Magyar Fórum, 2009. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
2009-06-18 / 24. szám
2009. június 18. Magyar ForfiM Magyar Út Körök - Magyar Út Körök „Négy-öt magyar összehajol” Leltár után A múlt heti EP-választás elvitathatatlan eredménye, hogy általa többé-kevésbé hiteles leltári számokat kaphattunk arról, milyen értékek, vágyak és irányok leledzenek ma a nemzet lelkében - de ha ez túl sallangosnak hat, fogalmazhatok úgy is, hogy, a magyar lelkekben. A többség nem is szavazott, tehát, ami leginkább szembeötlő, az a kiábrándultság, a vállrángatós közöny azon lehetőséggel szemben, hogy netán az én voksom is számít abban, ami lesz. Mivel hiszem, hogy a nemzeteknek az igazi, ősi nemzeteknek, mint a magyar is - karaktere van, amely kiszámítható és nem mellőzhető, úgy vélem, tántorgó, ütött-kopott, villámsújtott hazám azért nem képes mit kezdeni a demokratikus politika modern játékszabályaival, mert alapvetően tekintélypárti nemzet vagyunk. Minket egy vezér, Árpád hozott ide, és ennek a vezérnek az egyik ükunokája, Vajk, a későbbi István király teremtette meg a magyar államot. A magyar mentalitásnak a felkent királyság, mint államforma tökéletesen elfogadható, rendben lévő volt. Gondoljuk végig, Mátyásig bezárólag, amíg működött a magyar nemzeti királyság rendszere, élenjáró hatalma voltunk a kontinensnek. (Hadd utaljak Nagy Lajos négy tenger nyaldosta birodalmára, vagy a Mátyás vezette Magyarországnak a reneszánsz-kori Európában betöltött szerepére és súlyára.) Miért, miért nem, más nemzetek, így például az északiak, jobban ráéreznek a demokratikus parlamentarizmusban rejlő lehetőségekre, és a miénkénél jobb érzékkel képesek ezen lehetőségek megragadására, politikai kiaknázására. Ezért aztán feléjük több virágot hajt, eredményesebben működik a demokrácia, mint felénk. Mi, magyarok - ha kimondjuk, ha nem, ha belátjuk, ha nem - tulajdonképpen állandóan a vezérre várunk. Nekünk nem demokrácia kell, hanem vezér, akiben hihetünk, és akit követhetünk. Aki értünk van, mert egy velünk. És mert úgy véljük, hogy ez a vezér szavazással nem található meg, hát legtöbben el sem indulnak szavazni. Aki viszont elindult június 7-én, az szavazott is, de nem biztos, hogy meggyőzően indokolni tudná, hogy kire mire és miért oda voksolt. Gyanítom, saját helyzetem visszássága nem tekinthető kifejezetten ritkának: a szocialistákat, kommunistákat, Gyurcsányokat, Bajnaikat annyira megvetem, annyira kártékonynak tartom, hogy politikai megbuktatásuk érdekében bármire hajlandó vagyok. Még szavazni is. Csakhogy kire? Szavazni pártokra kell, és Csurka István pártja ezúttal nem volt a listán. Kire szavazhatnék a MIÉP helyett? Könnyen belátható, hogy vagy a Fideszre voksolok, vagy el sem indulok szavazni. Az MDF már sokkal mélyebbre merült az erkölcsi fertőben, mint ördögi listavezetője, Bokros Lajos. (Ugyanis Bokros legalább konzekvensen az, aki, de az MDF már régen nem tudja - amióta a Dávid-csillagzat alatt menetel, már egyáltalán nem tudja - sem azt, hogy most éppen milyen, sem azt, hogy húsz éve Lakitelek milyen volt.) A Jobbikot párttá alakulása óta averzióval nézem: ideológiailag mindent a MIÉP-től loptak, sőt, első éveikben tagságuk gyarapodását is kizárólag a MIÉP-ből kiharapva igyekeztek elérni, minek érdekében semmiféle morális gátlásuk nem volt hatékony lejáratásunk érdekében. A mai Jobbik tömeghisztéria következtében túlnyerte önmagát, ami majd idővel vissza fog ütni (ingaelv) -, én viszont semmi mást nem látok valós szellemi tevékenység nélküli médiasikereiket figyelve, mint egyre több kérdőjelet, amely a Jobbik