Magyar Fórum, 1992. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1992-05-07 / 19. szám

16 Postagalamb VITA A TISZTESSÉGRŐL? Figyelemreméltó jelenségnek tartom a Benedek István ellen indított hisztérikus támadássorozatot. Mindebben ugyan sem­mi meglepő nincs azok számára, akik ismerik életművét, még kevésbé, akik jellemszilárdságát, emberi tartását szintúgy. Az elmúlt évtizedekben is előszeretettel támadták dogmatikusok klerikális és marxisták egyaránt s ez így volt természetes - és tulajdonképpen kívánatos - egy szuverén szellemiség eseté­ben. Inkább komikus, mintsem tragikus, hogy valamikor azért feddték meg, mert egyáltalán tudomást vett Freudról, majd azért, hogy nem isteníti kritikátlanul, hogy őt, aki a legnehe­zebb időkben kiállt a gondolat­, így a vallásszabadság mellett, később azért bírálták, mert nem ért egyet bizonyos nézetekkel, hogy az egykori zsidómentőből mára antiszemitát kreáltak. Napjainkban az a legnagyobb bűn, hogy mindenekelőtt tisz­tességet kíván, s bizony sokakban már maga a szó - ők tudják, miért - riadalmat kelt. Egy „nagy múltú" újságíró azt rója fel neki, hogy (az „egy öreg idegorvos" - sic!) nem szólt arról, ki határozza meg, mi a tisztességes és mi a tisztességtelen. Mintha ez magyarázatra szorulna, nem pedig belső igény és törvény volna, aminek hiányában ugyan mit érne bármiféle „magyará­zat". S akik arra hivatkoznak, hogy a tisztesség fogalma meg­határozhatatlan, de legalábbis nehezen körülírható, sőt néző­pont kérdése, azok elárulhatnák végre, hogy a szabadság mennyivel könnyebben definiálható és vajon miért tekintendő magasabbrendűnek a tisztességnél? Tisztességes hangon mindenről lehetne, sőt kellene vitázni; esetleg arról is, ami egyesek szemében Bendek Istvánnal a leg­főbb baj: az, hogy gondolkodni tanítja az embereket, tudjanak különbséget tenni. Például a tekintetben, hogy minden szem­forgató összemosási kísérlet ellenére itt nagyon sokan vannak, akik mindig is Európában voltak, és sokan akik - bár igyekez­nének módfelett -, úgy tűnik, sohasem fognak oda eljutni. Wutka Tamás Budapest Vélemény a Tisztelt Csurka úr! Köszönöm a Trianonnal kapcsolatos előadását, melyet kerületünkben, Csepelen tartott. Levelemben a televízióban egy nemrégiben hallott mű­sorral kapcsolatban szeret­ném elmondani véleménye­met. Az Össztűz műsorában megszólalt Thürmer Gyula, az MSZMP elnöke. Helyes, adjuk meg mindenkinek a le­hetőséget véleményének el­mondására. Ezt biztosítja a szólásszabadság és szépen erősödő demokráciánk. Amit mondott - többek között - an­nak csaknem minden monda­ta nélkülözi a realitást és igaz­ságot. Legerősebb nemzet­­gyalázó kifejezése az volt, mellyel az 1956-os forradal­mat „nemzeti tragédiának" nevezte. Vajh, ha az elmúlt át­­kos kommunista rendszerben valaki ugyanezt mondta vol­na április 4-ről, mi lett volna a­ z Össztűzről következménye? Nem vitás, mindenki tudja. A Thürmerrel azonos néze­tet vallott elődei: Rákosi, Ge­rő, Kádár, Aczél, Grósz stb. több mint négy évtizeden át szipolyozták ezt a népet s eh­hez szovjet segítséget is igénybe vettek, így kétszere­sen szívták vérünket. A nem­zet 1956-ban mindezt elutasí­totta, türelme elfogyott. A kommunizmus nyomorba ta­szította nemcsak népünket, de minden népet, ahol lábát megvethette. Miután a vilá­gon mindenütt, mint elnyűtt kacatot eldobták a népek ma­guktól - még mindig akad­nak, akik minden elkövetnek, hogy újra életet leheljenek a kimúlt hullába. Kár minden erőlködésért! Ezt teszi Thür­mer Gyula és az a néhány tap­soló, akit ott láttunk hallgatói között. Rigó József Budapest Egy mártír emlékezete A 11. és 15. számokban Te­­temrehívás és Testamentum cím alatt a mártírhalált halt Csű­rös Zoltáról tudósítanak, meg­döbbentő fényképpel