Magyar Fórum, 1992. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-07 / 19. szám
16 Postagalamb VITA A TISZTESSÉGRŐL? Figyelemreméltó jelenségnek tartom a Benedek István ellen indított hisztérikus támadássorozatot. Mindebben ugyan semmi meglepő nincs azok számára, akik ismerik életművét, még kevésbé, akik jellemszilárdságát, emberi tartását szintúgy. Az elmúlt évtizedekben is előszeretettel támadták dogmatikusok klerikális és marxisták egyaránt s ez így volt természetes - és tulajdonképpen kívánatos - egy szuverén szellemiség esetében. Inkább komikus, mintsem tragikus, hogy valamikor azért feddték meg, mert egyáltalán tudomást vett Freudról, majd azért, hogy nem isteníti kritikátlanul, hogy őt, aki a legnehezebb időkben kiállt a gondolat, így a vallásszabadság mellett, később azért bírálták, mert nem ért egyet bizonyos nézetekkel, hogy az egykori zsidómentőből mára antiszemitát kreáltak. Napjainkban az a legnagyobb bűn, hogy mindenekelőtt tisztességet kíván, s bizony sokakban már maga a szó - ők tudják, miért - riadalmat kelt. Egy „nagy múltú" újságíró azt rója fel neki, hogy (az „egy öreg idegorvos" - sic!) nem szólt arról, ki határozza meg, mi a tisztességes és mi a tisztességtelen. Mintha ez magyarázatra szorulna, nem pedig belső igény és törvény volna, aminek hiányában ugyan mit érne bármiféle „magyarázat". S akik arra hivatkoznak, hogy a tisztesség fogalma meghatározhatatlan, de legalábbis nehezen körülírható, sőt nézőpont kérdése, azok elárulhatnák végre, hogy a szabadság mennyivel könnyebben definiálható és vajon miért tekintendő magasabbrendűnek a tisztességnél? Tisztességes hangon mindenről lehetne, sőt kellene vitázni; esetleg arról is, ami egyesek szemében Bendek Istvánnal a legfőbb baj: az, hogy gondolkodni tanítja az embereket, tudjanak különbséget tenni. Például a tekintetben, hogy minden szemforgató összemosási kísérlet ellenére itt nagyon sokan vannak, akik mindig is Európában voltak, és sokan akik - bár igyekeznének módfelett -, úgy tűnik, sohasem fognak oda eljutni. Wutka Tamás Budapest Vélemény a Tisztelt Csurka úr! Köszönöm a Trianonnal kapcsolatos előadását, melyet kerületünkben, Csepelen tartott. Levelemben a televízióban egy nemrégiben hallott műsorral kapcsolatban szeretném elmondani véleményemet. Az Össztűz műsorában megszólalt Thürmer Gyula, az MSZMP elnöke. Helyes, adjuk meg mindenkinek a lehetőséget véleményének elmondására. Ezt biztosítja a szólásszabadság és szépen erősödő demokráciánk. Amit mondott - többek között - annak csaknem minden mondata nélkülözi a realitást és igazságot. Legerősebb nemzetgyalázó kifejezése az volt, mellyel az 1956-os forradalmat „nemzeti tragédiának" nevezte. Vajh, ha az elmúlt átkos kommunista rendszerben valaki ugyanezt mondta volna április 4-ről, mi lett volna a z Össztűzről következménye? Nem vitás, mindenki tudja. A Thürmerrel azonos nézetet vallott elődei: Rákosi, Gerő, Kádár, Aczél, Grósz stb. több mint négy évtizeden át szipolyozták ezt a népet s ehhez szovjet segítséget is igénybe vettek, így kétszeresen szívták vérünket. A nemzet 1956-ban mindezt elutasította, türelme elfogyott. A kommunizmus nyomorba taszította nemcsak népünket, de minden népet, ahol lábát megvethette. Miután a világon mindenütt, mint elnyűtt kacatot eldobták a népek maguktól - még mindig akadnak, akik minden elkövetnek, hogy újra életet leheljenek a kimúlt hullába. Kár minden erőlködésért! Ezt teszi Thürmer Gyula és az a néhány tapsoló, akit ott láttunk hallgatói között. Rigó József Budapest Egy mártír emlékezete A 11. és 15. számokban Tetemrehívás és Testamentum cím alatt a mártírhalált halt Csűrös Zoltáról tudósítanak, megdöbbentő fényképpel és a