vezetőivel, céljaival és támogató hátországával kapcsolatos kételyeimre utal. Maradt tehát a Fidesz, rájuk szavaztam. Csakhogy politikailag nem értek velük sem egyet, de mert ők a legnyilvánvalóbb garanciái a hazudozós és lopós KISZ-es káderektől való megszabadulásra, hát, oda ikszeltem. Ebben az értelemben azt kell mondanom, nemcsak a Jobbik, de a Fidesz is túlnyerte magát június 7-én: sok tízezer ember csak azért voksolt rájuk, mert tiszta szívéből gyűlöli a mostani ballib elitet. Érthető, ha azt mondom, hogy ezen népszavazás eredménye végül is nem a valós politikai szimpátiákat, sokkal inkább a „két rossz közül mindig a kisebbik rosszat kell választani” bölcs belenyugvását fejezi ki. Akárhogy is: az MSZP óriásit bukott, az SZDSZ pedig finoman szólva is elvérzett. (Végre!) Csakhogy óva intek minden velem együtt örvendő magyart, hogy legyen résen: a demokratikus népszavazások ugyanis ismétlődő szertartások, és fejedelmi kedvük szerint tüntetnek el, vagy támasztanak fel pártokat. Hol így, hol úgy, a parlamenti demokráciában semmi sem irreverzibilis. (Az írekkel és franciákkal addig fogják újraszavaztatni az EU alkotmányt, amíg egyszer véletlenül nem mondanak igent. Akkor majd örökre lekerül a napirendről.) Ez az EP-választás nyugodtan felfogható úgy is, mint az igazinak, vagyis a küszöbön álló parlamenti választásnak a főpróbája. A főpróba úgy sikerült, ahogy sikerült, de ne legyenek kételyeink: alaposan felrázta a szunyókálásból az MSZP- és SZDSZ-szimpatizánsok rejtőzködő tízezreit, akik az elvonások miatt most duzzogtak kedvenceikre, ezért nem szavaztak, netán átszavaztak máshova. De most, látva, hogy milyen drámaian meggyengült az egykori kormánykoalíció mindkét pártja, szépen viszszasomfordálnak a megszokott akolba. Meglehetősen biztosan kikövetkeztethető, hogy az a tendencia, ami az EP-választás eredményeiből kiolvasható, a parlamenti választásokon nem folytatódni, hanem tompulni fog: az MSZP és az SZDSZ némileg erősödik majd, a Fidesz és a Jobbik meggyengül, így nézve a dolgot, az EP-választás inkább ártott, mint használt a magyar kibontakozásnak: komoly figyelmeztetésként szólít összetartásra, pártfegyelemre, igazodásra az elvtársak körében és a sajátos szubkultúrát képviselő, izgága, vitára hajlamos szadeszosok között. Félek, ezek a következő választásokig rendezni fogják soraikat és a Fidesz megint csak nem lesz képes megszerezni az abszolút parlamenti többséget. Vagyis, minden megy tovább, azonképpen, mint eddig: ők számláznak, mi fizetünk. Szőcs Zoltán Harsányi-darab a Broadwayn (Folytatás a 12. oldalról) - A napokban töltöd be 64. életévedet. Isten éltessen! Régebben azért több idősebb színészt -pl. Páger Antalt, Dayka Margitot - foglalkoztattak a filmekben. Nem bánt, hogy már nem kapsz főszerepet? - Tanítok, szinkronizálok és az Újpest Színháznak vagyok a művészeti vezetője. Emellett egy tehetségkutató stúdióm is van, ami nagyon jól prosperál. Ami hiányzik, az egy olyan átütő film, vagy tévéjáték, melyben testre szabott szerepet játszhatnék el. Ehhez jöjjenek most a fiatalok! Stúdiómból nagyon sok tehetséges fiatalt engedtem útnak. Egyesek szinkronstúdióba kerülnek, mások színházakba, de vannak, akik tévésorozatokba. - Egyszer azt nyilatkoztad: „hiszek abban, hogy egy színésznek a végletektől a végletekig kell tudni játszania. ’’Ezt bővebben kifejtenéd? - Mindig hittem abban, hogy egy színésznek a legkönnyebb varietészámtól a legnehezebb drámai monológig mindent el kell játszania. Egy bohózatban, s egy Shakespeare-drámában is remekelni kell. Vagy akár egy Csurka-darabban. Csurka István egyik