Magyar Hirlap, 1850. október (2. évfolyam, 269-295. szám)
1850-10-19 / 285. szám
dám — a socialisták nem fognak részt venni. A Peuple legalább e tanácsot adja, azon hozzáadással, hogy protestatio óvás is történjék s pedig úgy, hogy egy szavazatától megfosztott egyén szavazni megjelenvén, czéduláját az urnába vetni kisértse meg, s midőn attól eltiltatnék, igy szóljon: ellenmondok! s erre minden további daczolás nélkül békés méltósággal visszatérjen. Én megvallom, mindezt csak akkor tartanám méltóságos actusnak, ha az nem szerepbetanulás után, hanem sugallatilag történt volna, így lehetlen azt nevetségesnek és semmire nem vezetőnek tartanom. — Az elyséc jelöltjéül egyébiránt Roquet tábornok, az elnök nemrégiben kinevezett szárnysegéde említtetik, ennek ellenében, az antibonapartista — de nem republikánus—pártok taktikával akarnak eljárni, s komolyan arról tanácskoznak, hogy ....Dupont (de l’ Eure) urat tűzzék ki, ez által a mérsékeltebb republikánusokat is szavazásra édesgetni hivén, mely esetben az imperialista jelölt világosan elbuknék. A fogás mint láthatni, nem ügyetlen, de egyszersmind mutatja, hogy mily mély a monarchicus pártoknak egymás iránti gyűlölete s mily biztosan számolhat a respublika háromféle ellenségeinek támogatására, védelmére, minden egyes érdekben történhető megtámadás esetében. Solutio czim alatt ismét egy imperialista röpirat jelent meg, melyben Napoleon Lajos mint megváltó mutattatik be, komolyan intetvén, hogy már többé ne késsék e haszontalan orleanistákat, legitimistákat és republikánusokat szétkergetni, s magát azzá, mivé hivatva van, kikiáltatni. — E röpirat terjesztésével a December 10-ki társulat van megbízva. 1280 Bécs, October 13. Hogy t. szerkesztő ur nem szűkölködik bécsi levelezőkben, azt hiszem, mert itt annyi a földi uram, hogy 20—25 évvel ezelőtt Pesten is tán alig lehetett több magyar szót hallani, és így az itteni becsesb ujdonsági gyümölcscsel bővelkedni fog, hanem azért, ha úgy tetszik, én is fogok szolgálni, és többféléből majd több megemészthetőt fog kiszemelni kegyed; de mindenekelőtt bocsánatot kérek, hogy én a sokféle circumscriptióknak barátja nem vagyok, hanem egyszerű szakács létemre csak ott spékelek hol szükséges. Ő cs. kir. fölsége Ferencz József még e hó 18-ka előtt fog ide érkezni utjából és 24-én már Varsóba indulandó czárt és czárnöt meglátogatandó. Bach belügyminister ur, ki Tirolba utazott volt, ö felsége magához hivta Bregenzbe s valószínű , hogy onnan mint b. titkos tanácsos jövend a birod. városba. Az itteni lapok ugyan már azt is hangoztaták, hogy Schwarczenberg ministerelnök Varsóba ment volna, pedig ö herczegsége csak 24-kén fog ö felségével indulni. Hogy Szardinia és Angolország közt a kereskedési szerződés megköttetett, már tudva van; de ezen kötésnek nem annyira kereskedelmi mint politikai színt kölcsönöznek, mert Angolhon szabad kikötőt nyert a középtengeren, s az által szabad s könnyű szállítást készítményeinek, mely ezen előnye egyik ágát teszi politikai nézetének , kivált ha Szardinia a tervezetbe vett schweiczi vasutat, mint kötelezé magát, minélelőbb megkezdendi, hogy Szardinia szinte nyert, az bizonyos, mert az angol tengerpartok szolgáltjára állnak ; de hiába, a Pálmester csak mindig a nagyobbat magának tartja , s most is sikerült ö kémének. Végül kellemes kötelességemnek ismerem, mint a tudomány s az által szerzett érdemek méltánylója , oly férfiút bemutatni a magyar közönségnek , ki a szenvedő emberiség hasznára ritka tehetségének jeleit adá, és kinek százak ajkai a hálaköszönetet rebegik; azon férfiú Schoder János orvostudor ur, ki delejzetes C magnetismus) gyógymodora által oly hirre névre kapott, hogy szemtanúja lévén , midőn nem régiben orvoslását magam is igénybe vevém, és a 20 szobából álló lakása majd mind