kegyetlen gyilkosság leírásával. Csűrös Zoltán diáktársam, szobatársam, rokonlelkűségünk révén, gyermekkori barátom volt. Eger romantikájával érkezett közénk Aszódra. Az a nemes nemzeti romantika, ami az akkori fiatalságában élt, az ő székelységével, körünkben tovább gazdagodott. Míg élek, szeretettel őrzöm emlékét, s azt a gyűrött kis dedikált fényképet, amit elválásunk után küldött nekem. Csak a hatvanas években tudtam meg az első cikkben leírt tragédiát. Kerestem a sírját a Kerepesi temetőben, de az övé, több máséval együtt, addigra már jeltelen volt. Most a megdöbbentő két cikk közül a másodikból azt is megtudhattam, hogy egyik húga Székesfehérváron él. Napjaink egyik szomorú ténye: fél leírni a nevét és a címét. Nagyon szeretném felvenni vele a kapcsolatot. Csak a lánykori családnevét ismerem: Pagonyinak hívták. Ő nem emlékezhet rám, de én őt, gyermekként, ismertem. Állatorvos édesapjával, tanítónő édesanyjával többször jöttek Vecsésről Aszódra, Zolit látogatni. Kérem Önöket, legyenek segítségemre abban, ha ezt ő is elfogadja, hogy a címét megtudhassam. Ahhoz a nehéz munkához pedig, amit ezért a jobb sorsra érdemes népért folytatnak, sok erőt és szívósságot kívánok Önöknek. Fabó Tibor, Dunaújváros Magyar Fórum 1992. május 7. * A „Tisztázó” diáklapnak nyilatkozott Sütő András Ha ez a lap TISZTÁZÓ, hát akkor azt is tisztázzuk, kedves ifjú barátaim: a szétdarabolt, megosztott magyarság Kovásznától Miami (USA!) városáig egy és oszthatatlan! Most kell fölépítenünk az Egyetemes Magyar Szellem égboltozatát! -s higgyétek el: nem égi szózat, hanem az erdélyi magyarság 70 éves szenvedése mondatja velem is: minden olyan eljövendő magyar kormány, amely fentiekről megfeledkezik, bukásra ítélt Bűn és Nemzetellenesség. Reméljük tehát Egységünk létrejövetelét. Marosvásárhely, 1992. IV. 15. Sütő András ________________________________________________| Amikor bejelentkezem Sütő Andrásnál és elmondom, hogy mit szeretnék tőle, elcsodálkozik. - Milyen lap az a „Tisztázó"? Egy budapesti ruhaipari szakközépiskola diáklapja - mondom, amely a napi diákproblémák mellett a magyarságtudatot és szellemiséget is szeretné szolgálni, azt a jogos büszkeséget, amely minden emberben meg kell, hogy legyen az iránt a nép iránt, amelybe beleszületett. Ebben az értelemben pedig az iskoláknak ugyancsak sok pótolnivalójuk van, így a mi iskolánknak is. A találkozás feszültségét már az első percben feloldja a baráti és szívélyes fogadtatás. Közös ismerősökről és napi eseményekről beszélgetünk, és miközben üzenetét írja iskolánk diákjaihoz, arra gondolok, milyen csodálatos szellemi erő lakozik ebben az emberben, hogy van ereje és ideje arra, hogy eleget tegyen egy diáklap felkérésének is. A rövidnek indult beszélgetés majd egy órányi lett. Nem illik tovább maradnom. Engedélyét kérem, hogy a Magyar Fórumba is közöljem üzenetét, amely nemcsak a mi iskolánk diákjaihoz, hanem minden magyar fiatalhoz is szól. Egy újabb találkozás lehetőségével bandukolok Marosvásárhely központja felé, ahol rácsodálkozom a megváltozott világra, miközben arra gondolok, hogy a „nagy magyar író" titulust többen is magukra aggathatják, de azt a nemzetben gondolkodó hitvallást és szellemiséget, amelyet Sütő András magáénak vall, csak kevesen. Schmidt Sándor tanár „Kulich Gyula" Ruhaipari Szakközépiskola és Technikum Budapest KÓSA DÁNIEL RAJZA Perújrafelvétel Szívesem olvasom a Magyar Fórumot. Különös örömömre szolgált Fekete Gyula „Akik bizonyították..." című cikke. Tisztázni kell közös dolgainkat, hisz mennyi minden van, „ami nincs". Nincs egy általánosan elfogadott erkölcsi mérték, nincs európai jogtudat. A jogászok 90 százaléka „szocialista jogász", szóval analfabéta a jog dolgaiban. A római jogot a szocialista miskolci egyetemen jogtörténelem keretében adják le, s nem is érzik, hogy az a jövőre nézve is alaptételeket jelent, így nem is csodálható, hogy ma is születnek „szocialista törvények", melyeknek a törvényességhez alig van közük. Nagy segítséget jelentene a kibontakozáshoz, ha legalábbis a média „szektorsemleges", nem pedig dühödt ellenség lenne. Mert az! (...) Szabó Zoltán megírta „A tardi helyzet"-et. Új tardi helyzetet kell írni. Van mit megírni. Fekete Gyula a legjobb ismerője. 