Magyar Hirlap, 1899. január (9. évfolyam, 7-31. szám)
1899-01-14 / 14. szám
1899.január 14 Szabad Lyczeum: Telek János: A czukorgyártás. d. u. 4— 6-ig. Vámbéry Rusztem dr. A bűn és a kriminológia. d. u. 5—6-ig, a műegyetem pótépületében (VIII. Eszterházy utcza 1. földszint). A Manyar Jogászegyesület teljes ülése, este hat órakor. (Szemere u. I0. sz.) Az egyetemek kórház egyesületének közgyűlése d. u. 6 órakor a központi egyetem első számú tantermében. Téli tárlat az uj Műcsarnokban nyitva d. e. 9-től d. u. 4-ig. Belépődíj 50 kr. A Nemzeti Szalon kiállítása (Ferencziek tere 9.), nyitva d. e. 9-től este 9-ig Belépődíj 20 kr. Nemzeti Museum képtára nyitva d. e. 9—1-ig. A Muzeum többi tárai 1 korona belépődíj mellett megtekinthetők. Kereskedelmi museum a városligeti iparcsarnokban nyitva d. e. 9-től d. u. 2-ig. Technológiai iparmuzeum zárva. Uj országhoz kupola csarnoka nyitva d. e. 10—1 v ig. Belépti dij 60 kr. Iparművészeti museum zárva. A Néprajzi museum (Csillag u. 15.) nyitva d. e. 0—1-ig. Szabadalmi levéltár (Erzsébet-körut 19.) nyitva d. e. 9—1-ig. A m. kir. központi statisztikai hivatal nyilvános könyvtára és térképgyűjteménye nyitva d. e. 10—1-ig. Egyetemi könyvtár nyitva d. e. 9—12-ig és d. u. 3—3-ig. Múzeumi könyvtár nyitva d. e. 9—1-ig. Akadémiai könyvtár nyitva d. u. 3—8-ig. MAGYAR HÍRLAP 7 Szilágyi és Silberstein. Egyszerre vesztettük el mind a kettőt: Szilágyi Sándort és Silberstein Ötvös Adolfot. Tegnap megírtuk a gyászhirt s veszteségünk nehéz órájában megfontuk számukra azt a halotti koszorút, amire tőlünk joggal számithattak. Ma egyiket, Silberstein Ötvös Adolfot, már el is temettük. Ma már nincs hátra más, mint elbúcsúzni török mindörökre. S ebben a bucsuzásban nehéz szívvel tolul elénk annak a tudata, hogy milyen igaz barátai voltak ők lapunknak. Szilágyi Sándor nem is adta a hírlapi nyilvánosságnak szánt dogozatait soha más lapnak, mint a mi lapunknak. Bármi érdekes közölni valója akadt, nyomban hozzánk fordult vele, minket tüntetett ki bizalmával. Utoljára pár hét előtt közöltünk tollából egy magvas tárczát , A tudomány gyásza» czimmel, amelyben egy a magyar dolgok iránt melegen érdeklődő nevezetes német tudós elhunytéról emlékezett meg méltató tollával. Ez volt Szilágyi Sándor utolsó hírlapi czikke. Azóta nem irt többet, bizonyára azért, mert nem írhatott. A betegség levette a lábáról kitűnő tudós munkatársunkat. Befejezte munkás pályáját végképpen, de mi hálával emlékezünk rá mindenha, mert úgy tapasztaltuk, hogy lapunkhoz igazi gyöngédséggel ragaszkodott, s nekünk adta mindig a legjavát annak, amit a közönségnek hírlapi uton szánt. Ugyanilyen kedves kötelék fűzött bennünket Silberstein Ötvös Adolfhoz is, aki több ízben adott a Magyar Hírlapnak esztétikai dolgozatokat és szintén csak pár hét előtt írta meg utolsó dolgozatát lapunk számára. Ebben a magyar szülészeti és dramaturgiai viszonyokkal foglalkozott, azzal a szakértelemmel, amelynél többet egyetlen kortársa sem bizonyított. Mindkettőjüket igaz benső szomorúsággá gyászoljuk a gyászolás idején. Béke legyen velük a hosszú munkás életre következő örök pihenésben * Silberstein Ötvös Adolf dr. temetése ma