Magyar Építőművészet, 1984 (33. évfolyam, 1-6. szám)
1984 / 1. szám
tér görögkeleti templomára is csak ezután fognak felkerülni a magas toronysisakok (Ybl Miklós terve nyomán). Hiányzik a Bazilika is, melynek kupolája 1868. január 21-én éjjel beomlott. Buda és Pest látképére ekkor még a klaszszicista és kora romantikus épületek túlnyomó többsége jellemző: Hild, Kasselik, Zofáhl Lőrinc művei. A romantika nem tudott elterjedni Magyarországon. A néhány kirívóan romantikus (gótikus ihletésű) épület, Brein „Pekáryháza" (1848), Wieser Pichler-háza (1857), Petschnig Budai Főreáliskolája (1860), nem nyerték el a közönség tetszését. Feszi Vigadója (1865) is vegyes fogadtatásra talált. Népszerűbbek voltak a kevésbé feltűnő, harmonikusan díszített romantikus épületek, amelyek csak nagyobb magasságukkal, díszes gyámsorral alátámasztott magas párkányukkal, hangsúlyozott ablakkereteikkel és a kiugró oszloprenddel tagolt klasszicista középrizalit hiányával tértek el korábban épült társaiktól. Unger-ház (Ybl 1852), Karátsonyi palota (Pán József 1856), Fő utca 3 (Máltás Hugó 1862). A „diadalmas” eklektikának, „Budapest nagysága stílusának" néhány jellemző épülete ekkor már állt. Ilyen Károlyi Alajos Múzeum utcai palotája, melyet Ybl 1863 óta épít, de amely csak 1890-ben lesz kész. Francia reneszánsz és hellenisztikus elemekkel kevert formáinak, főleg pedig üvegtetejű, emeletes átriumának csodájára jártak a kortársak. (A legszebb Pesten és határozottan egyike a legnagyszerűbbeknek a világon, írta róla az egyébként igen flegmatikus Justh Zsigmond naplójában. Ő csak tudta, bejáratos volt a francia arisztokrácia patinás nevű képviselőihez). Elkészült már a Pesti Hazai Takarékpénztár (1860), a Múzeum mögötti Festetich-palota (1862), a Budai Takarékpénztár (1862), a Kálvin-téri Geist-ház (1864), és a főherceg Sándor utcai Régi Képviselőház (1865), mind Ybl munkái. Szülei nyomán, Ybl és Skalnitzky bábáskodásával megszületett az Akadémia (1865). Külön tanulmányt érdemelne, hogy az Akadémia Igazgató Tanácsa hogyan és miért fordult el a pályázatra eredetileg megkívánt gót stílustól. 1870-ben elkészül Andrássy felterjesztése a királyhoz az Operaház ügyében. A Pénzügyminisztérium ugyanez évben kezdi terveztetni a Fővámházat (Ybl Miklóssal). Pest városa a Bazilika körül bazársort nyittat azzal a céllal, hogy annak jövedelmeiből fedezze a további építkezéseket. Jellemző a korra, hogy az építést vezető bizottmányi tag, Hampel Antal lelkesedésében és áldozatkészségében saját birtokára tábláztatja be a 60 000,5 forintnyi építési költségeket. Ekkor már készülnek az egyetemi épületek tervei (Wéber Antal), alapozzák a Nyugati pályaudvart. 1870 végére elkészül a budai Sikló is. Ekkor kezdik meg az első korszerű vágóhíd építését is (J. Henrick). Még áll a régi Városháza, a régi kúria, a régi egyetemi épület a templom mellett, a Brüdeni bazár, melynek helyén Schmahl Henrik Párizsi Udvara épül majd fel. Budán ekkor még állnak a Fehérvári, Vízi, Bécsi-kapuk. Az Ördög-árok (alsó szakaszát kivéve) fedetlen. Néha, utoljára 1876-ban, már a boltozat építése közben — kiönt és katasztrófát okoz. Megvan még a régi piarista rendház és környéke az egykori Grassalkovich palotával és a XVIII. századi Pestből itt maradt terecskék sorozata. Kígyótér, Hal-tér, Városház-tér, Sebestyén-tér, Rózsa-tér, Barátok-tere („Nélkülük a város egy kicsit foghíjas most a görögkeleti templom és a Belvárosi Plébániatemplom között. Az ember várta, hogy a rácok ... kikötnek, mint régen, mikor a Dunaparton még Örményi, a hétszemélynök áztatta a vízbe fájós lábait és diskurálgatott a bókoló Kazinczyval"... írta Szerb Antal.) A rosszemlékű Neugebaude még ott terpeszkedik a Lipótváros mögött, a Citadella pedig már felépült (E. Zita tervei szerint Kasselikék építették). A város képéből nem hiányoznak az ipari üzemek. Jellegzetesek a gőzmalmok. 