Magyar Hang, 2020. április (3. évfolyam, 14-17. szám)
2020-04-10 / 15. szám
28 MAGAZIN • KRITIKA Lakner Dávid Mi mindenről álmodozik az ember karantén idején? Például arról, hogy kiszabaduljon végre a szabadba, a tavasz beköszöntével felfedezve szűkebb környezete vagy akár távoli helyek csodáit. Aztán hogy közösségbe menjen, együtt lehessen kortársakkal, barátokkal, szerelmekkel. Mindezeket figyelembe véve nincs könnyű dolga Brett Haley romantikus tinidrámájának, amelyet a koronavírus-járvány kirobbanásának idején tett elérhetővé a Netflix. A Veled minden hely ragyogó egy valószerűtlennek bemutatott, két sebzett lelkű fiatal között szövődő szerelem története. A folyamatos sulykolás ellenére viszont nem igazán érteni, miért kellene hőseinknek olyan távol állniuk egymástól. Violet Markey (Elle Fanning) szemüvege mögé bújó, merev bölcsészlánytípus, aki nem tudja feldolgozni nővére tragikus halálát, a film elején így egy híd korlátján állva találjuk. Nemcsak mi, Theodore Finch (Justice Smith) szintén, aki bár csak az iskolából, távolról ismeri őt, de sikerül hatnia a lányra. Finch a tipikus balhés srác, akinek a jegyei sem elég jók, indulatait sem tudja kordában tartani, néha meg csak úgy eltűnik napokra, így tulajdonképpen teljesen természetesnek kell gondolnunk, hogy a két kívülálló egymásba szeret, és egy iskolai feladat kedvéért közösen járnak be tőlük nem túl messze eső, gyönyörű helyeket. Violet gyászát még át is tudjuk érezni, de Finchét - az utóbbi évtizedek óta talán először - kevésbé. Borzongtunk a 13 okom volthoz hasonló sorozatokon, a kamaszok kegyetlenségén, de jelenleg csak azt érezhetjük: ez csak egy kicsit különc srác, aki a bolhából csinál elefántot. Oké, néha nekimegy az iskola menő arcának - na és? Theodore és Violet egyébként is az a fajta kamasz, akik, lelki sérülések ide vagy oda, minden más valóságban az iskola sztárjainak számítanának. Két tökéletes külsejű, értelmes és érdeklődő kamaszt látunk, akik a fam során képeslapról lemászó tájakat keresnek fel, afféle hétvégi kirándulás gyanánt. Olyan tájakat, amelyek felkeresését az épp a szomszédos kávézótól is eltiltott néző életre szóló kalandként élné meg. „Finch arra tanított, hogy a világ legváratlanabb helyein is vannak szépségek” - összegzi dolgozatában Violet, a néző pedig csak csóválja a fejét. Nemcsak azért, mert barátját valami érthetetlen oknál fogva ő is a vezetéknevén szólítja, hanem mert ezek a világ legváratlanabb helyei olyan sziklás vízpartok és romantikus búzamezők, amelyeket emberibb időkben az utazási katalógusok legkecsegtetőbb ajánlatai közt találunk meg. Ezeket romantikázza végig érzelmes zenére a két fiatal, megkönnyítve a filmes videoklip-készítők dolgát: egyszerűen csak ki kell vágni azt a párszor két-három percet, és már mehet is a You Tube érzékenyülés. Ha meg épp nincs zene, ilyen mondatokkal udvarolnak egymásnak: „Tudod, mi tetszik benned? Az összes szín megvan benned, teljes pompájában.” Máskor a legközhelyesebb Virginia Woolf-idézeteket küldözgetik egymásnak, például ezt: „Érzem, nem bírnánk ki még egy ilyen rettenetes időszakot.” Mi eközben nyugtázzuk, hogy a Veled minden hely ragyogó tökéletesen illeszkedik a Csillagainkban a hiba, illetve a Minden, minden című filmhez hasonló kamaszdrámák sorába. A Netflix pedig jó ideje igyekszik már a romantikus gicscsek fellegváraként működni. Erős lábakon áll ez, rengeteg lelkes fiatal nézővel, így kis fazonigazítás után szárnyalhat tovább a műfaj. Segítek: a zárkózott kamasz lány és a négy fal közé szorult, labilis fiú az iskolai Facebook-csoportban ismerik meg