1954-ben gyakorlatilag az egész falut perbe fogták, s 1955 tavaszán 5 tardi parasztembert kivégeztek, koholt vádak alapján. Ez Nagy Imre első miniszterelnökségének a végén történt. Hegedűs Andrásnak, az Állami Gazdaságok nevű terrorszervezet főszervezőjének vezetésével, Erdei, Pogácsás, Magyary hathatós segédletével. Az Á. G. az akkori „törvények" szerint is törvénytelen volt. Az öt áldozat közül Gál Ignác a Nemzeti Parasztpárt helyi vezetője is volt, így mi sem természetesebb, hogy Fekete Gyula, az NPP észak-magyarországi titkára a per újrafelvételét javasolja. Véleményem szerint ma nem elég általánosságban mutogatni, hanem konkréten tenni kell. A bitang világ ma Magyarországon a vége felé tart, de még a gyilkosoknak jobban megy, mint a meggyilkoltak hozzátartozóinak. Dr. Berecz István, Gödöllő Tajvan közel van Nagy érdeklődéssel olvasok általában minden olyan publikációt, legyen az tanulmány vagy újságcikk, amely a világgazdaság legdinamikusabban fejlődő térségével, Délkelet-Ázsiával foglalkozik. Az egyedülállóan magas növekedési rátát produkáló országok közül is kiemelkedik a Dunántúlnál kisebb területű Tajvan, amely a világkereskedelemben az előkelő 13. helyet foglalja el, s világelső a valutatartalékok tekintetében. A Tajvannal foglalkozó cikkek sorában legutóbb a Magyar Fórum március 26-i számában közölt interjú keltette fel a figyelmemet, melyben a budapesti tajvani kereskedelmi képviselet vezetője értékelte a Magyarországgal fennálló gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat. Csalódást keltett, hogy a cikk szerint 13%-kal visszaesett a kereskedelmi forgalom Magyarország és Tajvan között, melyben Wei úr nagy szerepet tulajdonít a magyar üzletemberek érdektelenségének a Tajvanra történő utazások terén. Megdöbbentő volt számomra ez az információ, mert úgy érzem, hogy súlyos hiba lenne e térség elhanyagolása, és fontos gazdasági érdekünk fűződik a kereskedelmi kapcsolatok erősítéséhez Tajvannal. A legilletékesebb kormányhivataltól, az NGKM-től próbáltam tájékozódni ez ügyben, s bevallom némi méltatlankodással kértem magyarázatot a cikkben említettekre. Legnagyobb meglepetésemre a minisztérium munkatársai hivatalos statisztikai adatokkal bizonyították, hogy ellentétben az újságcikkben foglaltakkal, a kereskedelmi forgalom 1991-ben 70%-ot meghaladó mértékben bővült az azt megelőző évhez képest. Ezen belül nagyjából azonos ütemben növekedett a magyar export és import. A félreértések elkerülése végett az NGKM rendelkezésemre bocsátotta a tajvani adatokat is, amelyek hasonló nagyságrendű forgalomról tesznek tanúbizonyságot. A tajvani adatokból az is kiderült, hogy a volt KGST tagországokat tekintve Magyarország Tajvan 3. legfontosabb kereskedelmi partnere a térségben. Megnyugvással fogadtam azt a hírt is, hogy korántsem a passzivitás és a visszafogottság jellemzi a magyar üzletembereket Tajvan vonatkozásában. Április 20. és 23. között a Magyar Gazdasági Kamara szervezésében árubemutatóval egybekötött információs, illetve kontaktnapokra került sor Taipeiben, melyen 20 magyar vállalat vett részt. 