Magyar Fórum, 1991. július-december (3. évfolyam, 27-50. szám)
1991-07-25 / 30. szám
2 Magyar Fórum 1991. július 25. A HELYSZÍNI KÖZVETÍTÉS HA VOLNA ILYEN NEVŰ csillagkép, bízvást el lehetne mondani, hogy a világ a múlt héten a Koldus jegyében állt. A Nagy Koldus elment Londonba hét úgynevezett gazdag emberhez, akik egy csillogó és látványos műsor keretében nem dobtak semmit a prémes szovjet kucsmájába és még rettentő nagy szeretetükről sem biztosították olyan hevességgel, mint ezelőtt. A világ nagy politikai színpadán most egy abszurd drámát játszanak, amelynek az a cselekménye, hogy nem történik semmi, de ez a semmi minden főszereplő számára lázas tevékenységet és sikert jelent, mert ha történne valami, az csak rossz lehetne, végzetes. Nem lehet tudni, mi történik a Szovjetunióban. Jöhet véres belháború, összeomlás, katonai diktatúra, de az is elképzelhető, hogy Gorbacsov tovább altatja az egész társadalmat és végül az általános kábulatból parkettára állít egy új menyasszonyt balalajkával, akivel tovább lehet táncolni. Most csak az a bizonyos, hogy várni kell. Nincs jó megoldás, meglehet egyáltalán nincs megoldás, mert az abszurd drámának ez a lényege. A KÉPTELENSÉGET csak fokozza a hét gazdag felemás viszonya egymáshoz és a Koldushoz. A hét közül kettőnek van pénze és adhatna - az egyik már adott is - de ez a kettő a Koldus országa által legyőzött ország volt a második világháborúban, ám nem ez az akadálya az alamizsnálkodásnak, hanem az, hogy ezeknek a pénze kell a másik ötnek is. Az USA elképesztően nagy államadósságot görget maga előtt, hengerít rá az európai gazdasági és pénzügyi rendszerre, no, meg Japánra, ámde eközben nem mond le, nem is mondhat le arról az egyedüli vezetőszerepről, amit a szovjet végelgyengülés ruházott rá, ugyanakkor megkívánja, hogy ennek a vezérszerepnek a költségeit Németország és Japán állja. Sokkal kevesebbet hallottunk az egymás közötti egyezkedésről és a vitákról, mint Gorbacsov meghallgatásáról. Pedig ez talán lényegesebb mindannyiunk számára. MOST MINDEN HAJ okaként a szovjet összeomlás van megjelölve, holott ez talán csak az egyik bajforrás, amelyet nem is lehet egyedi kezeléssel meggyógyítani. Nyíltabban: lehet-e az eddig kétsarkú világból egysarkút csinálni? Nem kellene-e az egyedülmaradt világhatalomnak, az USA- nak egyedülmaradásából - győzelméből? - azt a következtetést levonnia, hogy a világnak a mai állapotában nincs szüksége szuperhatalmi irányításra. Működhet-e ésszerűen és mindenki számára elfogadhatóan az összefüggő és egymásra utalt világgazdaság egy nagyon sebezhető, éppen főhatalma következtében kiszolgáltatott gazdasági, katonai és pénzügyi központ irányítása alatt? És ha igen, meddig? Nem fogják-e éppen a főhatalom igényei kihívni maguk ellen a lázadást? S végezetül: nem lesz-e a világ újra kétpólusú, méghozzá úgy, hogy a mostani hűbéresekből, az ő összeállításukból alakul ki a másik pólus? És akkor nem kezdődik-e elölről minden ott, ahol az első világháború abbamaradt? NEM ÚGY KELLENE-E valóban végetvetni a jaltai rendszernek, amelynek az életképtelenségét, természetellenességét éppen a legnagyobb kedvezményezett összeomlása bizonyítja, hogy ezentúl a világot a történelemben kialakult térségek önkormányzására hagyják? Európa, amelyhez mi újra szervesen akarunk tartozni, sokat vesztett a látványosan megnyert iraki háborúban, de veszít azon is, hogy a szovjet válság megoldásában sincs előrelépés, mert az ide fordítható összegek máshová kellenek. S ha az európai térség veszít, hogyne veszítenénk mi. Ugyanígy: nem az európai népek kívánsága, hogy a szerbhorvát-szlovén ellentéteket nem lehet az önrendelkezési elv alapján megoldani, hanem a jaltai nagyhatalmi status quo fenntartásának az igénye ez. Nehogy a jugoszláv szétválás láncreakciót indítson el a Szovjetunióban. Egy hét összefüggései Vagyis mit látunk tehát? Van bizonyos rendszerváltozás a világrendszerben, a működésében, a csapatmozgásokban, de ez korántsem teljes és az irányítás régi. Jalta szelleme még nincs száműzve. EZÉRT NEM LEHET csodálkozni azon, hogy idehaza azok a