tömve volt a reá várakozott pátensektől , hogy hány betegen tünteté ki orvoslása remeklését, im fogadja t. szerkesztő ur ezen röpiratot, melynek czíme : „Schoderiana“ s meggyőződik állításaim valóságáról. Dr Schoder János ur éveire még csak 28 éves és fáradhatatlan szorgalommal párosult gyöngéd ápolása által betegeinek száma naponként szaporodik, annyira, hogy az említett nagyszerű lakása is már szűk leend , de annál nagyobb azok száma, kik fájdalmaik s kínszenvedéseiknek megváltóját doctor Schoder Jánosban találák fel. Irsa. oct. 13. Pilisről oct. hó 3-tól írják: „Pörögjünk be“ egy kissé a szomszéd Irsa helység ügyébe. Itt most az erőnek erejével kivitt regale a napi kérdés.“ Igaz, hogy három év előtt beleegyeztünk a királyi haszonvételeknek kiadásába, s jelen évben folyamodtunk Szent-Iványi úr elé, ki is küldetett a megye részéről Latzkovits főszolgabíró úr annak megvizsgálására, s policziális tekintetből kérelmünk helybehagyatott. Hírlapokban kitétettük a királyi haszonvételek kiadását, a mint is, junius hóban a mészárszék s korcsmahaszonvételeket 3 évre haszonbérbe kiadtuk, s Szent-Mihály napján az meg is kezdődött. Mi csak a jó rendet óhajtottuk, mert jöjön bár Londonból utas Irsáig, nem fog egyegy faluban 80—90 korcsmát s 12 mészárszéket találni; innen következtek a sok rendetlenségek, lopások , rablások, lakások elszegényedése. — Legközelebb Irsa tőszomszédságában Albertin oct. hó 8-ikán virradóra igen becsületes jómódú izraelitának konyháját beásták, s a szobába ment 2 rabló ásóval, vasvillával, pisztollyal agybafőbe verve hagyták az izraelitát nejével együtt. Még ez ideig ki nem tudódtak a tettesek. — Jelenleg vendégfogadót állíttatunk, hová a becsületes utasok beszállhatnak, igaz, hogy 600 izraelitának ezt nem szeretik, mert megszűnvén korcsmáikban a mérés, 16 izraelita ifjú mesterség tanulásra adta magát. — Szintén főszolgabíró Halász Farkas ur meghagyta a helységnek is, hogy a 1/2 évi korcsmáltatási jogukat adják haszonbérbe, melyért 400 pgontot ígértek, — ez jó lenne az adó lerovására. A pilisi czikk iró által történt félreértés azon egyszerű okból történt, hogy az iró tótajku, mi pedig magyarok vagyunk. Marmaros,Sziget, oct. 9. 1850. Az ezen év tavaszán két részre osztatott Marmaros ismét egyé lett, b. Geringer ö excjának sept. 21-én kelt rendelete, a Marmaros Huszt megyei kerületet is , Szigeten székellő főnökünk kormányzatára bizván, — visszaadván e kis Helvetia közigazgatási ősi centrumának Szigetnek , és a bizalmat bíró, Gerzon Antal urnak — az elkülönözött Husztot, — mely repeal-jében hajói érezhette is magát, de boldog nem lehetett, mint nem hosszú időkön át, de mindig együtt élt testvér, kit elválasztanak vala. Az unió megtörtént, az elkülönzésnek még törékeny emlékei is, az irodai bútorok Husztról Szigetre hozattattak, és mint előbb úgy már most is Huszt és vidéke egészen Szigetről, és mint közhajtás vala, Gerzon Antal kormánya által igazgattatik. 3-or. A megyénkről még újabban említendő némelyek ezek: A szláv vadász század helyett Szigetre olasz vadászok jöttek a 25-ik zászlóaljból. A marhavész megyénk több helyein a felsőbb részen dühöng , de mit csak emberi hatalom ilyenkor tehet, a kormányzó elnök szakadatlan ébersége által, teljesedésbe vétetni el nem múlik. A megye rendezése után most mindennap a megyei városok és zsidó községek rendezése váratik. A római katholikusok tanodájában , két évi tanfolyamnak megszüntetését fájlalja mindenki. Ungból, oct. 11. Master Schinderhanes! — Meine Ahnen fochten für die gerechte Sache Carl des I. bei Marstanmoor, — und ich will reden, wie es einem Gentleman ziemt. 