Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1962
Magyar költők, magyar tájak. Korolovszky Lajos bevezetése - Berzsenyi Dániel: Vitkovits Mihályhoz
84 Huxtingxi Dániel VITKOVITS MIHÁLYHOZ 1815 Igen, de minthogy minden verszlők Homér atyánktól fogva ekkorig Falut dicsértek, engedd meg nekem, Hogy én Budáról, Pestről énekeljek. Midőn Budának roppant bércsokáról Szédülve Pestnek tornyait tekintem, S a száz hajókat rengető Dunát, A nagy Dunának tündér kerteit És a habokkal küzdő szép hidat, Melyen zsibongva egy világ tolong; Midőn körültem minden él s örül S újabb meg újabb érzelemre gyújt; Itt a tanult kéz nagy remekjei, Ott a dicső kész alkotásai Az élet édes bájait mutatják, S mindazt előttem testesülve látom, Amit magamban csak képzelhetek: Kivonhat-e még többfélét szemem? Nyugodni, enni, inni és alunni Lehet mezőn is, oh de mint örüljek Fákkal, füvekkel, ökrökkel sokáig? Csupán szememnek tárgyi mindezek. Szívemnek ember és rokon kebel kell, Kivel vegyítse érzeményeit; Elmémnek elme, mely megértheti, S melyben sugárit tükröztetheti. Nem szebb-e Pesten vígan perleni Verbőczi hajló nyelvén, és merészen A szent igazság mellett harcra kelni? Barátom! a bölcs boldog mindenütt, A Hortobágyon, az Pesten, Budán, Mert ő magával hordja kincseit; De boldogabb ott mégis, hol körülte A nyájas élet hinti kellemit. És szive lelke tárgyát lelheti: Mint hol magába zárva él magának, S csak álma tündérképét kergeti, Mint egy vadonban bújdosó fakir.