Magyar Fórum, 2007. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
2007-02-08 / 6. szám
2007. február 8. nyugdíjas biztosítási pere fölgyorsításáért, valaki pedig a helyi közösség jólétéért. De általános politikai döntésekért is harcba szálltak ilyen formában: sajtószabadságért, halálbüntetés visszaállításáról szóló népszavazásért, vagy új szakszervezeti törvényért. Emellett számos menekültstátusért folyamodó, az ügyintézés fölgyorsításáért, vagy a rossz körülmények ellen emelték föl szavukat ily módon. A tiltakozás lényege a nagyközönség figyelmének fölkeltése. Arról nincs statisztikai adatunk, hogy menynyire hatásos az éhségsztrájk Magyarországon. Sajtóinformációk szerint Pécsi Ágnes azt tervezi, hogy odaláncolja magát a fővárosi önkormányzat Városház utcai épületéhez, és ott tartja meg a művészettörténeti rajzszakkört a gyerekeknek. A tanárnő elmondása szerint Demszky Gábor sajtónyilatkozatai miatt döntött az újabb demonstráció mellett. A főpolgármester szerint az önkormányzat célja az, hogy a legkevésbé kihasznált, feleslegesnek ítélt szakközépiskolákat zárják be, a Lengyel Gyula azonban Pécsi Ágnes szerint minimum 90 százalékos kihasználtsággal működik. Arra vonatkozóan, hogy mely iskolákat szüntetnék meg, két lista is napvilágra került. Az egyiket egy politikai, a másikat egy gazdasági hetilap jelentette meg. A különbség annyi, hogy az egyik 14, a másik pedig 13 olyan intézményt sorol fel, melyet jogutóddal fognak megszüntetni. Nagy valószínűséggel az integráció mellett jogutóddal megszűnik a Batthyány-Strattmann László Szakképző Iskola és Gimnázium, az Eötvös Loránd Szakközépiskola, a Kolos Richárd Fővárosi Gyakorló Műszaki Szakközépiskola és Szakiskola, a Petőfi Sándor Közgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium, a Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskola és a Soós István Borászati Szakközépiskola és Szakiskola. Összesen 16 tiszta profilú gimnázium alakul az eddigi „és” gimnáziumokból a fővárosnál, például a Károlyi Mihály vagy a Nagy László iskolákban. A szakközépiskolák gimnáziumi osztályait azzal az indokkal szüntetnék meg, hogy ott gyengébb a képzés. A nemrég kiszivárogtatott fővárosi iskolalista a lehető legroszszabb időben érte a javaslat szerint bezárandó szakközépiskolákat. Az igazgatók kevesebb jelentkezőre számítanak, sőt már kiiratkozásra is volt példa. Több iskola honlapján tájékoztatja az érdeklődő leendő diákokat és szülőket arról, hogy az intézmény a fennmaradásáért küzd, ezért jelentkezésükkel is támogassák őket. Igaz, rendszerint azt is megjegyzik, hogy mivel még nincs döntés, aás intézményt is jelöljenek meg a jelentkezéskor. Az Eötvös Loránd Szakközépiskola és Szakiskola igazgatóhelyettese, Jankovits Istvánné szerint az eredeti jelentkezők harmada nem az ő intézményüket fogja bejelölni. Úgy véli, tudatos kiszivárogtatásról van szó, hogy ezzel tegyék tönkre az adott iskolákat. Mivel a változások a tervek szerint már szeptember elsejétől életbe lépnek, előfordulhat, hogy mire egy most továbbtanuló diák beiratkozna, már nem lesz meg az az iskola, ahová felvételizett. Több általános iskolai igazgató szerint jóval hamarabb kellett volna tájékoztatni a továbbtanulni kívánó diákokat az átalakításokról. Az intézményvezetők csak azt tudják, amit az újságok megírtak. A pedagógusok szerint nem állja meg a helyét az az indokolás, hogy a diákok szakmát választanak, nem pedig intézményt, hiszen egy iskolának légköre, sajátos hagyománya van. Az sem biztos, hogy