Magyar Fórum, 2009. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
2009-03-05 / 9. szám
2009. március 5. Magyar Foris___________________ A tálibok újabb diadala A Pakisztán nyugati tartományaiban Harcoló tálib fegyveresek beleegyeztek az ideiglenes tűzszünet kihirdetésébe - jelentette be még február 20-án az iszlamabadi kormány. Maulana Fazlullah, a pakisztáni tálibok parancsnoka nem sokkal később közleményében megerősítette a megállapodás megszületését. Syed Mohammad Javed, a pakisztáni vezetés térségben harcoló fegyveres erőinek egyik tábornoka azt is közölte, hogy felszólították az iszlamistákat: az irányításuk alatt álló területeken nyissák meg ismét a lányok részére fenntartott iskolákat. A megállapodás értelmében a felek felhagynak a harci cselekményekkel, Iszlámábád pedig beleegyezik az iszlám saria törvénykezés bevezetésébe a tálibok uralta vidékeken, vagyis a nyugat-pakisztáni úgynevezett Swat völgyében. A megegyezéshez igen jelentős várakozásokat fűznek szerte a világban, habár meg kell jegyezni: 2008 októberében szintén bejelentettek a felek egy tűzszünetet, amely azonban szinte napok alatt összeomlott. Kérdés, a mostani fegyvernyugvás vajon mennyire lesz tartós? A tűzszünet kihirdetése ugyanakkor némiképp a meglepetés erejével hatott, már csak azért is, mert a megelőző napon Asif Ali Zardari az egyik amerikai televízióállomásnak arról beszélt, hogy mindent megtesznek a tálibok megfékezése céljából. Persze a térség civil lakói, akik évek óta szenvednek a háború következményeitől, örömmel fogadták a fegyvernyugvás hírét. Ugyanakkor a pakisztáni Nyugat-barát, liberális körök háborognak, miképp Washington is rosszallását fejezte ki. Éppen most kötnek tűzszünetet a tálibokkal, amikor a szomszédos Afganisztánban az amerikaiak fokozzák erőfeszítéseiket az iszlamista szabadságharcosok végleges térdre kényszerítése céljából? Richard Holbrooke, a térségbe küldött amerikai különmegbízott a CNN adásában nyilatkozva fejezte ki neheztelését. „Nehéz megérteni ennek a megegyezésnek az értelmét” - jelentette ki a diplomata. Ugyanis szerinte a „Swat völgyében harcoló tálibok gyilkos bűnözők, szélsőségesek, akik veszélyt jelentenek nem csak Pakisztán, de India és az Egyesült Államok biztonságára nézve is.” Hát persze, teljesen „logikus”, hogy az amerikaiak és a NATO-erők megszállnak egy országot, gyilkolják az ott lakó embereket, aki pedig ellenáll a félelmetes hadigépezetnek, az „gyilkos, bűnöző, szélsőséges és terrorista”. Most már azzal sem fárasztják magukat az urak, hogy valami elfogadható és hihető magyarázattal megindokolják idegen országok elfoglalását? A tárgyalásokat a tálibok megbízásából egy kisebb iszlamista csoportosulás vezetője, Sufi Mohamed vezette, aki a tűzszünet egyik feltételeként jelölte meg a saria törvénykezés bevezetését a Swat völgyében. Tavaly júliusban is ugyanezt követelték a radikális iszlamisták, akkor azonban a pakisztáni küldöttség elutasította az ajánlatot. Ezt követően azonban elkeseredett harcok robbantak ki a térségben. A nyugati hírügynökségek nemigen adtak hírt arról, hogy az eltelt több mint fél év alatt a tálibok jelentős katonai győzelmeket arattak az iszlamabadi kormány reguláris haderői felett. A Swat völgyének 80%-át ellenőrzésük alá vonták, és már jelenleg is 73 iszlám törvényszék működik. Lehet a muzulmán törvénykezést képtelenül szigorúnak lefesteni, de tény, ami tény: ahol bevezetik, elképesztő mértékben csökken a bűnözés, és helyreáll a rend és a nyugalom. Nem csoda hát, ha főként a szegényebb falusi lakosság körében a sara bíráskodás jelentős támogatottságot élvez. Ami viszont a lányok tanulását illeti, a fejlemények nem éppen kedvezőek. Decemberben Maulana Fazlullah, a pakisztáni tálibok vezetője bejelentette: a jövőben a lányoknak nem lesz lehetősége iskolába járni. Egyes híresztelések szerint 191 tanintézményt már be is zártak, némelyiket közülük le is romboltak. Az