Magyar Életrajzi Lexikon 1978-1991 (1994)
O - Onestyák László - Ónody Miklós - Ónozó János - Opata Zoltán - Oravecz Paula - Orbán Dezső
Onestyák tűzről pattant leány- és menyecskeszerepekben, de kitűnő volt társalgási szerepekben is. Korábban elvégezte Hevesi Sándor rendezői tanfolyamát, és több színdarabot sikerrel állított színpadra. Színészpedagógusként is kiváló volt. 1968-ban ment nyugdíjba és többé nem lépett színpadra, élete utolsó másfél évtizedét teljes visszavonultságban töltötte Nagykovácsiban. Korábban több filmben is szerepelt. — F. sz. Mariska (Szigligeti: Liliomfi); Beatrice (Shakespeare: Sok hűhó semmiért) ;Jessica (Shakespeare: A velencei kalmár) ; Emilia (Shakespeare: Othello); Varvara (Osztrovszkij: A vihar); Marianne, majd Dorina (Moliére: Tartuffe); Zsuzsi (Beaumarchais: Figaro házassága); Varia (Csehov: Cseresznyéskert); Ilma (Vörösmarty: Csongor és Tünde); Carina (Benjonson: Volpone); Toinette (Moliére: A képzelt beteg); Nicole (Moliére: Az úrhatnám polgár); Candida (Shaw: címszerep). — I.J. A királyné huszárja (1935); Nagymama (1936); Érik a búzakalász (1938); Vihar (1952); Dandin György (1955); Ünnepi vacsora (1956); Hogy szaladnak a fák (1966). - írod. Barabás Tamás: Moliére szobalánya (Színház és Mozi, 1955. márc. 18.);B. T.:Búcsú O. M.-tól (Új Tükör, 1983. március 6.); Garay Béla: Nagy színészek. O. M. (Magyar Szó, 1984. okt. 3.); Sivó Emil: Magányos csillag (Vasárnapi Hírek, 1987. jún. 28.); Onestyák László (Pázmánd, 1938. jún. 28.-Bp., 1958. nov. 22.): segédmunkás. Az 1956-os forradalom és szabadságharcban való részvétele miatt kivégezték. - Irod. Gosztonyi Péter: Föltámadott a tenger. I . 1956 (Bp., 1989)); Halottaink 1956. II. (Bp., 1989). Ónody Miklós (Bp., 1920. ápr. 27.Ausztria, 1985. máj. 13.):könyvtáros. Eredeti szakmája esztergályos, 1943-tól bekapcsolódott a munkásmozgalomba. 1945 után tömegszervezeteknél dolgozott, majd a Tudományos Ismeretterjesző Társulat (TIT) munkatársa. Közben egy.-i diplomát szerzett. 1962-től az OSZK munkatársa, az Új Könyvek c. állománygyarapítási segédlet szerk.-je, irodalompropagandával és állománygyarapítási kérdésekkel foglalkozott. 1969-1974 között a M. Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése propagandaosztályának vezetője, 1974-től nyugdíjazásáig, 1981-ig az OSZK Mikrofilmtárának vezetője. — F. m. Nagyobb közművelődési könyvtárak gyűjtőköri szabályzata (Bp., 1968); A magyar közművelődési könyvtárak állományának alakulása 1961—1967 között (Bp., 1969); Reprográfia a tájékoztató intézményekben és a könyvtárakban 1-2. (Bp., 1978, 1982); írod. Gerő Zsoltné, Ó. M. (OSZK Híradó, 1981. 1-2. sz.). Ónozó János (Dálya, 1914. okt. 16.-Bp., 1987. ápr. 19.): kürtművész, pedagógus, Liszt-díjas (1954). 1933-38 között a bp.-i Zeneműv. Főisk.-n Romagnoli Ferencnél tanult. 1933-42 között a bp.-i Rendőrzenekar, 1943-77 között az Operaház zenekarának tagjaként játszott. Alapító tagként kürtölt 1947-63 között a Bp.-i Fúvósötösben, mely együttessel számos modern m. és külföldi művet mutatott be. 1983-ig a bp.-i Zeneműv. Főisk. zenetanárképző tagozatán tanított. Vendégszerepelt Belgiumban, Hollandiában és Franciao.-ban. — M. Kürtiskola (Bp., 1954). Opata Zoltán, Ormos (Bp., 1900. szept. 24.-Bp., 1982. máj. 19.): labdarúgó, edző. 1920-tól 1934-ig a M. Testgyakorlók Köre (MTK), ill. a Hungária, közben 1929/30-ban a miskolci Attila Futball Club labdarúgója. 1924-ben Ormos néven a párizsi olimpia résztvevője. 1923-ban és 1925-ben a M. Kupa győztes csapat tagja. 1920-tól 1934-ig a Hungáriában, ill. az MTK-ban 144 NB I-es mérkőzésen szerepelt. 1936-ban a berlini olimpián a m. labdarúgó válogatott szakvezetője. Oravecz Paula (Bp., 1903. nov. 26.-Bp., 1990. okt. 15.), író, József Attila-díjas (1961), Déry Tibor második felesége. A Gyermekvédő Liga Óhegy utcai intézetében nevelkedett és végezte isk.-it 1909-től 1919-ig. Utána fizikai munkás volt. Fiatalon kivándorolt Brazíliába, itt is munkásként dolgzott. Egy Sao Pauló-i m. munkáslapban jelentek meg első kisebb írásai álnéven. A harmincas évek közepén tért haza. Néhány megjelent karcolata után írói pályakezdése az önéletrajzi alapvetésű Facipő c. regénnyel kritikusi és közönségsiker volt. Ifjúkorának élményanyaga jelentkezett több későbbi regényében és novelláiban is. Élete utolsó éveiben emlékiratain dolgozott.M.Facipő(r, Bp., 1943); Negyvenhét kömény mag (r.,Bp., 1947); Kócos (r., Bp., 1951, 1957); Petri Anna (r., Bp., 1955); Idegen föld (elb., Bp., 1957); Faforgácsok (r., Bp., 1960); Dudvatépés(r., Bp., 1962); Leskelődő hajnal (ifjúsági r., Bp., 1964); Törtágak(r.,Bp., 1966); Villanófények (r. ,Bp., 1969); Ez veszett utak(r., Bp., 1972); Életben maradunk(r., Bp., 1977). — írod. Thury Zsuzsa: Utószó a Kócos c. regényhez (Bp., 1957); V. Dániel Erzsébet: O. P. (Élet és Irod., 1961. 14. sz.); Déry Tibor: Botladozás (I., Bp., 1978); Botka Ferenc: Búcsú O. P.-tól (Új írás, 1991. 1. sz.); Orbán Dezső (Győr, 1884. nov. 26.-Sydney, Ausztrália, 1986. okt. 5.): festő, grafikus, művészpedagógus. A bp.-i tudományegy.en matematika szakos diplomát szerzett. Autodidaktaként festett aktokat, tájképeket és csendéleteket. Műveivel szerepelt 676