Magyar Hirlap, 1899. április (9. évfolyam, 91-119. szám)
1899-04-01 / 91. szám
2 Ausztriát kalandos vállalkozásra apanázzsal lássuk el. A gyarmatosító államok föltételeit Ausztria-Magyarországban hiába keressük. A nagyhatalmi czimhez ez lehet kétes gyönyörűség, de nem életszükség. A gyarmatosító államok nem politikai divatok és hajójáratok után indulnak, hanem viszi őket saját intenzív életük iránya. Az ipar, a kereskedés, a népesség, az erő ha felhalmozódik és a tőke is, ha már duzzadó, keresi a tért, vizen, szárazon. Ehhez igenis kell gyarmatosítás és kell, hogy az anyaországtól elszakadó népesség és erő gyülekező és védett helyre találjon idegen földrészeken. Kína partján, vagy akárhol, miből állna az osztrák-magyar gyarmat? Itthon még elférünk, sokkal többen is elférnénk, és csak kis részével annak, amibe a mi gyarmatosításunk kerülne, meg lehetne akadályozni a kivándorlást. Ennek a feltartóztatása fontosabb Magyarországra, mint akármiféle gyarmat, mely hadügyi roppant kiadásait nevelné, de nem erősítene, rajta, a monarkiát pedig kitenné annak, hogy Apiát fogjon. Budapest, márczius 31. Hegedűs Sándor a szultánnál, Konstantinápolyból táviratoztak nekünk, hogy a szultán ma a szelámlik után Calice báró osztrák-magyar nagykövetet fogadta kihallgatáson- A nagykövet ez alkalommal bemutatta Hegedűs Sándor magyar kereskedelmi minisztert, akit a szultán szintén igen kegyesen fogadott és az Oszmán fe rend nagykeresztjével kitüntetett. A magyar kereskedelmi akadémia hallgatóit és a magyar turistákat, akik szintén részt vettek a szelámsikban, a szultán parancsára a Jildiz-kioszkban megvendégelték. Merénylethi Bécsből. MAGYAR HÍRLAP ffpfW» ----—---------—-----------—.......—— Az esti lapnak bécsi kelettel közölt híradása azt mondja, hogy a Polizeidirektiont külföldről tették figyelmessé a dologra. Tudatták a bécsi rendőrséggel, hogy egy berlini és egy olasz anarkista érkezett oda a napokban, hogy veszedelmes tervvel közelítse meg a királyt. Ennek következtében feltűnő módon megszaporitották a detektívek számát a Hofburg körül s még más, fontos elővigyázati intézkedések is történtek. A bécsi rendőrség valamennyi fogadónak megküldte a két anarkista személyleirását és a a Bécsbe érkező idegenek ellenőrzését megszigorította. Megjegyzi végül, hogy a király Schönbrurmban nem a rendes, megszokott utakon jár, hanem naponta más-más irányt választ sétáinál. Erre az ijesztő hírre nézve a mi bécsi tudósítónk a következőket jelenti: Utánajártam az estilap merénylethírének és meggyőződtem róla, hogy az minden részletében koholmány. Semmi alapja sincs és egyáltalában nem történt olyan intézkedés, amiből valaki ezt a merész állítást meríthette volna. Elmentem a rendőrfőnökhöz és elmondtam neki a dolgot. Röviden azt felelte, hogy egyetlen külföldi hatóság sem, küldött Bécsbe ilyesfajta értesítést és szavára mondhatja, hogy az anarkistákról szóló mese eleitől fogva végig valótlanság. Sőt ő maga kért föl engem, hogy czáfoljam meg s erre más idevaló hatóságok is határozott formában fölhatalmaztak. Az udvari hivatalban tudtam meg, hogy se a Burg körül, sem odabenn nem szaporították az Őrséget és Schönbrunnban is csak annyi az őrizetre kirendelt ember, amennyi máskor lenni szokott. Igaz, hogy a schönbrunni kastélyban az idén valamivel nagyobb a személyzet, mint más években, de ez már a múlt év szeptemberében is így volt, mert már akkor tudták, hogy a király a telet ott tölti. De ez is megszokott dolog, amikor a király hosszabb időt tölt a Burgon kívül. 