kiállításon a témabeli megkötöttség éppen csak bejáratként szolgált a kiállítók számára. Azon túl számos egyéni jelfelfogással, jelértelmezéssel és jelképzéssel találkozhatott a tárlatlátogató - fontos, hogy a legkülönbözőbb hangnemek és technikai eljárások formájában. A hagyományos festészeti és grafikai munkák mellett a szobor- és kisplasztikai, valamint a textilalkotások szerepeltetése találó ötletnek bizonyult. Ugyanis ez utóbbiak megragadó érzékenységgel hívták fel a figyelmet: a képzőművészetiek mindig valamilyen szellemi sűrűség képi közvetítője. Balázs Sándor Kereszt és keresztrefeszítés - I. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé - Kecskeméti Képtár ÉRZÉKENY JOBBSZÉL A megoldás Szergiusz Paulusz helytartó (...) magához kérette Barnabást és Sault, hogy hallja az Isten szavát. De Elimász, a varázsló (...) akadékoskodott, és azon volt, hogy elfordítsa a helytartót a hittől. Erre Saul (...) a Szentlélekkel eltelve rászegezte tekintetét, és rákiáltott: „Sátán fia, tele minden ravaszsággal és gonoszsággal, és ellensége minden igazságnak, nem hagyod abba, hogy áskálódj az Úr egyenes útja ellen? Lám, most lesújt rád az Úr keze, megvakulsz és nem látod a napot egy ideig.” Azon nyomban vak sötétség szakadt rá, és botorkálva kereste, hogy valaki kezet nyújtson neki. (Apostolok cselekedetei 13, 7—11.) Bizony, a hősi időkben még széles eszköztár állott a keresztény-konzervatív erők rendelkezésére, amellyel felvehették a harcot a hazugok, manipulátorok, csúsztatók és ateisták ellen. E mintát követve lássuk, ma hogy oldanánk meg a hasonló helyzeteket. Bemén az isteni kegyelemmel eltöltött legény a külügyminisztériumba, s rádörren Kovács Lászlóra: „Távozzon belőled az ördög, s legyél szerény, alázatos, kedves, mentes a gőgtől és a gyűlölettől!” - s jön. Majd átsétál a képviselői irodaházba, s így szól Lendvai Ildikóhoz. „Rengeteg bosszúságot és szomorúságot szereztél, amidőn a sajtó lenyúlásával vádoltad az előző kormányzatot, miközben te magad cenzorként kerested és keresed betevődet. Ne sipákolj hát többé borzasztó hangodon!” - s a hölgy, legott, megnémul az Úr örömére és az emberek megkönnyebbülésére. Ezután a gagyitévé stúdiójába vezet útja, ahol számon kéri a hírolvasón tömérdek hazugságát. A szerkesztő előbb kikacagja, de midőn kolbász nő az orrára, már nem mer többé sem nevetni, sem füllenteni. Nem hagyhatja ki a miniszterelnökséget sem, ahol imigyen zeng: „Te szegénységpárti D-209- es! Ajándékozd el vagyonod, tengődj koldusként Demszky világvárosában, s csak akkor juss alamizsnához, ha Orbán Viktor vet neked.” Lamperth Mónikához így szól: „Verjenek meg a készenlétiek, valahányszor átkelsz az Erzsébet hídon!” Keller Lászlóra szörnyű átkot mond: „Tölts el egy délutánt csupa Demokrataolvasóval összezárva!” Végül, hogy ne vádolhassák elfogultsággal, felkeresi az MDF-székházat is, s benne az amazont: „Ha soká kokettálsz még a kommunistákkal, vesszen el minden kalapod!” Ungváry Zsolt 59