Boldizsár Iván (szerk.): A Magyar Hírek Kincses Kalendáriuma 1969
Zelk Zoltán: Könyörgés Hozzá, ki földkelt a sínekről
ZELK ZOLTÁN II* 3£Siuj0*(jjj 76&zzá, ki fölkelt a mnukról Harmadnapon fölkeltél a sínekről, mert rájöttél, nincs semmi ostobább, mint széthullni egy nyirkos, vak gödörben, mert mindig megvetetted a halált — hát harmadnap fölkeltél a sínekről. S hogy újból széttekintettél e tájon, hirdetni kezdted, élni jó csupán — miért is voltam oly süket szavadra, miért nem élni akartam csupán, mért tántorogtam boldogság s halál közt ? Mért hagytam el mindenkit, aki jó volt, ki pártfogó szívvel szívemhez állt, holtat és élőt, sírhalmot, barátot, hogy eszelős-motyogva fussam át az öregség szikverte, sets vidékét? Vagy most se késő? Mondd, hogy nem, Attilát Szóljál hozzám, tán nyitva már fülem az okos szóra, s munkám és nyugalmam szavaid szép tisztásán meglelem. Légy irgalmas hozzám, te hatvanévest Légy irgalmas hozzám, te hatvanéves, te százéves, te időn túl növő, te minden kínok, örömök tudója, te minden reggel újra eljövő, ki harmadnap fölkeltél a sínekről. 227