Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1968
Korolovszky Lajos: "S míg szendereg a robogás". A gyermek és a szülő a magyar költészetben - Arany János: Fiamnak
Mit ér szünetlen, mint a rab, Futkosni ponyvám szűk körét! Ha egy lépés sem hamarabb, Egy lépés sem közeli feléd! Mit ér e zúgó, rossz fejet Széttörnöm a kálit vasán: Ha gyötrő, távol fekhelyed Nem enyhül e meddő tusán! Szenvedsz, mióta? mennyi kínt?... Régen! sokat! Óh Istenem!... Röpülök, látlak-é megint? Vagy a pohár csordulva vár, S fenékig kell ürítenem!... (1865. dec. 13.) ARANY JÁNOS: A fiamnak. Hála Isten teste van megin’. Mával is fogyott a földi kín. Bent magános, árva gyertya ég: Kívül leskelődik a sötét. Ily soká, fiacskám, mért vagy ébren? Vetve ágyad puha-melegen: Kis kacsáid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem. Látod, én szegény költő vagyok: Örökül hát nem sokat hagyok: Legfölebb mocsoktalan nevet: A tömegnél hitvány érdemet. Ártatlan szived tavaszkertében A vallást ezért öntözgetem. Kis kacsáid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem. Mert szegénynek drága kincs a hit. Tűrni és remélni megtanít, S néki, míg a sír rá nem lehell. Mindig tűrni és remélni kell! Óh, ha bennem is, mint egykor, épen Élne a hit, vigaszul nekem!... Kis kacsáid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem. Majd ha játszótársaid közül Munka hí el — úgy lehet, korán — S idegennek szolgálsz eszközül Ki talán szeret... de mostohán: Balzsamul a hit mulasztja légyen Az elrejtett néma könnyeken. Kis kacsáid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem. Majd, ha látodó érzed a nyomo-t Melyet a becsület válla hord; Megtiporva az erényt, az észt, Míg a vétek irigységre készt S a butának sorsa földi éden: Álljon a vallás a merlegen. Kis kacsáid összetéve szépen. Imádkozzál, édes gyermekem. És, ha felnővén, tapasztalod, Hogy apáid földje nem honod S a bölcsöd s koporsód közti űr Századoknak szolgált mesgyeül: Lelj vigasztalást a szent igében: „Bujdosunk e földi tereken.” Kis kacsáid összetéve szépen, Imádkozzál, édes gyermekem. Óh, remélj, remélj egy jobb hazát! S benne az erény diadalát: Mert különben sorsod és e föld Isten ellen zúgolódni költ. — Járj örömmel álmaid egében. Xttravalód e csókom legyen. Kis kacsáid összetéve szépen. Imádkozzál, édes gyermekem. (1850.) 290