Magyar Hirlap, 1899. november (9. évfolyam, 302-331. szám)
1899-11-01 / 302. szám
2 ÉS AGenes HIRLAP 1899. novemberi Budapest, október 31. A képviselőház szombaton, november 4-én tartandó ülésén a pénzügyi bizottság az imdemniti-javaslatról szóló jelentésének tárgyalását a Ház hétfőn, november 6-án délelőtt tíz órakor tartandó ülésének napirendjére fogja kitűzni. A Házszabályok értelmében a szombaton benyújtandó jelentést csak három nap közbevetésével lehetne napirendre tűzni, de a kormány s a Ház elnöksége az ellenzéki pártok vezéreivel megegyezett abban, hogy a javaslatot ez esetben már hétfőre napirendre tűzik. Ha ez a megállapodás nem jött volna létre, a Háznak már két nappal előbb kellene a bizottság jelentésének átvételére ülést tartani. A «jelen* és a «.»de*. Prágai tudósíttónk jelentése szerint a Narodni Liszti mai számában a következőket írja: A legnagyobb kíváncsisággal várjuk, hogy a magyar kormány milyen választ fog adni a jelen ügyében hozzá intézett interpelláczióra. Már most is kérdezzük, vajjon nálunk megbüntetik-e a »de szót, holott Magyarországon bátran használhatják a tartalékosok a magyar nyelvet? Mindenesetre elvárjuk a cseh delegátusoktól, hogy a közös hadügyminiszterrel alaposan feognak számolni. A bécsi félhivatalos Pol. Corr.-nak táviratozzák Budapestről. Az egyetemi ifjak tegnapi tüntetése a hier ellen egészen a megszokott sablon szerint folyt le. Ez a tüntetés az ifjúság könnyen túlhevülő érzelmeivel magyarázható és részben menthető is. De meg nem bocsátható hiba volna e tüntetés jelentőségét túlbecsülni és ezt az egyszerű reglement-kérdést a politikai aspirációk mezejére átterelni. Hiszen a szabadelvűpárt évtizedek óta teljes erejével helyt állt a mellett a felfogás mellett, hogy az 1867-iki törvény szelleme és szövege szerint a hadsereg belső szervezete nem alkalmas talaj nyelvi aspirácziók érvényesítésére. Ehez a felfogáshoz a szabadelvüpárt ma is hiven ragaszkodik s ebben a felfogásban osztoznak az összes higgadt, komoly elemek az országban is. Nagy tévedés volna, ha a szabadelvű pártnak ezt a hosszú küzdelmekben érvényesben álláspontját most a lemondás politikájaként tüntetnék föl, sőt mi a magyarság elsőrangú érdekét látjuk abban, hogy a hadsereg belső erejét az utóbbi időben a Lajtán túl, sajnos, gyakrabban érezhető dekomponáló befolyások ellen megvédjék és különösen a mai viszonyok között nem lehetne helyeselni azt a politikát, amely a közös hadsereg antidualisztikus ellenségeivel szövetkezik, bár félni kell, hogy észreveszik, hogy megtetszenek valakinek. Ez nem igazság, az én szivemnek nem igazság! Nem, nem! Szeretni és bízni csak nekünk, nekünk oly keserves különbség. A nagy műhely belsejéből hangos és szapora beszélgetés hallattszott. Hajlongva és kezét dörzsölve jött onnan egy kifogástalan külsejű ur pompásan fésülve; egy éltes asszony és egy fiatal kisasszony. — Méltóságos asszonyom... készen lesz, ■ előbbre is készen lesz, ha parancsolni méltóztatik... Mimi kisasszony! Lám, a kisasszony gebédre is itt maradt, hogy minél hamarabb felkészüljön. Mimi kisasszony, mutassa meg a kék ruhát. Sürgős, Mimi kisasszony. De hisz mondtam. Mutassa, mutassa! Mimi kisasszony kitartja a kék ruhát magasra, majd fölakasztja a próbáló bábura. — Igen, látom, már nem sok híja — mondja a másik kisasszony, ki izgatott és alig tud betelni a ruha nézésével. — Istenem, várjon jó lesz-e? Szeretném látni, hogy áll. — Oh ezt mindjárt meg lehet látni Mimi kisasszonyon. Egy pár percz, és Mimi kisasszony megjelenik a ruhában. A mamának és a leányainak is nagyon tetszik. — Milyen szép benne a kisasszony, — szólal meg az úri kisasszony. Mimi kisasszony parancsot kap, hogy holnap reggelre a ruha készen legyen. Azért éjjel is dolgozni kell. — Meglesz. Mimi egyedül marad a műhelyben. A tükör elé áll és nézi magát. Előbbre lép, hátra lép, jobbra-balra fordul. Mosolyog, köszönti képmását ’ben. Aztán könyet törül ki szeméből, mennyire is ragaszkodunk ahhoz, hogy a magyar államnyelvnek a hadseregben egészen más szerepe van, mint akármelyik osztrák tartományi nyelvnek. Ennek a felfogásnak a hívei tudtunkkal