egymást, majd hosszú, szenvedélyes levelezésbe kezdenek „Elcsattan” pár Virginia Woolf-idézet, néhány keresetlen bók, és alig bírják kivárni, hogy végre láthassák egymást. Egy este végül a kijárási tilalom ellenére kiszöknek, és szájmaszkban, egymástól másfél méterre bejárják a szomszéd parkot. „Ó, ha most megcsókolhatnálak” - rebegik a másiknak, a képernyő előtt pedig máris gördül a kamaszkönny, és kezd a gépre töltődni az azonos című sikerkönyv. Veled minden hely ragyogó, Netflix A világ legváratlanabb helyei HIRDETÉS Minden idők legsikeresebb kortárs vonós albuma! LAJKÓ FÉLIX ét VOJOSI (Fonó, 2019) Songlines: ■ Songlines Top of the World ■ Best European Artist ■ Best of 2019 • 50 Greatest World Music Albums of the last 5 Years ■ Fonogram - Magyar Zenei Díj 2020 • Lengyel Fonogram díj 2020 • World Music Chart Europe • Balkan World Music Chart No 1. webbolt.fono.hu SONGUNES MAGAZINE Transglobal 2020. ÁPRILIS 10-16. Magyar Hang Elbírni a tömény renddel Lakner Most érezzük igazán, mennyire szükségünk lenne a nyárra, szabadságra, közösségre és közönségre. Itt a Belmondo új lemeze, a címe alapján is már könynyen belőhető Hülye gyerekek, hallgatható Spotifyon, Deezeren, esetleg épp Apple Musicon. De azért érezzük, tudjuk jól, hol lenne ezt igazán jó hallgatni, mondjuk, a Barba Negra szabadtéri színpadán, fröcscsel a kezünkben. Balra nagyhangú fiúk sörért állnak a sorban, jobbra önfeledt lányok ugrálnak, közben szólnak ezek a teljesen komolyan vehetetlen, játékos, szórakoztatni vágyó dalok. Olyan a Belmondo most is, mint máskor, zeneileg és szövegében egyaránt. Persze, a zenekar sokszínűségébe belefér épp sok minden, rock ’n’ roll-osabb húzás éppúgy (Mi a baj, semmi?), mint effektezettebb belassulás (Együnk trendet), esetleg ártatlanabb-merengősebb nyári lődörgés (Kedvem támadt). Funkosabb pörgés, punkos feszültséglevezetés és belassultabb lebegés egyaránt. A szövegek ezúttal is az öntudatos odamondogatásról szólnak, komolyan venni ezeket persze nem érdemes. Szabadságért kiáltó villongások, kamaszos csúfolódások, játékos hülyéskedések - mindaz, ami nyilván bejön azoknak, akik eddig is szerették a Belmondót. Persze, vannak másfélék is: a Mikor romantikusabb balladája vagy, mondjuk, a Kalapot le! lemezről a poposabb-slágeresebb A csajok szabadságáért. Érdekes kérdés viszont, mennyire működhetnek ezek a négy fal között, mennyire oldhatják a most mindenkiben meglévő feszültséget. Korszerűtlennek is mondhatjuk ezeket a dalokat, amivel persze nincs baj, meg is éneklik Czutor Zoliék, mennyire tesznek a trendekre és arra, ahogy épp viselkedni kellene. Az új lemez dalai így kedvcsinálók lehetnek, arról győzködhetik a hallgatót: lesz még nyár, lesz még szabadság, amikor ezekre a dalokra igazán le lehet vezetni azt, ami az emberekben felgyülemlett. „Tömény rendel! / így bír el az ember ezzel a tömény renddel” - halljuk az album egyik legjobb, utolsó számában. Többnyire pattogós, a közepén mélybe rántó, búfelejtő dal ez, ami ugye érdekes új kontextusba kerül, ha jelen helyzetünkből vizsgáljuk. Ráébredve, hogy már nem is annyira tömény az a rend, ha módunk van rendelni, ha barátokkal együtt megihatunk egy vagy több felest. Sokan beszélnek róla, hogy a mostani időszak mutatja meg igazán, mennyire nem magától értetődő mindaz, ami eddig az életünket jelentette. Az a lázadás, kiszabadulás az utcára, és beleveszés a kocsmamélyi homályba, amiről azt hittük, a végső menedék valóban újra elérendő cél is lehet. És egy olyan laza nyári koncert is, amely végre újra magunkból kivetkőzve találhat minket. Belmondo: Hülye gyerekek, 2020