Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)
I - Irsai Vera, Janovits Ferencné - Issekutz Hugó - Istók János - István Marián
Irsai Érdeme, hogy a csaknem elfeledett egykori m. térképészeknek (Tóth Ágoston, Lázár deák, Mikoviny Sámuel stb.) a munkásságát derítette fel. A „Lázár deák" érem (1964) tulajdonosa volt. — F. m. Felsőszopori Tóth Ágoston honvédezredes a 19. századbeli térképezés úttörőjének élete és működése (Bp., 1939); Térképtudományi tanulmányok (Bp., 1958); Geodéziai kézikönyv (III. k. 2. rész, Bp., 1960); The earliest known map of Hungary, 1528 (Imago Mundi, Amsterdam, 1964); Térképalkotás (Bp., 1970). — Irod. Kádár László: Búcsúbeszéd I.-M. L. ravatalánál (Földrajzi Közl., 1971. 4. sz.); Bendefy László: I.-M. L. (Geodézia és Kartográfia, 1965. 6. sz.; 1971. 6. sz.); Irsai Vera, Janovits Ferencné (Bp., 1908. okt. 12.—Bp., 1971. dec. 7.): zenepedagógus. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisk.-n tanult, 1945-ig magánúton tanított. A II. világháború után rövid ideig fővárosi zeneisk. tanár, majd szakfelügyelő, ekkor kezdett úttörő jelentőségű szolfézskiadványokat összeállítani. 1947-ben jelent meg Zenei előképző c. tankönyve, majd 1951-ben négykötetes Szolfézs példatárt adott közre (a III —IV. kötetet Agócsy Lászlóval szerk.). 1950-ben megszervezte a fővárosi zeneisk.hálózatot (Fővárosi Zeneisk. Szervezet), amelynek ig.-ja volt nyugdíjba vonulásáig (1968). Felelősségteljes munkát végzett a Jeunesses Musicales kongresszusain. Szakcikkeket és tanulmányokat írt zenei szaklapokban. — Irod. Szávai Magda: Búcsú I. V.-tól (Muzsika, 1972. 3. sz.). Issekutz Hugó (Székelyudvarhely, 1855. jún. 19.—Kolozsvár, 1915. júl. 23.): gyógyszerészdoktor, egyetemi magántanár. Béla apja. Gyógyszerészgyakornok Marosvásárhelyen. 1881-ben Kolozsvárott gyógyszerészi oklevelet, 1882-ben ugyanott gyógyszerészdoktorátust szerzett. Részt vett a kolozsvári tudományegy.-en a gyógyszerészgyakornoki tanfolyam megszervezésében s ennek 1914-től vezetője volt. 1892-ben a kolozsvári egy.-en magántanárrá habilitálták. 1902-ben a kolozsvári tudományegy.-i gyógyszertár ig.-ja, egyben az egy. előadója. Egy ideig tulajdonosa volt a kolozsvári „Hunyadi Mátyás"gyógyszertárnak. — F. m. Gyógyszerisme és gyógyszerészi vegytan, különös tekintettel a Magyar Gyógyszerkönyvre (Kolozsvár, 1886); Gyógyszerisme (Jakabházy Zsigmonddal és Nyiredy Gézával, Kolozsvár, 1895); A végbélkúpokban különböző módon elhelyezett ugyanazon hatóanyagok helyi vagy általános hatása különböző-e? (Kolozsvár, 1906). — Irod. Frankl Antal: I. H. (Gyógyszerészi Ért., 1933. 18. sz.); Szász Tihamér: I. H. (Gyógyszerész Almanach, 1942); Istók János (Bácsfalu, 1873. jún. 15.—Bp., 1972. febr. 22.), szobrász, érdemes művész (1963), kiváló művész (1970). A hosszúfalusi fafaragó iskolában kezdte művészeti tanulmányait, majd a müncheni ak.-n (1892) folytatta. Bp.-en a szobrászati mesterisk.-ban Stróbl Alajos növendékeként fejezte be tanulmányait. Fiatalon megbízást kapott a MNM-et alapító Széchényi Ferenc szobrának elkészítésére, a száz éves alapítási évfordulón (1902) szobrát felavatták. E munkájáért királyi arany érdemrenddel tüntették ki. 1905-ben a Ramasetter Vince szoborpályázat első díját nyerte, a szobrot 1908-ban állították fel Sümegen. Kőből faragott, 1912-ben már kész mellékalakjai közül a Munkát szimbolizáló szobor 1919. máj. elsején a Parlament előtt állt. Az I. világháború után számos hadiemlékműre kapott megrendelést (Bp. Martinelli téri dombormű, a szervita templom homlokzatán). A legismertebb, hatásos, nagyméretű szobrát, a Bem szobrot 1934-ben állították fel Bp.-en a Bem József téren. Számos épületplasztikát (Sportoló nő és férfi, Bp. Császár uszoda, 1928) és többnyire márványba faragott síremléket készített (Than Károly, Kerepesi temető, 1910; Péterfy Sándor, Kerepesi temető, 1913; Holló Lajos bronz síremléke, Kerepesi temető, 1913). Kitűnő portrékat készített többek között családtagjairól is. Jelentősek kisméretű mellszobrai (Vörösmarty, Jókai, Vajda János, Madách ). Móra Ferenc mellszobrát Kiskunfélegyházán állították fel 1959-ben. Domborművek (Petőfi Sándor, Nagyszeben), plakettek, érmék sokasága egészíti ki munkásságát. A két világháború közti időszak egyik legtöbbet foglalkoztatott köztéri szobrásza volt Mp.-on. Műveiben realisztikus, naturalista elemek keveredtek az akadémikus megoldással. Négy szobra áll Bp.-en, tizenhat vidéken. Gyűjteményes kiállítását 1964-ben a pesterzsébeti múz.-ban rendezték meg. — Irod. Buza Barna: I. J. búcsúztatása (Művészet, 1972. 5. sz.). István Marián (Bp., 1914. szept. 12. —Bp., 1977. szept. 28.): költő. Gyermekkorát és ifjúságát a Ferencvárosban töltötte, ez az élmény költészetében is jelentkezik. Polgári isk. tanulmányai után volt tisztviselő, ápolónő, munkásnő. 1944 nyarán munkaszolgálatra rendelték, megszökött a menetből, bujkálva érte meg a felszabadulást. Esti isk.-n elvégezte a középisk.-t, néhány félévig bölcsészhallgató volt. 1950-től könyvkiadóknál dolgozott. 1950 —51-ben lektor az Új Ma- 332