1848 Figy: Tibai politika a Kandallónál. IV. Mellőzvén az idétlen praelimináriákat, ez alkalommal is egyenesen s szabadon akarunk szólani. A magyar átalánosan vagy közönségesen véve nem nagy politikus, előre számolni vagy nem akar, vagy rest, a magyar tiszta jelleménél s egyenes lelkűségénél könnyen hivő, — nem ravasz, s így gondolkozik másokról is. A középosztály büszke, ha azt mondhatja, hogy „magyar vagyok“ — s ilyenkor, ha még el is káromkodhatja magát, csaknem azt hiszi, hogy a császárral atyafiságban van. — Megszokott patriarchális életénél fogva fölebb valója iránt alázatos s engedelmes *), és kinek egyszer hivséget esküdött, azzal a pokloknak is neki indul. De vegyük természetesen s a legegyszerűbben a dolgot: volt-e csak esze ágában is a magyarnak „forradalom“ — tett-e nagyobb hibát a magyar (magára nézve) akkor, midőn imádott jogait eltiprani engedő, sőt maga is kész volt tánczolni a tripartitum fölött, azt kiabálván: „éljen a szabadság.“ De mint minden nemzetnél, úgy a magyaroknál sem hiányzottak zsibongók, az emberi nem nagyobb része megunja a jót is, és mindig jobban hisz a rendkívüliségnek; nekünk is tetszett a spectaculum. A nemesség oda adta mindenét, megosztotta vagy kénytelen volt megosztani szabadságát, s mikor már tiszta, azaz szabad (?) volt, azt mondták neki: magyar! oda a szabadságod) ----------(itt nem politizálunk a magasról) tehát az mondatott nekünk: a haza, a szabadság, a király! veszedelemben van! verekedjünk!!! És a magyar verekedett, szaladt is, mig e szokatlan verekedés nemét meg nem tanulta, de aztán verekedett, még pedig úgy, hogy nem hamar látott valaki ilyen verekedést; a magyar hősiesen harczolt s újra föléledt benne Hunyady, Kinisi, Báthory. A magyar győzött, diadalt ünnepelt, — s óriási erő szükségeltetett, hogy a föllázadt ábrándozó de jólelkü magyarnak fantáziája megzaboláztassék. Ez tény, mit csak irigység s rósz akarat tagadhat, maga a koszoruzott ősz vezér is azt mondá: Ungarn ! ihr habt für eine ungerechte Sache gekämpft! aber brau gekämpft! ! S a magyar kész elhinni azt, hogy „seine Sache war ungerecht! S most hódoló tisztelettel üdvözli fejedelmét, kiért mint mindig megvívni kész. Ilyen a magyar nemzet, ki a mit szivén visel, azt mondja nyelve is. Egy gyöngesége (?) van a magyarnak, s ez nemzetisége; azt hiszi,hogy semmi sem jó, a mi nem magyar, s azért kell neki: magyar haza, magyar király, és magyar isten. Ezt szent imái is tanúsítják, mint többi közt ez: „Áld meg országunkat, Mi magyar hazánkat!“ — A magyart jelenlegi helyzetében , tekintvén türelmét, humánus viseletét s nyíltságát, méltányolni kell; és igen csalatkoznak azok, kik azt hiszik, hogy a magyarokat csak az ostromállapot tartja békességben. Nem egy őszinte, egy lelkes nemzetet, nem kell végképen elkeseríteni! V. Egy hazának, egy nemzetnek békés viselete a nemzet geniusától s a kormányzattól függ. A kormánynak szem előtt kell tartania mindig azt, hogy a nemzet kedvéért van! Das Regiment ist nicht für den Obristen, aber der Obrist fürs Regiment! A kormánynak kötelessége oly kormányi szervezettel föllépni, mely által nem egyesek, de a nemzetek többsége nyerjen. Vegyük föl most a jobb gondolkozású, még meg nem romlott szegényebb nemességet s a polgárságot; ki siet pontosabban teljesíteni a kormány rendeleteit, mint a polgárság s a középsorsu nemesség? melyre igen jól jegyzé meg Kossuth, hogy gyémánt, mely csak köszörű hijával van. Mind ezeknél csak jó vezetőkre van szükségünk, s fejedelmünk czélja, és mindnyájunk óhajtása teljesülni fog. Jó példát mutatni tőlünk függ. Ne higyjük , hogy a köznép nem bír elmélkedni, a természetes ész természetesen azaz egyszerűen szokott gondolkozni, igaz, de egyszerűségében igazság, és természetes combinatio rejlik. Kormányi szervezetünk kezdeténél sok hazafiak .... hivatalról hallani sem akartak, mind semmirevaló volt, ki a kormánytól hivatalt kért, vagy kapott; tehát rosz példával mentünk előre, vagyis nevetségessé