1899. április 1 Versengés Számért: annyira beleavatkoznak a szigetek belügyeibe, hogy a súrlódások a két állam konzuljai között csaknem napirenden vannak. Már hónapok óta a fejedelemválasztás képezi a zavargások okát. Mataafát az új fejedelmet, Amerika pártfogoltját nem akarja az ellenpárt törvényes uralkodónak elismerni és ebben a német konzul által hathatós támogatást nyer. Ez szolgáltatott okot arra a véres összeütközésre, melyről lapunk legutóbbi számában már beszámoltunk s melynek az amerikai pánczélosok bombái szakítottak véget. * A Szamoa szigetcsoport Ausztráliától keletre és* Új-Seelandtól északkeletre a Csendes-tengerben fekszik és három nagyobb szigetből, a Savait, Upolu és lutuilá-ból és több apróbb szigetből áll. ScMxm-sziget, mely a csoportban a legnagyobb kiterjedésű, egyáltalában nem bír használható kikötővel. A középső sziget: Upolu a legtermékenyebb és ez a főhelye a zavaroknak. Upolu fővárosa és legfontosabb kikötője Apia a sziget északi részén fekszik. A főváros egyenes posta-összeköttetésben van Sidney-vel és Auklanddal (Új-Seeland), továbbá Tutuna-sziget fővárosával, Pago-Pagoval, mely az Egyesült Államok szénrakodó állomása. Apia a németek főhelye s szénrakodó állomása postaösszeköttetést tart fönn a sziget többi városaival is. A távirati összeköttetés azonban még nincs létesítve. A jelentéseket tehát gőzhajón először Aukland-ba, Új-Seeland szigetére viszik, honnát azután táviratilag rendeltetési helyére juttatják. Apjától Aukland mintegy hét-nyolcz napi távolságra van és ennek tulajdonítható, hogy a márczius 15. és 16-iki eseményekről szóló jelentések még csak tegnap érkeztek Londonba. London, márczius 21. A „ Daily Chronicle »-nak jelentik Washingtonból. A kabinetnek egy tagja úgy nyilatkozott, hogy Apia bombázása sajnálatos inczidens, de a Németország és az Egyesült Államok között fennálló barátságos viszonyra nem lesz befolyása és nem fogja zavarni a most folyó tárgyalásokat. Minél tovább tűrik a jelenlegi kellemetlen állapotot, annál bonyolultabb lesz a szamoai kérdés és annál nehezebb a megoldása. A berlini egyezmény rendelkezéseit meg kell változtatni. A «limes, írja: Az a hir, hogy szamuárosan, előkelőn esett meg az egyetemtéri templomban. Azt a riasztó hírt jelentette ma egy estilap, hogy atiar kisfák törnek a király életére. A közlemény szerint Bécsből kapta ezt az értesítést, amely szerint a rendőrség minden titkolódzása daczára tele van a hírrel az egész császárváros és mondhatatlan ágalom terjedt a nyomában. kergetném magamból ezt a főfájást és pusztán fekvő idegeimet jótékony zsírréteg takarná el a nagyvilág elől. Lustaság: ez az, amit sosem éreztem s amire szükségem van. És elgondolkodva életén úgy rémlett neki mintha a gyorsvonat ablakából tekintette volna végig egész pályafutását. Este felé ismét eszébe jutott a recept s mikor reggel rettenetes főfájás keltette föl, elhatározta, hogy megházasodik. Miután az az ember volt, aki ideges gyorsasággal tesz mindent, azonnal széjjeldézett összes ösmerései között s estére már meg is állapodott egy famíliában. Nem volt arisztokrata vér, de azok a kitűnő államférfiak, melyeket e család minden húsz évben pontosan beszállított a parlamentbe, nagy hírnévhez juttatta őket. Csodás szívósságú, nagy képzettségű, alapjában azonban parasztkeménységű és vérű emberek voltak, afféle veréb család, amely tud alkalmazkodni viszonyokhoz, időjáráshoz, elemi csapásokhoz, jóléthez, nyomorúsághoz egyaránt. — No mit szól hozzá tanár úr ? kérdezte meg az orvost, mikor az eljegyzés megörtént. — Kitűnő választás, méltóságos uram bókolt az öreg tanár. Nyugodt lehet, hogy a családja