Magyar Gazda, 1843. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)
1843-03-26 / 25. szám
385 386 előben tartatik, ’s azon fölül eladható növényeket is ád, a’ rét pedig csak füvet, mellyet takarmánynak használunk, a’ takarmány pedig csak trágyát ád, mit ismét a’ rétre viszünk ki; ’s igy hát a’ rétet csak azért trágyázzuk, hogy füvet kapjunk; azért használjuk a’ füvet, hogy trágyát kapjunk a’ rétre, miáltal más hasznot nem kapunk, minthogy a’ rét erőben marad, és a’ humuszmennyiség nagyobbirtatik, mi pedig csak akkor hajt igazi hasznot, ha eke alá veszszük. Jobb tehát azon rétet, melly csak jó öntözés vagy trágyázás által hajt hasznot, fölszántani; hiszen már a’ szalma, mellyet azon földről nyerünk, hasznosabb és többet ér, mint azon széna, mellyet előbb a’ rét adott. Czélszerűbb tehát kevesebb de jobb rétet tartani. Kivételt szenved itt természetesen az olly hegyközti vidék, hol a’ szántóföldmivelés nehéz volna s hol egyszersmind a’ marhatartás legnagyobb hasznothajtó ’s tógazdasági ág. 2. Midőn a rét annyira bővelkedik humuszerővel , hogy rajta kereskedési növényeket legnagyobb haszonnal lehet termeszteni. Itt azonban nagyon óvatosnak kell lenni. Nagyon hibázik, ki ezt valami hirtelen gazdagodási útnak tekinti. Ha olly rétek fordulnak elő, mellyek csak feltörés által jöhetnek új erőbe, akkor szükséges őket eke alá venni; azután pedig nem szántóföldnek használtatnak, hanem ujonan fűmaggal bevettetnek. A’ réten különféle füvek teremnek, van rajta sok jó , de sok rész fű is , azaz ollyanok, mellyek takarmánynak igen hasznosak és táplálékonyak, és ollyanok, mellyeknek épen semmi vagy csak kevés táperejök van; e szerint természetesen a’ fű vagy is a’ széna becse igen különböző; nagy befolyása van még azonkívül a’ takarmányra a’ szénacsinálás módjának és idejének, az esztendőnek ’s főkép a’ szénagyűjtéskor járó időnek; a’ különbség ezek miatt gyakran olly nagy lehet, hogy kedvező körülményekben gyűjtött egy mázsa széna annyit ér, mint nem kedvező időben takarított két mázsa. Ez okból 1 font rozs egyenlő becsű ’s táperejűnek tartatik 2% font virágzás alkalmával, jó időben és szorgalmatosan gyűjtött s behordott nagyon jó hegyi szénával; 3 font jó szénával; 4 font középszerű hosszú szénával; ’s 5 font rész savanyú s nádas szénával. Száraz időben termett széna táplálékonyabb, mint a’nedves időben nőtt. Sokféle vizsgálódásra ’s vitára adott alkalmat a’ széna és sarju minősége közti arány. Block , Burger és Richard a szénának, Timer és Pabst pedig a’ sarjunak adnak elsőséget ugyanazon réten. Ezen ellenmondások könnyen felvilágosittathatnak, részint ha tekintetbe vétetik, hogy némelly réteken a’ jó fű az első, másokon pedig a’ második kaszálásra nő csak fel; mi a’ réten találtató különféle fűneműek természetétől függ, részint pedig attól, hogy hidegebb és hegyes vagy magasan fekvő vidéken a’ sarju kaszálás többnyire bizonytalan és terhesebb, mint melegebb vidéken; továbbá megtörténik, miszerint egyik esztendőben a’ széna, másikban a sarjú hozatik be kedvezőbb időben, minek szinte megint a’ minőségre nagy befolyása van. — Legfontosabb különbséget tesz pedig e’két tápszer használása között az, hogy köztudomás szerint a’ szénát minden és bármelly korú marha minden rész következés nélkül megeszi; de nem igy van a’ dolog a’ sarjával, melly gyakran némelly marhafajnak s némelly életkorban egészségtelen és veszedelmes következésű lehet; igy a’ sarjut lovaknak nem jó adni, minthogy azokat könnyen szerfölött felingerli és nagy izzadtságba hozza, — mi főkép a’ fiatal lovak fris sarjuvali etetésénél feltűnő ; igy a’ szarvasmarhánál is; a’ borjúnak jól esik, de nem a’fiatal marhának; tejelésre jobb a’ szénánál; juhoknak igen alkalmatos tápszer, főkép pedig hasznos és sikeres a’ hizúmarhának. — Azért is Hohenlóban, hol a’ hizlalás hires, leginkább fris száraz állapotban használtatik. Mindezekből következik, hogy nem elég a’ rétnek földtulajdonságát ismerni, hanem szükséges tudni azt is , milly füvek és növények szaporábbak, mellyek jobbak, mellyek roszabbak. Ezt szükséges azért is tudni, hogy uj rét- vagy legelő-alkotáskor a’ hasznos füvet kiválaszthassuk, akár egy fajban, akár vegyesen akarnók azt különben használni. A’ gyakrabban előforduló fű- és takarmánynemek pedig következendők: Fűnemek: Angol útféli vadócz (Lolium perenne). Legalkalmasb és leghasznosb erre a’ termékeny agyagos és kavicsos agyagföld; egyébiránt agyagos, sőt nedves égaljban jól trágyázott kavicsos földön is jól terem. — Az angol útféli vadócz minden fűneműek közt az első helyet érdemli, növése sűrű, kora tavaszszal már nő, legelője mint szinte kaszálásra alkalmatos; a’ marhának igen jó takarmány akár zölden, akár szárazon. Legfőbb jó tulajdonsága pedig az, hogy álalában mindennemű föld alkalmatos termesztésére, ha csak nagy szárazság nincs, jóllehet a’ fennevezett földnemet leginkább szereli; rétöntözéseknél legalkalmasabb fű. Angol-, Német- és Olaszországban ezen jó tulajdoni miatt leginkább miveltetik ; főkép Angolországban — a’ honnan jött első hire is — nagy