Magyar Hirlap, 1850. október (2. évfolyam, 269-295. szám)
1850-10-10 / 277. szám
1246 Levelezések, Pilis, oct. 3. Az összeíró biztosság nálunk is maholnap bevégzi hivatalos munkálkodását. Elnök százados vallomása szerint a pestmegyei kerületben összeirt huszonnégy helység után ez az első község, mely tótnak íratta be magát, hogy szinte csodálkozott, itt a sűrű magyarság közepett ilyen — nem értem testileg — erős lakosokat találni. Ennek érdeme egyébiránt az itteni jegyzősegédet illeti, ki buzgó szláv létére titokban, ildomosan úgy intézte a dolgot, hogy a jóformán elmagyarosult lakosok nagyából tótoknak vallották magukat, s akik az illető nemzetiségi kérdésre tüstint nem válaszoltak, azok feleletét egy egész tanács előre kicsinált bórusza pótolá! Pest megye kellő közepén, magyar nyelveni közlekedésben, magyar rendeletekre szoktatvák e lakosok, s a tót nyelven irt parancsokat — egyedül a jegyzősegéd érti. Magát az összeírást a nép rejtélyes aggodalommal veszi, de leginkább fél azon rovattól, melyet az évszámokkal kell betölteni. Minden intézkedés csakúgy czélszerü, ha a népnek eleve megmagyaráztatik. A helyett hogy izgassanak, inkább a rendeletek czélja s hasznossága felöl világosítsák fel a népet az illetők. Ha ehhez nem értenek, fogjanak máshoz, amire hivatvák. — Sept. 26-kán délelőtti 10 x 1% óra táján városunk délkeleti részén fekvő uj sor egyik házába villám csapott. Nem ez — a mennyköntések által gyakorta látogatni szokott városunkra nézve különben sem uj esemény, hanem a villámnak ezúttali különös, természetbúvárt igen érdekelhető, menete késztet a rólai emlékezésre. Ugyanis a vilianyag, látszólag erősen ellenkezve a természettani szabályokkal, nem mint folyadék s nem a szokott rendes útirányban haladva, tűnt föl csodálatos működésében. A csoport uj ház közel a legalacsonyabbra kiürülve — ennek oka a felhőnek egyenesen s függőleg az érintett ház fölötti közel leereszkedése lehetett — a mint a hozzáértők vizsgálatából mutatkozott, a kémény baloldalán lefelé suhanva, itt egy bolthajtást tört ketté, s erre meghajolván, vizhányosan vette útját s nem a nyitott ajtó s ablak közti léghuzamot kérésével, hanem a konyha és szoba közti várfalban tojásnyi golyóegyenes likat ütvén, a szögletben álló családanya mellének eredve, látszólag föl a falhoz közel, melyen két karczvonalt is hagyott maga után, a padláson átütött, hasonló lövetegyenességben mint a közfalon. A padlásoikat azonban a karczolásokkal együtt, a villám lefelé tartását tanító elmélet megmentésére, onnan lehet megmagyarázni, hogy valószínűleg két ága csapott le a ház fölött kiürült villámnak. A családanya, ki heted magával volt a szobában, rögtön szörnyet halt, a többi, mind gyermeke, megmenekült; egy 14 éves leányka azt beszéli, hogy szemeivel látta, midőn a tojásnyi nagyságú tűzgolyó anyja mellének röpült, melyen csakugyan egy nagy fekete pecsét találtatott. Eddigelö nem tudjuk, vájjon a pecsét előbb is megvolt-e már. A családapa szőlőkerti munkájából visszatérve, feleségét a szomszédban kiterítve, házát leégve találta. Reggel, mielőtt távozott, kissé összezördült a boldogulnál, ki azt kiváná történetesen magának, bár csak öt az isten elvenné. Megtörtént s e véletlenből már babonás vélemény keletkezett. Népnevelés ubi es ? — Pörögjünk bele egy kissé a szomszéd Irsa helység ügyeibe. Itt most az erőnek erejével kivitt regale a napi kérdés. Mondjuk: erőnek erejével, a mennyiben t. i. a három évvel ezelőtt regálét aláírtak közöl többen visszavonák beleegyezésüket, s a parasztság egyáltalában, a nemesség nagy része, s az ott nagy számmal lakos izraeliták többsége nem kívánják az említett haszonbér életbeléptetését. Segítsenek magukon per utján. — Nagy Károly, oct. 3. □ A sociális élet, miként az időjárás, változékony, majd szeles, viharos, zúgó, tomboló stb. majd ismét derült, csöndes, és nyugodt. Ha nem állíthatom is, hogy derült napokat élünk, de csend és