Magyar Fórum, 2009. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)

2009-06-18 / 24. szám

2009. június 18. Magyar ForfiM Magyar Út Körök - Magyar Út Körök „Négy-öt magyar összehajol” Leltár után A múlt heti EP-választás elvitathatatlan ered­ménye, hogy általa többé-kevésbé hiteles lel­tári számokat kaphattunk arról, milyen érté­kek, vágyak és irányok leledzenek ma a nem­zet lelkében - de ha ez túl sallangosnak hat, fogalmazhatok úgy is, hogy­­, a magyar lel­kekben. A többség nem is szavazott, tehát, ami leginkább szembeötlő, az a kiábrándult­ság, a vállrángatós közöny azon lehetőséggel szemben, hogy netán az én voksom is számít abban, ami lesz. Mivel hiszem, hogy a nemze­teknek­­ az igazi, ősi nemzeteknek, mint a magyar is - karaktere van, amely kiszámít­ható és nem mellőzhető, úgy vélem, tántorgó, ü­tött-kopott, villámsújtott hazám azért nem képes mit kezdeni a demokratikus politika modern játékszabályaival, mert alapvetően te­kintélypárti nemzet vagyunk. Minket egy vezér, Árpád hozott ide, és ennek a vezérnek az egyik ükunokája, Vajk, a későbbi István ki­rály teremtette meg a magyar államot. A ma­gyar mentalitásnak a felkent királyság, mint államforma tökéletesen elfogadható, rendben lévő volt. Gondoljuk végig, Mátyásig bezáró­lag, amíg működött a magyar nemzeti király­ság rendszere, élenjáró hatalma voltunk a kontinensnek. (Hadd utaljak Nagy Lajos négy tenger nyaldosta birodalmára, vagy a Mátyás vezette Magyarországnak a rene­szánsz-kori Európában betöltött szerepére és súlyára.) Miért, miért nem, más nemzetek, így például az északiak, jobban ráéreznek a demokratikus parlamentarizmusban rejlő le­hetőségekre, és a miénkénél jobb érzékkel képesek ezen lehetőségek megragadására, po­litikai kiaknázására. Ezért aztán feléjük több virágot hajt, eredményesebben működik a demokrácia, mint felénk. Mi, magyarok - ha kimondjuk, ha nem, ha belátjuk, ha nem - tulajdonképpen állandóan a vezérre várunk. Nekünk nem demokrácia kell, hanem vezér, akiben hihetünk, és akit követhetünk. Aki értünk van, mert egy velünk. És mert úgy véljük, hogy ez a vezér szavazással nem talál­ható meg, hát legtöbben el sem indulnak szavazni. Aki viszont elindult június 7-én, az szava­zott is, de nem biztos, hogy meggyőzően in­dokolni tudná, hogy kire­ mire és miért oda voksolt. Gyanítom, saját helyzetem visszássá­ga nem tekinthető kifejezetten ritkának: a szocialistákat, kommunistákat, Gyurcsányo­­kat, Bajnaikat annyira megvetem, annyira kártékonynak tartom, hogy politikai meg­buktatásuk érdekében bármire hajlandó va­gyok. Még szavazni is. Csakhogy kire? Sza­vazni pártokra kell, és Csurka István pártja ezúttal nem volt a listán. Kire szavazhatnék a MIÉP helyett? Könnyen belátható, hogy vagy a Fideszre voksolok, vagy el sem indu­lok szavazni. Az MDF már sokkal mélyebbre merült az erkölcsi fertőben, mint ördögi lista­vezetője, Bokros Lajos. (Ugyanis Bokros leg­alább konzekvensen az, aki, de az MDF már régen nem tudja - amióta a Dávid-csillagzat alatt menetel, már egyáltalán nem tudj­a - sem azt, hogy most éppen milyen, sem azt, hogy húsz éve Lakitelek milyen volt.) A Jobbikot párttá alakulása óta averzióval nézem: ideoló­giailag mindent a MIÉP-től loptak, sőt, első éveikben tagságuk gyarapodását is kizárólag a MIÉP-ből kiharapva igyekeztek elérni, mi­nek érdekében semmiféle morális gátlásuk nem volt hatékony lejáratásunk érdekében. A mai Jobbik tömeghisztéria következtében túlnyerte önmagát, ami majd idővel vissza fog ütni­­ (ingaelv) -, én viszont semmi mást nem látok valós szellemi tevékenység nélküli mé­diasikereiket figyelve, mint egyre több kérdő­jelet, amely a Jobbik