1991-ben a magyar cégek azon kevés európai kiállítókhoz tartoztak, melyek részt vettek a Taiwan Import Fair-en. Úgy tűnik tehát, hogy a vállalatok részéről határozott érdeklődés nyilvánul meg Tajvan, mint exportpiac és beszerzési forrás iránt. Ennek ellenére azonban mégsem nevezhető felhőtlennek a gazdasági együttműködés. A 85 Md USD értékű valutatartalékok ismeretében felmerült bennem a kérdés, hogy miért nem olvastam a külföldi befektetési boom kapcsán tajvani működőtőke befektetésekről Magyarországon? A jelek szerint éppen a tajvani üzletemberek tesznek tanúbizonyságot visszafogottságról, túlzott óvatosságról, sőt érdektelenségről ebben a vonatkozásban. Az éves szinten több száz millió USD nagyságrendű külföldre irányuló tajvani beruházások fényében bátortalan és erőtlen próbálkozásúnak tűnnek az összesen legfeljebb 1,5 M USD-nyi magyarországi befektetések, amelyek kiskereskedőcégek minimális alaptőkéjeként kerültek bejegyzésre. Remélem, hogy a tajvani vállalkozók még azelőtt felfedezik Magyarországot, mint idális befektetési partnert, hogy az észak-amerikai, nyugat-európai, japán és dél-koreai konkurencia végleg kiszorítja őket a beruházási piacról. Csepella Imre, Budapest Egy emlékezetes klubest Mi is (mármint a férjem és én) ott voltunk március 18-án a Bimbó u. 63-ban tartott Magyar Fórum klubesten, ahol Kósa Csaba és Sándor György voltak a vendégelőadók. Nem sokkal 6 óra előtt érkeztünk és rögtön láttuk, nem hogy ülőhely, de még állóhely is bajosan lesz. Rengetegen voltak még az előtérben is. Találtunk a sarokban 3 dobozt, amit szétraktunk és így lett 3 ülőhely a fal mellett. Egy színházban a páholyban kényelmesebb lett volna, de hogy nem éreztük volna ilyen jól magunkat, az biztos. Úgy érzem, az én egyszerű szavaimmal meg kell köszönjem a két előadónak ezt a remek estét. Ez az, amire szükségünk van, mint a kiszáradt föld a májusi esőt, úgy szívtuk magunkba a derűt, a humort, a jó kedélyt, pedig közben igen komoly dolgokról is szó esett. Ahhoz tudnám hasonlítani, amikor az akkumulátort feltöltik, mi is így töltődtünk fel, amire nagy szükség van, hogy jobban eligazodjunk a médiák hazugságerdejében. Én nem vagyok kishitű és nem vagyok hajlandó kétségbe esni és rémeket látni ott, ahol nincs is. Én szentül hiszem és látom, hogy az alagút végén van egy kis sugár (és az nem a szembejövő vonat) hanem a remény sugara. Rám nem hat a médiák letargiát és összeomlást jövendölése. írtak, mondtak már sok mindent, de hála Istennek egy sem lett valóság. 2 éve csak rémisztgetnek, már megszoktam, hidegen hagy. Tíz óra előtt valamivel lett vége a klubestnek. Észre sem vettük, úgy elrepült az idő. Az utcán a kissé hűvösebb estét nem éreztük hidegnek, mert a jelenlévők együttérzése, együttgondolkodása szívünk-lelkünk megmelengette. Köszönjük ezt a nagyon szép és igen jó hangulatú estét. Jó lenne minél gyakrabban találkozni, hogy az elbizonytalankodókat megerősítsük hitükben, hogy ez a kormány jó úton jár és ennek az eredménye is meglesz, csak még egy kis türelem kell. Még egyszer köszönjük: Orgonási Lászlóné Budapest A Magyar Műveltség Szolgálat Alapítvány a határainkon túl élő magyarok kulturális és gazdasági megsegítésén fáradozik. Felkérem a szerkesztőséget, hogy a következő szöveget szíveskedjék közzétenni: Mindazok számára, akik Ukrajnával kereskedni vagy ott beruházni szándékoznak, az erre vonatkozó ukrán törvény magyar szövegét megkaphatják, ha a Magyar Műveltség Szolgálat Alapítvány MAB 327-10320 számlájára 10 000,- Ft-nál nagyobb összeget befizetnek. A szöveg átvehető minden csütörtökön du. 2 és 6 óra között Tatár Józsefnél. MDF 1027 Budapest, Bem József tér 3. Telefon: 115-9690.-----------------------------------------------------------------------