Magyar Hirlap, 1850. december (2. évfolyam, 321-344. szám)
1850-12-07 / 326. szám
Pest, Szombat, Megjelenik e lap hétfőt és ünnepet kivéve mindennap. Előfizetési dij : félévre, házhoz küldve 8 frt. Vidékre, postán küldve 9 f t 30 kr. Évnégyedre helyben házhoz küldve 4 frt ; vidékre postán küldve 4 frt 50 kr. ezüstben. — Helyben havi előfizetés is nyittatott 1 ft 30 krjával; a havonkénti előfizetés mindig a hónap 1-töl számittalik. — A hirdetések ötször halélozott soráért 4 kr. ezüstben számittalik. december 7-én 1850-Előfizethetni helyben a kiadónál saját kereskedésében (nagyhiduteza 671. sz. a. Takácsyházban) és nyomdájában : (aldunasoron, kegyesrendiek épületében). Vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. Szerkesztői iroda van: aldunasor és halpiaca sarkán 53. sz. a Nemeshegyiház 2 .emeletében 2. sz. a HIVATALOS RÉSZ. 326. sz. BEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, dec. 5. —fs— A charta-ostromlók legszerényebb kívánalmául a születési pairség megalapítása tekinthető. Legszerényebbnek nevezzük e kívánságot, mert a többi charta-ellenes követelések s törekvésektől messze áll. Ha mindazon kérdésekben, mik a birodalmi egység fölállított elvei ellenében az egyes tartományokban fölmerültek, s a birodalmi alkotmány revisiója alkalmával is bizonnyal szőnyegre kerülendnek, már bizonyos megállapodás volna, s a kérdés már csak a körül forogna, vájjon a felső ház a születés előjogainak alapján emeltessék-e föl vagy nem, úgy e kérdés megoldását mellőzhetlennek tekintenék, míg azt most szükségkép fölöslegesnek tartjuk, mert a jelenben mellékesen odrogirozandó birodalmi pairségnek a már chartailag megállapított birodalmi felsőház fölötti előnyei sem igazolva, sem biztosítva nincsenek, sem indokolva az, hogy a birodalmi charta időközben rendkívülileg alapjában megváltoztassák. Nem követeljük a charta érinthetlenségét, mert hisz átvizsgálásának kimondott szüksége már föltételezi változásának lehetőségét, csak azt óhajtjuk, miszerint rendkívüli új engedményezés — mint például értekezésünk sürgetett tárgya — retrograd lépéssel ne látszassák távozni azon elvektől, melyeknek zászlaja alatt a szakadásban volt birodalmi részek visszaszerzésének s újra egybehozásának munkája megindult. A martius 4-ki charta elvei korunk demokratikus szellemével léptek életbe, maradandó életet ígértek azon elveknek, mikért ellenkező táborok harczra keltek, s a győzelem alapját az engedvényezett alkotmány szelleme tévé. Hogy korszakunknak jutott a szerencse-e vagy szerencsétlenség az előjogok szabadalmait legerősebben megtámadni, arról sem azok nem tehetnek, kiket előjogaik fényes burokjából kivetkőztetett, sem azok, kik a még lehető kor-és népszerű elvek kikiáltóivá lettek. . ... Megye. .......................járás-Az idő parancsolt. És itt látjuk azt, minthogy a charta azon körülményekben teljes indokolást vélt találhatni arra, hogy a viszonyok jellemével annyira ellenkező , s annyira eldeledezett kasztai igényeket biztosabb s népszerűbb alapra helyezze. Mellőztesük csak látszólagos volt, és nincs igazuk, kik azt állítják, miszerint a martiusi alkotmány elfeledé 1849-ben a nemességet, tehát a nemesség is elfeledhető 1850-ben az alkotmányt; nincs igazuk, mert azért, mivel a forradalom eltaposta volna a nemesség minden előjogait, nem következik, hogy a chartának azokat régi dicsőségükbe újra kellett volna fölemelni. E következtetés során, az okoskodás a forradalom táborába vezet. A charta a status megingatott oszlopa a nemesség mellé terjedelmes támogatást vélt találni, ha a birodalom anyagi és szellemi életének természetes védőit gyűjti maga körül, és lehet-e igazság e szerint azon állításban, mikép a charta elfeledé a nemességet, melynek tagjait szeren Levelezések. Paris, nov. 29. Képzelhetlen az izgatottság, melyet