Magyar Hang, 2019. március (2. évfolyam, 9-13. szám)
2019-03-01 / 9. szám
4 INTERJÚ Nem csak Orbánnal küzdők KATONA MARIANN A Jobbik súlyos anyagi gondokkal küzd, még a felszámolásuk is szóba került, miután az Állami Számvevőszék a korábbi 666 millió után egy újabb 270 milliós bírságot szabott ki. Ahogy az előzőt, ez utóbbit is olyan időszakban elkövetett állítólagos szabálytalanságok miatt, amikor ön volt az elnök. Érez felelősséget? - Ha lesz felelősségem, úgyis megállapítják. Szerintem a Jobbikot ártatlanul hurcolja meg az Állami Számvevőszék. Olyanért pedig, amit nem követett el ez a politikai közösség, nem fogok felelősséget érezni. - A kampányban ön irányította a gazdasági ügyeket? - Nem, hiszen akkora közösséggé vált már a Jobbik, hogy bizonyos szerepeket le kellett osztani. Számomra a kormányzati felkészülés és a napi politika irányítása volt a legfontosabb terület, ezzel foglalkoztam. - Akkor hogyan tudja állítani, hogy minden szabályos volt? - Annyira egyértelmű, ami zajlik, nemcsak a Jobbik, hanem más ellenzéki pártok ellen is. A Jobbik esetleges feloszlatását nem tartom valószínűnek, mert az talán már a Fidesznek sem érdeke, hiszen elvenné azt a minimális értelmét is a pártpolitikának, ami most van. Akkor nemhogy egyenlőtlen pályán kellene küzdeni, hanem már pálya sem lenne. - A Jobbik mindenesetre épp megteremtette a lehetőségét, hogyha a fizetésképtelenség miatt felszámolnák a pártot, egy újat alapíthassanak. Ön abba belépne? - Nem, hiszen a pártpolitikai tevékenységgel felhagytam. A jobbikos tagságom a politikai közösség iránti szolidaritásból megmaradt, de nem veszek részt az aktív munkában. A magam életét most alapvetően párton kívüli és pártok feletti értelmiségiként igyekszem élni. Az ezzel járó nagyobb mozgástér és szabadság pedig felszabadító érzés. - Nem bánja, hogy kimarad az aktív politikából, amikor az ellenzék képes együttműködni? - Nem sajnálom. A tüntetéseket sem, bár nyilván éreztem szolidaritást a demonstrációkon az ellenzéki képviselőkkel, és azt is elismerem, hogy bizonyos szinten a politikai együttműködésre szükség van. - Az MTVA épületében december végén lezajlott eseményeket hogyan látja? - Nagyon vegyesen. Volt, amivel azonosulni tudtam, volt, amivel nem. - Volt olyan tüntetés, amelyen kint volt? - Nem, mert az én személyemet még mindig a pártpolitikához kapcsolják sokan, akár jó, akár rossz szándékkal, én pedig ettől már szabadulni szeretnék. Közélettel, társadalmi ügyekkel, a XXI. század kihívásaival foglalkozom, de már nem politikusként. Azt nem állítom, hogy ne lenne szükség pártokra. Sokszor elmondtam már, hogy ami engem ma a pártpolitikában egyedül lelkesíteni tudna, az a Jobbik-LMP-Momentum-konstelláció. Nem az a cél, hogy egy nagy uniópárt jöjjön létre, hanem olyan stratégiai szövetség, amely rendszerváltást ér el - hiszen itt már nem kormányt, hanem rendszert kell váltani -, majd ezután egy demokratikus, európai és polgári társadalom felépítésén fáradozva megvívhatnák egymással a politikai versenyüket. Puzsér Róbert Budapesten most éppen ezt próbálja összehozni, ő ezt politikai centrumnak nevezi. Ezt például támogatja? - Azt gondolom, hogy Puzsér Róbert főpolgármesteri jelöltsége fontos dolog, végre valaki kilép abból a koordináta-rendszerből, amit a bal- és jobboldal megjelenít. De abban nem vagyok biztos, hogy Robinak komoly esélyei vannak beleszólni, hogy ki lesz Budapest főpolgármestere. Ott a pártpolitikai érdekek erőteljesebben fognak számítani. Ráadásul nem látjuk azt, hogy a Jobbik, az LMP, és a Momentum nagy örömmel állna össze és menne neki Budapestnek, sajnos jelentős súrlódásokat észlelek. A nevéhez fűződik a néppártosodás, Orbán Viktor 2017-ben azt mondta önnek a parlamentben, hogy egy antiszemita pártból filoszemita pártot csinált. Most pedig újra az antiszemita bélyeg van napirenden, igaz, sokszor