remekével, a Ki lesz a bálanya? cíművel debütáltam. Csüllöghöt alakítottam a Thália kamaraszínházában. Onnan tanultam meg pókerezni... - Az egyik darabod, a Börtönszínház idén nyáron a Broadwayre kerül. - Ez hatalmas öröm számomra, mert olyan még nem fordult elő a magyar színháztörténetben, hogy egy magyar szerző darabját, magyar színészekkel angol nyelven játsszák a Broadwayn. Ez az előadás meghívásra ment. Bekérték tőlem a szövegkönyv angol fordítását, majd a darab angol nyelvű előadásának videofelvételét is. Egy versenyről van szó: 200 színházból 45-öt válogattak be. Európát egy spanyol, egy francia és mi, az Újpest Színház képviseljük. Erre nagyon büszkék vagyunk. Gondoljanak csak bele: ez a kis, szegény színház kikerül a Broadwayre, egy nemzetközi színházi fesztiválra. -A díszleteket innen viszitek ki? - Csak egy részét, az egyszerűbbeket. -Hány előadás lesz a darabodból? - Július 28-ától augusztus 2-áig minden nap játsszuk a June Havoc Theatre-ben a Prison Theatre c. kétszereplős kamaradarabot. Arra kérem a Magyar Fórum szerkesztőségét, olvasóit, amerikai előfizetőit, hogy adják hírül baráti és ismerősei körükben ezt az eseményt, s aki teheti, nézze meg a produkciót, s szavazzon is rá, hiszen egy versenyről van szó. Azt azért nem hiszem, hogy olyan nagy színházak mellett megkapom az első díjat, de megvan rá az esély, hogy a producerek, menedzserek és kritikusok felfigyelnek ránk, s így máshová is meghívást kapjunk. Medveczky Attila A Börtönszínház c. darabban Tar Zoltánnal Félúton Borzalmas és fölemelő nap június tizenhatodika. Ötvenegy évvel ezelőtt ennek a napnak a hajnalán hurkoltak kötelet Nagy Imrének és mártírtársainak a nyakára, s éppen húsz esztendeje annak, hogy újratemették őket. Kádár, a hóhér még élt akkor (legalábbis fizikailag, bár mikrofonhoz, kamerához nem engedte Grósz Károly, aki egyébként már szintén visszaadta lelkét a Teremtőnek) legendás primitívsége, sok sükülése sajnos benne lesz a történelemkönyvekben, kikerülhetetlen. Hajnalban végezték ki a Magyar Köztársaság miniszterelnökét, akkor már itt volt az országban kétszázezer orosz hernyótalpakon, ettől érezhette magát olyan biztonságban az abbáziai fattyúivadék. (Bő száz évvel korábban - 1849-ben - ugyancsak kétszázezer muszka taposta szét a bimbózó magyar szabadságot, de ez egy másik történet...) Nagy Imréék koporsót sem kaptak, valami fóliafélébe csomagolták őket, és arccal lefelé dobták mindnyájukat a gödörbe. Se fejfa, se kereszt, semmiféle jelkép nem maradt fölöttük. Ezt soha ne felejtsük... A „közszolgálati rendőrség Mosonyi utcai lovasszázada időről időre végigvágtázta a 301 -es parcellát - lelkiismeretüket akarták mélyebbre tiporni. Ha volt nekik ilyen. Nyolcvankilenc június tizenhatodika még mindig itt van a szívemben. Álltunk százezer-valahányan a Hősök terénél, nagy királyaink szobrainál, és akkor a műsorvezető azt mondta, hogy nost pedig fogjuk meg egymás kezét. És én megfogtam a mellettem álló nagydarab melósember kezét, jobbról az asszonyom fonódott rám. Összeért a szívünk. És akkor a mikrofonba Orbán Viktor valami olyasmit mondott, hogy most már - közel ötven év után - végre eltakarodhatnának innen a „felszabadítók”, továrisi, konyec! Ott és akkor éreztem először, hogy valami tényleg megindult ebben a hazában. Most félúton vagyunk. EGy. 15 A Magyar Fórum Kiadóhivatalának nyitvatartási ideje: szerda, csütörtök, 8.30-15.30 óráig. Cím: Budapest IX., Ráday u. 32., I. em. 3. Tel: 218-0783,06-20/469-9990,06-20/469-9996. Fax:218-0785 A Magyar Fórum Kiadóhivatalának e-mail címe megváltozott! Új e-mail címünk: info@magyarforum.hu