Magyar Fórum, 2007. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

2007-02-08 / 6. szám

2007. február 8. nyugdíjas biztosítási pere fölgyorsításáért, valaki pedig a helyi közösség jólétéért. De általános politikai döntése­kért is harcba szálltak ilyen formában: sajtószabadságért, halálbüntetés visszaállításáról szóló népszavazásért, vagy új szakszervezeti törvényért. Emellett számos menekült­státusért folyamodó, az ügyintézés fölgyorsításáért, vagy a rossz körülmények ellen emelték föl szavukat ily mó­don. A tiltakozás lényege a nagyközönség figyelmének fölkeltése. Arról nincs statisztikai adatunk, hogy meny­nyire hatásos az éhségsztrájk Magyarországon. Sajtóin­formációk szerint Pécsi Ágnes azt tervezi, hogy odalán­colja magát a fővárosi önkormányzat Városház utcai épü­letéhez, és ott tartja meg a művészettörténeti rajzszakkört a gyerekeknek. A tanárnő elmondása szerint Demszky Gábor sajtónyilatkozatai miatt döntött az újabb de­monstráció mellett. A főpolgármester szerint az önkormányzat célja az, hogy a legkevésbé kihasz­nált, feleslegesnek ítélt szakközépiskolákat zárják be, a Lengyel Gyula azonban Pécsi Ágnes szerint minimum 90 százalékos kihasználtsággal működik. Arra vonatkozóan, hogy mely iskolákat szüntet­nék meg, két lista is napvilágra került. Az egyiket egy politikai, a másikat egy gazdasági hetilap jelentette meg. A különbség annyi, hogy az egyik 14, a másik pedig 13 olyan intézményt sorol fel, melyet jogutóddal fognak megszüntetni. Nagy va­lószínűséggel az integráció mellett jogutóddal megszűnik a Batthyány-Strattmann László Szak­képző Iskola és Gimnázium, az Eötvös Loránd Szakközépiskola, a Kolos Richárd Fővárosi Gya­korló Műszaki Szakközépiskola és Szakiskola, a Petőfi Sándor Közgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium, a Lengyel Gyula Kereskedelmi Szak­­középiskola és a Soós István Borászati Szakkö­zépiskola és Szakiskola. Összesen 16 tiszta profilú gimnázium alakul az eddigi „és” gimnáziumok­ból a fővárosnál, például a Károlyi Mihály vagy a Nagy László iskolákban. A szakközépiskolák gim­náziumi osztályait azzal az indokkal szüntetnék meg, hogy ott gyengébb a képzés. A nemrég kiszi­várogtatott fővárosi iskolalista a lehető legrosz­­szabb időben érte a javaslat szerint bezárandó szak­­középiskolákat. Az igazgatók kevesebb jelentke­zőre számítanak, sőt már kiiratkozásra is volt példa. Több iskola honlapján tájékoztatja az ér­deklődő leendő diákokat és szülőket arról, hogy az intézmény a fennmaradásáért küzd, ezért jelentke­zésükkel is támogassák őket. Igaz, rendszerint azt is megjegyzik, hogy mivel még nincs döntés, a­ás intézményt is jelöljenek meg a jelentkezéskor. Az Eötvös Loránd Szakközépiskola és Szakiskola igazgatóhelyettese, Jankovits Istvánné szerint az eredeti jelentkezők harmada nem az ő intézményüket fogja bejelölni. Úgy véli, tudatos kiszivárogtatásról van szó, hogy ezzel tegyék tönkre az adott iskolákat. Mivel a változások a tervek szerint már szeptember elsejétől életbe lépnek, előfordulhat, hogy mire egy most tovább­tanuló diák beiratkozna, már nem lesz meg az az iskola, ahová felvételizett. Több általános iskolai igazgató szerint jóval hamarabb kellett volna tájékoztatni a továbbtanulni kívánó diákokat az átalakításokról. Az intézményvezetők csak azt tudják, amit az újságok megírtak. A pedagógusok szerint nem állja meg a helyét az az indokolás, hogy a diá­kok szakmát választanak, nem pedig intézményt, hiszen egy iskolának légköre, sajátos hagyománya van. Az sem biztos, hogy sikeres