délután 2 órakor ment végbe a Gyár utcza 4. szám alatti gyászházból óriási részvét mellett. A ház tágas udvara annyira megtelt a résztvevők sokaságától, hogy mozdulni alig lehetett. A közönség soraiban ott voltak többek között: Wlassics Gyula dr. közoktatásügyi miniszter, Faik Miksa dr., Légrády Károly, Nagy Sándor, Hock János, Neumann Ármin, Wolfner Tivadar, Visontai Soma, Esterházy Kálmán gróf, Heltai Ferencz, Emmer Kornél országgyűlési képviselők. Az Otthon írók és hírlapírók körének képviseletében Rákosi Jenő elnök, Fenyő Sándor alelnök és Gelléri Mór kir. tanácsos, az újságírók egyesülete képviseletében (Mikszáth Kálmán betegsége következtében) Veigelsberg Leó és Vészi József alelnökök, Szathmáry Mór főtitkár, továbbá ott voltak Szüry Dénes min. tanácsos, Gerő Lajos dr. Mészáros Tivadar dr. kir. ügyész, Kohner Zsigmond az izr. hitközség elnöke, Schweiger Márton, Nádai Ferencz Fenyvessy Emil, Ábrányi Emil, Faludy Gábor, a Vígszínház igazgatója, Kornfeld Zsigmond, a hitelbank igazgatója, cselei Herzog Péter, Kreith Béla gróf, Fadrusz János, Bartók Lajos, Fuchs Lajos, stb. stb. Ott volt a Pester Lloyd szerkesztősége testületileg Faik Miksa főszerkesztő vezetése mellett, a lap kiadóhivatala és nyomdája képviselői, s a budapesti napilapok munkatársai közül igen sokan. Ott voltak továbbá a Pester Lloyd-társulat választmánya Kohner Ágoston vezetése alatt, a korcsmáros ipartestület küldöttsége, az «Artista» egyesület tagjai stb. A koporsót az énekkar megható gyászdala között hozták le az udvarra a lakásból, melynek elhangzása után Kohn Sámuel dr. főrabbi gyászbeszédben méltatta a elhunytnak az irodalom s a haza szolgálatában kivívott érdemeit. A beszéd elhangzása után az énekkar megint gyászdalt énekelt s ennek hangjai mellett vitték ki a koporsót a négyfogatu halottaskocsira, mire megindult a hosszú menet a kerepesi uti temetőbe. A sírnál a sajtó részéről Veigelsberg Leó, a Petőfi társaság nevében pedig Ábrányi Emil mondottak megható búcsúztató beszédeket, amelyek után a halottat átadták az anyaföldnek. * Szilágyi Sándor halála a legszélesebb körökben őszinte, mély részvétet kelt. Az egyetem épületeiről és az Akadémiáról gyászlobogók hirdetik a súlyos veszteséget, amely a magyar történelmi tudományt érte. A nagy tudós családjánál ma egymást érték a részvétlátogatók. Ott voltak többek között Massics Gyula dr. vallás és közoktatásügyi miniszter, Zsilinszky Mihály államtitkár, Szalay Imre, miniszteri tanácsos, Mihálkovics Géza dr. az egyetem rektora, Eötvös Lóránt báró, az Akadémia elnöke, Szász Károly püspök, Hegedűs Sándor képviselő, Klinger István apát stb. Sziágyi Sándor holttestét ma délután tették koporsóba s holnap helyezik ravatalra az egyetemi könyvtár oszlopcsarnokában, amelyet gyászlepellel vonnak be. A halálesetről külön gyászjelentést adott ki a család, az Akadémia, az egyetem, az egyetemi könyvtár, a történelmi társult, a heraldikai és a geneológiai társulat, a székely közművelődési egyesület. A tudományos Akadémia igazgatóválasztmánya ma ülést tartott és elhatározta, hogy az elhunyt ravatalára koszorút helyez és a temetésen testületileg vesz részt. Szilágyt vasárnap délután