Magyar Hirlap, 1893. április (3. évfolyam, 90-118. szám)
1893-04-04 / 92. szám
4 MAGYAR HÍRLAP 1893. április 4. pofon ütötte, majd botjával a fejét ütötte-verte egyszerűen azért, mert ebben mulatságot talált. A megtámadott gyenge szervezetű fiatal ember segélykiáltásaira egy rendőr jött elő, ki aztán az inzultált fiatalemberrel együtt nyomon követte a futásnak indult «lovagot.» Ez bemenekült a Central-kávéházba, ahonnét csak akkor mozdult ki, mikor egy frakkert hoztak a kávéház elé, melyen elvágtatott anélkül, hogy a nevét megmondta volna, daczára annak, hogy három rendőr is fel akarta tartóztatni a kocsit. A 128. számú rendőr azonban később kinyomozta az illetőt Módos Miklós (lakik Lipót utcza 18.) személyében és meg is tette ellene a feljelentést. Az illető «magánzónak» vallja magát. Eddig nemcsak, hogy le nem tartóztatták, de még elő sem vezették a rendőrséghez, melynek, úgy látszik, kisebb gondja is nagyobb annál, semhogy ártalmatlanná tegyen olyan aszfaltbetyárokat, kik elég aljasak utonállók módjára megtámadni és inzultálni teljesen idegen, tisztességes és mit sem vétő embereket. Figyelemmel kísérjük majd az ügy tovább fejlődését annyival is inkább, mert az inzultált fiatal ember bünfenyítő feljelentést tétetett a nevezett «gentleman» ellen. — Simor-szobor. Az az eszme, hogy Simor Jánosnak, az elhalt herczegprimásnak szobrot emelnek az esztergomi bazilikában, Pázmány Péter szobrával szemben, — levelezőnk távirata szerint — mindinkább közeledik megvalósulásához. A költségeket a káptalan és Simor örökösei viselik, részint pedig abból a húszezer forintból fedezik, melyet Simor Teréz, az elhalt herczegprímás nőtestvére ajándékozott erre a czélra. Vaszary legközelebb meglátogatja Simor Terézt, hogy ebben az ügyben értekezzék vele. — Gyermekgyilkosság fanatizmusból. Polyánka, ungmegyei község bírája — írja levelezőnk Ungvárról — a mult virágvasárnapon revolverével agyonlőtte Lefkovics Dávid községbeli lakosnak kilencz éves Pepi nevű leánykáját. A kisleány több iskolatársával a faluvégi erdőbe ment, virágot szedni, s amikor hazafelé haladt barátnőivel, a bíró, ablakából főbe lőtte a gyermeket, aki szörnyet halt. Azt hiszik, hogy a bírót vallásos fanatizmusa vitte rá, hogy az ártatlan zsidó leányt megölje, de, az sem lehetetlen, hogy tettét elmezavarban követte el. — Hymen. Róth Izsó hirlapirótársunk, a Magyar Értesítő társszerkesztője, április 16-án déli 12 órakor vezeti oltárhoz a bájos Harkai Olga kisasszonyt. — Benedek Adolf a győrszigeti czukorgyárának raktárosa, eljegyezte Győrött Juszt Henriknek, az első magyar általános biztosító társaság győri felügyelőjének leányát, Idát. — Syländer csudapánczélja. Megírtuk, hogy Syländer Károly, a pozsonyi Jutta-gyár igazgatója legújabban konkurrencziát csinált Dóménak, amennyiben ő is készített valami áthatlan, golyómentes csudapánczélt. Egy hírlapírónak, aki Sytandert meginterdieválta, a feltaláló azt a kijelentést tette, hogy — amit egyébiránt meg is említettünk — az ő találmánya régibb, mint a mannheimi szabóé. Az ő pánczélának anyagáról csak annyit árul el, hogy az nem pamut, nem kender, sem pedig drót; a pánczél súlya kicsiny, előállítása rendkívül olcsó és egyszerű. Sylander