eltelt fél év folyamán 1200 polgári személy vesztette életét a heves harcok során. A menekültek számát 300 és 500 ezer közöttire becsülik. Amikor a tálibok, még a hivatalos megállapodás megkötése előtt, február 16-án egyoldalú tűzszünetet hirdettek, az összecsapásoktól leginkább sújtott Swat völgy legnagyobb városában, Mingorában több száz fő vonult az utcára, üdvözölve a fegyvernyugvást. De Richard Holbrooke persze „nem érti ennek a megállapodásnak az értelmét”. Amerika már csak az erőszaknak, az öldöklésnek látja értelmét? A nagy kérdés természetesen az, tartós lesz-e a most meghirdetett tűzszünet? Nem szabad elfelejteni, hogy számos égetően fontos kérdésről egyelőre nem született megegyezés a tárgyalásokon. A tálibok szeretnék elérni az összes hadifoglyuk szabadon bocsátását, sőt kártérítést is követelnek azoknak, akiket szerintük jogtalanul ítéltek el a pakisztáni hatóságok. Ezen kívül pedig fegyvereiket is feltétlenül meg kívánják tartani. Ugyanakkor előrehaladás mutatkozik a lányok tanulásának ügyében. Maulana Fazlulah tálib vezér egy rádióbeszédében jelezte, a lányok is letehetik vizsgáikat, amennyiben a „saria előírásainak megfelelően elfedik arcukat”. Sufi Mohamed, az iszlamista felkelők tárgyaló küldöttségének vezetője pedig azt mondta, „folynak a tárgyalások a pakisztáni hatóságok képviselőivel a kérdésben”. Talán egy ésszerű megegyezés a még függőben lévő ügyekben igenis lehetséges. Persze minden azon múlik, milyen álláspontra helyezkedik Washington? Nem kizárt az a lehetőség sem, hogy az amerikai kormányzat ellenkezése a tűzszünettel kapcsolatban csak látszólagos. Esetleg Washington abban reménykedik, ha mégoly jelentős engedményekkel is, de sikerül békét teremteni Nyugat-Pakisztánban, ezzel az ottani iszlamista erőket lényegében semlegesítik, vagyis távol tudják tartani őket az afganisztáni hadszíntértől, ahol az USA valamiféle hatalmas akcióra készül az afganisztáni tálibok ellen. Amit a „megbékített” pakisztáni harcostársaik lábhoz tett fegyverrel néznének végig - legalábbis az amerikaiak reményei szerint. Ha az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei ilyesfajta „trükkök” révén kívánják megadásra kényszeríteni az afgán szabadságharcosokat, akkor alighanem megint csak csalódni fognak. Mert ha Afganisztánban elszabadul a pokol, Nyugat-Pakisztánban is egészen bizonyosan felborul majd a tűzszünet. Az „oszd meg és uralkodj” sok esetben nyerő stratégia, Afganisztánban azonban még egyetlen hódító hatalom sem volt képes eredményesen alkalmazni. Szorult helyzetben a tamil tigrisek Február 20-án, pénteken a független tamil államért küzdő felkelők két repülőgépe bombázta Srí Lanka fővárosát, Colombót. A támadás során két ember életét vesztette, 50 pedig megsebesült. A légvédelem mindkét repülőgépet lelőtte. Az akció jelzi, hogy az Eelam Tamil Tigrisek Felszabadító Mozgalom - az utóbbi időben elszenvedett súlyos veszteségei ellenére - továbbra is elszántan küzd a független tamil államért. Pedig hét évvel ezelőtt még a béke megkötése sem tűnt elképzelhetetlennek. Miután a tamil felkelők jelentős katonai győzelmeket arattak, 2002 februárjában norvég közvetítéssel sikerült nyélbe ütni a tűzszünetet. A Vellupillai Prabhakaran irányítása alatt álló tamil tigrisek az ország északi és keleti területeinek nagy részét uralmuk alatt tartották. Reális lehetőség nyílt az autonómia kiharcolására, bár ha elméletben nem is, de gyakorlatilag a tamilok a központi kormánytól már teljesen függetlenül intézték az ügyeiket. Sokan azt várták, a felkelők leteszik a fegyvert. A tárgyalások ígéretesen haladtak előre, csakhogy a katonai sikerek nyomán Prabhakaran nem hajlott semmiféle engedményre. Nem volt hajlandó „kiegyezni” a colombói kormány képviselőivel. Nem elégedett meg a mégoly széles körű autonómiával sem. Ragaszkodott a független tamil állam kikiáltásához. Ebbe azonban a sziget szingaléz többségét képviselő Srí Lanka-i kormány nem egyezett bele. 2004 márciusában súlyos szakadás következett be a tamil tigrisek soraiban. Egy Karuna nevű katonai parancsnok több ezer harcosával együtt fellázadt Prabhakaran ellen, és egy külön fegyveres mozgalmat alapított. A testvérharc jelentősen meggyöngítette a felkelők sorait. És míg a szakadár Karuna hajlandónak mutatkozott megegyezni a központi kormánnyal, a Prabhakaran vezetése alatt maradt tigrisek folytatták a felszabadító háborújukat, a legkeményebb eszközöktől sem riadva vissza. 