Magyar Gazda, 1843. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)

1843-01-15 / 5. szám

KIADJA Harmadik év. Pesten , január 1 .síién 1843. *)• SVEIK­lB. M­AGYAR GA A’ MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET. TARTALOM : Hogyan és mivel üzérkedjék a’ gazda? — Tapasztaláson épült felszámítása annak, hasznosb-e egy­­nyiretü birkát tartani? vagy azt kétnyiretű­re fordítani? (Heb­e Gábor). — Néhány szó a’ szőllős gazdákhoz ,’s toldalékul kilencz tanács. — Barmászat ügyében. (Kapitány Sándor). Hogyan és mivel üzérkedjék­ a’ gazda? I. Noha átalában véve több kárt, mint hasznot várhat az, ki mezei gazd­a létére, hivatását elté­vesztve, kereskedési vállalatokba bocsátkozik ; még is az, ki gazdaságából a’ lehető legnagyobb nye­reséget akarja venni, bizonyos fokig egyszersmind üzérkedőnek is kell lennie, azon iparkodván, hogy az elmúlt és jelen idő viszonyaiból s körülményei­ből lehetőleg kiszámítván a’bekövetkezhetőt, nyers terményeinek mind előállítása, mind árusítása vé­gett előleg minél h­elyesb rendszabályokhoz nyúl­jon, s magának minden esetre bizonyos, és minél nagyobb hasznot és jutalmat biztosítson. Termények előállítására eszközök szüksége­sek ; ezek főleg a’ földben, ’s hozzátartozandó szerszámokban, épületekben és állatokban , és — a’ munkában állanak, melly utóbbi által tulajdon­képen az előbbeinek gyümölcsözőkké tétetnek. Sze­rintünk tehát a’ gazdasági munkák véghezvitele az első, melly az okos gazda figyelmét magára vonja; maga a’ munka is lehet, sőt legyen is üzérkedés tárgya; mert számitó gazda ö­s­z­­pontosított munka által megkímélt költségek után szint annyi nyereségre számolhat, mint a’mun­­ka h­e­l­y­e­s alkalmazása után. — A’ munka minden földi élvezet eszköze; s mint az, nem tekinthető átoknak, ha­bár az irás szerint büntetés gyanánt rovatott is az első emberre. Sodore di­ omnia ven­­dunt­ s ez az élet egy nemében sem igaz olly an­­­nyira, mint épen a’ mezőgazdaságban. Fáradság és verejték (egy kis észadaggal) mindent kikü­zd; nél­küle a’ legjobb, legáldottabb föld is hálátlan. A munka meghatározásánál az eldöntő elv abban áll, hogy az helyes arányban, vagy­is mér­tékben, s lehető legolcsóbban állítassák, s ezál­tal a termények is minél nagyobb mennyiségben, s szinte lehető legolcsóbban idéztessenek elő. A­ munkapazarlás világos kár, de azzal ott fukarkod­ni, hol elkerülhetetlen szükséges, oktalan öncsa­lás , ’s ugyancsak helytelen üzérkedés, mert elszalasztja a’ forintot, csakhogy a’ garast meg­menthesse. — Vannak azonban viszonyok, hol a’ munkapazarlást úgyszólván nem lehet elkerülni. Illy viszony nálunk a’ szakmán­y. — Szinte meg­szokta már a magyar földesúr­, s mintegy elkerül­hetetlen rosznak tekinti, hogy a’ robotos hanyagon s lassan végzi dolgát, ’s legfeljebb felét teszi an­nak, mit szorgalmas napszámos véghez vinni képes. Noha e’ kártékony viszony megmászásának kulcsát kezébe adta a törvény a’ birtokosnak; mind a’mel­lett­e bajtól egészen nem olly hamar fogunk mene­­kedni. Addig is azonban az üzérkedéshez értő

Next