nyugalom uralkodik társas életünkben. Egy felsőbb rendelet közöltetett a gazdasági egylettel, jobban a casinóval,melynek nyomán a politikai diszcussiók szigorúan tilalmaztatnak. Bízvást állíthatom, hogy e rendeletnek a nagy-károlyi casinóban régen elégtétetett, a Magyar Hírlap s Ost- Deutsche Post czikkeire tesz ugyan olykor olykor reflexiót egy két Zeitungfresser, de ezen reflexiók oly szelídek, hogy attól a statusalkotmányok épületének nem a fundamentoma, de még a clementje sem kaphat ingást, legkevésbbé rázkódtatást. Mi régen megnyugodtunk az árban, s ha a debrői borsepribre töltött bélteken készült vörösborból egy butelliácskát alászállitunk, igen keveset gondolunk azzal, mi történik Párisban vagy Londonban. Sept. hó 25 napján látogaták meg városunkat nagyváradi katonai kerületi parancsnok Braunhoff és ministeri biztos Cseh Edvárd urak. Szives és lelkes fogadtatásban részesültek. Kende Zsigmond megyei főnökünk s az uradalom valamint a város részéről válogatott küldöttség mentek eléjük, s mindkét részről szives üdvözletek után falaink közé vezeték az aggott ugyan, de azért testben és lélekben ép, erős vezérőrnagyot, és kedves külsejű szilárd hivatalnokot Cseh Edvárdot. Még aznapon szemlélték meg vendégeink a megyei tömlöczöket, elnöki ügyszobákat, s más középületeket, s miután mindenek fölötti tetszésüket nyilváníiták, másnap főnökünk kíséretében Szathmár felé indulának. — Oct. 1-sö napján tértek meg, a midőn is estve fáklyás zenével tiszteltetének meg. A közönség részéről a reform, tiszteletes szónokok, többször megemlítve a szegény szenvedő hazát, s kérve a tisztelt vezérőrnagyot, vinné meg őszinte hódolatunkat fiatal fönséges királyunknak, fölkérvén nevünkben, adna bocsánatot az elsikamoltaknak, s közös boldogságot a szeretet s engesztelődés alapján. Álgyudurrogások közepett férfiasan felelt az ünnepelt vezérőrnagy, keresetlen, őszinte igaz indulatbról s pártfogásáról biztosítva, s miután fölséges urunkat több ízben élteté, fölkért, tartsuk meg öt szives emlékünkben, — mit örömest megtevőnk ily szilárd katona s igazlelkü polgár irányában. Cseh Edvárd még egyszer élteté királyunkat, de éltette hazánkat, s nemzetünket is. *) Szabadka, September végén. A községi rendszernek ő felsége általi jóváhagyása ismét közelebb visz bennünket sorsunkkali kibékülésünk reményéhez — mert hisszük, hogy ez üdvös rendszer jótékonysága nem csak a magyarországi, de a vojvodinai királyi városokra is kiterjesztetik. Különösen vagyunk mi ez újon nevezett vajdaságban. Évek és évek múlva sem tudnók magunkat benne föltalálni. Az elszakított anyával érezzük örömünket, bánatunkat, s nem tudunk az eszméhez szokni, hogy tőle —• habár eddig csak közigazgatásilag, elvált rész vagyunk. Innen sokszori együttekintése a magyar s vojvodinai dolgoknak, mintha most is az előbbi viszonyok édes kötelékei csatolnának össze ! A Vojvodina constituálása tárgyában tett ministen fölterjesztés, a többi közt, arra is alapítja okoskodását, miszerint az itteni lakosság ellenére épen nincs Magyarországtóli elszakittatása. Ezt akkor mondá a ministerium: — mily alappal ? nem szükség fejtegetnünk ; most úgy hisszük bőven meggyőződhetett arról, miszerint a nagy kisebbségben levő 2—300,000nyi szerben kivül, sem a magyar, sem a német, vagy oláh s katholikus rácz elemnek nem kell a vajdaság. A leczke elég keserű volt a öszves nemszerb elem rovására, miről, úgy hiszszük, utódaink is fognak tudni mit szólni;— azonban az octrogált alkotmány azon ígérete, hogy bennünket is kihallgatni, s aztán a birodalmi gyűlés hozzájárulásával fognak csak a végképen constituálandó, s egy más koronaországhoz csatolandó vojvodina sorsa fölött határozni— némi megnyugtatással tölt el, mert ez esetben meg vagyunk győződve, helyzetünknek változnia kell, úgy hozván magával mind a politika, mind az igazság, hogy a nagy többség ne legyen áldozata a nagy kisebbségnek. Fogunk-e csalatkozni és mennyire