politikai szabadcsapatok, helyesebben labanc társulatok, amelyek hatalmukat, az egykorit a jaltai rendszerből származtatták, most újraélednek és újabb és újabb rohamokat intéznek a magyar demokrácia jelenlegi formája ellen. Lehetetlenné tenni a kárpótlási törvény végrehajtását, megakadályozni a pártállamiság utolsó bástyájának, a szakszervezetnek, voltaképpen a másodlagos pártgazdaságnak a szétosztását, átvizsgálását, továbbra is hátrányos helyzetben tartani az egyházakat és a hívő családokat, befurakodni a demokratikus pártokba és belülről szétbomlasztani őket, szembeállítani az egymásra utalt rétegeket és csoportokat és a lehető leggyorsabban kivonni, kilopni még mindazt a közös vagyonból, a szocializmusnak csúfolt orgazda hitbizományból, amit csak lehet és végül a demokrácia eszközeivel, a demokratikus mozgalmak által teremtett jogállamisággal fejbeverni mindenkit, aki valóban változást akar. AZ IDEI UBORKASZEZONNAK van egy nagy szenzációja. Kilépett az álcázásból, a lombok közül, a volt kommunista, aki nem hajlandó lemászni az uborkafáról. Nem, mert már megvette. Legalábbis azt mondja, hogy vette, holott ugyanannak a kisajátítási eljárásnak a fordított alkalmazásával szerezte meg, mint annak idején. Akkor berontottak a boltba és kizavarták a tulajdonost, most pedig magukra zárták a boltot egy nagy KFT-kulccsal és ravasz átalakulási törvényükkel elbarikádozták magukat a közelgő volt tulajdonosok és a közben utcára tett segédek elől. A lényeg: a bolt az övék. SZÉPEN HALAD a magyar társadalom az érdekek mentén. Vannak, akik akarják a rendszer megváltozását és vannak, akik nem. Ezek között vannak olyanok is, akik mindenestül visszahoznák a régit, ezeket azonban nemcsak a liberálisok és ál liberálisok szövetségesi jelenléte hűti le, hanem az uborkafások higgadtsága is. Ők onnan fentről jobban látják, hogy a szétesett pártállamot nem lehet vissza talicskázni, mint azok a szerencsétlen kismarxisták, akik ott sertepertélnek az uborkafa alatt. Ezek a hivatásos elméletgyártók, ezek a szocializmus megmentésére is számtalan ötlettel felkínálkozók most arra szeretnék rábírni a közönyös népet, hogy buktassa meg a kormányt, s helyezze őket a végrehajtó hatalomba - nem választás útján, hanem kényszeregyezségekkel - és aztán ők majd gondoskodnak róla, hogy az új rendszert, amelyben ők egyszerre tulajdonosok és politikai hatalmasságok is, vagyis amelyben ők újra magukat kormányozzák, továbbra is demokráciának nevezzék. A LÉNYEG AZ, hogy ami tavaly a választásokkal keletkezett és ami kétségtelenül sok fogyatékossággal bír, ami vékony, de új és ami nem az övék, szűnjön meg. Tűnjön el a magyar vezetésből az, aki konokul magyarnak vallja magát, aki nem álliberális, aki nem volt olyan eszme híve, amelyikből meg kellett térni, vagy legalább ki kellett ábrándulni. Tulajdonképpen ennek a mi korszakunknak az a legnagyobb képtelensége, hogy csak most kezdjük igazán megismerni és felismerni a Kádár- rendszer alaptermészetét és a „különös vágású emberek” (mi, kommunisták különös vágású emberek vagyunk - J. V. Sztálin) jellemét, most, hogy a rendszer elmúlt és a különös vágásúak elvegyültek köztünk. ELVEGYÜLTEK? Vagyis, hogy nem vegyültek el, hanem ragaszkodnak különös előjogaikhoz. Itt pedig csak olyan demokrácia lehet, amilyet mi kiterveltünk hagyományos tervutasításainkban - mondják. Hát, persze, mi is itt vagyunk azért. Csak rá kéne ébrednünk, hogy itthon vagyunk. Csurka István A Magyar Fórum e heti válasza ... a lelkiismeretről Azt kérdi kedves olvasónk, Tábori Zoltánná, hogy mikor szólal meg a lelkiismeret szava? És mikor aluszik? Válaszunk: Néha megszólal, néha aluszik. A taxisdudák például nem ébresztik fel, az alelnökök viszont riadóztatják. ______________________________________________________________________________________ A költő kitüntetése Kedves Tollas Tibor! Te száz poklot megjárt poéta! Köszönt a Magyar Fórum azon ünnepi alkalomból, hogy 1991. július 22-én a Parlament épületében Honru Balázs tárcanélküli minisztertől átvetted a kitüntetést. A Magyar Köztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendjét. A