három órakor temetik az egyetemi könyvtárból. A gyászszertartást Szász Károly református püspök fogja végezni. A család a gyászesetről a következő gyászjelentést adta ki: «Özv. Pettkó Lajosné szül. Szilágyi Katalin a maga, valamint gyermekei: Irén özv. Szűcs Ferenczné és Béla, továbbá unokái: Szűcs Olga férj. Mayer Gyuláné, Szűcs Ervin és Irén úgyszintén Pettkó Lujza és menye Pettkó Béláné szül. Körmendyt Lujza s unokanője Mayer Gyula, unokatestvére özv. Pap Áronná szül. Szilágyi Elleonóra s leánya Mariska, nemkülönben az egész rokonság nevében régen megszomorodott szívvel jelentik, hogy szeretett és felejthetetlen emlékű bátyja, nagy, illetve szépbátyjuk és rokonuk Szilágyi Sándor ár. ev. min. tanácsos,az egyetemi könyvtár igazgatója, a magyar tudományos akadémia rendes- és a bécsi cs. és kir. akadémia külföldi tagja, a kolozsvári egyetem disztudora, a Székely Egyesület és a Heraldikai és Genealógiai Társaság alelnöke. A Magyar Történelmi Társulat titkára, számos egyesület és társulat tiszteletbeli tagja, a m. kir. Ludovika Akadémia volt magyar történeti tanára stb. stb. folyó hónap 12-én éjjeli 1/il2 órakor hosszas szenvedés után, életének 72-ik évében elhunyt. A drága halott hült tetemei folyó hónap 15-én délután 3 órakor fognak az egyetemi könyvtár előcsarnokából az evang. ref. egyház gyászszertartása szerint a kerepesi úti temetőben örök nyugalomra tétetni. Budapest 1899 január 13-án. Áldás emlékére, béke poraira! — Személyi hírek. Frigyes főherczeg ma Bécsbe utazott. — Noury bey, a külügyminisztérium főtitkára és Hakky bey első igazságügyi tanácsos és a szultán titkára, kik Törökországot képviselték a római anarkistaellenes konferenczián, visszautaztak Konstantinápolyba. — Görgey Arthur születésnapja. Görgey Arthur 48-as tábornok holnap ünnepli meg 81-ik születése napját Visegrádon. Az agg tábornok, ki állandóan Visegrádon él teljes visszavonultságban, jelenleg jól érzi magát s legtöbb idejét memoirjainak írásával tölti. Születésnapját is a legnagyobb csöndben üli meg. — Orth János hajója. Egy trieszti távirat azt a feltűnést keltő hírt közli, hogy egy hamburgi hajófelszerelő egy trieszti hajókészitőnek egy 1249 tonnás hajót ajánlott fel megvétere, melyről azt állítja, hogy daczára, hogy a hajó neve Cesarea, felismerte benne a Santa Margheritát, melyet ő készített. Ha ez igaz volna, úgy összeomlana az a legenda, mely Orth János és Stubel Milly neve köré fűződik. Mint egy újabb trieszti távirat jelenti, az ottani hajókészítő nem hiszi, hogy a megvételre felajánlott hajó azonos volna Orth János hajójával, de az nem is valószínű, mert a Santa Mar herita legénysége csupa iszíriai és dalmát matrózokból állt és ha hihető is, hogy Orth János inkognitóban él valahol, nem képzelhető el, hogy az összes legénység is követte volna az ő romantikus hajlamát és ne adna életjelt magáról. Másrészt biztos adat van arra nézve, hogy Orth János a hajót Dunquerquezben vette és nem Hamburgban. Dunquerqueből Londonba hajózott vele, onnét pedig Medewriverbe, Chatam mellé, ahol megrakodott clementtel és Eusenadába (La Plata) vitorlázott. Eusanadából Valparaisoba indult, hogy salétrommal rakja meg