Magyar Gyógypedagógia, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1-3. szám

XI évf. 1923 _ _ 1—3. sz. MAGYAR GYÓGYPE­DAGÓ­GIA Tanügyi folyóirat. Kiadja a Magyar Gyógypedagógiai Társaság. Megjelenik évente 10 számban. Előfizetési ára egy évre 500 K, a M. Gy. T. tagjainak 150 K. Tartalom: Gyógypedagógia. Irta: Éltes Mátyás. — A Magyar Gyógy­pedagógiai Társaság hivatása. Irta: Imre Sándor. — Magyar Gyógy­pedagógiai Társaság. — Szakirodalom. — Gyógypedagógiai Tanácsadó. — Vegyesek. Gyógypedagógia. Ma, mikor megragadjuk a kezünkbe adott tollat, hogy folytassuk a munkát szánalomraméltó ifjú embertársaink, a hibás gyermekek javára, mindenekelőtt iránymutató példaképet, világító szövet­eket keres tekin­tetünk, hogy azt követve tévútra ne kerüljünk. De hol találunk ilyent? A különböző hibákkal sújtott, szerencsétlen gyermekek nevelő-oktatása és gyámolítása terén ma elzárt kis köröket látunk. És ha itt-ott szembe­­ötlik egy egy láng, annak világossága nem emelkedik az ő elzárt kis kerületén felül. Úgy érzem, mi ezek nyomán el nem indulhatunk! Nekünk a nagy, minden emberi nyomorúságot felkaroló, kicsinyességtől ment emberszeretet a példaképünk, mert csak ennek a nyomdokain haladva tudunk a ránk bízott nagy feladatoknak megfelelni s a szerető szülők szerencsétlen gyermekeit biztos kézzel bevezetni az életbe. A gyógy­pedagógusok ideális példaképe csak Jézus Krisztus lehet, aki egyforma szeretettel ölelte magához azokat a szerencsétleneket, kiknek nevelésére, oktatására és gyámolítására ma a gyógypedagógia vállalkozik. Hívó szava kivételt nem tesz, nem utasít el egyet sem: „Jöjjetek hozzám mind­nyájan, kik . . . terhelve vagytok és én megenyhüllek titeket!“ És jöttek Hozzá vakok: látókká tette őket. Jöttek némák: megoldotta nyelvüket. Jöttek bénák: épkézláb emberekké lettek Általa. Jöttek nehézkórosak . . . megenyhülve távoztak el Tőle. Jöttek bűnözők: védelmébe fogadta őket. Jöttek végül ügyefogyottak . . . akiknek szemük jvan és nem látnak, fülük van és nem hallanak ... és bár sokan voltak, nem utasítja el, hanem felviszi a hegyre, maga köré ülteti és a hét boldogságba foglalja őket: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa“. Van e­hhez fogható, még egy ily gyönyörű vigasz a szorongatott emberi szív számára a világirodalomban? Mi gyógypedagógusok ezt a példaképet tűztük magunk elé. Igaz, mi csak gyarló emberi erővel rendelkezünk, de szeretetünkből nem zárunk ki egyet sem, akinek fokozott emberszeretetre és jóindulatra van szüksége. Nem kérdezzük: kit milyen fogyatékossá tett a — sokszor azonos — kór, csak az ártatlan áldozatot, a fokozottabb gyámolításra szorult, szerencsétlen gyermeket nézzük, annak akarunk segítségére lenni, érdekében az emberszeretet lángját másokban is meggyújtani, fellobogtatni és ébrentartani. Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában I Amen,

Next