és a ke­gyetlen gyilkosság leírásával. Csűrös Zoltán diáktársam, szobatársam, rokonlelkűsé­­günk révén, gyermekkori bará­tom volt. Eger romantikájával érkezett közénk Aszódra. Az a nemes nemzeti romantika, ami az ak­kori fiatalságában élt, az ő szé­­kelységével, körünkben tovább gazdagodott. Míg élek, szeretettel őrzöm emlékét, s azt a gyűrött kis de­dikált fényképet, amit elválá­sunk után küldött nekem. Csak a hatvanas években tudtam meg az első cikkben le­írt tragédiát. Kerestem a sírját a Kerepesi temetőben, de az övé, több máséval együtt, addigra már jeltelen volt. Most a megdöbbentő két cikk közül a másodikból azt is megtudhattam, hogy egyik hú­ga Székesfehérváron él. Napja­ink egyik szomorú ténye: fél le­írni a nevét és a címét. Nagyon szeretném felvenni vele a kapcsolatot. Csak a lány­kori családnevét ismerem: Pa­gonyinak hívták. Ő nem emlékezhet rám, de én őt, gyermekként, ismertem. Állatorvos édesapjával, tanító­nő édesanyjával többször jöt­tek Vecsésről Aszódra, Zolit lá­togatni. Kérem Önöket, legyenek se­gítségemre abban, ha ezt ő is el­fogadja, hogy a címét megtud­hassam. Ahhoz a nehéz munkához pedig, amit ezért a jobb sorsra érdemes népért folytatnak, sok erőt és szívósságot kívánok Önöknek. Fabó Tibor, Dunaújváros Magyar Fórum 1992. május 7. * A „Tisztázó” diáklapnak nyilatkozott Sütő András Ha ez a lap TISZTÁZÓ, hát akkor azt is tisztázzuk, kedves ifjú barátaim:­­ a szétdarabolt, megosztott magyarság Kovásznától Miami (USA!) városáig egy és oszthatatlan! Most kell fölépítenünk az Egyetemes Magyar Szellem égboltozatát! -­s higgyétek el: nem égi szózat, hanem az erdélyi magyarság 70 éves szenvedése mondatja velem is: minden olyan eljövendő magyar kormány, amely fentiekről megfeledkezik, bukásra ítélt Bűn és Nemzetellenesség. Reméljük tehát Egységünk létrejövete­­lét. Marosvásárhely, 1992. IV. 15. Sütő András ________________________________________________| Amikor bejelentkezem Sü­tő Andrásnál és elmondom, hogy mit szeretnék tőle, el­csodálkozik. - Milyen lap az a „Tisztá­zó"? Egy budapesti ruhaipari szakközépiskola diáklapja - mondom, amely a napi diák­problémák mellett a magyar­ságtudatot és szellemiséget is szeretné szolgálni, azt a jogos büszkeséget, amely minden emberben meg kell, hogy le­gyen az iránt a nép iránt, amelybe beleszületett. Ebben az értelemben pedig az isko­láknak ugyancsak sok pótol­nivalójuk van, így a mi isko­lánknak is. A találkozás feszültségét már az első percben feloldja a baráti és szívélyes fogadtatás. Közös ismerősökről és napi eseményekről beszélgetünk, és miközben üzenetét írja is­kolánk diákjaihoz, arra gon­dolok, milyen csodálatos szellemi erő lakozik ebben az emberben, hogy van ereje és ideje arra, hogy eleget tegyen egy diáklap felkérésének is. A rövidnek indult beszél­getés majd egy órányi lett. Nem illik tovább maradnom. Engedélyét kérem, hogy a Magyar Fórumba is közöljem üzenetét, amely nemcsak a mi iskolánk diákjaihoz, ha­nem minden magyar fiatal­hoz is szól. Egy újabb találkozás lehe­tőségével bandukolok Ma­rosvásárhely központja felé, ahol rácsodálkozom a meg­változott világra, miközben arra gondolok, hogy a „nagy magyar író" titulust többen is magukra aggathatják, de azt a nemzetben gondolkodó hitvallást és szellemiséget, amelyet Sütő András magáé­nak vall, csak kevesen. Schmidt Sándor tanár „Kulich Gyula" Ruhaipari Szakközépiskola és Techni­kum Budapest KÓSA DÁNIEL RAJZA Perújrafelvétel Szívesem olvasom a Magyar Fórumot. Különös örömömre szol­gált Fekete Gyula „Akik bizonyították..." című cikke. Tisztázni kell közös dolgainkat, hisz mennyi minden van, „ami nincs". Nincs egy általánosan elfogadott erkölcsi mérték, nincs európai jogtu­dat. A jogászok 90 százaléka „szocialista