Créton urnak holnap napirenden leendő inditványa előteremtett. A német kérdés, rendkívüli fontossága mellett is csak második sorában áll a lélekteni is alig merő aggodalmas várakozásnak. Nincs az az út, mit a legitimisták meg ne próbálnának, nincs az a hang, melyet ne hallatnának, csakhogy a proscriptionalis törvény el ne töröltessék , csakhogy gróf Chambord-nak a visszatérés....meg ne engedtessék. Az Opinion publique mutogatva az ajánlat elfogadásának veszélyes következményeit, ritka naivsággal fölkiált, hogy „akkor az fogna lenni, hogy Sz. Lajos unokája jószántából látszanék külföldön lakni, mig most akarata ellen marad távol honától.“ A Bourbonok idősb ágának hivei leginkább a republikánusokat vették körül,mutogatván ezeknek, hogy a Bourbon-herczegnek visszatérése, itt lakása esetére mily veszélyeknek volna kitéve a köztársaság , mennyire lehetne félteni életét minden perczben. Mily önzéstelen és résztvevő gondoskodás ! Másfelül ismét alkudozások is vannak, s a baloldalnak ígértetik, mikép a liliomos párt in mássá fogja kívánni az electoralis reforme visszahuzatását. Ezen kivül az orleanisták is dolgoztatnak s capacitalásukra minden mód elkövettetik; s úgy látszik, hogy első raptusuk meg is ingattatott, mert az öregek abban állapodtak meg, hogy a majoritásnak egyik orleanista tagja (ha forrásom nem hamis Pérer Kázmér) inditványozni fogja, hogy a tárgyalás három hó utánra halasztassék. E határozat lehet, hogy keresztül is menend,az elhalasztási politika révén legtermészetszerűbb kibúvásos jelenünk minden zivatar terhes kérdéseiben. Csak nem kell elfeledni , hogy a zivatar, melyet egy vagy más szél elhalasztott, nem múlik el,sőt erősebbé növekedik haladtában. A tegnapi ülésben Duprat Pascal úr javaslata , mely szerint a hírlapoknak közhelyeken árulásában uralkodó kiváltságosítás megszüntetendő lett volna, ismét elvettetett, nem azért mintha az indítványozó , vagy Dupont (de Bussac) és Bance 1 urak a legczáfolhatlanabb okokat ne hozták volna föl a javaslat mellett, s nem is azért, mintha annak mutogatására, mikép jogtalan és illetlen egyik politikai vélemény orgánumainak száját bedugni,mig a másiknak kofasátrak építése engedtetik után útfélen, hanem elvettetett azért, mert.....elvettetett. Itt figyelmeztetnem kell olvasóimat, hogy ha leveleimet ezentúl szárazabbaknak, szólt a Mintázatok a lakházak osztályozása iránti hivatalos utasításhoz. B. mintázat t. Jegyzéke a fentkiirt községekben találtató házaknak, a külön házszámok, tulajdonosok, lakások módok szerint e házak osztályozásával együtt, a 'lázadó számára, és építéses és csillagzatuk birtokos szellemi tekintetekben is a birodalom első polgáraivá tette ? A charta tehát hivatott képviselője, védőjéül tekintő a nemességet mindazon érdekeknek, melyek a birodalomhoz , s e szerint hozzá is legközelebb állanak ; és ezt mindamellett, hogy az idők szellemét megértve el nem ismeri, hogy csak a születési nemesség lehessen egyedüli garantiája a birodalom boldogulásának. A többi okokról, melyekkel némelyek a pairkamra fölállításának szükségét vitatják — közelebbi alkalommal. TÁRCZA. Az amerikai köztársaság- alapitól. (Folytatás.) III. E szerint a szakadás okai, közelről tekintve, igen különösek. Angolországnak pénzre lévén szüksége , hogy a Francziaország ellen folytatott kanadai háború költségeit megtéríthesse, azon gondolatra jött, mikép gazdag gyarmataitól csikarjon ki pénzt. Az angol kamrák, féltékenyek lévén a gyarmati gyűlések függetlenségére, önhatalmilag bélyeg-adót határoztak a kereskedelmi üzletekre. Ez által buszul akartak állani ezen gyűlések szellemén, melyek már egyszer — s méltán — visszakivánták azon jogot, miszerint a rájuk szabni szándéklott törvényeket elfogadhassák, vagy visszavethessék. A parlament hatalomtettel akart föllépni. A bélyeg