számításunkban, az idő mutatja meg; egyről azonban bizonyosak vagyunk: hogy az itteni többség nemzedékről nemzedékre csak egy gondolattal fog lelkesülni — mely előbb vagy utóbb, de ismét a megszokott édes anya karjai közé fogja őt visszavezetni. Hiszen a nemzetek közérzetét nem lehet egy könnyeden szelíd bánásmód által sem megnyerni akkép , hogy törvényeiket dobják el, s a bár kecsegtető, de rideg s bizonytalan jövőnek adják magukat át! — hát még oly körülmények nyomásai alatt, minőkbe a vojvodinai nem-szerbek sorsa jött, a szerbek atyás (?) uralma következtében? -------Igen, igen, még csak e kellett, hogy a legtétovázóbb is gyökeresen meggyógyuljon volt hazájának örök imádására. És azért elhagyattatásunkban üdvözöljük a községi rendszert is, mint olyatén orvosi szert, mely legalább a legközelebbi hatalom kezelőit bizalmi férfiainkból engedi megválasztanunk. Ebben nézetünk szerint legalább is annyi fekszik, hogy mostani hatóságunktól megmenekedni alkalmunk lesz. És ez nyereség. Mert a kormánynak semmi esetre sem lehet érdekében, hogy egy ily nagy városnak élén — mint Szabadka — olyatén képviselők álljanak, kik a helyett, hogy a kedélyek kibékitésére tennének naponta valamit, inkább szüntelen annak adják jelét, miszerint mindent s ahol csak lehet ellenünkre tenni iparkodnak. A napokban is, hogy Havi és Szabó jeles dal- és színésztársasága közénk jött, a Gleichberechtigung örve alatt a kapitány úr annyi kifogásokat ten játszhatásuk ellen, hogy azt hittük, sikerülni fog avatott papjait nemzetiségünknek körünkből elriasztani. Ugyanis három rendbeli színészet van jelenleg köztünk. Egy német, egy magyar s egy szerb műkedvelő társaság. Ez utóbbinak csupán szerb közönsége van, mert bunyeváczaink se nem szítnak, se nem mennek hozzájuk, s mégis a Gleichberechtigungnak nem tudjuk miféle értelmezésével, a kapitány úr jónak találta azon napra, midőn a ráczok művészkednek, a magyar színészeknek eltiltani a játszást. És igy a számba sem igen vehető itteni 2—3 ezernyi szerb lakosság nem is indokolható kedvéért, a 40 ezernyire menő magyar és bunyevácznak ugyanegy naponi mulatása tiltatott el. Quoi done ? S másnap ismét a német színészet kedvéért kívánta kapitány ur ugyan ez operatiót, a magyar közönség s színészet rovására demonstrálni — de az illetők panaszára a helyben tanyázó lovassági ezredes, mint városi katonai parancsnok, a letiltást megsemmisité, miért is a nagy közönség hálát szavaz ez után is ezredes ur józan belátással párosult pártatlansága s erélyességének. E részben még egy jellemzéssel szolgálunk! A német színészek sehogy sem tudván közönségre szert tenni, egy nap a Radeczky-Feuert játszották el s oda szúrták a czédulára azon hitüket, hogy a józan gondolkozásuak számosan fognak megjelenni — a közönség azonban ekkor is elmaradt. Nem rész gondolkozás — mint némelyek szeretik ilyesmivel az összes nem-szerb elemet illő helyen gyanúsítani — hanem egyedül és csupán a színészeknek irgalmatlan rész volta miatt. Most koldulva tengik itt életüket — de hát miért is vannak itt ? meg nem foghatjuk. Egyébiránt Havi és Szabó társaságára elmondhatjuk , hogy az oly pártfogásban részesült itt, mint városunk magyar szellemétől csak várni lehetett. Mindig tele színház s oly közönségtől látogattatva, mely az összes itteni birtokosság és intelligentia színét foglalta magában. A belgrádi „Szerbszke Novine“-féle újság meglehet ebben is rebellisségre mutató irányt fedezne föl, mi ellenben csak azon tanulságot, mit a szerbek sehogy sem akarnak rólunk föltenni, hogy t. i. isvics nevezetünkkel mi inkább a magyarhoz, mint hozzájok kívánunk számittatni. Legközelebb is a nevezett belgrádi újság Szabadkáróli tudósításában egy magyar s egy bunyevácz közti párbeszédet hoz föl olvasóinak, mely állítólag itt történt volna. Abban — tehát a nyilvánosság útján is — egykét polgártársaink denunciáltatnak mint olyanok, kik az ő eszméik szerint fogságot