1872-ben Budán és Pesten 32 malomban 7200 lóerőnyi gőzgép már több mint öt és fél millió mázsa gabonát őröl meg egy év alatt. Híres a Concordia és a Pannónia gőzmalom. A Dunapart legnagyobb épülete ekkor még az Elevátor. Működik már a Ganz öntöde (1844), az Óbudai Hajógyár, Rock-gépgyár (1856), a Láng Gépgyár, a Schlick, Oetl, Nicholson, Neumann, Hoffherr gyárak (alapítva mind 1850 és 1860 között). A híres angol Clayton—Shuttleworth gőzgépgyártó cég 1858-ban szerelőműhelyt épít Pesten. A budapesti szeszipar a Gschwindt, Grünwald, Linzer szeszgyárak és a Leipziger gyár akkor már a monarchia szesziparában is jelentős szerepet játszanak. Velük párhuzamosan fejlődik a sörgyártás. A városegyesítés idején már működnek a Dreher, Haggenmacher és az „Első Magyar Részvény Sörfőzde" gyárai. A magyar téglagyártás központja Buda és Pest. A hetvenes évek elején a Magyarországon előállított mintegy évi százmillió tégla nyolcvan százalékát a két városban állítják elő. Élen járnak a Dräsche, Kőbányai, Budapesti és Lechner-féle gyárak. A Közmunkák Tanácsa megalakulása és működésének kezdete Az F.K.T. félhivatalosan már 1870 júniusában megalakult. Első ülésein Andrássy Gyula elnökölt. Fel is rótták neki a parlamentben, „vagy legyen miniszter, vagy a közmunkatanács elnöke" (Simonyi Ernő). A M. F.K.T. első jegyzőkönyveit többek között Andrássy, Tisza Lajos, Csengery Antal, Reitter Ferenc, Országh Sándor, Gerlóczy Károly írták alá. Később a bizottsági tagok névsora jelentősen kibővült. Elnökölt Szapáry Géza és Gyula, Tisza Lajos, majd hosszú ideig Podmaniczky Frigyes. Idővel bekerült a „bizottmányba" Ybl Miklós, Wéber Antal és Pucher József. Aktív „bizottmányi tag" lett a híres vállalkozó Kléh István. Az F.K.T. és a kormány nagy erővel fognak neki a munkának. 1871-ben felülvizsgálják, majd ténylegesen megindítják a Duna-partok szabályozását és kiépítését. Ekkor dőlt el, hogy a Margitsziget két oldalán azonos szélességű folyószakaszokat alakítanak ki. A soroksári Duna-ágat a torkolattól mintegy három km-re lefelé zárják le, ezzel befejeződik a Gellérthegy előtt építendő kikötő hosszú vitája. Ugyanez évben megindul a Sugár út kiépítéséhez szükséges telkek kisajátítási eljárása. Jelentkezik az útvonalat megépíteni szándékozó vállalat, amely megkapja az F.K.T.-től a telkeket kisajátítási áron és 1 millió 38 ezer forintot felvesz magáért az építkezésért. A vállalat mögött a Magyar Municipális Hitelintézet áll, melyet a Franco-Magyar Bank és a Bécsi Erlanger Bankház finanszíroz. A vállalat öt év alatt akarja kiépíteni a főútvonalat és tíz évet kér a mellékutcák kialakítására. Kikötik, hogy általános pénzválság, vagy építőanyag drágulás esetén két évet „csúszhatnak". Az első házakat még 1872-ben kezdik alapozni. 1870 őszére az F.K.T. kidolgozza a városrendezési pályázat főbb szempontjait. A pályázati felhívás 1871. március 15-én jelenik meg. Miután a pályázatot szakfolyóiratok és könyvek bőven tárgyalták, nem térünk ki rá, csak annyiban, hogy hangsúlyozzuk nem ez a pályázat döntötte el Budapest jövendő sorsát, úthálózatának kialakítását, övezeteinek elhelyezkedését. A pályázóknak a mainál nagyobb mértékben kellett alkalmazkodniuk a meglevő beépítésekhez. A kiíráshoz az F.K.T. mellékelte felméréseit, a Közlekedésügyi Minisztérium javaslatait és saját ideiglenes rendezési tervét. A kiírás súlyt helyez az elővárosok településeinek jó kapcsolatára a fővárossal és kifejti, hogy a lebontandó Neugebaude területét is be kell venni a rendezési tervekbe. 