hajóját, de nem érkezett meg és azóta nyoma veszett. Az élelmes hanzapolgár most fruktifikálni akarja ezt a romantikát. — Rothschildék öröksége. A londoni Rothschild-ház nemrég elhunyt tagjának, Rothschild Ferdinand bárónak az öröké — mint egy angol kőnyomatos lap jelenti — kerek huszonötmillió font sterling, vagyis háromszázmillió forint. Vagyonának legnagyobb része osztrák és más kontinentális papírokban fekszik. A nagy örökség az elhunyt báró két testvérbátyja, Albert és Nathaniel bárók közt oszlik meg. — Falkenhayn Gyula gróf, volt osztrák földmivelésügyi miniszter, halála hirét már meghozta egy mult éjjeli bécsi táviratunk. Most azt jelentik, hogy a gróf elhunyta előtt a király tudakozódott a beteg hogyléte felöl s alighogy a Felséges ur külötte kilépett a grófi palotából, bekövetkezett a haláleset. Ma számosan kondoleáltak a családnak, köztük Ihtin gróf miniszterelnök, Windischgrätz herczeg, Gautsch és mások. Falkenhayn gróf hetven éves volt. Mint katona kezdte pályafutását, de azután kapitányi ranggal nyugalomba vonult és felsősziléziai birtokán telepedett meg. Ott tartományi főnök lett s mint a fódéraisztikus ulramontán párt hive lett laafe gróf kabinetjének tagja. Uj állásában Falkenhayn a szélsőjobbpárt érdekeit képviselte és politikai kérdésekben mindig a klerikális párttal szavazott. Ami Magyarországhoz való viszonyát illeti, az meglehetős feszesnek és barátságtalannak mondható. Egy esetben, mikor a magyar kormány támogatása mellett létesült a bécsi marhavásár ellensúlyozására Pozsonyban a marhavásár. Falkenhayn aggressziv rendszabályokkal sok nehézséget gördített e vállalat utjába. Az utolsó pillanatban azonban mégis engedett. Újabban 1893. nyarán fejtett ki nagyobb érést, amikor arról volt szó, hogy a magyar kormány is tiltsa el az Ausztria hegyi tartományai érdeke szempontjából szükséges takarmány-kivitelt, mely kérdésben a magyar kormány nem szivesen csatlakozott Ausztriához. Mikor a Zwae minisztérium 14 évi kormányzás után teljesen kormányképtelenné lett s a három nagy parlamentáris párt koavcziójával szemben megbukott, Falkenhayn is beadta lemondását (1893. november 11-én). De ugyanazon a napon újra elnyerte a földmivelési minisztérium vezetését a koalícziós pártok fúziójából kikerült Winlischgrätz-kabinetben s csak ennek bukásával ért véget a minisztersége Falkenhayn grófot katonai gyászkisérettel temetik el holnap, vasárnap. — istenítélet. Bizony fele se tréfa annak, ami az idei telünket megzavarta. Eddig csak kedélyeskedtünk róla és úgy emlegettük ezt a szokatlan állapotot, mint holmi ártatlan természeti furcsaságot, amelynek igaz okát nem is érdemes kutatni, de most egyre komolyabb jelenségek mutatják, hogy valami mélyebb asztronómiai oka van ennek a rendellenességnek. Reggel tavaszra ébredtünk, a langyos eső is megeredt, estére meg olyan kegyetlen szél kerekedett, hogy viharnak is beállott volna. Itt nálunk ugyan nem lett belőle förgeteg, de idegenben sokfelé olyan pusztító orkánná növekedett, hogy esztendők óta nem emlékeznek hasonlóra. Bécsben például valóságos istenítélet volt ma. Azt sürgönyzi tudósítónk, hogy napo I hosszat dühöngött a szélvihar, emberben is