Magyar Köztársaság kitüntetéses alkotóművésze lett éle, a Borsod megyei Nagybarca szülötte, a második világháború honvédhadnagya, Rákosi Mátyás Vácott elzárt foglya, a tatabányai rabbánya kényszermunkása, az 1956-os forradalomban a budapesti Nemzetőrség összekötőtisztje, aztán hű munkatársaiddal, dr. Makra Zoltánnal és Radnóczy Antallal évtizedekig a müncheni Nemzetőr szerkesztője és kiadója. Méltó ember kitüntetése a Tiéd - Te magyar maradtál az űzött magyarságban, ember maradtál a sok évtizedes embertelenségben. Méltó költő kitüntetése a Tiéd, mert Te - ahogy Horáth Balázs mondotta rólad a lakitelki falunapokon - remekműveket írtál a gyűlöletről, de soha egyetlen sort sem írtál gyűlöletből. Szenvedéses, küzdelmes, munkálkodó életed ezért lelt mára példává. Kedves Tibor! „Ékes magyarnak soha szebbet/Száz menny és pokol sem adhatott... ” K. Cs. Tollas Tibor KANYÓ FERENC FELVÉTELE Bush bátorító üzenete Népes, magas rangú amerikai küldöttség tanulmányozta nemrég a magyar védelmi ipar helyzetét. A Donald J. Atwood miniszterhelyettes által vezetett delegáció találkozott a haditermeléssel is foglalkozó vállalatok vezetőivel, a kíséretében lévő üzletemberek pedig több magyar gyárat meglátogattak. Tárgyalásokat folytattak a Külügyminisztériumban a termeléssel és a kereskedelemmel foglalkozó tárcák képviselőivel, szakértőivel, majd elutazásuk előtt Budapesten tájékoztatták az újságírókat a Magyar Honvédség Művelődési Házában. A sajtókonferencián Raffay Ernő honvédelmi államtitkár rámutatott arra, hogy egyre szorosabbá válnak a magyar-amerikai védelmi kapcsolatok, s mind élénkebbek az érintkezések a védelmi iparban érdekelt üzemek között is. Magyar oldalon egyszerre több problémát kell megoldani, hiszen a privatizációval egyidőben gondoskodni kell a haditermelés egy részének átállításáról a békeiparágakra A politikus vázlatos képet nyújtott a magyar védelmi iparról, amely - mint sokak meglepetésére kijelentette - nem létezik Magyarországon. Hazánknak egyetlen olyan üzeme sincs, amely kizárólag hadicélokra termelne. A tárgyalások folytatására egyébként magyar delegáció utazik szeptemberben az Egyesült Államokba, hogy tanulmányozzák a helyzetet és előkészítsék a konkrét megállapodást. Donald J. Atwood, az amerikai honvédelmi miniszter első helyettese Bush amerikai elnök bátorító üzenetét hozta, közölve azt a szándékot, hogy Washington érdemi segítséget kíván nyújtani a korszerűsítéshez, a privatizációhoz, s biztatónak mondta, hogy megkezdődhet a konkrét munkaterv, akcióprogram kidolgozása. - Bátorítjuk Magyarországot, hogy legyen erős hadiipara és honvédelme - mondotta, majd a legsürgősebb teendők között említette a korszerű technológia behozatalát. Hiszen azt sem sikerült megállapítani, hogy a szovjet licencekre és technológiára épült termelés valódi elmaradottságot takar, vagy csupán azt jelzi, hogy a Szovjetunió nem avatott be bennünket a modernebb gyártási folyamatokba. Mind a miniszterhelyettes, mind pedig a kíséretében lévő amerikai szakértők és vezetők megállapították: a változásokhoz, változtatásokhoz jó alapot nyújt a magyar munkaerő magas képzettségi színvonala. (zár) A lakitelki falunapokon az Oster Izing Kft léggömbje. KANYI FERENC I I I VI II I I Magyar FMDM Közéleti hetilap A szerkesztőbizottság elnöke: Csurka István Főszerkesztő: Kósa Csaba Főszerkesztő-helyettes: Kiss Dénes Vezető szerkesztő: Krajczár Imre Szerkesztő: Fábián Gyula Szerkesztőségi titkár: Székely Dezső Főmunkatársak: Ágh István Czegő Zoltán Szerkesztőség: 1135 Budapest, Frangepán u. 56. Levélcím: 1399 Bp. Pf.: 701/364 Telefon: 140-8966 131-0909/234 Telefax: 111-3480 Kiadóhivatal: 1074 Budapest, Csengery u. 1. Telefon: 121-7030 142-0333 Kiadja: Magyar Fórum Kiadói Kft. Felelős kiadó: Csurka István Szedés, tördelés, nyomdai előkészítés: PRINTSELF Kft. 1135 Budapest, Frangepán u. 56. Telefon: 129-7454 Nyomás: APOLLÓ Kft. 1165 Budapest, Zsemlékes út 25 Felelős vezető: Hupján József ügyv. igazgató HU ISSN 0865 - 3909 Meg nem rendelt kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza!