Magyar Hirlap, 1899. október (9. évfolyam, 271-301. szám)

1899-10-31 / 301. szám

1899 október 31 pedig a szerződésben meghatározott egységár mellett ledolgozni. A végzett munka méreteinek pontos kiszámí­tása, a Jancsi-bankók szigorú tilalmazása és meg­torlása, a beteg munkások gyógykezelése, a munkás keresetének le nem foglalhatósága, rendkívül jellemző intézkedései e humánus törvénynek. Hogy a munkás fogadó valótlan ígéretekkel tévedésbe ne ejthesse a munkásokat, a munkás felfogadónak a községi elöl­járók előtt jelentkeznie kell természetesen a munkás felfogadók lelkiismeretlensége ellen van e szakasz akik dolgukat mielőbb sikerrel végezni akarva, gazdáikat pellengérezik. Épp az itt tapasztalt visszaélések meg­­gátlására lesz üdvös a javaslatnak az az intézke­dése, hogy a munkások keresményéért a munka­vállalkozó, vagy adó abban az esetben is szavatos­sággal tartozik, ha azokat alvállalkozója, munkás­ felfogadója szerződtette is. Ily igazságos rendelkezések teszik ki az em­­berszeretet szellemétől átlengett két törvényt. Magyar hírlap Széchenyi-kör tagjai vettek részt Petőfi-szavalatok­­kal, dalokkal. Az előadást allegorikus tablók zár­ták be. Ma, hétfőn, a vendégek átutaztak Bárt­fára, ahol a város régiségeit tekintették meg s este jöttek hazafelé, a fővárosba. 5 Az eperjesi Petőfi-ünnep. — Saját tudósítónktól. — Az eperjesiek a tegnapi vasárnapot Petőfi Sándor emlékének szentelték. Az ottani Széchenyi­kor rendezte a szép ünnepséget, amely minden részletében érdekes volt és a kegyelethez méltó. Szombaton este érkezett oda a vendégek nagy része, élükön Berseviczy Alberttel, a kör védőjé­vel. Vasárnap reggel — így jelenti tudósítónk — lobogók díszítették az egész várost és amikor dél­előtt tíz óra felé az ünnep résztvevői a Fekete Sasba hajtattak, künn volt az utczán egész Eper­jes népe. A fogadó dísztermében tartották meg a Petőfi­­ünnepet. A Szózatot énekelte el bevezetésül a vá­ros dalosköre s azután következett az ünnep leg­érdekesebb része : Berseviczy Albert felol­vasása. »P­etőfi-emlékezet” volt a czime. — Berzeviczy Albert felolvasása azon az előkelő szín­vonalon állott, amely ennek a kiválóságunknak a szellemét egészben jellemzi. Gazdag képét nyújtotta Petőfi lelkületének, s amig egyrészt megmagyarázta az okokat, amelyek miatt Petőfi néha nyersnek látszott, másrészt érdekesen mutatott rá arra, hogy a mi nagy költőnk tulajdonképen lágyszívű volt mindig, ha azokról volt szó, akiket szeretett. A haza­­imádás az ő legmagasztosabb erénye, amely még sze­relmének hatalmas érzetén is túltesz. Berzeviczy úgy véli, hogy Petőfinek ambicziója lett volna, vezérszerepet vinni hazája sorsának az alakulásá­ban s ennek bizonyítására idéz is ilyértelmü köl­teményből. A vezérszerep pedig csakugyan kijutott neki más módon, a legeszményibb formában. Mint a nemzet első lantosának. Az alapos tanulmányra va­ló hangulatos felolvasás egy részét lapunk tár­­czarovatában közöljük. A felolvasás után Beöthy Zsolt a kultusz­­miniszter üdvözletét tolmácsolván a Széchenyi-kör­­nek, nagy tetszés mellett hangsúlyozta a nemzeti és történelmi kulturális irány fontosságát, amelyet a Petőfi emlékének szentelt ünneppel a Széchenyi-kör is képvisel s mely egyszersmind a kultuszminiszter programmjának is vezéreszméje. Herczeg Ferencz az Akadémia üdvözletét fejezte ki, amelynek nevé­ben a tudományos jelző előtt ott van a magyar szó. Majd Beöthy Zsolt mondott hosszabb beszédet a Kisfaludy-tár­saság nevében, Bartók L. pedig mint a Petőfi-társaság képviselője üdvözölte a Széchenyi­kor buzgó elnökét: Szinnyey­ Merse főispánt és megalapítóját, védőjét s lelkét, Berseviczy Albertet, hangsúlyozta, hogy milyen nagybecsű nemzeti köz­életünk erős fejlődésére, hogy a nemzet a szabad­­ságharcz jubileuma alkalmából a hősök emlékezete mellett főképen egy lángszellemű költőnek szentelte kegyeletét, úgy hogy a szabadságharcz félszázados fordulójának évét Petőfi-évnek nevezhetjük. Er­dély bérczei közt, Kolozsvárott és Segesvárit kez­dődtek meg az ünnepek és az egész országon át­­hullámzottak a nemzeti lelkesedés tengermorajával a Szepesség bérczeiig, hogy Petőfinek és az ő népé­nek dicsőségét visszhangozzák az idő bérczei a századok. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után End­­rődy Sándr «Petőfi­ czimü ditdgrambját szavalta el, Horváth Ödön dr., a kör titkára, pedig érdekes emlékmunkát olvasott fel *Petöfi Eperjesen* czimen a záróbeszédet Szinnyey-Merse István főispán mondotta s a díszes közönség felállva hallgatta végig a befejező Hymnust. Aztán megtekintették a főté­ren azt a házat, mely egykor Petőfi szállása volt és melyet emléktáblával jelöltek meg. Délután két órakor lakoma volt, amelyen számos felköszöntőt mondtak, este pedig a váross­zínházban műkedvelői előadás volt, amelyben a költségvetés a bizottságban. — Saját tudósítónktól. — A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délelőtt fél 12 órakor folytatta a földmivelés­­ügyi költségvetés tárgyalását. A tárcza anya­gát legnagyobbrészt megvitatták a szombati ülésen, és így ma csak apróbb felszólalások voltak, amelyek mindenikére azonban Darányi Ignácz földmivelési miniszter megadta a meg­nyugtató felvilágosításokat. Délután kettőre en­nek a tárczának a költségvetésével is elkészült a bizottság. Hétfőn, mához egy hétre a kereskedelmi budgetet fogják tárgyalni. Az ülés lefolyása ez volt. A képviselőház pénzügyi bizottsága Falló Miksa elnöklete alatt tartott mai ülésében, melyen a kormány részéről Széll Kálmán miniszterelnök, Lukács és Darányi miniszterek, a földmivelési minisztérium részéről Kiss Pál államtitkár volt je­len, folytatta a földmivelési költségvetés tárgyalását. Az előadói tisztet a megjelenésben akadályozott Pap Géza helyett Szabó Imre végezte. Az állami erdőknél Komjáthy megfoghatlan­­nak tartja, hogy oly nagy értéket képviselő állami erdőinknek annyira kevés jövedelmük van. A ke­zelés ezen ágában sok az olyan felesleges kiadás, amelyet meg lehetne takarítani. Kossuth kívánatosnak tartja, hogy mindig verseny útján történjék az értékesítés. Darányi miniszter tüzetes felvilágosításokkal mutatja ki, hogy az utóbbi években az állami er­dők jövedelme lényegesen emelkedett. Rajta van szóló, hogy a jövedelem minél nagyobb legyen, s ezért iparkodik a szolgálatot egyszerűsíteni és de­­c­entralizálni. Az erdők értékesítésénél a legszigo­rúbban ragaszkodik a versenytárgyalásokhoz, ami­nek szintén egyik eredménye az árak emelkedése. Az előirányzatot megszavazta a bizottság s tudomásul vette a miniszternek az erdő­alap állá­sáról benyújtott jelentését. Az állami kezelésbe átvett községi s más erdők és kopár területek befosztására vonatkozó tételnél Komjáthy és Berzeviczy kérik a minisztert, hogy az erdőtörvény végrehajtása lehető kímélettel s az állattenyésztés érdekeivel összhangzásban tör­ténjék. Darányi miniszter válaszolta, hogy az erdő­törvény végrehajtása a legnagyobb óvatossággal történik, s az eljárás ellen nem is érkezett eddig hozzá panasz. A végrehajtásnál mindig tekintettel van arra, hogy az erdészeti szempontok mellett a mezőgazdasági szempontok is mindig érvényesíttessenek. Az előirányzat megszavaztatott. Az állategészségügyi kiadások tételénél Mák­­falvay Komjáthy és Justh a takonykór és bőr­féreg miatti kártalanításoknál és a ragályos állat­­betegségek esetében való körülzárolásoknál követett eljárás, Kossuth pedig az Ausztriával való állat­forgalom tárgyában szólalnak fel. Darányi minisz­ter részletes felvilágosításai után az előirányzat megszavaztatott. A gazdasági tanintézeteknél Farbaky azt kérdi: miben nyilvánul annak jellege, hogy a buda­pesti állatorvosi intézetnek állategészségügyi főis­kola nevet adtak. Teleki Sándor gróf kiemelvén a gazdasági ismeretek terjesztésének fontosságát, s azt, hogy aránylag kevesen részesülnek ebben az oktatás­ban, kéri, hogy a felnőttek oktatására nagy gondot fordítson. Darányi miniszter azt válaszolta, hogy az állatorvosi akadémia átalakítását azért tartotta szük­ségesnek, mert ez intézethez mind nagyobb igények fűződnek , mert az intézet növendékeinek kvalifi­­kácziója is emelkedett. Az intézet tanárai oly tekin­télynek örvendenek, hogy őket a tudományos rangemelés méltán megillette. Teleki gróf nézetét teljesen osztja szóla s kimutatja, hogy e téren is jelentékeny az előrehaladás. Az állattenyésztésügy, havasi és tejgazdasági kiadásoknál Komjáthy elismerését fejezi ki a tej­­gazdasági szövetkezetek utján elért eredményekért s kéri a minisztert, hogy a szövetkezeti