népszerűtlen s boszantó adónemnek ismertetvén el, a gyarmatok Londonban levő ügynökeinek azon ajánlatot tették, hogy a helyszínen és saját választásuk szerint, valamely más adót fogadjanak el. Az ügynökök azonban, az elv nevében, minden egyezkedést visszautasítottak. A gyarmati gyűlések, még az angol kamrák tagjai közt is találván védőkre, erélyesen tiltakoztak. A parlament fölingerülve, s — hogy úgy szóljunk — fölhevülve a játékban, egy 1696-os rendeletre támaszkodott, melynek értelmében, a gyarmatok ügyébeni határozataival ellenkező bármely cselekvény nem történtnek tekintendő, s a tiltakozások daczára, pótlékadót szavazott meg, bizonyos fogyasztási áruknak az éjszak-amerikai gyarmatokbai bevitelére. Ez annyi volt, mint élére állítani a dolgot, mivel a gyarmatok épen a kereskedelmi díjak tekintetében voltak legféltékenyebbek kiváltságaikra. Ahonnan a gyarmati gyűlések, kiváltságleveleik szellemes betűjére támaszkodva , tagadták, hogy az anyaországnak joga lenne ügyeikbe avatkozni, kivált adó tárgyában. Eleinte a királyhoz folyamodtak. Azon ingerültség, mely a ministerium körében uralkodott a gyarmatok irányában, II. György kedélyébe is behatott, ahonnan a kormány az ő helyeslésével födözé a parlament határozatait, mely utóbbival megkezdettek az alkudozások. A parlament nem engedett. Akkor ellentállás előbb a gyarmati gyűlésekben szerveztetett, melyeket a kormányzók szétoszlattak ; később az egész országban elhatalmazott az ellenzék, s csakhamar fegyverrel cserélték fel a vitát. A harczot számos előterjesztések előzték meg, melyek a király személye iránti változhatlan tisztelet, s az anyaországházi őszinte hűség nyilatkozataival voltak vegyítve. Erre elkezdődött a harcz, függetlenségi utógondolat nélkül; legalább azoknak igen nagy többsége részéről, kik legnagyobb buzgalommal szentelték rá magukat. Még akkor — a mi legkülönösebb — a csata-jelentések s a hadsereg napiparancsai a gyarmatosoknak az anyaországházi hűségét bizonyították. S midőn két évi dühös harcz után, a philadelphiai congressus a függetlenség zászlaját tüzé föl Amerikára, alig mertek hinni ily vakmerőséget! Ekkor kezdődtek az elpártolások az ellenzék, sőt maga a hadsereg soraiban is; s ekkor kelle ama férfiaknak, kik a congressust képezték, egész bátorsággal folytatni munkájokat, hogy a keletkező köztársaságot megmenthessék. Eleitől fogva két tartomány tüntette ki magát : Massachusetts, mely a sereg főhadiszállásának helye, s Virginia, mely az eszmék s viták csatatere volt. IV. Azonban azt lehetne hinni, hogy talán az adómennyiség túlságos fölemelése gerjesztett átalános koszúságot, s a nép könnyen fegyvert ragad, midőn a fenyegető adók a vagyon alászállása vagy pusztulásának előjelei. De ellenkezőleg ezen adók csekélyek valónak , s valóban nem volt érdemes miattuk forradalmat kezdeni. „Miért vitatkozunk mi ?“ Így irt Washington „talán azért, mivel igen súlyos adónak tartjuk, hat sou-t fizetni egy font theától ? Nem, mi egyedül a jogot vitatjuk!“ — Ha Angolország gyarmatjaira bizta vala, hogy ezen adókat önmagukra kivessék, a gyarmatok azokat bizonyosan megadták volna; sőt talán még többet is, de Angolország a gyarmatok jogaiba vágott s ezek fölzudultak. Ismétlem, jog- s becsület-kérdés volt az egész. Oly forradalom, melynek ily eredete van, s melyet ily okok idéznek elő, nem a tömegek közremunkálása által megy végbe, melyek rendesen csak akkor támadnak föl önszántukból, midőn jólét vagy anyagi érdekkérdések védelme vagy érvényre emelése forog fenn. Valóban minő ösztön indíthatá itt az angolamerikai népet arra, hogy feltámadjon? Társadalmi helyzete olyan volt, hogy nem maradt számára semmi óhajtandó, elveendő, vagy irigylendő. A demokratia a tartományok nagy részébe az első gyarmatosok letelepülésével együtt csúszott be. (Folytatása követhetik.)