érdemelnének, holott most szabadon járnak közöttünk, mi — úgymond — máskép lenne, ha nem az állna, aki áll, ügyünk élén. Tehát nem elégszenek meg az illetők, hogy hivatalosan s azonkívül kéz alatt is, annyi alaptalan föladásokat tesznek, de újság utján is ilyesmire vetemednek! Legyen meg az ö ízlésük s öntudatuk szerint ! Hanem egy bunyevácz szájába hiába tesz közlő ur olyatén panaszokat, mintha annak is szivén feküdnék, egy némely csak önök szemeiben kompromittált polgártársaink megbüntetése. Nem! ő nem tart, nem érez önökkel, pedig hivebb polgára a hazának s dynastiának nálánál nem lehet, mert utógondolat nélkül ragaszkodik a magyar és német elemhez — ebben látván szabadságának, civilisatiójának s közös dicsőségének biztosítékát, mit önök közöl sokan az éjszaki óriás karjaiban keresnek és vélnek föltalálni .... Ennyivel tartozunk a „Szerbszke Novine“ tudósítójának! A népösszeirás nálunk még most sem kezdetett el. A falukon működik itt ott erőltetett irányban, a mint t. i. az illető hivatalos egyéniségek, az összeíró tiszt urakon befolyásukat gyakorolhatják, vagy nem. A b ... aki bunyeváczokat, úgy halljuk , kath. szerbeknek keresztelték el. Ez épen úgy hangzik, mint „a fából vaskarika“féle példabeszéd, mert a mi eleink nem Szerbia, hanem a katholikus Bosnia, Dalmatia és Horvátországból jöttének, melyeknek lakosit még nem tudjuk, hogy kath. szerbeknek nevezték volna el valaha. Miért vették el hát épen tőlünk becsületes fajnevünket, ha már egyszer csakugyan a faj s eredet után kell neveztetnünk ? — Egyébiránt az összeírás alkalmasint Bácsban is igen kedvezőleg fog kiütni a magyar nemzetiség részére, mert az akkép értő vagy beszélő annak is fogja magát íratni, ha erőltetés nem zárja el az utat. És ez szellemi nyeresége a magyarnak, mi mindenesetre azok ellen szól, kik nyelveröltetés és más nemzetiség eltapodásávól vádolták őt, holott a tények most kiáltólag s egészen mást bizonyítanak. Szép győzelem ez keserű napjaink és reményeink közepette — de nem is utolsó a civilisatio és haladás mezején, mert a mely nemzetben oly erős közérzet fejlődött ki, mint a magyarban, azt tüzzel-vassali pusztítás csak megedzheti, de nem irthatja ki. Ilyen a magyar! s nem ő lesz oka, ha föl nem fogják tudni őt használni. —vies. U. i. Épen most vesszük a hiteles hirt, hogy Névery ministeri biztos ur fölterjesztése az itteni törvényszék rendezésére nézve helybe n) Nagy-Károlyból legközelebb egy a közönség részére érdekes levelet fogunk közölni a szathmármegyei tisztviselők jellemzéséről L. jegyű rendes levelezőnktől. Szerk. al erélylyel, nagy ügyességgel, higgadtság- és állhatatossággal lön játszva. Az alsó ház oda vitte a dolgot, miszerint a király két alternatíva közé volt szorítva, kormányozni a parliament akarata szerint, vagy megtámadni az alkotmány legszentebb elveit. Neki csak két útja volt: vagy a parliament nélkül, vagy annak daczára rendelkezni. Károly az utóbbit választá. Összehivatta t. i. a parliamentet, és makacssága miatt nem sokára föloszlatá, hasonló sors érte a rövid idő után összegyűlt másik parliamentet is, és igy az adó parliament beleegyezése nélkül vettetett ki. Ezen, magában is elégedetlenséget előidéző eljárást követő egy másik, a népet még inkább boszantó körülmény , t. i. a hadi törvények behozatala. I. Károly mind annak daczára kénytelen volt egy harmadik parliament összehívásához folyamodni, és látván, mikép ennek ellenzéke még határozottabb az előbbiekéinél, kiegyenlítési rendszabályokat használt föl. Aláírta 1627-ben a híres Petition of Right - et, mely Anglia második Magna Chartájának tekintetett, és a parliament subsidiumot ígért. De néhány hónap elmúltával Károly, mint látszik, egészen elfeledkezett arról, vájjon sanctionált-e valamit. A szokott eljárás érte a harmadik parliamentet is, és némely kitűnő tagjai bebörtönöztettek. Károly a háború folytatására szükséges subsidiumokat követelni nem mervén, igyekezett szomszédaival békét kötni, hogy annál könnyebben nélkülözhesse a parliamentet. 