sikeres felvételi után a tanuló szívesen utazik majd 20-30 kilométerrel többet, mint amire számított. Erre az esetre jó példa a XXII. kerületi Soós István Borászati Szakközépiskola osztályainak áthelyezése a VI. kerületi, Andrássy úti Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakképző Iskolába. A budafoki gyerekek nagy hányada tanul tovább a Soósban, nekik nem mindegy, hogy ezután el kell-e utazniuk a város túlsó végébe. Az iskolabezárások mellett kardoskodók legtöbbször a diákok érdekeit emlegetik, pedig az átállás pont őket érinti a legérzékenyebben. Korábban kell majd kelniük, és messzebbre kell utazniuk a gyerekeknek. Ráadásul meg kell szokniuk az új helyet. Új pedagógushoz, új stílushoz kell alkalmazkodniuk olyan gyerekeknek, akiknek a túlnyomó többsége nagyon nehezen alkalmazkodik a változásokhoz. Ez várhatóan ártani fog. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) az iskolabezárásokkal kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet, hogy van olyan szakképzési forma, ami csak egy, éppen megszüntetni kívánt intézményben érhető el. A javaslat nyomán az adott egészségügyi szakma egyszerűen eltűnne - írták közleményükben. Mintegy tíz olyan szakma szűnhet meg, amelyet Magyarországon jelenleg csak a fővárosban oktatnak. A megszűnő szakoktatások nem hivatalos listáján megtalálható a műemlékfenntartó, a drogtoxikológiai technikus, a lakberendező, az automatizálási technikus, a call-center asszisztens, az irodagép-technikus, a borász, valamint az ortopéd cipőket készítő szakemberi képzés. Sok pedagógus úgy véli, ezzel az intézkedéssel a fővárosi önkormányzat túllépte hatáskörét, hiszen országos gazdaságpolitikára kiható lépést tervez. Teszik ezt arra hivatkozva, hogy kevés az adott iskolába járó gyerek. Hogy a gyereklétszám átlagosan kevés, a főváros hibás politikájának köszönhető elsősorban. Évek óta a fővárosi önkormányzat az alapítványi szakiskolákat támogatja az „államiakkal” szemben, s ezek elszipkázzák a gyerekeket. Míg az alapítványi intézmények normatívát kapnak, emellett tandíjat is szednek, addig az államiak csak normatívában részesülnek. Több intézményvezető nem tartja reálisnak a lista elkészítéséhez használt mutatókat sem. Tény: bürokratikus szemléletű emberek határozták meg az adatokat, hiszen a teremszámot egyszerűen beszorozták 35 fővel, ez pedig nem vezet helyes eredményre. Az egyik iskola esetében 14 darab 35 fős teremmel számolnak, míg valójában ebből csak nyolc van, öt csoportfoglalkozásra alkalmas csak, ezenkívül pedig van négy szaktantermük és egy modern, teljesen felszerelt tanirodával rendelkeznek. Ezt figyelembe véve 90 százalékos kihasználtságról lehet beszélni. Nemcsak a Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskola, hanem a Kossuth Zsuzsa Egészségügyi „szakközép” és a budafoki borászati képzés esetében is nagyfokú tiltakozásról beszélhetünk. Február 2-án este több százan vettek részt a Soós István Borászati Szakközépiskola és Szakiskola átköltöztetése és megszüntetése elleni fáklyás tüntetésen, Budafokon. A Soóstól induló menet a Savoyai Jenő téren gyűlt össze, ahol az intézmény igazgatóján és tanítóján kívül felszólalt az iskoláért Kiss László, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnöke, a Tokaj Kereskedőház Rt. vezérigazgatója, Garamvári Vencel, az Év Bortermelője és az Év Pincészetének tulajdonosa (ki maga is itt volt diák), Kállay Miklós professzor, Horváth Csaba, aki tolmácsolta a mintegy 100 000 hegyközségi tag összefogását, dr. Terts