Magyar Hang, 2020. február (3. évfolyam, 6-9. szám)

2020-02-14 / 7. szám

2 VILÁGKÉP R. Kiss Kornélia R­osszul elsült viccek, meggondolatlan mon­datok, választási ku­darcok, párton belü­li árkok, Angela Merkel hosszú árnyéka és egy erős rivális, aki a pártelnökválasztás után is kísér­tett - nem volt diadalmenet An­negret Kramp-Karrenbauer számára az az egy év és két hónap, amelyet a német konzervatív kormánypárt, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) élén töltött. Hiába szánta ő­t Mer­kel utódjának, kezdettől úgy né­zett ki, hogy sem karizmája, sem párton belüli támogatottsága nem ér fel Merkeléhez, és ezt időnként ügyetlen politikai nyilatkozatok­kal is megtoldotta. Bár a türingiai kormányalakítás eseményei orszá­gos politikai földrengést okoztak, a Der Spiegel értesülése szerint a CDU vezetése meglepődve fogad­ta Kramp-Karrenbauer bejelenté­sét, hogy visszavonul a pártelnök­ségtől, és kancellárjelölt sem lesz. Döntését azzal indokolta, hogy Türingiai botrány: kiszabadultak a szellemek nincs egységes álláspontja a CDU- nak arról, hogyan kellene hozzááll­ni a baloldali radikális Die Linkéhez és a jobboldali radikális AfD-hez. Utóbbi a 2017-es választáson elő­ször költözhetett be a szövetségi parlamentbe 12,6 százalékkal, az őszi türingiai tartományi voksolá­son pedig 23 százalékos eredmé­nyével a CDU elé került. A botrány akkor tört ki, amikor Türingiában tartományi kormányt alakítottak Thomas Kemmerich (Szabaddemok­rata Párt (FDP) miniszterelnöksé­gével, a CDU és a radikális jobb­oldali AfD szavazataival - utóbbi első alkalommal fordult elő. Végül a kancellár avatkozott közbe, meg­­bocsáthatatlannak nevezve az AfD támogatását. Szerinte a szavazást meg kell semmisíteni, és előreho­zott választást kell tartani a tarto­mányban. Kemmerich lemondott, és a CDU is kihátrált a projekt mö­gül. Merkelnek ebből a fellépésé­ből végképp Kramp-Karrenbauer gyengeségére lehetett következtet­ni, de arra is: még mindig Merkelé az utolsó szó. Kramp-Karrenbauernek a pár­ton belüli szakadékokkal is meg kellett küzdenie. A párt konzerva­tívabb szárnya felé tett gesztusok láthatóan nem vezettek egységhez, közben két tartományi választá­si vereséggel kellett szembenézni. Nyomasztotta Friedrich Merz ár­nya is, aki nem sokkal maradt le a pártelnökségről, és a jövőben is az egyik esélyes lehet. A másik va­lószínű jelöltnek Kramp-Karren­bauer helyettesét, Armin Laschetet tartják, de játékban lehet Jens Spahn és esetleges kancellárjelöltként Hiába szánta Markel az utódjának Annegret Kramp- Karrenbauert, a kezdetektől úgy nézett ki, hogy sem karizmája sem párton belüli támogatottsága nem ér fel az övéhez, és ezt időnként ügyetlen politikai nyilatkozatokkal is megtoldotta a Kersztényszociális Unió (CSU) politikusa, Markus Söder is. A történtek két szellemet biz­tosan kiszabadítottak a palackból, az egyik a CDU-n belüli ellenté­tekről és a kancellári poszt jövőjé­ről szóló, kemény hangú vita lehet, ami oda vezethet, hogy Merkel idő előtt távozik. A sajtóban élesen bí­rálják, számos kommentár szerint nem maradt más lehetősége, mint a lemondás. Kramp-Karrenbauer pártelnöki karrierjére rávetült a visszavonult, mégis jelen lévő Merkel hosszú árnyéka. A Der Spi­egel szerint a kancellári apparátus nemhogy nem segítette, de gátol­ta a békés átmenetet. A másik az AfD-hez való viszonyulás kérdé­se. A CDU 2018-as kongresszusán határozott arról, hogy elutasítja a koalíciót és a „hasonló együtt­működéseket” az AfD-vel, de nem derült ki, ezen kívül mit kellene kezdeni a helyzettel. A felvetés, hogy az AfD karanténban tartása és bizonyos témák AfD-nek való „átengedése” nem feltétlenül megoldás, nem meglepő és nem is új a német közéletben. Az vi­szont, hogy az elhatárolódásról szóló határozatot éles helyzetben felrúgta a türingiai CDU, arra utal, hogy ezt a vitát egyelőre nem si­került megnyugtatóan lezárni. A jövő nagy kérdése az, hogy merre tart a CDU: egy hirtelen jobboldali fordulattal, netán az AfD felé való nyitással visszanyerhetne egyes szavazókat, de elveszítene mérsékelteket. Hamburgban a li­berális FDP négyezer plakátjából 800-at megrongáltak a történ­tek után, és kilépésekről érkez­nek hírek. Türingiában bezuhant a CDU (maradék) népszerűsége is. A szintén az AfD-vel kokettálni kész FDP is veszített, a Die Lin­ke viszont növelte népszerűségét, míg az AfD stagnál. Egy friss köz­vélemény-kutatás szerint a né­metek 48 százaléka számol a le­hetőséggel, hogy az AfD 2030-ig részese lehet a kormányzásnak, de csak 26 százalékuk szerint nem jelentene problémát, ha tartomá­nyi, és 19 százaléknak, ha szövet­ségi kormányzásban venne részt. mm Annegret Kramp-Karrenbauer 2018. december 7-én pártelnökké választásakor. Sem karizmája, sem párton belüli támogatottsága nem ér fel Merkeléhez FOTÓ: REUTERS/fabian Kimmer 2020. FEBRUÁR 14-20. Magyar Hang

Next