Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)
L - Lengyel Endre - Lengyel Gizi - Lengyel László - Lenkey Zoltán
56- nek is. Számos cikket írt Mo.-ról, a m. történelem nagyjairól, főként a Nation című baloldalinak számító lapba és a m. emigráns lapokba is. Elnöke volt az Ady-társaságnak. Részt vett a Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetségének munkájában, és dolgozott lapjukba, a Harcba is. A II. világháború után a magyar gyermekek megmentésére létre hozta a Save the Children of Hungary nevű szer vezetet. Élete utolsó éveiben rendszeresen hazalátogatott. —F. m. Hitler (New York, 1932); The Cauldron Boils (New York, 1933); The New Deal in Europe (New York, 1934); Millions ofDictators (New York, 1936); TheDanube (New York, 1939); Americans front Hungary (New York, 1948); Amerika világpolitikai sze repe ( Bp., 1949); World withoutEnd: TheMiddle East (New York, 1953); 1000 Years of Hungary (New York, 1958); The Changing Middle East (New York, 1960); Nationalism: Latest Stage of Communism (New York, 1969); Lajos Kossuth (New York, 1969); írod. Vezér Erzsébet: Beszélgetés L. E.-lel (Kritika, 1984. 11. sz.); Vezér Erzsébet: L. E. halálára (Élet és írod., 1985. márc. 8.); Lengyel Endre (Szamosújvár, 1893. máj. 8.-Bp., 1981. márc. 16.), geológus, főiskolai és ny. rk. egyetemi tanár (1940), a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa (1956). A kolozsvári tudományegyben előbb tanári oklevelet szerzett (1921), majd geológia főtárgyból doktorált (1922). Ugyanitt gyakornok, 1918-tól tanársegéd. Az I. világháborúból hadirokkantként tért haza. A szegedi tudományegy.-en adjunktus (1924), majd magántanár (1928). Olaszok-ban a recens vulkanizmust tanulmányozta, a cataniai egy.-en meghívott előadóként a harmadidőszaki magyar és olasz vulkanizmus párhuzamosításáról tartott előadást (1930). A bp.-i Tanárképző Főiskola tanára (1939), a következő évben egyetemi ny. rk. tanár. A Földtani Intézet állományába 1949-ben került, ahol nyugdíjazásáig (1959) tudományos főmunkatársként, majd még hat évig a Bányászati Kutató Intézetnél dolgozott. Felsőfokú oktatómunkáját a Műszaki és Gazdaságtudományi Rk.-n fejezte be (1949-1952). Ásványtannal és kőzettannal foglalkozott. Kutatómunkája az ország csaknem valamennyi vulkáni területére kiterjedt, legbehatóbban a Tokaji-hegységet, a Börzsönyt és a Dunazug-hegységet tanulmányozta. A vulkánitok zárványainak kimutatásával értékes adatokat szolgáltatott a medencealjzat kőzettani kifejlődéséhez. Úttörő munkát végzett az alföldi homokok ásványtani összetételének elemzésével, és régészeti értékű cseréptárgyak kőzettani vizsgálatával. Tudományos közleményeinek száma meghaladja a százat. A Magyarhoni Földtani Társulatnak több évig főtitkára, 1978-ban t. tagja.F. m. Alföldi homokfajták ásványos összetétele (Földtani Közl., 1931); A Dunazug-hegység andezitterületének felépítése (A Földtani Intézet Évi Jelentése az 1951. évről, Bp., 1953); A Szarvaskő környéki titán-vanádium-vasérckutatás újabb eredményei (A Földtani Intézet Évkönyve, 1957. 2. f.)./rod.Jantsky Béla:L.E. emlékezete (Földtani Közl., 1982. 4. sz.). Lengyel Gizi (Nagyvárad, 1903. nov. 1.-Bp., 1984. júl. 3.): színésznő, Dénes György színész felesége. Pályáját a nagyváradi színháznál kezdte és onnan szerződtették a bp.-i Vígszínházhoz. Innen férjével együtt a Belvárosi Színházhoz szerződött, majd Salamon Béla tanácsára a Terézkörúti Színpad tagja lett. Rendkívül népszerű komikának ismerték, esténként 4-5 műsorban is fellépett. Salamon híres „Lepsénynél még megvolt" kabaréjelenetében ő volt az elvesztett motorkerékpár-utas. Nyugdíjas éveit a Jászai Mari Színészotthonban töltötte. - írod. (pánczél): Búcsú L. G.-től (Film, Színház, Muzsika, 1984. júl. 14.). Lengyel László (Miskolc, 1936. aug. 19.-Bp., 1957. szept. 5.): segédmunkás. Az 1956-os forradalom és szabadságharcban való részvétele miatt kivégezték. — írod. Gosztonyi Péter: Föltámadott a tenger... 1956 (Bp., 1989); Halottaink 1956. II. (Bp., 1989); Lenkey Zoltán (Miskolc, 1936. febr. 21.-Miskolc, 1983. ápr. 15.): grafikus, Munkácsy-díjas (1973). 1962-ben fejezte be tanulmányait a Képzőműv. Főisk. grafikai szakán, mestere Ék Sándor volt. 1964-től 1967-ig Derkovits-ösztöndíjas volt. Elnyerte 1973-ban a Miskolci Orsz. Grafikai Biennálé nagydíját. Miskolcon élt, különös egyénisége volt az ottani művészeti életnek és a művésztelepnek. Munkássága Kondor Béla grafikáinak hatására indult, — azonban líraibb alkat volt. Művei meditatív töltésűek, s egyfajta érzékeny moralitást fogalmaztak meg. Figurái egyszerre valóságos és mesebeli lények: lepkeszárnyú lányok és koboldok, akik arcvonásaikon az emberi szomorúság, ritkábban a boldogság, az önfeledt élet kedvjegyeit hordozzák. Allegorikus, néha szürrealisztikus módon fejezte ki viszonyulását az emberi sorshoz. Minden művén érezhető az őszinteség, az átélés bensőségessége. Formanyelve artisztikusan árnyalt. Érzékeny körvonalú figuráit változatos foltmaratásokkal modellálta, néhol anyagbenyomásokkal ellenpontozta. Ismert művei: Figura madárral, Nász, Emlék (1960-as évek második fele), Tengerpart III. Lenkey