1871 júliusában az országgyűlés szentesíti a XLII. tc-t, amely a Nagykörút jövendő építkezéseinek adómentességet ígér. Aki tíz éven belül legalább 16 m magas házat épít 15 évre adómentességet, utána másfél évtizedig adókedvezményt kap. Ugyanez évben írják ki a Margit-híd pályázatát. 1872. május 9-én elfogadják a francia Gouin tervét. Augusztusban /// már kezdik a híd alapozási munkálatait. A pályázóknak két lehetőségük volt, vagy az F.K.T. által lefektetett logikai vonalon haladnak tovább, vagy éppen ellenkezően, teljesen új városrendezési koncepciót dolgoznak ki, amely egyáltalán nem veszi figyelembe a korábban készülteket. Az első díjas terv — készítője a jólértesült Lechner Lajos — természetesen az első megoldást választja. A városegyesítés és politikai következményei 1872-ben a kormány (miniszterelnök időközben Lányai Menyhért) keresztülvitte Fest, Buda és Óbuda egyesítését, rövidebb, de az 1870/X. tc.-hez hasonló parlamenti vita után. Az F.K.T. tisztázatlan helyzetén kívül a javaslatnak több támadható pontja volt. A kormány a főváros élére főispánt kívánt állítani, annak szokásos jogkörével és a főváros közgyűlésének tagságát részben virilis alapon akarta megválasztatni. A városok beadványokban tiltakoztak ezek ellen és még egy, ma már kevésbé jelentősnek tűnő javaslat ellen is, nevezetesen, hogy a városi tisztviselőknek közgyűlési helyük (szavazati joguk) legyen. A kormány a főispán kérdésében kompromisszumot kötött. A kormány három jelöltje közül választhatja ki a közgyűlés a főispánt, akit főpolgármesternek fognak hívni. Természetesen eleve népszerűtlen embert nem erőltethet rá a kormány a fővárosra, hiszen az hívekkel, tehát szavazatokkal és hatalommal sem rendelkezik. Budapest vezetői hosszú időn át a „törzsfőnök"-ök közül kerültek ki. (Radocza, Ehrlich, Morzsányi, Hűvös, Heltai...). Az első világháború előtt a kormány csak egyszer függeszteti fel néhány hónapra a főváros autonómiáját, mikor 1905-ben Márkus főpolgármester és Halmos polgármester egyszerre lemond. A virilizmus bonyolultabb kérdés. Igaz „...a virilis szavazat ész és természetellenes" mint Deáky Lajos azt a parlamenti vita során megjegyezte (1870. VII. 14.), ám az akkori helyzetben volt két letagadhatatlan pozitív eleme. Egyik, ez volt az egyedüli eszköz arra, hogy a törvényhatóságokból kiszorítsák vidéken az élethosszig nemesi szavazati jogot birtokló, deklasszálódott, ultrakonzervatív kisnemességet, városban pedig az érdekeit féltő, reakciós céhes kispolgárságot. Másrészt előnye volt a virilista rendszernek akkor az is, hogy érdekeltté tette a vállalkozói réteget és a kétszer számított adójú értelmiséget a város vezetésében, fejlesztésében. Végül, huzavona után a törvény a közgyűlés felét (200 hely) virilistákból választatta. Ez gyakorlatilag úgy nézett ki, hogy a 200 megválasztandó virilista közgyűlési tagot az 1200-ból előre megválasztja egy 45-ös választmány nevű társaság, a főváros politikai vezetőinek nem hivatalos testülete. A tájékozatlan és közömbös szavazók e listát választják, más virilistákat jelölők amúgy is kisebbségi szavazatai eloszlanak a fennmaradó 1000 jelölt közt. Ez volt ám az abszolút biztos választás! Déry Attila MK 84. 1.