jogász", szóval analfabéta a jog dolgaiban. A római jogot a szocialista miskolci egyetemen jogtörténelem keretében adják le, s nem is érzik, hogy az a jövőre nézve is alaptételeket jelent, így nem is csodálható, hogy ma is születnek „szocialista törvények", melyeknek a törvényességhez alig van közük. Nagy segítséget jelentene a kibontakozáshoz, ha legalábbis a média „szektorsemleges", nem pedig dühödt ellenség lenne. Mert az! (...) Szabó Zoltán megírta „A tardi helyzet"-et. Új tardi helyzetet kell írni. Van mit megírni. Fekete Gyula a legjobb ismerője. 1954-ben gyakorlatilag az egész falut perbe fogták, s 1955 tavaszán 5 tardi parasztembert kivégeztek, koholt vádak alapján. Ez Nagy Imre első miniszterelnökségének a végén történt. Hegedűs Andrásnak, az Állami Gazdaságok nevű terrorszervezet főszervezőjének ve­zetésével, Erdei, Pogácsás, Magyary hathatós segédletével. Az Á. G. az akkori „törvények" szerint is törvénytelen volt. Az öt áldozat közül Gál Ignác a Nemzeti Parasztpárt helyi veze­tője is volt, így mi sem természetesebb, hogy Fekete Gyula, az NPP észak-magyarországi titkára a per újrafelvételét javasolja. Véleményem szerint ma nem elég általánosságban mutogatni, hanem konkréten tenni kell. A bitang világ ma Magyarországon a vége felé tart, de még a gyilkosoknak jobban megy, mint a meg­gyilkoltak hozzátartozóinak. Dr. Berecz István, Gödöllő Tajvan közel van Nagy érdeklődéssel olvasok általában minden olyan publiká­ciót, legyen az tanulmány vagy újságcikk, amely a világgazdaság legdinamikusabban fejlődő térségével, Délkelet-Ázsiával foglal­kozik. Az egyedülállóan magas növekedési rátát produkáló orszá­gok közül is kiemelkedik a Dunántúlnál kisebb területű Tajvan, amely a világkereskedelemben az előkelő 13. helyet foglalja el, s világelső a valutatartalékok tekintetében. A Tajvannal foglalkozó cikkek sorában legutóbb a Magyar Fó­rum március 26-i számában közölt interjú keltette fel a figyelme­met, melyben a budapesti tajvani kereskedelmi képviselet vezető­je értékelte a Magyarországgal fennálló gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat. Csalódást keltett, hogy a cikk szerint 13%-kal visszaesett a kereskedelmi forgalom Magyarország és Tajvan kö­zött, melyben Wei úr nagy szerepet tulajdonít a magyar üzletem­berek érdektelenségének a Tajvanra történő utazások terén. Meg­döbbentő volt számomra ez az információ, mert úgy érzem, hogy súlyos hiba lenne e térség elhanyagolása, és fontos gazdasági ér­dekünk fűződik a kereskedelmi kapcsolatok erősítéséhez Tajvannal. A legilletékesebb kormányhivataltól, az NGKM-től próbáltam tájékozódni ez ügyben, s bevallom némi méltatlankodással kér­tem magyarázatot a cikkben említettekre. Legnagyobb meglepe­tésemre a minisztérium munkatársai hivatalos statisztikai adatok­kal bizonyították, hogy ellentétben az újságcikkben foglaltakkal, a kereskedelmi forgalom 1991-ben 70%-ot meghaladó mértékben bővült az azt megelőző évhez képest. Ezen belül nagyjából azonos ütemben növekedett a magyar export és import. A félreértések elkerülése végett az NGKM rendelkezésemre bocsátotta a tajvani adatokat is, amelyek hasonló nagyságrendű forgalomról tesznek tanúbizonyságot. A tajvani adatokból az is kiderült, hogy a volt KGST tagországokat tekintve Magyarország Tajvan 3. legfonto­sabb kereskedelmi partnere a térségben. Megnyugvással fogadtam azt a hírt is, hogy korántsem a passzivitás és a visszafogottság jellemzi a magyar üzletembereket Tajvan vonatkozásában. Április 20. és 23. között a Magyar Gazda­sági Kamara szervezésében árubemutatóval egybekötött informá­ciós, illetve kontaktnapokra került sor Taipeiben, melyen 20 ma­gyar vállalat vett részt. 