egyébiránt kijelenti, hogy nem lehet olyan csudapánczélt készíteni, amelynek praktikus haszna is volna, mert a golyó ütése olyan erős, hogy csonttöréseket, esetleg halált is okozhat. Nem lehetetlen azonban az, hogy a találmányt, mint könnyen mozgatható és mindenütt felállítható bástyát, lehet majd alkalmazni a hadseregben. — Halálozások. Özv. Gyenes Mártonná, szül. beleházi Bartel Anna asszony, Gyenes Lászlónak, a nemzeti színház tagjának édesanyja, a mult hónap 31-én meghalt. — Zelistyei Wlad Alajos, Krassómegye volt alispánja, volt 1848-as országgyűlési képviselő és nyug. kir. táblabiró, márczius 29-én, 73 éves korában meghalt Német-Bajsánban. — „Hi hát én meghaltam?“ Völgyi Ignácz, a «Heves város és Vidéke» takarékpénztárának volt pénztárosa, tegnap abban a kellemetlen meglepetésben részesült, hogy a saját maga elhalálozásáról szóló gyászjelentést olvashatta. Náczi bácsi, ahogy az általánosan kedvelt öregurat városszerte nevezik, napokban súlyos betegségbe esett, s a háziorvosa kijelentette, hogy a pácziens nem éli meg a holnapot. Az aggódó rokonság erre megrendelte a koporsót és a gyászjelentéseket is elkészíttette a nyomdásznál. Amint Náczi bácsi a délután folyamán hosszú álmából felébredt, nagy meglepetéssel vette észre az asztalán a gyászkeretű nyomtatást. Megnézi, hát — uramfia! — azt kell olvasnia nagy megrökönyödéssel, hogy Völgyi Ignácz jobb létre szenderült. — Ej, hát csakugyan meghaltam volna én? monologizál az öreg úr. — Bizony, bizony konstatálnom kell, hogy meghaltam. — De nini, ha meghaltam volna, akkor most nem konstatálhatnám ezt. De én mégis konstatálok valamit, amiből az következik, hogy nem haltam meg. Ergo konstatálom, hogy nem haltam meg. Fogta a párteczédulát, egy risszanás, s a szomorú papírdarab két darabban hevert a földön. A zörejre egyik fia az öregnek a szobába futott, s álmélkodással hallgatta patetikus kijelentését: — No, most már csak azért se halok meg! És nem is cselekedte meg ezt a szomorú dolgot. — 1906. sorszám. Április első napján egész sereg sorsjegynek volt a húzása. Tegnap, tehát az áprilisi járatások napján sorolták ki a bécsi község sorsjegyeket is, és — Fortuna istenasszony úgy akarta — az 1906. sorszámra három nyeremény esett. Kétszázezer forintot nyert az idézett sorszám 48-as száma, húszezret a 4-es, ötezret a 33-as szám. Az illető sorsjegyek tulajdonosai aligha el nem csodálkoztak azon, hogy egy sorszám három nyereményt csinált, alighanem gondoltak arra, hogy Fortuna istenasszony áprilist akar járatni velük. — Munkások harcsa, Lourdes, Francziaország szent bucsujáró helye, tegnap véres harcznak volt a színhelye. A lourdi bányákban — mint Nancyból táviratozzák — ismét kiütött az ellenségeskedés a franczia és olasz munkások között véres verekedés keletkezett és egy francziát az olaszok késszúrásokkal megöltek. A főbujtogatók az olasz Castagno testvérek voltak, ezeket a helyszínére küldött csendőrség le is tartóztatta. A lakosság között nagy az izgatottság a verekedés miatt. — Rajzolók és mesterlegények. A Hunyadi- és a práter-utczák lakóit vasárnap éjjel nagy, véres verekedés lármája verte fel. Az «Ozmán basához» czimzett kávéházban a mérnök-rajzolók és mesterlegények mulattak. Az egyik