tettük magunkat, de még nevetségesebbeknek mutatjuk magunkat most, miután egy hivatalért *) — százan is recurrálunk. Sőt ismerünk hegyke, tudatlan egyéneket, kiknek szavuk járása örökösen az lévén , hogy az úristennek sem fognak szolgálni, — ma hasonlók azon mendikánshoz, ki kérelmét elszavalá, eléneklé, eltánczolá, elfütyölé, csak hogy kapjon valamit. — S az effélékből kerekednek ma leginkább az örökös izgatások, hogy a mostani tisztviselők tökéletlenek — (?) — Hogy a kormány igazságtalan (?) mert Szélházit praefereálhatja Jonathan, Fülesit Kérgesi s a t. De amint nem sokára tapasztalni fogjuk, kormányunk itt is tudott, és sietett holmi csonka táblabiró féle combinatióju izgatásoknak gátat vetni; azon legigazságosabb elvénél fogva, miképen a politikai hivatalokra is tanult, és tudományt végzett egyének alkalmaztassanak!-------— Pest, oct. 17. Örvendetes tudomásul sietünk átadni a hazai közönségnek, hogy a nagykanizsai (Zala megyében) gymnasiumi tantermek, melyek a magas kormány múlt hót rendeletének következtében ez évre zárva maradandónak, ugyanazon magas oktatásügyministeriumnak legújabb kibocsátványa szerint, kegyesen figyelembe vévén az áldozni kész nemes várostanács ismételten sürgető alázatos folyamodását, még folyó évi november elején a kegyes tanitórendiek kezelése mellett megnyilandanak. A kegyes tanitórendiek fő kormánya, föntartván magának a helyszíneni egyezkedéseket, máris sietett ezen tanintézetet mielőbb alkalmas és jó tanítókkal ellátni. *) Csodálni kellett a magyarnak jellemét csak restauratiók alkalmával is , — midőn két párt harczolt egy-egy kijelöltje mellett, —ellenben a vesztes párt is, a győztes párt kijelöltje iránt azonnal tisztelettel s hódolattal viseltetett. Austria, Bécs , oct. 16. A ma megjelent kir. törv. lap CXXXVI-ik darabja 383. és 384. számok alatt közli Galiczia és Bukovina koronaországok politikai szervezetét. — Miután lapjainkból az olvasó a magyarországi politikai szervezetet ismeri, a fölebbiek egész terjedelemben közlését bízvást nélkülözhetőnek találjuk, azok sem az irányelv, sem annak alkalmazási részleteire nézve a magyarországitól alig különbözvén. Az igazgatás élén ott is egy helytartó áll, mely állomásra gr. Goluchowsky már ki is neveztetett, mellé helytartósági tanácsosok, fogalmazók és egyéb szükséges személyzet adat van.—Administrativ tekintetben a koronaország három kormánykerületre osztotik, melyek főhelyeikről Lemberg, Krakkó, Stanislau nevet viselnek. Tegnapi számunkban közlök már, e kerületek mindenike az eddigi fölosztás szerint mely részeket foglal területébe. E kerületek élén egy kerületi főnök áll, ki a helytartónak van alárendelve, kivéve (úgy *) T. i. pániért! — halom kínálkozott megmutatni, hogy ő rajta nem a bosszú uralkodik, ki meggyilkolt nejének tetemei fölött engesztelőleg nyujtá kezét a népnek; — ki csakhamar föltalálandó volt az alkalmat, a fölzendült fővárost legyőzni és — kímélni, kezesül állt a béke helyreállításáért. Vérnek kellett folynia, de kevés cseppel meg lett volna vásárolva a törvény iránti azon tisztelet, melyért azóta vérfolyamok talán hasztalan omlottak ki. Két nő állt a trón oldalánál, jelképei a fönségnek és szelídségnek , csak jólét jegyzé lépteiket. Az emberiség nyomor kiáltása hatalmasan dobogott sziveiken, de hatalmasan dobogott keblükben azon meggyőződés is: a böcsület vesztével — minden elveszett. Ők is szigort tanácsoltak. Azt hiszitek, uralkodás vágy szólt belőlük ? Tudjátok meg: e két nő önként mondott le Austria kormányáról. Még sok más próbált szolgái a habsburg háznak emelték föl szavukat, odamutattak azon hű csapatokra, kik dühtől lángolva teljes fegyverdíszben törték a nép szidalmait, — mindazonáltal az intés és kérelem mindezen szavai zabolátlan csoportok tetszés viharában hangzottak el, mely