András, a Magyarországi Borrendek Országos Szövetségének elnöke és a Soós korábbi igazgatója is. Az iskola átköltöztetésével különválik az elméleti és a gyakorlati képzés. Pedig naprakészre kéne tudni, hogy mi történik a borral, a szőlővel. Jelenleg helyben van az iskola, a pince és a szőlő. Százöt éve Budafokon van az ország egyetlen középfokú borászképző intézménye. Most egy tollvonással meg fogják szüntetni. Ha nem szakmai okok vannak a háttérben, akkor mi? Ahogy a kórházbezárásokat illetően, itt is ingatlanbizniszre gyanakodhatunk. Gyanúnkat megerősíti a Pedagógusok Szakszervezete budapesti titkára, aki szerint a döntés hátterében ingatlanértékesítési tervek állhatnak. Mivel a törvény szerint iskola helyére csak iskolát lehet költöztetni, több szakember szerint a főváros várhatóan alapítványi intézményeknek adja a telkeket. A Szépvölgyi úton található Bláthy Ottó Titusz Szakközépiskola megszüntetése is jó üzletet jelenthet a fővárosnak. John Emese, a Fővárosi Közgyűlés Oktatási és Ifjúságpolitikai bizottságának alelnöke viszont a sajtónak azt mondta: sosem volt jellemző a fővárosra az, hogy a finanszírozás hiányait ingatlanértékesítésből fedezzék. Mondott még kedvest, s szépet nekünk, pl., hogy az intézményvezetők általában örülnek a tervnek, hiszen így növekedhet a szakmaiság és az oktatás színvonala, és mindent a diákok érdekében tesznek. Ha ez valóban így van, akkor tán hobbiból demonstrálnak a megszüntetésre ítélt intézmények pedagógusai, vezetői? Még örülnek is, hogy nem lesz állásuk? Mondja ezt az a John Emese, „szívem John”, aki 1998 és 2000 között a Hajdú-Bét Rt. menedzserasszisztense volt. Régebben a Hajdú-Bét hazánk legnagyobb magánkézben lévő, a baromfi-feldolgozás teljes egészét kézben tartó feldolgozó és forgalmazó cégének mondhatta magát. A cégcsoport fénykorában több mint háromezer alkalmazottat foglalkoztatott, a magyar baromfiexport ötödét és a belföldi forgalom csaknem húsz százalékát produkálva. Ám 1998-ban krízis következett be. Ennek elsődleges okaként az orosz piac összeomlását nevezik meg. A válság közben lépett be a cégbe a Wallis Rt. A befektetői csoport hamarosan meghatározó tulajdonrészre tett szert a Hajdú-Bétben, és a hírek arról szóltak, hogy a Wallis eredményes konszolidációt hajtott végre a társaságban és megnyitotta a továbbfejlődés lehetőségeit. Ám ma már láthatjuk: ez csak látszólagos volt. A fizetési nehézségek 2002-ben kezdődtek, a libatenyésztők már ekkor nehezen, többszöri felszólítás után, késleltetve jutottak a pénzükhöz. A helyzet 2003 őszén fordult válságosra. Ekkorra a cég már jóval több mint ötmilliárd forinttal tartozott a tenyésztőknek. Az első segélykiáltás mindjárt tragikus volt: egy tenyésztő Hajdúnánáson az öngyilkosságba menekült, mert képtelen volt hozzájutni 16 millió forintos járandóságához. Ha John ilyen „kiválóan” segített a cég menedzselésében, akkor el lehet képzelni, hogy milyen jót fog tenni a főváros oktatásügyében. A tanárok elleni merényletek közé tartozik az is, hogy a megszorítások részeként a Fővárosi Pedagógus- és Nővérszálló fenntartásától is megszabadulna a fenntartó. A Gyáli úton található épületkomplexum jelenleg 520 vidéki pedagógus és egészségügyi dolgozó szálláshelye, itt többnyire kétágyas szobákban laknak a vidéki munkavállalók. Ideológiai háttérként éppen erre a „vidékiségre” hivatkozott a Fővárosi Közgyűlés oktatási bizottságának munkatársa, Hajdú Katalin, aki felhívta a figyelmet arra, hogy tudomásuk szerint jelenleg négyezer állástalan