utón való értékesítést terjes­sze ki a borra és esetleg a­­ gabonára is. Darányi miniszter azt válaszolja, hogy a tej­­­ szövetkezeteknél helyesnek bizonyult utón tovább fog haladni a földmivelési kormány. A gabonának 1 szövetkezeti utón való értékesítésére az ország dé vidékein máris történtek intézkedések. A bizottság megszavazta az előirányzatot s tudomásul vette a miniszternek a jelentését a szarvasmarha-tenyésztés országos emelésére szolgáló alap állásáról. A szőlészeti és borászati kiadásoknál Kom­játhy elismeri, hogy e téren a miniszter sokat tett. Főleg a borhamisítások ellen nagy erél­lyel lépett fel, amit csak helyeselhet, de állítólag a vizsgála­toknál néhol oly alaptételek szerint járnak el, ame­lyek követése a természetes borok értékesítését ne­hezíti meg. Darányi válaszolja, hogy a legjelesebb ké­mikusok állítása szerint is lehetnek a borhamisí­tásnak oly nemei, amelyekre a tudomány más esz­közeivel nem lehet rájönni. De ez csak kivételes eset lehet; borhamisítások legnagyobb része oly egyszerű, hogy arra pozitív rá lehet jönni. Megtör­ténhetik tehát, hogy egyes bűnösök menekülhetnek, de azt kizártnak tekinti szóló, hogy a büntetés ár­tatlanokat érjen. Az előirányzat megszavaztatott. A mező- és közgazdaság különböző ágainak szükségleteinél Justh megjegyzi, hogy a vetések állásáról kiadatni szokott jelentések különösen ta­­vas­szal túl vérmesek, kombináczióikkal tetemesen hozzájárulnak a gabonaárak lenyomásához. Darányi miniszter megjegyzi, hogy a jelen­tések ellen más oldalról épen ellenkező irányú tá­madások történtek. E jelentések a gazdasági tudósí­tók jelentései alapján készülnek s kiadásuk előtt szóló kontrolszámításokat is készíttet, hogy a hely­zetnek minden irányban hű képét nyerjük. Komjáthy kérdi, hogy a külföldi konzulátu­soknál alkalmazva vannak-e már szaktudósítók, s ha igen, mi történik a jelentéseikkel. Darányi miniszter válaszolta, hogy szaktudósí­­tók­ eddig nem voltak kiküldhetők, azonban ily tu­dósítókat alkalmazni szándékozik, főleg oly helye­ken, ahova kivitelünk irányul, hogy jelentéseiknek a nagyközönség minél kiterjedtebb mérvben hasz­­nát vehesse. Az előirányzat megszavaztatott. A gazdasági munkás- és cselédügyek té­telénél Kossuth oly intézkedést sürget, amely szerint a munkások elvitethetnének oly helyről, ahol fölösleges számmal vannak oda, ahol hiány van munkaerőben. Darányi miniszter azt válaszolta, hogy a munkások szállítására nézve kedvezmény van meg­állapítva, s hogy a munkás-közvetítést jövőre rend­szeresíteni szándékozik. Komjáthy arra hívja fel a miniszter figyel­mét, hogy a cselédlakásokra még nagyobb uradal­makban sem fordítanak kellő figyelmet. A munkás­­közvetítésnek sokszor túlságos kiterjesztése különö­sen a felvidéken nagyon megdrágította a munka­béreket. Justh kéri, hogy a munkásügyre vonatkozó törvényhozási intézkedéseket kissé gyorsabb tempó­ban kezdeményezze a kormány. Darányi miniszter felemlíti, hogy az állam a példaadás czéljából is jelentékeny összeget fordít cselédlakások építésére. A munkásügy terén a kormány rendeleti után számos intézkedést tett: ez ügyre vonatkozó két törvényjavaslatot a mai napon nyújtott be a kormány s reméli, hogy rövid idő alatt a munkásbiztosítás kérdését is törvényhozási szabályozás tárgyává teheti. Az előirányzatot meg­szavazta a bizottság. A tárcza előirányzata további tételeinek változatlan megszavazásával az ülés a miniszter éltetésével véget ért. A transzváli háború. — Távirati tudósítások. — A Dél-Afrikában küzdő angol csapatok fővezetője, Bu­ller tábornok közel, van már a harczok színteréhez és lehet, hogy az ő meg­jelenése döntő fordulatot ad majd a század utolsó háborújának. Úgyis csak az egységes vezetés hiányát panaszolják az angol újságok, White tábornok, Ladysmith védője is, nyilván ezért odázta el ma visszavonulásával a burok­­kal való elhatározó mérkőzést. Érdekes részlete a transzváli események­ről szóló mai híradásoknak az a sürgöny, amelyet Vilmos német császár küldött a csa­tába menő angol ezredének. Melegen búcsúzik az angol dragonyosoktól és sértetlenül óhajtja őket viszontlátni. Hogy ezt a táviratot ki-k másképp magyarázza, az természetes, de Né­metországban csak az ezredtulajdonos puszta udvariasságát látják benne.

Next