felvételi után a tanuló szívesen utazik majd 20-30 kilométerrel többet, mint amire számított. Erre az esetre jó példa a XXII. kerületi Soós István Bo­rászati Szakközépiskola osztályainak áthelyezése a VI. kerületi, Andrássy úti Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakképző Iskolába. A budafoki gyerekek nagy hányada tanul tovább a Soósban, nekik nem mindegy, hogy ezután el kell-e utazniuk a város túlsó végébe. Az iskolabezárá­sok mellett kardoskodók legtöbbször a diákok érdekeit emlegetik, pedig az átállás pont őket érinti a legérzéke­nyebben. Korábban kell majd kelniük, és messzebbre kell utazniuk a gyerekeknek. Ráadásul meg kell szokniuk az új helyet. Új pedagógushoz, új stílushoz kell alkalmaz­kodniuk olyan gyerekeknek, akiknek a túlnyomó többsége nagyon nehezen alkalmazkodik a változásokhoz. Ez vár­hatóan ártani fog. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) az iskolabezárásokkal kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet, hogy van olyan szakképzési for­ma, ami csak egy, éppen megszüntetni kívánt intézmény­ben érhető el. A javaslat nyomán az adott egészségügyi szakma egyszerűen eltűnne - írták közleményükben. Mintegy tíz olyan szakma szűnhet meg, amelyet Ma­gyarországon jelenleg csak a fővárosban oktatnak. A meg­szűnő szakoktatások nem hivatalos listáján megtalálható a műemlékfenntartó, a drogtoxikológiai technikus, a lak­­berendező, az automatizálási technikus, a call-center asszisztens, az irodagép-technikus, a borász, valamint az ortopéd cipőket készítő szakemberi képzés. Sok pedagó­gus úgy véli, ezzel az intézkedéssel a fővárosi önkormány­zat túllépte hatáskörét, hiszen országos gazdaságpoli­tikára kiható lépést tervez. Teszik ezt arra hivatkozva, hogy kevés az adott iskolába járó gyerek. Hogy a gyerek­létszám átlagosan kevés, a főváros hibás politikájának köszönhető elsősorban. Évek óta a fővárosi önkormányzat az alapítványi szakiskolákat támogatja az „államiakkal” szemben, s ezek elszipkázzák a gyerekeket. Míg az alapít­ványi intézmények normatívát kapnak, emellett tandíjat is szednek, addig az államiak csak normatívában részesül­nek. Több intézményvezető nem tartja reálisnak a lista el­készítéséhez használt mutatókat sem. Tény: bürokratikus szemléletű emberek határozták meg az adatokat, hiszen a teremszámot egyszerűen beszorozták 35 fővel, ez pedig nem vezet helyes eredményre. Az egyik iskola esetében 14 darab 35 fős teremmel számolnak, míg valójában ebből csak nyolc van, öt csoportfoglalkozásra alkalmas csak, ezenkívül pedig van négy szaktantermük és egy modern, teljesen felszerelt tanirodával rendelkeznek. Ezt figye­lembe véve 90 százalékos kihasználtságról lehet beszélni. Nemcsak a Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépis­kola, hanem a Kossuth Zsuzsa Egészségügyi „szakközép” és a budafoki borászati képzés esetében is nagyfokú tilta­kozásról beszélhetünk. Február 2-án este több százan vet­tek részt a Soós István Borászati Szakközépiskola és Szak­iskola átköltöztetése és megszüntetése elleni fáklyás tün­tetésen, Budafokon. A Soóstól induló menet a Savoyai Jenő téren gyűlt össze, ahol az intézmény igazgatóján és tanítóján kívül felszólalt az iskoláért Kiss László, a Hegy­községek Nemzeti Tanácsának elnöke, a Tokaj Kereske­dőház Rt. vezérigazgatója, Garamvári Vencel, az Év Bor­termelője és az Év Pincészetének tulajdonosa (ki maga is itt volt diák), Kállay Miklós professzor, Horváth Csaba, aki tolmácsolta a mintegy 100 000 hegyközségi tag össze­fogását, dr. Terts András, a Magyarországi