pedagógus van Budapesten. Viszont nővérekből folyamatos a hiány, és most ezzel a döntéssel éppen a vidékről érkező utánpótlást lehetetlenítik el. A vidékről érkező egészségügyi dolgozóknak így lakhatásként a drága albérlet marad, fővárosi támogatást erre a célra nem kaphatnak. A pedagógusszálló megszüntetéséről szóló döntés annak a folyamatnak része, amelyben a főváros - éppen a megszorítások hatására - megszabadul minden, nem kötelező feladatától. A leadandó feladatok közé tartozik egyébként a fővárosi általános iskolák kerületi kezelésbe adása is. A viszonylag modern, nyolcvanas évek elején épült szálló további sorsa még bizonytalan. John Emeséhez hasonlóan a kormányfő is nagyon gyönyörű szavakat mondott, mikor Friderikusznál február 2-án az oktatási reform volt terítéken. A nemzeti felelősségről beszélt - ezért is fontos az erős mennyezet a stúdiókban, s arról, hogy a gyerekeink ügyét már megszületésüket követően menedzselnünk kell. Arra a kérdésre, hogy miért vágott bele a „reformokba”, azt válaszolta: „ezzel támogatást lehet szerezni”. Ha el is hiszi, amit mond, akkor már baj van. Természetesen, akik megszerzik az önkormányzati fenntartású sulik épületeit, biztos hálásak lesznek.. .Majd a társadalom elitjének kérte a segítségét. „Ha nem teszik, akkor mi ebbe bele fogunk gebedni.” Gebedjenek, ha akarnak. Mi az hogy, nagyon is! Majd jöttek a megható részek: „az, hogy kinek milyen a családi háttere, már óvodában látható. A munkanélkülisegélyből élők gyermekeit többször szidják le az iskolákban.” De kik tehetnek arról, hogy akik szeretnének dolgozni, nem kapnak munkát? Miért nem nézünk jobban a dolgok mögé? Nem mindenki „közveszélyes munkakerülő”. Civil kezdeményezések kellenek, játszóházak és klubok a miniszterelnök szerint, s ezek részben megoldják a felzárkóztatást, s megszüntetik a szegregációt. Nem kell minden faluban iskola, elég, ha egy jól működik egy kistérségen belül, ez jobb a diáknak a Rózsadomb Géniusza látomásában. Azt elfelejti hozzátenni, hogy iskolabusz-hálózat eddig csak Makó térségében működik, a Volán-buszok igénybevételekor 6, a vasúti utazás esetén pedig 16 százalékkal kell nagyobb összeget fizetnünk február 1-jétől, mint eddig. Ezek után arról ír január 23- án Gyurcsány a blogjában, hogy a magyarok depressziósak, s nem tudnak semminek sem örülni. Bezzeg más népek! Javaslom, adjuk kölcsön az olaszoknak csak egy hónapig kormányfőnket, s máris eltemethetjük a nápolyi dalokat. A blogból megtudhatjuk azt is, hogy február 1- jén Ferenc meglepetéspartit szervezett Klárának, szülinapja alkalmából. Harminc barát, kolléga a középsuliból és az egyetemről; nagy felhajtás: kaja, pia, kvízjáték Klára életéből. Még filmösszeállítást is készítettek a nagy eseményre. Amíg a Gyurcsány-burzsoázia indiszkrét bálokat rendez, addig munkások, értelmiségiek napi, megélhetési gondokkal küszködnek. A kirúgott tanárok pedig örülhetnek, ha egyáltalán tortára telik egy-egy családi ünnep alkalmából. Kvízjátékot is rendezhetnek, ha akarnak, pl. Ki tud többet a Gyurcsány-villáról? címmel. A kormányfő nekik már hiába magyarázza bizonyítványát, nem hallgatják meg érvelését, legfeljebb, ha mindezt az utolsó szó jogán teszi. 1 .K““ Gyertyás demonstrációval tiltakoztak 2007. február 2-án az esti órákban a Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskola megszüntetése ellen tanárok, diákok és szülők az iskola kertjében. A virrasztáshoz az Irinyi János Vegyipari Szakközépiskola diákjai is csatlakoztak Magyar Fórum 13