vezetőivel, céljaival és támogató hátországával kapcsolatos kéte­lyeimre utal. Maradt tehát a Fidesz, rájuk szavaztam. Csakhogy politikailag nem értek velük sem egyet, de mert ők a legnyilvánvalóbb garan­ciái a hazudozós és lopós KISZ-es káderektől való megszabadulásra, hát, oda ikszeltem. Ebben az értelemben azt kell mondanom, nemcsak a Jobbik, de a Fidesz is túlnyerte magát június 7-én: sok tízezer ember csak azért voksolt rájuk, mert tiszta szívéből gyű­löli a mostani ballib elitet. Érthető, ha azt mondom, hogy ezen népszavazás eredménye végül is nem a valós politikai szimpátiákat, sokkal inkább a „két rossz közül mindig a kisebbik rosszat kell választani” bölcs bele­nyugvását fejezi ki. Akárhogy is: az MSZP óriásit bukott, az SZDSZ pedig finoman szólva is elvérzett. (Végre!) Csakhogy óva intek minden velem együtt örvendő magyart, hogy legyen résen: a demokratikus népszavazások ugyanis ismét­lődő szertartások, és fejedelmi kedvük szerint tüntetnek el, vagy támasztanak fel pártokat. Hol így, hol úgy, a parlamenti demokráciában semmi sem irreverzibilis. (Az írekkel és fran­ciákkal addig fogják újraszavaztatni az EU alkotmányt, amíg egyszer véletlenül nem mondanak igent. Akkor majd örökre lekerül a napirendről.) Ez az EP-választás nyugodtan felfogható úgy is, mint az igazinak, vagyis a küszöbön álló par­lamenti választásnak a főpróbája. A főpróba úgy sikerült, ahogy sikerült, de ne legyenek kételyeink: alaposan felrázta a szunyókálásból az MSZP- és SZDSZ-szimpatizánsok rejtőzködő tízezreit, akik az elvonások miatt most duz­zogtak kedvenceikre, ezért nem szavaztak, netán átszavaztak máshova. De most, látva, hogy milyen drámaian meggyengült az egyko­ri kormánykoalíció mindkét pártja, szépen visz­­szasomfordálnak a megszokott akolba. Megle­hetősen biztosan kikövetkeztethető, hogy az a tendencia, ami az EP-választás eredményeiből kiolvasható, a parlamenti választásokon nem folytatódni, hanem tompulni fog: az MSZP és az SZDSZ némileg erősödik majd, a Fidesz és a Jobbik meg­gyengül, így nézve a dolgot, az EP-választás inkább ártott, mint használt a magyar kibontakozás­nak: komoly figyelmeztetésként szólít össze­tartásra, pártfegyelemre, igazodásra az elvtár­sak körében és a sajátos szubkultúrát képvise­lő, izgága, vitára hajlamos szadeszosok között. Félek, ezek a következő választásokig ren­dezni fogják soraikat és a Fidesz megint csak nem lesz képes megszerezni az abszolút par­lamenti többséget. Vagyis, minden megy to­vább, azonképpen, mint eddig: ők számláz­nak, mi fizetünk. Szőcs Zoltán Harsányi-darab a Broadwayn (Folytatás a 12. oldalról) - A napokban töltöd be 64. életévedet. Isten éltessen! Régebben azért több idősebb színészt -pl. Páger Antalt, Dayka Margitot - foglalkoztattak a filmekben. Nem bánt, hogy már nem kapsz főszerepet? - Tanítok, szinkronizálok és az Újpest Színháznak vagyok a művészeti vezetője. Emellett egy tehet­ségkutató stúdióm is van, ami nagyon jól prosperál. Ami hiányzik, az egy olyan átütő film, vagy tévéjá­ték, melyben testre szabott szerepet játszhatnék el. Ehhez jöjjenek most a fiatalok! Stúdiómból nagyon sok tehetséges fiatalt engedtem útnak. Egyesek szinkronstúdióba kerülnek, mások színházakba, de vannak, akik tévésorozatokba. - Egyszer azt nyilatkoztad: „hiszek abban, hogy egy színésznek a végletektől a végletekig kell tudni játsza­nia. ’’Ezt bővebben kifejtenéd? - Mindig hittem abban, hogy egy színésznek a legkönnyebb varietészámtól a legnehezebb drámai monológig mindent el kell játszania. Egy bohó­zatban, s egy Shakespeare-drámában is remekelni kell. Vagy akár egy Csurka-darabban. Csurka István egyik remekével, a