évekkel ezelőtti mondatok miatt. Az antiszemitizmus kérdése kapcsán a magyar társadalomban nagy adag képmutatás van. Magyarországon az antiszemitizmus minden pártban jelen van, hol jobban, hol kevésbé, erről vannak konkrét kutatások. Rettenetesen káros ezért, hogy az antiszemita kártyát politikai érdektől függően előhúzza egyik vagy másik párt, mint most, inkább az lenne a kívánatos, ha ezekről a történelmileg megörökölt ellentétekről végre tudnánk szeretettel és bizalommal beszélni, és közös ügyeket és közös jövőt találni. Ezt elősegíti, ha valaki amiatt szólal fel, hogy egy rab kóser ételt kap a börtönben vagy éppen a melegfelvonulás kapcsán aberráltakról beszél? - Nem, ezek nem segítenek. Én mindig, amikor ilyen jellegű botrányba kerültünk, szankcionáltam, sőt, többször bocsánatot kértem mindenkitől, akit vallási vagy etnikai származásában, identitásában megbántott a Jobbik. Az a baj, hogy amikor politikai viták vannak, nem a közös pontokat és a kivezető utakat keressük, hanem mindkét oldal a másik hülyeségeit, vagy bocsánat, a hülyéit mutogatja. - Ezek alapján Jakab Péter hülye? Tőle származnak az előbbi mondatok. - Nem, egyáltalán nem. Az, hogy ő maga vagy a Jobbik jól kezelte-e ezeket a szituációkat, már más kérdés, szerintem soha nem szégyen vagy gyengeség bocsánatot kérni. Jakab Pétert személyesen ismerem, ő egy harcos politikai karakter, tisztességes fiatalember, akit az egyik legtehetségesebb jobbikos politikusnak tartok. - Nemrég közönségtalálkozója volt, ahol a harmadik nyilvánosság fontosságáról beszélt. Mit ért ez alatt? - Ha megnézzük a nyilvánosságot, az alapvetően a pártpolitikai vagy pedig a kereskedelmi celebvalóságról szól. Az online világnak köszönhetően viszont született egy harmadik nyilvánosság, az én vlogom is ebbe tartozik, ide lehet érteni Puzsér Róbertet, a Kötöttfogást, Gulyás Marcit és még többeket. Mégis, valamilyen okból kifolyólag a honi média - akár a politikai, akár a celebmédia - nem vesz tudomást ennek a létezéséről, mert nem illik bele a logikájába. - Mi lenne a célja ennek a harmadik nyilvánosságnak? - Második reformkornak azt nevezem, hogy legyen polgári társadalom Magyarországon. Úgy tűnt, hogy a rendszerváltás után ezt tűzte a Fidesz is a zászlajára, végül éppen a Fidesz lett az, amely egy ilyen polgári társadalomnak a legbrutálisabb módon letaposta a csíráit és letörte még a rügyeit is. Nem azért szeretnék polgári társadalmat, mert azt olvastam valahol, hogy ez jó, hanem azért, mert szerintem a magyar társadalomnak kétszáz éve ez a vágya, csak nincs meg benne a kellő bátorság elérni. Mindig jön egy politikai atyafigura, aki a társadalom bénultságát felismerve benne tartja ebben a bábállapotban az embereket. Ilyen volt Horthy, Kádár és most Orbán is. A polgári társadalomhoz nem az kell, hogy az embereknek biztosított legyen a megélhetés, a jövőkép, a tanulás, a családtervezés? Ezekről a politikai dönt. De, csak ezt az embereknek ki kell vívni, ehhez pedig bátorság kell. Amelyik társadalom gyáva, megalkuvó és behódoló, annak a politika mindig csak annyit fog biztosítani, amivel a száját betömheti. Ezt teszi jelenleg is a kormány, a klientúrát nagyon jól megfizeti, mert a hűségére szükség van, de a magyar társadalomnak csak annyit juttat, amennyivel függésben tartja. A célja, hogy ne jöjjön létre az a polgári önállóság, az a polgári öntudat, amikor valaki azt mondja, hogy neki megvan a vagyoni és az intellektuális szabadsága ahhoz, hogy gondolkodjon, és a véleményét vállalja is. - Hogyan tudnak ezért az emberek küzdeni azon túl, hogy négyévente a választásokon döntenek? - Akkor látnám, hogy Magyarországon a polgári társadalom kialakulóban van, ha például a kormány szavazói büntetnék a saját pártjukat az olyan lépésekért, amelyek nem a jó irányba mutatnak. Óriási labda pattog a Fidesz 2019. MÁRCIUS 17. Magyar Hang