Borrendek Or­szágos Szövetségének elnöke és a Soós korábbi igazgatója is. Az iskola átköltöztetésével különválik az elméleti és a gyakorlati képzés. Pedig napra­készre kéne tudni, hogy mi történik a borral, a szőlővel. Jelenleg helyben van az iskola, a pince és a szőlő. Százöt éve Budafokon van az ország egyetlen középfokú borászképző intézménye. Most egy tollvonással meg fogják szüntetni. Ha nem szak­mai okok vannak a háttérben, akkor mi? Ahogy a kórház­bezárásokat illetően, itt is ingatlanbizniszre gyanakod­hatunk. Gyanúnkat megerősíti a Pedagógusok Szak­­szervezete budapesti titkára, aki szerint a döntés hátterében ingatlanértékesítési tervek állhatnak. Mivel a törvény szerint iskola helyére csak iskolát lehet költöztetni, több szakember szerint a főváros várhatóan alapítványi intéz­ményeknek adja a telkeket. A Szépvölgyi úton található Bláthy Ottó Titusz Szakközépiskola megszüntetése is jó üzletet jelenthet a fővárosnak. John Emese, a Fővárosi Közgyűlés Oktatási és Ifjúságpolitikai bizottságának alel­­nöke viszont a sajtónak azt mondta: sosem volt jellemző a fővárosra az, hogy a finanszírozás hiányait ingatlanérté­kesítésből fedezzék. Mondott még kedvest, s szépet ne­künk, pl., hogy az intézményvezetők általában örülnek a tervnek, hiszen így növekedhet a szakmaiság és az oktatás színvonala, és mindent a diákok érdekében tesznek. Ha ez valóban így van, akkor tán hobbiból demonstrálnak a megszüntetésre ítélt intézmények pedagógusai, vezetői? Még örülnek is, hogy nem lesz állásuk? Mondja ezt az a John Emese, „szívem John”, aki 1998 és 2000 között a Hajdú-Bét Rt. menedzserasszisztense volt. Régebben a Hajdú-Bét hazánk legnagyobb magánkézben lévő, a ba­romfi-feldolgozás teljes egészét kézben tartó feldolgozó és forgalmazó cégének mondhatta magát. A cégcsoport fény­korában több mint háromezer alkalmazottat foglalkozta­tott, a magyar baromfiexport ötödét és a belföldi forgalom csaknem húsz százalékát produkálva. Ám 1998-ban krízis következett be. Ennek elsődleges okaként az orosz piac összeomlását nevezik meg. A válság közben lépett be a cégbe a Wallis Rt. A befektetői csoport hamarosan meg­határozó tulajdonrészre tett szert a Hajdú-Bétben, és a hírek arról szóltak, hogy a Wallis eredményes konszolidá­ciót hajtott végre a társaságban és megnyitotta a továbbfej­lődés lehetőségeit. Ám ma már láthatjuk: ez csak látszóla­gos volt. A fizetési nehézségek 2002-ben kezdődtek, a libatenyésztők már ekkor nehezen, többszöri felszólítás után, késleltetve jutottak a pénzükhöz. A helyzet 2003 őszén fordult válságosra. Ekkorra a cég már jóval több mint ötmilliárd forinttal tartozott a tenyész­tőknek. Az első segélykiáltás mindjárt tragikus volt: egy tenyésztő Hajdúnánáson az öngyil­kosságba menekült, mert képtelen volt hozzá­jutni 16 millió forintos járandóságához. Ha John ilyen „kiválóan” segített a cég menedzse­lésében, akkor el lehet képzelni, hogy milyen jót fog tenni a főváros oktatásügyében. A tanárok elleni merényletek közé tartozik az is, hogy a megszorítások részeként a Fővárosi Pedagógus- és Nővérszálló fenntartásától is megszabadulna a fenntartó. A Gyáli úton talál­ható épületkomplexum jelenleg 520 vidéki pe­dagógus és egészségügyi dolgozó szálláshelye, itt többnyire kétágyas szobákban laknak a vidé­ki munkavállalók. Ideológiai háttérként éppen erre a „vidékiségre” hivatkozott a Fővárosi Közgyűlés oktatási bizottságának munkatársa, Hajdú Katalin, aki felhívta a figyelmet arra, hogy tudomásuk szerint jelenleg négyezer ál­lástalan pedagógus van