Ki lesz a bálanya? cíművel debütáltam. Csüllöghöt alakítottam a Thália kama­raszínházában. Onnan tanultam meg pókerezni... - Az egyik darabod, a Börtönszínház idén nyáron a Broadwayre kerül. - Ez hatalmas öröm számomra, mert olyan még nem fordult elő a magyar színháztörténetben, hogy egy magyar szerző darabját, magyar színészekkel angol nyelven játsszák a Broadwayn. Ez az előadás meghí­vásra ment. Bekérték tőlem a szövegkönyv angol fordítását, majd a darab angol nyelvű előadásának videofelvételét is. Egy versenyről van szó: 200 szín­házból 45-öt válogattak be. Európát egy spanyol, egy francia és mi, az Újpest Színház képviseljük. Erre nagyon büszkék vagyunk. Gondoljanak csak bele: ez a kis, szegény színház kikerül a Broadwayre, egy nemzetközi színházi fesztiválra. -A díszleteket innen viszitek ki? - Csak egy részét, az egyszerűbbeket. -Hány előadás lesz a darabodból? - Július 28-ától augusztus 2-áig minden nap játsszuk a June Havoc Theatre-ben a Prison The­atre c. kétszereplős kamaradarabot. Arra kérem a Magyar Fórum szerkesztőségét, olvasóit, amerikai előfizetőit, hogy adják hírül baráti és ismerősei körükben ezt az eseményt, s aki teheti, nézze meg a produkciót, s szavazzon is rá, hiszen egy versenyről van szó. Azt azért nem hiszem, hogy olyan nagy színházak mellett megkapom az első díjat, de meg­van rá az esély, hogy a producerek, menedzserek és kritikusok felfigyelnek ránk, s így máshová is meghívást kapjunk. Medveczky Attila A Börtönszínház c. darabban Tar Zoltánnal Félúton Borzalmas és fölemelő nap június ti­­zenhatodika. Ötvenegy évvel ezelőtt ennek a napnak a hajnalán hurkoltak kötelet Nagy Imrének és mártírtár­sainak a nyakára, s éppen húsz esz­tendeje annak, hogy újratemették őket. Kádár, a hóhér még élt akkor (legalábbis fizikailag, bár mikrofon­hoz, kamerához nem engedte Grósz Károly, aki egyébként már szintén visszaadta lelkét a Teremtőnek)­­ le­gendás primitívsége, sok­ sükülése sajnos benne lesz a történelemköny­vekben, kikerülhetetlen. Hajnalban végezték ki a Magyar Köztársaság miniszterelnökét, ak­kor már itt volt az országban kétszáz­ezer orosz hernyótalpakon, ettől érezhette magát olyan biztonságban az abbáziai fattyúivadék. (Bő száz év­vel korábban - 1849-ben - ugyan­csak kétszázezer muszka taposta szét a bimbózó magyar szabadságot, de ez egy másik történet...) Nagy Imréék koporsót sem kap­tak, valami fóliafélébe csomagolták őket, és arccal lefelé dobták mind­nyájukat a gödörbe. Se fejfa, se ke­reszt, semmiféle jelkép nem maradt fölöttük. Ezt soha ne felejtsük... A „közszolgálati rendőrség Mosonyi utcai lovasszázada időről időre vé­gigvágtázta a 301 -es parcellát - lelki­ismeretüket akarták mélyebbre ti­porni. Ha volt nekik ilyen. Nyolcvankilenc június tizenhato­­dika még mindig itt van a szívem­ben. Álltunk százezer-valahányan a Hősök terénél, nagy királyaink szob­rainál, és akkor a műsorvezető azt mondta, hogy nost pedig fogj­uk meg egymás kezét. És én megfogtam a mellettem álló nagydarab melósem­­ber kezét, jobbról az asszonyom fo­nódott rám. Összeért a szívünk. És akkor a mikrofonba Orbán Vik­tor valami olyasmit mondott, hogy most már - közel ötven év után - végre eltakarodhatnának innen a „felszabadítók”, továrisi, konyec! Ott és akkor éreztem először, hogy valami tényleg megindult ebben a hazában. Most félúton vagyunk. E­Gy. 15 A Magyar Fórum Kiadóhivatalának nyitvatartási ideje: szerda, csütörtök, 8.30-15.30 óráig. Cím: Budapest IX., Ráday u. 32., I. em. 3. Tel: 218-0783,06-20/469-9990,06-20/469-9996. Fax:218-0785 A Magyar Fórum Kiadóhivatalának e-mail címe megváltozott! Új e-mail címünk: info@magyarforum.hu

Next