rajzoló valamelyik megjegyzését a mesterlegények magukra vették és szóváltásba elegyedtek a rajzolókkal, de a szóváltás hamar véget ért. Amikor azonban a rajzolók hazafelé tartottak, rájuk törtek a mesterlegények és szó nélkül agyba-főbe ütötték őket. Elkeseredett dulakodás támadt, a mesterlegények azonban késeket vettek elő, és ezzel a hatalmasabb fegyverrel csakhamar legyőzték ellenfeleiket. Az egyik rajzoló a fején három, a jobb kezének mutató- és hüvelykujján kapott súlyos vargásokat, a háta pedig öt kisebb-nagyobb, késsel ejtett sebből vérzett. A másodikat a támadók a Kráter- és Kisfaludy-utca sarkán teperték a földre és összevissza ütötték-verték, szúrták. A harmadiknak sikerült megmenekülni a támadók kezeiből, de szintén csak néhány hatalmas ütleg és szúrás árán. A legnevezetesebb pedig az esetben az, hogy a megtámadottak segélykiáltása, a lárma és jajgatás daczára rendőr az egész vidéken nem mutatkozott, segítségül senki sem jött és csak a mesterlegények kedvén mult, hogy áldozataikat — a mikor senki nem akadályozta őket — meg nem ölték. — A kolera Galicziábanl. A borszczowi kerületi kapitány távirata szerint a galicziai Zalacséban nem fordult elő újabb kolera-eset. Halálozás se történt. — A Vámossy-Jubileum. A Vámossy Mihály jubileumát rendező szűkebb körű bizottság Szilassy Aladár elnöklete alatt ülést tartott, amelyen Steinberger Izidor dr. pénztárnok beszámolt a gyűjtés eredményérel. A díszes ajándéktárgy megvétele után még 44 forint maradt a bizottság rendelkezésére. Ez összegből 20 forintot a református gimnázium önképző-körének, 24 forintot pedig a gimnázium segélyegyletének adtak át. — Elhalasztott munkás gyűlés. Az óbudai munkáspárt vezérei ma gyűlésre hívták össze az óbudai munkásokat a Bródy-féle tánczterembe. Miután csak nagyon kevesen jelentek meg, a gyűlést nem tartották meg, hanem elhatározták, hogy a jövő vasárnapra új gyűlést hívnak egybe. — RÖVID HÍREK. Az ünnepek hatása. Az ünnepek nem múltak el szokásos következmények nélkül, mint rendesen, ma is, az ünnepek után, a mulató emberiség néhány apróbb vérengzésről adhatunk számot. Ünnep másodnapjának éjjelén a 32-ik gyalogezred több katonája és számos napszámos között támadt «nézeteltérés»; a harcz a promontori után folyt le és a vége az lett, hogy Podacsek Ferencz napszámos életveszélyesen, Wittmann Ferencz és Cserni József súlyosan megsebesült. — Megmentett gyermek. Egy nyolcz éves gyermek: Tugó Béla, hétfőn délután a Ferencz József rakpartról beleesett a Dunába. — A gyermeket Ferenci János kormányos kimentette; jelenleg nincs semmi ■ baja. — Tanulmányi körút. A nagyváradi kereskedelmi tanintézet növendékei Fiuméba érkeztek s április 1-én a főbb nevezetességeket meg a gyárakat tekintették meg, este 9 órakor pedig tovább utaztak Pólába. — A manilai tűzvész. Abban a nagy tűzvészben, amely a napokban Manilában dühöngött — mint onnan táviratozzák — öt benssülött életét vesztette, huszonnyolcan pedig súlyosan megsebesültek. — Szinházégés Lisszabonban. Lisszabonban — mint onnan táviratozzák — tegnap leégett a kis színház és még két szomszédos helyiség. Emberéletben szerencsére kár nem esett, a tűz által okozott kár azonban igen jelentékeny. Megszökött örült. Vancsó