1991-ben a magyar cégek azon kevés európai kiállítókhoz tar­toztak, melyek részt vettek a Taiwan Import Fair-en. Úgy tűnik tehát, hogy a vállalatok részéről határozott érdeklődés nyilvánul meg Tajvan, mint exportpiac és beszerzési forrás iránt. Ennek el­lenére azonban mégsem nevezhető felhőtlennek a gazdasági együttműködés. A 85 Md USD értékű valutatartalékok ismereté­ben felmerült bennem a kérdés, hogy miért nem olvastam a kül­földi befektetési boom kapcsán tajvani működőtőke befektetések­ről Magyarországon? A jelek szerint éppen a tajvani üzletemberek tesznek tanúbizonyságot visszafogottságról, túlzott óvatosságról, sőt érdektelenségről ebben a vonatkozásban. Az éves szinten több száz millió USD nagyságrendű külföldre irányuló tajvani beruhá­zások fényében bátortalan és erőtlen próbálkozásúnak tűnnek az összesen legfeljebb 1,5 M USD-nyi magyarországi befektetések, amelyek kis­kereskedőcégek minimális alaptőkéjeként kerültek bejegyzésre. Remélem, hogy a tajvani vállalkozók még azelőtt felfedezik Ma­gyarországot, mint idális befektetési partnert, hogy az észak-ame­rikai, nyugat-európai, japán és dél-koreai konkurencia végleg ki­szorítja őket a beruházási piacról. Csepella Imre, Budapest Egy emlékezetes klubest Mi is (mármint a férjem és én) ott voltunk március 18-án a Bimbó u. 63-ban tartott Magyar Fórum klubesten, ahol Kósa Csaba és Sándor György voltak a vendégelőadók. Nem sokkal 6 óra előtt érkeztünk és rögtön láttuk, nem hogy ülőhely, de még állóhely is bajosan lesz. Rengetegen voltak még az elő­térben is. Találtunk a sarokban 3 dobozt, amit szétraktunk és így lett 3 ülőhely a fal mellett. Egy színházban a páholyban kényelmesebb lett volna, de hogy nem éreztük volna ilyen jól magunkat, az biztos. Úgy ér­zem, az én egyszerű szavaim­mal meg kell köszönjem a két előadónak ezt a remek estét. Ez az, amire szükségünk van, mint a kiszáradt föld a májusi esőt, úgy szívtuk magunkba a derűt, a humort, a jó kedélyt, pedig közben igen komoly dolgokról is szó esett. Ahhoz tudnám ha­sonlítani, amikor az akkumulá­tort feltöltik, mi is így töltőd­tünk fel, amire nagy szükség van, hogy jobban eligazodjunk a médiák hazugságerdejében. Én nem vagyok kishitű és nem vagyok hajlandó kétségbe esni és rémeket látni ott, ahol nincs is. Én szentül hiszem és látom, hogy az alagút végén van egy kis sugár (és az nem a szembe­jövő vonat) hanem a remény sugara. Rám nem hat a médiák letargiát és összeomlást jöven­dölése. írtak, mondtak már sok mindent, de hála Istennek egy sem lett valóság. 2 éve csak ré­misztgetnek, már megszoktam, hidegen hagy. Tíz óra előtt valamivel lett vé­ge a klubestnek. Észre sem vet­tük, úgy elrepült az idő. Az ut­cán a kissé hűvösebb estét nem éreztük hidegnek, mert a jelen­lévők együttérzése, együtt­gondolkodása szívünk-lelkünk megmelengette. Köszönjük ezt a nagyon szép és igen jó hangulatú estét. Jó lenne minél gyakrabban talál­kozni, hogy az elbizonytalan­­kodókat megerősítsük hitük­ben, hogy ez a kormány jó úton jár és ennek az eredménye is meglesz, csak még egy kis türe­lem kell. Még egyszer köszönjük: Orgonási Lászlóné Budapest A Magyar Műveltség Szolgálat Alapítvány a határainkon túl élő magyarok kulturális és gazdasági megsegítésén fáradozik. Felkérem a szerkesztőséget, hogy a következő szöveget szíves­kedjék közzétenni: Mindazok számára, akik Ukrajnával kereskedni vagy ott beru­házni szándékoznak, az erre vonatkozó ukrán törvény magyar szövegét megkaphatják, ha a Magyar Műveltség Szolgálat Ala­pítvány MAB 327-10320 számlájára 10 000,- Ft-nál nagyobb összeget befizetnek. A szöveg átvehető minden csütörtökön du. 2 és 6 óra között Tatár Józsefnél. MDF 1027 Budapest, Bem József tér 3. Telefon: 115-9690.­­-----------------------------------------------------------------------­

Next