a kegyelmes császárt illeté, és ezen vészteljes szavakkal: én a népre nem lövetek ! alapköve tétetett le a forradalomnak, melynek zárkövét mi hasztalan keressük. Ez időtől fogva a fejdelem trónján el volt hagyatva, és atyái örökségével kőszült pártok űzték vad játékukat. E játék be van végezve , de a fájdalom rángásai, nehezen elnyomott sóhajok, megcsonkított katonák, behamvasztott városok még soká fognak az emberiség azon iszonyaira emlékeztetni , melyek hogy átkos vágyaiknak áldozzanak, egy fejdelem jóságával ily gyalázatosan visszaéltek. II. De nem akarom átkozni az emberiséget! — Én az austriai mozgalmakat az ég egy nehéz próbájának akarom tekinteni, — csodálatosak és kinyomozhatlanok a gondviselés urai, büntetve is csak a világ jólétét czélozhatja. Azért vessünk fátyolt a szomorú múltra, forduljunk bizalmasan a jövő felé , és azon hitben hogy az utóbbi évek viharai Istentől küldettek reánk, áldjuk e viharokat, melyek bár sok élethajót szerteromboltak, de az ádáz habokból egy gyöngyöt mentenek meg, melynek birtoka bennünket még minden veszteséggel kibékíthet. — E gyöngyöt óvni és zavartalan él megérteni legyen törekvésünk, míg a hullámok kisimulnak, és aztán mentesítve biztosan a tenger fenekén , népeinek szivében — Ferencz Jósef — e gyöngy nyugovand. Ti számtalanok, a kik a béke áldásait, az emberek jólétét, és a trón fényét igazán kívánjátok, eszméljetek föl azon halálalomból, mely leghatalmasabb szövetségese a fölforgató pártnak. Nem álmok, nem panaszok és tűrés azon fegyverek,a melyek a rend elleneit megsemmisíthetni, hanem igen „az akarat egysége“ „a szó igazsága“ és a „tett hatalma.“ Eszméljetek föl, és mondjatok le nevetséges előítéletről, hogy mind az mit a nép gyaláz, valóban gyalázatra méltó. Egyike azon jelszavaknak, melyekkel az elégületlenek minden hidat, melyek a lázadás folyamán keresztül az eszmélethez, és rendhez vezetnek vissza, összeromboltak, ez a megbélyegzett reactio szó, és szégyenérzettel kénytelünk bevallani, hogy e szó a tett pillanatában fejdelmek és népek előtt mint kisértet emelkedett, és karjaikat megbénitá. Tekintsük meg e kísérletet közelebbről, és egy képet ismerendünk föl benne, összerakva kötelességérzetből, meggyőződésből, bátorságból és erőből! Szokjunk a reactio hangzatához, és e hangban, mely a lázadó ajkairól oly visszásan hangzik, talán jövendő nemzedékek áldásszózatát értendjük meg. Nem álltatok soha egy szeretett beteg kórágyánál, nem tekintettetek soha szánalmasan a szíveteknek drága kedvesre, kit a láz heve emészt, ki eszméletét veszté, s önmaga ellen tombol. Nem figyeltetek remegve az orvos ítéletére, ki végre megszólalt: Eszmélete kezd visszatérni, reactio kezdődik — ö meg van mentve ! Melyik szenvedő lehetne drágább nekünk mint szegény beteg hazánk ? ! De reactio alatt nem azon boszúérzelmet értjük, melyet ha egy megalázott kormány hatalomra jut, minden, a czélszerüknek ismert engedményeket is összerombolja, csatavesztésének szégyenét vérrel mossa le, és rabigába görnyesztett népek hátán alapítja meg Uralmát, melynek maximája az önkény, biztossága a félelem; igy magyarázzák a sansculot képviselők e szót: reactio! Ha egy folyam, förgetegtől dagadva , martjait elhagyja, és föltartózhatlan árjában vetéseket és erdőket, kunyhókat és palotákat sodor el magával, akkor „az ember enged az isteni hatalomnak“, de ha a viharok elnyugosznak, a bátorság újra visszatér; a bátorság nem sziklákat gördít a folyamba, hogy futását meggátolja , nem, ö erejének egy részét földének szenteli, hogy az áradatnak szélesb ágyat ásson, a martokat pedig hatalmas gátakkal védi meg, és vagyonának romjaiból talán ildomosabb, de szilárdabb házat épít; — ezt nevezem én reactiónak, és ezen értelemben büszke öntudattal nevezem magam reactionariusnak. (Folytatása következik.)