1629 — 1640ig parliament nélkül kormányozott; 11 évi parliament nélküli életet Anglia még nem tapasztalt, és a nép látá, miszerint Károly törekvése egy rendszeresített absolut kormány behozatala, mit sem a Plantagenetek sem a Tudorok megkísérteni nem mertek. Károly nagy támaszt talált az ellenzékhez hűtlenné lett nagy elméjű s tehetségű Stratfordban, ki az úgy nevezett Thorough rendszert dolgozá ki, mely szerint minden vagyon és személy a király akarata alá tétetett, és mely a legkeményebb büntetést mondá ki a kormányzat ellen zúgolódókra. Nem soká állíttatott föl a Star Chamber és a High Commission, az első politikai, a második pedig vallási inquisitio, szóval a dolgok szinte minden tekintetben úgy néztek ki, mint Francziaországban, de azon különbséggel, miszerint Angliában sorkatonaság még nem létezett, és így a zsarnoki kormány minden perczben várható megsemmisittetését. Károly mindezt jól tudván, és hadi adót egyenesen követelni meg sem mervén, csel által igyekezett a dolgon segíteni. Régi szokás szerint nevezetesen a királyok föl szokták hivni a tengermelléki vidékeket, hadihajók megajánlására (mi azonban csak veszély idejében történt). Károly tehát, royalisták által támogatva, hajópénzt (ship money) kért, mit természetesen sorkatonaság fölállítására fordítandott volna. A nép haragudni kezdett, Hampden nyíltan kárhoztató a kormány ebbeli eljárását, a nép még inkább neki bátorodott, de a 60 évi béke annyira elpuhitó, hogy tettleges föllépéstől tartani nem lehetett. De az angol liturgiának Skóthonra erőszakolása más phasisba vivé a dolgokat. A skótok fegyvert fognak, átlépnek az angol határon, és az ingadozó király egy negyedik parliamentnél keres menedéket 1640-ben, mely a sérelmek elősorolása következtében föloszlatik; a veszély nő, a király hirtelen összeszedett seregében nem bizhatott és igy egy pár hó múlva egy ötödik parliament összeülését látjuk. 1640 novemberben gyűlt össze az európai parliamentek közt tán legnevezetesebb, úgy nevezett hosszú parlament, mely sok nemes küzdelmek után labdája jön egy, addig egészen ismeretlen táblabirónak, ki I. Károlyt vérpadra viszi, a parliamentet, sokféle mustrálás után, végre bezárja — Anglia hatalmát és tekintélyét még nem tapasztalt fokra emeli, a Stuart trón romain egész Európától tiszteletben tartott respublikát épit, szóval labdája oly táblabirónak, kinek protectorsága elismerésében az első rangú continensi hatalmasságok egymással vetélkedtek. A hosszú parliament kimondd határozatképen, miszerint a kormánynak kötelességévé tétetik legalább minden harmadik évben parliamentet összehivatni; a Star Chambers a Hhigh Commission eltöröltetett, a ministerium tagjai vád alá vétettek , és Strafford életével fizetett hűtlenségéért. 1641. sept. a ház fölfüggesztő üléseit, de hat hét múlva ismét összegyűlt. Akkor jelent meg legelőször a két párt tökéletesen organizálva, nevek és jelek által egymástól megkülönböztetve. Különböző pártok, mond M., mindig léteztek valamint Angliában úgy másutt is. Mindenütt találtatnak oly gondolkozású emberek , kik a reformok mellett szóló leghatályosabb okok daczára, ragaszkodnak a régihez, valamint olyanok is, kik azönálló rendszer hibáit egyszerre átlátják, s nem gondolván az újításokkal járó veszélyekkel, bátrabban fognak a változtatásokhoz. De régi parliamentünk rövidnapi tartása a különböző pártok organizálását lehetlenné tévé, és csak 1641. vct. láttuk tökéletes alakjában föllépni a két különböző tábort, mely soká Cavalierek és Roundhead (kerékfejűek) név alatt volt ismeretes, később pedig a Tory s Whig nevet véve föl. Mindegyik pártnak megvannak saját érdemei , mindegyike eleget hibázott, de Anglia sem az egyiket sem a másikat nem tudta volna nélkülözni. Nagyságát, szabadságát épen ezen szövetségek buzgó működésének köszönheti. (Folytatása következik.)