István 43 éves Szijgyártó mester ma délután a lipótmezei tébolydából megszökött. A rendőrség keresi. Husvét ünnepe. A két ünnepnap. — Ez a két nap pihenésnek volt szentelve. Szünetelt a munka, az emberek, megszakítva az élet rendes, köznapi folyását, víg kedvvel áldoztak az élvezeteknek a feltámadás ünnepén. Megteltek a templomok, sétáló, gondtalan emberfaj hullámzott végig az utczákon, a napfényes, tavaszi időben derült, eleven volt a főváros képe. Szokatlan, ritka esemény ez a kettős ünnep. Az istenember feltámadásának ünnepe magasztosságban, ihletségben is különbözik a kalendárium vörös betűvel ellátott napjaitól. A templomok boltívei alatt, az ünnepi ceremónia fényében, a padokban szorongó sokaság képzelete előtt megjelenik a keresztre feszített, misztikus homályban, rejtélyesen, egy világnak évezredek óta megújuló, örökké tartó rajongásától öredzve. És a templomi hangulat átszáll a szobák falai közé, az utczák levegőjébe, beleveszi magát, odalopózkodik az élet köznapi nyomorúságait elfelejtő, magasztosult szivekbe. Ünnep mindenütt. Az utolsó szegény napszámos is ünnepel és a templomban az úri kisasszony mellett a vászonruhás, kimosakodott cselédleány olvassa az örök igéket. A legtöbb templomban nagy zenés misék voltak. Az unitáriusoknál is fényes istentisztelet volt húsvét vasárnapján, melyen a budapesti zenekedvelők egyletének tagjai Mendelssohnnak „Paulus“ oratóriumából adtak elő néhány karéneket. Az urvacsoraosztás előtt gombai Szabó Tivadar és Mándy József énekeltek basszus szólókat. Az urvacsoraosztás alatt pedig «a gályarabok éneké»-t adta elő a férfikar. A szoprán szólót Rothauser Gizella kisasszony énekelte. A tavasz pedig minden ragyogásával, fényével, poézisével teszi teljessé az ünnepet. A templomokból kijőve, az utczákon egymás mellé kerülnek az emberek és a napfényben az ünnepies arczok egészen más, vidámabb képet mutatnak, mint rendesen. Az ünnepi délutánokon különösen az Andrássy-ut volt népes. A közönség egyszerre avatta fel hivatalosan a tavaszt, mikor az ünnep első délutánján megindult a népvándorlás a városliget felé. Az Andrássy-ut széles járatán valósággal küzdelem fejlődött ki; az ember lépten-nyomon érintkezett embertársával. A felebaráti szeretet elég impozánsan nyilatkozott meg itt; a harmónia egyedül a külvárosokban bomlott meg, ahol az alsóbb néposztály, a tradíczióhoz képest az ünnepi mámorban ökölcsapásokat és késszúrásokat is osztogatott. A viczinális vasutak értéke csodálatosan megnőtt e két nap alatt. E lenézett vasutacskák, amelyekről fitymálva beszél a telivér fővárosi, teljesen megteltek és komoly, méltóságos lassúsággal szállították a népet az «isteni vidékre». És a tavasz kezdetén a főváros környékén levő nyaralóhelyek megteltek kéjutazó fővárosiakkal, akik boldogak voltak, hogy itten nyerhették a port. A színházakba is óriási közönség gyülekezett A nemzeti színházban az «Ember tragédiáját» játszották az első estén, a másodikon a »Vasgyáros” drámájában gyönyörködhetett a közönség. A népszínház ünnepelte meg legméltóbban e nevezetes napokat: Blaha Lujza játszott mind a két estén. Az operában «Toldi* és «Hunyadi László* mulattatták a közönséget, így ünnepelték meg a fővárosban az ünnepet