örökké élni fog, az anyai vér diadalmasan virítja föl a törzsfát. S ha egyet sajnálok úgy ez csupán az, hogy tekintettel arra, miszerint méltóságod húsz évvel idősebb a menyasszonynál, nem fogja megérhetni a felesége századik születésnapját. — Majd meglátjuk, mosolygott a gróf. Három hatalom, Anglia,Németország és az Egyesült Államok már csaknem két évtized óta versengnek egy ausztráliai szigetcsoport, a Szamoaszigetek bírásáért. A szigeteken székelő konzulok mindent elkövetnek, hogy a benszülötteket egymás ellen ingereljék. A pártokra szakadt ország népe már évek óta háborúságban él. Az érdekelt hatalmak pedig még jobban szítják a gyülölséget a pártok között. Ugy Németország, mint az Egyesült Államok noha úgy érezte, hogy neki már régen meg kellett volna halnia. — Szegény asszony, sóhajtott magában az orvos. Ily fiatalon özveggyé lenni! Abafi gróf, számára, új környezetbe jutott. Idegen emberek, idegen gondolkozás, idegen szokások. Ő, aki szokva volt, hogy a holnaputánt regényes messzeségben, elérhetetlennek lássa, csodálkozással vette észre, hogy ezek a vidéki emberek örökké akarnak élni. Alaposan előre tekintettek, esztendőkkel dobálóztak s olyan vállalatokba bocsájtkoztak, amelyeknek gyümölcsét egy még messzi jövő takarta el. Ehhez a művelethez erős hit és jó egészség kell. Abafi elgondolkozott rajta, mily kiszámíthatatlan időterület volt neki csak egy év is, mig ezeknek az ősembereknek a harmincz esztendő is csekélységnek látszott. A házban ott volt az egész család, a galambősz dédapától a legcsitribb unokáig, mint egy hatalmas fa, amely a hajtásaiban tud tovább élni. Mindannyi zömöknek, erősnek, elpusztíthatatlannak látszott. Abafi úgy érezte magát, mint fecske a verebek között. Emezek kitartóak, földhöz ragadtak és erősek, mint a föld, ő gyönge, finom, törékeny, mint azok a kékfarkú madárkák, akiknek minden télen az ő tengerentúli Arcojukba kell röpülni. Az ő faja egy gyönyörű, pillangóhoz hasonló, telivér faj, ez köznapi, szívós és tenyésző. Beléjük házasodott, anélkül, hogy a kérdés fölött tovább töprengett volna. Csak az öreg doktornak támadt utolsó pillanatban lelkifurdalása. Szerencsére nem hallgatott rá senki s így az esküvő diszmagya r. Ám a fecske nem tartotta ki a verebek között. Első nap, hogy nem látta az ő miatyánkját, az indító piros zászlaját és a jockeyk tarka kabátját, végtelen melankóliába esett. Megpróbálta hát, hogy azt a bizonyos lelki erőt latba vesse. Ám ő, aki arczmozdulás nélkül látta elveszteni a legnagyobb tételt s aki közömbös álarcz mögé bujtatta a legszilajab érzéseket, nem tudta elviselni, hogy ne lásson paripát, nyerget és puskát. Az ő rendes izgalmai nélkül élete végtelen sivárnak tetszett s az, hogy nincs izgalma még idegesebbé tette, mintha benne élt volna a hatalmas forgatagban. Vére annyira megszokta már az idegek túlfeszítését, a lelki szenzácziókat, sőt az ideges főfájásokat is, hogy nélkülük holt unalmas volt a mindenségi Ahogy a fecske keresi a magas légúr rejtett veszedelmeit, ahogy izgató parforce vadászatok árán szerzi meg zsákmányát és irtózik a földi szagtól, a kipróbált sportsman lelke se tudott hozzáragadni a barázdákhoz és a simasághoz. Tehát a verébnek kellett engedni, a verébnek, a fiatal asszonynak kellett elmenni a fecsketanyára, a czifra palotákba és a fekete vadászkastélyokba, a földkörüli utazásokba és a nemzetközi versenyterekre. Elhagyta a verébtanyát és a barázdák színéhez hasonló egyszerű ruháját felcserélte a fecskék aczélkék és szürke tokdíszével. így kószálták ők végig az egész világot Baden-Badentől Spadig, Horn