Budapesten. Viszont nővérekből folyamatos a hiány, és most ezzel a döntéssel éppen a vidékről érkező utánpótlást lehetetlenítik el. A vidékről érkező egészség­­ügyi dolgozóknak így lakhatásként a drága al­bérlet marad, fővárosi támogatást erre a célra nem kaphatnak. A pedagógusszálló megszün­tetéséről szóló döntés annak a folyamatnak része, amelyben a főváros - éppen a megszorítá­sok hatására - megszabadul minden, nem köte­lező feladatától. A leadandó feladatok közé tar­tozik egyébként a fővárosi általános iskolák kerületi kezelésbe adása is. A viszonylag mo­dern, nyolcvanas évek elején épült szálló továb­bi sorsa még bizonytalan. John Emeséhez ha­sonlóan a kormányfő is nagyon gyönyörű sza­vakat mondott, mikor Friderikusznál február 2-án az oktatási reform volt terítéken. A nemzeti felelős­ségről beszélt - ezért is fontos az erős mennyezet a stú­diókban­­, s arról, hogy a gyerekeink ügyét már megszü­letésüket követően menedzselnünk kell. Arra a kérdésre, hogy miért vágott bele a „reformokba”, azt válaszolta: „ezzel támogatást lehet szerezni”. Ha el is hiszi, amit mond, akkor már baj van. Természetesen, akik megszer­zik az önkormányzati fenntartású sulik épületeit, biztos hálásak lesznek.. .Majd a társadalom elitjének kérte a se­gítségét. „Ha nem teszik, akkor mi ebbe bele fogunk ge­­bedni.” Gebedjenek, ha akarnak. Mi az hogy, nagyon is! Majd jöttek a megható részek: „az, hogy kinek milyen a családi háttere, már óvodában látható. A munkanélküli­segélyből élők gyermekeit többször szidják le az iskolák­ban.” De kik tehetnek arról, hogy akik szeretnének dol­gozni, nem kapnak munkát? Miért nem nézünk jobban a dolgok mögé? Nem mindenki „közveszélyes munka­kerülő”. Civil kezdeményezések kellenek, játszóházak és klubok a miniszterelnök szerint, s ezek részben megold­ják a felzárkóztatást, s megszüntetik a szegregációt. Nem kell minden faluban iskola, elég, ha egy jól működik egy kistérségen belül, ez jobb a diáknak­­ a Rózsadomb Gé­niusza látomásában. Azt elfelejti hozzátenni, hogy isko­labusz-hálózat eddig csak Makó térségében működik, a Volán-buszok igénybevételekor 6, a vasúti utazás esetén pedig 16 százalékkal kell nagyobb összeget fizetnünk február 1-jétől, mint eddig. Ezek után arról ír január 23- án Gyurcsány a blogjában, hogy a magyarok depresszió­sak, s nem tudnak semminek sem örülni. Bezzeg más né­pek! Javaslom, adjuk kölcsön az olaszoknak csak egy hó­napig kormányfőnket, s máris eltemethetjük a nápolyi dalokat. A blogból megtudhatjuk azt is, hogy február 1- jén Ferenc meglepetéspartit szervezett Klárának, szüli­­napja alkalmából. Harminc barát, kolléga a középsuliból és az egyetemről; nagy felhajtás: kaja, pia, kvízjáték Klá­ra életéből. Még filmösszeállítást is készítettek a nagy eseményre. Amíg a Gyurcsány-burzsoázia indiszkrét bálokat rendez, addig munkások, értelmiségiek napi, megélhetési gondokkal küszködnek. A kirúgott tanárok pedig örülhetnek, ha egyáltalán tortára telik egy-egy csa­ládi ünnep alkalmából. Kvízjátékot is rendezhetnek, ha akarnak, pl. Ki tud többet a Gyurcsány-villáról? címmel. A kormányfő nekik már hiába magyarázza bizonyítvá­nyát, nem hallgatják meg érvelését, legfeljebb, ha mind­ezt az utolsó szó jogán teszi. 1 .K““ Gyertyás demonstrációval tiltakoztak 2007. február 2-án az esti órákban a Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskola megszüntetése ellen tanárok, diákok és szülők az iskola kertjében. A virrasztáshoz az Irinyi János Vegyipari Szakközépiskola diákjai is csatlakoztak Magyar Fórum 13

Next