Magyar Fórum, 1996. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1996-07-04 / 27. szám
KÁTAS VEZÉR HAVA ■■■■■■■hí 84 FORINT VIII. évfolyam, 27. szám KÖZÉLETI HETILAP 1996. július 4. A múlt héten Budapest Székesfőváros Közgyűlésének szabaddemokrata-szocialista többsége eldöntötte, hogy magánkézre juttatja a Fővárosi Vízművek Rt.-t. A privatizációs terv szerint a vízszolgáltató társaság meghatározott tulajdonrészét nyilvános nemzetközi pályázaton fogják értékesíteni. „Sikeres eladás” esetén a fővárosi önkormányzat mintegy 5-6 milliárd forintos egyszeri pénzbevételre számít. Eddig a - nem éppen - száraz tények. A Fővárosi Közgyűlés ellenzéki képviselőinek véleménye szerint ha végrehajtják a Vízművek magánosítását, az Budapest lakosságának - amelyet végső soron a választott testület képvisel - nemhogy anyagi előnyt nem jelent majd, hanem azonnali többletkiadásokkal fenyegeti a fogyasztókat. Lapunk 6. oldalán ismertetjük a MIÉP képviselőcsoportjának határozati javaslatba foglalt álláspontját, valamint nyilatkozatát a tervbe vett - és immáron eldöntött - privatizációval kapcsolatban. A dokumentum tételesen felsorolja mindazon szakszerűségi aggályokat, amelyek legalábbis a döntés megfontolását indokolták volna. A Fidesz-MPP, az MDF és a KDNP fővárosi frakciói is határozottan ellenezték a magánkézre juttatást. A kormánypártok fővárosi nacsalnyikjai azonban ezúttal sem zavartatták magukat holmi szakmai érvekkel a boldogító igen-gomb nyomogatása közben. Hogy e szavazásban ismét csak a hatalmi arrogancia, valamint a soron következő választásra való tervszerű pénzügyi előkészületek érhetők tetten, a dokumentumok feketén-fehéren bizonyítják. És hogy senki ne vádolhasson bennünket öncélú pártpolitizálással, álljon itt néhány mondat a Fővárosi Vízművek Üzemi Tanácsa és a munkahelyi szakszervezet által kiadott nyilatkozatból: „Képtelennek és valótlannak tartjuk azt az állítást, hogy a vízellátás biztonságának garanciái növekednének a privatizáció révén (...) A vízellátás 100%-os biztonságát természetesen nem növelné, hanem csökkentené a privatizáció. Nem könnyű létrehozni olyan bonyolult garanciarendszert, amely a jelenlegit megközelítő biztonságú művi állapotot hozhat létre. Nem felel meg a valóságnak az az állítás sem, hogy a privatizáció révén növekedne a beruházásokra fordítható tőke. A külső befektető ugyanis csak olyan fejlesztéseket hajlandó finanszírozni, amelyek fedezetét előzetesen beépítheti a vízdíjba. Árnövelő fejlesztéseket a jelenlegi menedzsment is végre tud hajtani...” stb. (Megjegyzendő, hogy a Fővárosi Önkormányzat megbízásából az előzetes privatizációs szakvéleményt a Kossuth Holding készítette.) De most álljunk meg egy polgári szóra! Próbáljuk megfogalmazni hétköznapi szavakkal, hogy mivel is fenyegeti Budapest és környéke mintegy két és fél millió lakóját az SZDSZ-MSZP-szavazógépezet múlt heti döntése. „Sikeres pályáztatás” esetén a főváros ivóvízszolgáltatásának meghatározott hányada külföldi magánérdekeltség(ek) birtokába kerül. Ismervén az elmúlt évek privatizációs „sikertörténeteit”, nem nagy kunszt megjósolni, hogy a mostani vízdíjunktól 45 Ft/m3 + Áfa - érzékeny búcsút vehetünk. Még szerencse, hogy a vízzel gyakorlatilag nem tehető meg ugyanaz, ami a hazai tejiparral, növényolajiparral, édesség-, sör-, mosószer-, festék- és háztartásigép-gyártással történt, hogy tudniillik a külföldi tulajdonos elsorvasztotta a honi áruk termelését, piacot teremtve ezáltal a multicégek importtermékeinek. Vizet ugyanis nincs honnan Budapestre szállítani. A magyar főváros ivóvize híresen jó minőségű és bőséges mennyiségű. Ámde éppen ebben rejlik az egész tranzakció hatalmas kockázata. A Budapest (köz)tulajdonában lévő Vízművek immáron 128 éve megbízhatóan szolgáltat ivóvizet a Duna-parti metropolis lakóinak. Csak aki tudja, hogy mit jelent a jó minőségű ivóvíz hiánya, az képes igazán értékelni ezt a pótolhatatlan természeti kincset. Pedig ma már közismert, hogy a következő évtizedek globális problémája az ivóvíz hiánya lesz. Máris egyre több nagyváros lakói szomjaznak, és - mint azt a nemrégiben Isztambulban rendezett Habitat-konferencián tekintélyes szakemberek megjósolták - 2010 táján veszedelmes mértékű vízhiány várható világszerte. Ami az egészségügyi és szociális következményeken túl súlyos társadalmi veszélyekkel, sőt háborúkkal fenyegethet. A közeljövőben az ivóvízkincs még az olajnál is fontosabb stratégiai cikké válik. A környezet elszennyeződésével együtt járó vízminőségromlás, a klímaváltozás miatti sivatagosodás már Magyarországon is tapasztalható. E folyamat alig befolyásolható. Ilyen körülmények és kilátások ismeretében milliós lélekszámú közösségek ivóvízkészletét „privatizálni”, magánszemélyek,vállalkozások kényérekedvére kiszolgáltatni elképesztő meggondolatlanság és felelőtlenség! Elképzelhetetlen, hogy például New York város magánkézbe adná kommunális vízműveit, a Central Parkban lévő hatalmas ivóvíztárolóval. Pedig éppen ezt teszik most Budapest és tucatnyi környező település vizével. Az ország történetének legnagyobb mértékű vagyonveszejtése tehát folytatódik. A villamosenergia- és gázhálózat elidegenítése után újabb lételemünk elkótyavetyéléséről határoztak most Demszkyék. De ha már ilyen heves privatizálhatnékjuk támadt, ivóvizünk helyett miért nem adták el valakinek a főváros szennyvizét? Ludwig Emil „Horn Gyula az alkotmányozás megtorpedózásával ezekre az SZDSZ-es kampánytervekre és választási előkészületekre is odalökött valami kontrafélét. Foghegyről, ahogyan szokta. Világos és természetes, hogy ő most a szocializmussal jön elő. Kenyér helyett az Alkotmányt akarja megvajazni.” (Honfoglalás - Honvesztés, 2. oldal) Néhány hete Horn Gyula kormányfő és Lakos László szakminiszter a nyilvánosság előtt cáfolta a hírt, hogy a nyár derekára a kenyér kilója 100 forintba fog kerülni. Igazat mondtak: mára egy 90 dekás vekni kerül annyiba. Bauer Tamás, SZDSZ: Ha sokat ugrálsz, Gyula, majd a körmödre nézünk MTI FOTO