Magyar Életrajzi Lexikon 3., kiegészítő kötet A-Z (1981)
D - Dormándi László - Dorogi Imre - Dömötör József
164 mélyes kapcsolatai is voltak. 1915 —19-ben a 8 órai Újság c. lap publicistája és kritikusa volt. Első felesége, Lellbach Emma, Domokos Lászlóné néven vált ismertté, mint a bp.-i Új Iskola megalapítója és ig.-ja. 1920-tól elfordult régebbi nézeteitől, társszerk.-je lett a Magyar Helikon c. konzervatív irredenta irodalmi-gazdasági lapnak s a revíziós mozgalomnak írt röplapokat. 1923-ban nyugdíjba ment, a Baross Szövetség főtitkára majd ügyvezető ig.-ja volt. Kereskedelempolitikai és pénzügyi cikkeket írt szaklapokba. A harmincas években spiritiszta elvek propagátora, élete utolsó két évtizedében a Budahegyvidéki ref. egyházközség főgondnoka volt. — F. m. Délibábok (versek, Bp., 1903); Szomorúság (versek, Bp., 1903); Zákány tábornok Amerikában (elb., Szeged, 1904); A magyar imperializmus (Bp., 1910); Kis káté a Magyarországon élő nemzetek önrendelkezési jogáról (Bp., 1919); A magyar béke és a nemzetiségi kérdés (Bp., 1920); Magyar feltámadás (Bp., 1930); Spirituális világszemlélet (Bp., 1942). Dormándi László (Dormánd, 1898. júl. 14. —Párizs, 1967. nov. 26.): író, szerkesztő, műfordító. A bp.-i Pantheon Irodalmi Intézet ig.-ja volt. 1939-ben Párizsba költözött. Bp.-en elsősorban kiadói és szerkesztői, műfordítói tevékenységet folytatott. Szerk. a hatkötetes Új Lexikont (Juhász Vilmossal, Bp., 1936) s a Kisenciklopédiát (Bp., 1938). Fordította Thomas Mann, Stefan Zweig, Lion Feuchtwanger műveit. Franciao.-ban francia nyelven írt regényeivel sikereket ért el. Lélektani indítású, fantasztikum felé hajló regényeit a kritika is kedvezően fogadta. — M. Vihar (r., Bp., 1920); Sólyommadár. Balassa Bálint regénye (r., Bp., 1927); A jó ember (r., Bp., 1930); A bajt hozó tündér (r., Bp., 1941); A félelem (elbeszélések, Bp., 1946); A mű (r., Bp., 1948); La péniche sans nom (r., Paris, 1951); La fantome de la rue Bábel (r., Paris, 1956); Plus heureux que Venfance (r., Paris, 1960); A hórihorgas és a köpcös (novellaciklus, Bp., 1965); Bábszínház (elbeszélések, Bp., 1968); A múlt zarándoka (r., Bp., 1968). írod. Rónay György: D. L. halálára (Élet és írod., 1967. 48. sz.); Gyergyai Albert: D. L. (Nagyvilág, 1968. 1. sz.); Magyarok külföldön (Kortárs, 1969. 27. sz.); Ladislas Dormándi (Paris, 1970, Les Amis de L. D.), Dorogi Imre (Kisújszállás, 1890. febr. 17. — Szeged, 1976. jan. 29.): festő. A Képzőműv. Főisk.-n Balló Ede és Hegedűs László irányítása alatt 1913-ban művész-rajztanár oklevelet szerzett. Ezt követő olaszok-i tanulmányútját megszakította az I. világháború, melyet végigküzdött. 1918-ban szerelt le, rajztanári állást vállalt Szegeden, s közel négy évtizeden át ezt a munkakört töltötte be. 1925 —1930 között nyaranta a kecskeméti művésztelepen Révész Imre mellett dolgozott. Kezdetben fény-árnyék ellentétekre épített vallásos kompozíciókat (Magdolna, 1931) és jól jellemzett portrékat (A művész felesége, 1936) festett. 1928-tól a fővárosi tárlatokon is szerepeltek alkotásai, 1938-ban egy képével részt vett a Velencei Biennálén. Szegeden fedezte fel a Tisza festői szépségeit, melynek látványát igyekezett vásznain rögzíteni. 1942-ben a Szegedi Múz.-ban rendezett önálló kiállítást, majd 1959-ben ismét ugyanott mutatta be újabb festményeit. A Tiszapart (1954) és a Kévekötők (1961) c. alkotásaival a Szegedi Városi Tanács képzőművészeti díjait nyerte el. A szegedi képzőművészeknek az MNG-ban rendezett 1967-es tárlatán tizennyolc festményét (köztük a Sugárzás a Tisza felett [1958] c. képet) állította ki. 1970-ben rendezett gyűjteményes kiállításán egész életművét bemutatta. Ez alkalommal elnyerte a helyi tanács alkotódíját. 1973-ban a Dózsa c. festményéért a XVI. Szegedi Nyári Tárlat egyik fődíját ítélték neki. Műveiből néhány az MNG és a szegedi Móra Ferenc Múz. gyűjteményébe került. — Irod. Gábor Jenő: D. I., a Tisza festője (Délmagyarország, 1942. jún. 21.); D. I. gyűjteményes kiállítása (Móra Ferenc Múz. képtára, Szeged, 1959, Katalógus, bevezető: Szelesi Zoltán); D. I. gyűjteményes kiállítása (MFM képtára, Szeged, 1970, Katalógus, bevezető: Winkler László); Pogány Ö. Gábor: D. I. gyűjteményes kiállítása (Művészet, 1970). Dömötör József (Bp., 1923. júl. 24.—Bp., 1977. aug. 15.), borász, a Borgazdasági Vállalatok Trösztjének vezérigazgatója (1971 — 1977 között). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egy. közgazdaságtudományi karának kereskedelmi osztályán 4 évet végzett. Mérlegképes és hites könyvvizsgálói szakképzettség megszerzése után a Szőlészeti Kutató Intézet kísérleti gazdaságának főkönyvelője volt 1961-ig; részt vett a kísérleti telepek alapításában, fejlesztésében, megteremtette az intézet jövedelmező gazdálkodásának alapjait. A Pest m.-i MÉK Vállalat ig.-ja (1962 — 71), ezt követően a Borgazdasági Vállalatok Trösztjének vezérig.-ja haláláig. Vezérig.-i működésének eredménye a hazai gyümölcs és szőlő alapanyagú üdítő italok előállítása és elterjesztése, a Márka üdítőital-család kifejlesztése. — M. Magyar borok, borvidékek (Katona Józseffel.