Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet, A-K (1967)
K - Kovács Ferenc (1823-1895) - Kovács Ferenc (1869-) - Kovács Ferenc (1931-1962) - Kovács Gábor - Kovács György
987 Egy.-i hallgató korában (1888—90) az Erdélyi Híradó munkatársa, 1899-től az Erdélyi Lapok c. szépirodalmi hetilap szerk.je. Az Erdélyi Irodalmi Társaságnak tagja, majd titkára és végül alelnöke. A Pásztortűz és az Erdélyi Helikon, valamint több más erdélyi és fővárosi lapnak és folyóiratnak évtizedeken át munkatársa; novellákat és pedagógiai dolgozatokat írt. Tehetsége főleg a vidám tárgyú novellákban és a humoros rajzban tűnt ki. — F. m. Trifólium (Bede Jób, Fekete Béla és ~ elbeszélései. Kolozsvár, 1891); A dráma és a regény határai (Kolozsvár, 1894); Apró komédiák (elb., Kolozsvár, 1900); Apostolok és csavargók (elb., Kolozsvár, 1924); Ballag már a vén diák (Diáktörténetek. Kolozsvár, 1924); Kollégiumi történetek és egyéb elbeszélések (Kolozsvár, 1936). — Irod. Erdélyi írók és művészek almanachja (Kolozsvár, 1892); K. D. (Erdélyi Irod. Szle, 1924); K. D. (Ellenzék, 1935. jún. 19. és 20.); K. D. (Tavaszy Sándor cikke,Pásztortűz, 1935. jún. 30.); K. D. emléke (Ref. koll. Pártfogó Egyesülete kiadása, Kolozsvár, 1935). Kovács Ferenc (Hódmezővásárhely, 1823. máj. 11.—Tátrafüred, 1895. aug. 5.): ügyvéd, politikus, az MTA t. tagja (1895). 1842-ben Debrecenben jogot végzett, majd rövid ideig Késmárkon folytatott ügyvédi gyakorlatot. Klauzál Gábor mellé rendelt jurátusként részt vett az 1843-iki pozsonyi ogy.-en, melyről pontos jegyzőkönyvet vezetett. 1845-ben vm.-i tiszteletbeli aljegyző lett, majd 1848-ban szülővárosa szolgabírája. A forradalom bukása után az októberi diploma megjelenéséig gazdálkodott, utána vármegyei főjegyzőnek választották. 1865-ben és 1881-ben Hódmezővásárhely képviselője. Deák Ferenc baráti köréhez tartozott. 1867-ben Csongrád vm. alispánja. Minden vagyonát jótékony és közművelődési célokra hagyta. — M. Az 1843 — 44-iki évi magyar országgyűlési alsó tábla üléseinek naplója (I —VI. Bp., 1893-94)Kovács Ferenc (Óbecse, 1869. jan. 28.— Bp.): botanikus, kat. lelkész. Bécsi teológiai tanulmányok után a bp.-i egy.-en természettudományokat hallgatott. 1892-ben Kalocsán, később Óbecsén pap. Műkedvelőként kezdett botanikával foglalkozni, majd képezve magát kutatta a környék flóráját. Az I. világháború után Kalocsára, majd Bp.-re került. — M. Bács-Bodrogmegye növényvilága (B. B.-vármegyei Tört. Társ. Évk., Zombor, 1897); Óbecse határának virágos növényei (Szeged, 1929). Kovács Ferenc (Bp., 1931. jan. 20.— Voghera, Olaszo, 1962. máj. 31.): filmtörténész. A Színház- és Filmművészeti Főiskolramaturg főtanszakán 1957-ben kapott diplomát, majd a Filmtudományi Intézet tudományos munkatársa, később főmunkatársa lett. Filmtörténeti, esztétikai munkásságával, filmpedagógiai tevékenységével segítette a m. filmművészet népszerűsítését. Hivatalos kiküldetése során vasúti szerencsétlenség áldozata lett. — M. A magyar filmezés néhány kérdéséről (Bp., 1959); A magyar filmművészet 1896 — 1931 közötti történetének néhány kérdéséről . . . (Bp., 1960); Filmévkönyv (szerkesztés, 1961 és 1962); A felszabadulás utáni filmművészet néhány kérdéséről (Bp., 1962); Magyar filmográfia (1901—61, I —VI., Bp. 1958-1963). Kovács Gábor (Miskolc, 1883. jan. 4.— Debrecen, 1920. jan. 29.): közgazdasági író, egyetemi tanár. 1905-ben a debreceni ref. jogak. tanára. 1910-ben a kolozsvári egy. magántanára, 1914-ben a debreceni tudományegy.-en a közgazdaság és pénzügytan ny. r. tanára. Közgazdaságtan-elméleti és gazdaságtörténeti munkái mellett a háborús gazdálkodás kérdése is foglalkoztatta. — M. Az orosz Mir-szervezet történelmi fejlődése (Bp., 1904); Az orosz Mir-szervezet szociálgazdaságtani értéke (Bp., 1904); Pénzügytan (Bp., 1906); A szocializmus (Bp., 1907); A népesedés elmélete (Debrecen, 1908); Társadalmi gazdaságtan (Debrecen, 1914); A közgazdaságtan és a világháború (Bp., 1916); A közgazdaságtan elemei (Debrecen, 1918); A szociális eszmék fejlődése a modern szocializmusig (Dános Árpáddal, Bp., 1925); Kovács György (Bp., 1900. ápr. 10.—Bp., 1965. júl. 31.), orvos, műfordító, az orvostudományok kandidátusa (1964). Orvosi diplomáját 1926-ban Bécsben szerezte. Már diákkorában belépett a Galilei-körbe, 1917-ben pedig a szociáldemokrata pártba. Tevékenyen részt vett az 1918-as forradalomban. 1921-ben Bécsbe emigrált s a Világosság magyar emigránskör tagja, az osztrák szocialista diákszövetség titkára. Orvosi diplomája megszerzése után (1927) hazatért s itthon is részt vett a szociáldemokrata és szakszervezeti mozgalomban. A felszabadulás után megindította az Orvosi Hetilapot, melyet szerk. (1945—48). A Központi Stomatológiai Intézet főorvosa volt. Orvosi működése mellett műfordítóként is dolgozott (St. Zweig: A lélek orvosai, 1935; Knight: Légy hű önmagadhoz, 1945; Gorkij: Amerikában, 1949). Ismeretterjesztő regényes műveket is írt. — F. m. Hősök, tudósok, emberek (Bp., 1935); A fejedelem (II. Rákóczi Ferenc regényes életrajza, Bp., 1935). Kovács