2005 augusztusában meggyilkolták Lakshman Kadirgamar külügyminisztert. Ugyanezen év novemberében a tamilok többsége bojkottálta a Srí Lanka-i elnökválasztást, amelynek eredményeképpen Mahinda Rajapaksát választották meg államfőnek a szigetországban. Ő - elődjével ellentétben - a tamil tigrisek elleni határozott fellépés híve volt. Prabhakaran úgy gondolta, csakis előnyére válhat, ha Colombóban a radikálisok kerekednek felül, mert akkor kiújulnak az ellenségeskedések, márpedig a fegyveres küzdelemből csakis a végsőkig elszánt, fanatikus harcosai kerülhetnek ki győztesen. A vezér azonban ezúttal tévedett. Először is, alábecsülte az újonnan hatalomra került szingaléz vezetés elszántságát. Másodszor nem számolt azzal, hogy szervezetének terrorakciói következtében a nemzetközi közösség elfordul a tigrisektől. (2006 áprilisában egy női öngyilkos merénylő felrobbantotta magát a Srí Lanka-i fegyveres erők főparancsnoka, Sarath Fonseka közelében. A politikus élve megúszta ugyan, de súlyos sérüléseket szenvedett.) Harmadszor pedig nem vette figyelembe, hogy a 2004 májusában kormányra került Sonia Gandhi vezetése alatt álló Nemzeti Kongresszus Párt. Sonia Gandhi - akinek férjét, Rajiv Gandhit egy tamil öngyilkos merénylő ölte meg 1991-ben - végül elutasította ugyan a miniszterelnöki posztot, ám befolyása természetesen jelentős maradt az indiai politikai életben. Várható volt, hogy az új indiai vezetés minden korábbinál erőteljesebben támogatja majd a colombói kormány fellépését a tamil lázadók ellen. Végül pedig Prabhakaran alábecsülte a mozgalmának soraiban keletkezett szakadás súlyos következményeit is. 2006 folyamán az ellenségeskedések ismét kiújultak a szigetországban. A szakadár Karuna fegyveresei a colombói kormány katonáit támogatták saját egykori harcostársaik ellenében. Az India, valamint a külvilág teljes támogatását élvező szingaléz haderő 2007 és 2008 folyamán, egy évtized után visszafoglalta a tamiloktól az ország északi és keleti területeinek nagy részét. A rettenthetetlen tamil harcosok ezúttal számos vereséget szenvedtek el a csatatéren. Mostanra egy nagyjából száz négyzetkilométeres erdős területre szorultak vissza az északi Mullaitivu tartományban. Prabhakarannak azonban még több ezer harcosa van (állítólag sok gyermek is van köztük), és mint a február 20-i, Colombo ellen intézett légitámadás is jelzi, a tigriseknek eszük ágában sincs letenni a fegyvert. De vajon talpra állhatnak-e még a tamil tigrisek az elszenvedett súlyos veszteségek után? Kisebbfajta csoda lenne, ha sikerülne a visszavágás. Jelentések szerint ugyanis sok felkelő elesett, és hatalmas fegyver-és hadianyagkészletek kerültek a Srí Lanka-i hadsereg kezére. A tamilok nemzetközi támogatásra sem számíthatnak, mivel a világ 30 országában terrorszervezetnek nyilvánították Prabhakaran mozgalmát. Nem csupán a colombói kormány, de India is a tigrisek fegyverletételét követeli. Márpedig ha a megadás nem következik be, a Srí Lanka-i hadsereg tovább folytatja hadjáratát a nemzetük szabadságáért küzdő harcosok ellen. A tigriseket legyőzhetik, de a tamil nép szívéből a függetlenség vágyát soha nem fogják tudni kiirtani. Az oldalt írta és szerkesztette: Zábori László Egy tamil repülőgép, melyet a Srí Lanka-i hadsereg katonái lőttek le 19 Szersén Gyula Gyulányi Eugénia Benkő Péter Pomázi Zoltán Ifj. Forgó Imre Legéndy Péter Dr. Petővári Ágnes Sasvári Sándor