a kormánypárt összes elemei, és különösen meg vannak győződve ezek arról, hogy a közvélemény ez idő szerint legkevésbbé sem hajlandó egy reglement-kérdést politikai afférra fölfújni, hanem egészen más eszmék és törekvések foglalkoztatják mostanában az országot és közvéleményét. A miniszterelnök utazása. A félhivatalos Bud. Tud. jelenti: Egy este megjelenő lapnak az a híre, mintha Széll Kálmán miniszterelnök három napra Hálóba utazott volna, téves. A miniszterelnök csak holnap délután utazik Rátótra halottak napjára, pénteken este azonban ismét visszaérkezik a fővárosba. A jövő évi népszámlálás. A képviselőház közgazdasági bizottsága Kovácsy Sándor helyettes elnöklésével tartott mai ülésén tárgyalás alá vette az 1900. évi népszámlálásról szóló törvényjavaslatot, amelyet Rosenberg Gyula előadó tüzetesen ismertetett és elfogadásra ajánlott. Szinay Gyula, Hettai Ferencz, Szájhely Gyula és Lánczy Leó néhány megjegyzése és Hegedűs Sándor miniszter tüzetes fölvilágosításai után a bizottság általánosságban egyhangúlag és egy szerkezeti módosítással részleteiben is elfogadta a törvényjavaslatot. A kereskedelmi miniszternek a vasárnapi munkaszünetről alkotott törvény alapján kibocsátott rendeletéről szóló jelentését tudomásul vette a bizottság. Ezzel az ülés véget ért. A kongrua. A központi katholikus kongruabizottság osztályainak munkálkodása az utóbbi időben már annyira előrehaladt, hogy a szőkébb ellátású lelkészek jövedelem-kiegészitésének a módozatai is tárgyalás alá kerültek. Kitűnt ugyanis, hogy a 900 latin szertartásu és 1878 görög szertartásu kath. lelkész, ki a szóladijakon és szabadlakáson kivül az 1600 koronában megállapított létminimumnál kevesebb évi jövedelemmel rendelkezik, összesen 2.300,000 korona évi pótlásra szorul kongruája biztosítására, és pedig, a fatínszertartásnak félmillió korona, a görög szertárlásnak 1.800,000 korona jövedelem-kiegészítésre. Ez a összeg azonban lényegesen módosul azáltal, hogy 580 lelkészség van olyan, mely, régebben szűkebb viszonyok között lévén, a vallásalapból nyert kongrua-kiegészitést, azóta azonban a viszonyok változása következtében nemcsak a létminimumnak megfelelő, hanem számos esetben ennél jóval magasabb jövedelemmel bir. Ezeknek az 1802 — 1806-iki generalis konskripció óta élvezett segélyzése megszűnik, miáltal közel 200.000 korona az uj kongrua-kiegészités czéljaira leszen fordítható. Eképen az évi szükséglet 2,100.000 koronára csökken. Ennek fedezését, mint ismeretes, a nagyobb egyházi javadalmak vállalták magukra, nevezetesen a 4 érsekség, 20 püspökség, 24 székes- és 3 társas-káptalan, valamint 18 önálló apátság s prépostság. A fedezet módját azon a püspöki konferenczián fogják eldönteni, melyet november végén vagy deczember elején az autonómiai kongresszus megnyitása előtt a fővárosban tartanak. A fuvardíjak Veszprém megyében. A képviselő választási fuvardíjakat Veszprém vármegye október 30-án, Fenyvessy Ferencz főispán elnöklete alatt tartott rendkívüli közgyűlésen állapította meg, az 5 járás főszolgabírájának előzetes meghallgatása után. Az egyes jelentések szerint előállott átlag gyanánt a közgyűlés által elfogadott szabályrendelet kilométerenkint 20 fillért számítva, a fuvardíjak minimumát 2 írtban, maximumát 5 írtban állapítja meg. A kötelező előfogatok gyanánt való kiállítást a szabályrendelet nem mondja ki, egy kocsira pedig a kocsison kivül legalább 3 választót számit. Széli és Komjáthy: A pénzügyi bizottság mai ülésén Komjáthy Béla Széli Kálmánt újra a személyes malicziák fegyverével akarta a sarokba szorítani. Széli ma sem tért ki Komjáthy attakja elől s igy újra ismétlődött az, ami az ilyen támadások rendes befejezése szokott lenni, hogy Komjáthy saját csataménje alá került.' Ezúttal az bántotta Komjáthy Bélát, hogy Széll Kálmán nem követi Csőri vajda példáját, aki haditerveit a nagyidai vár fokáról kiabálja át Pók Mihály uram táborába. Se többet, se kevesebbet nem kívánt, mint csupán azt, hogy Széll Kálmán mesélje el hosszábanszéleiben, hogy minő fegyverekkel védené meg Magyarország érdekeit, ha az osztrák kormány a közös gazdasági ügyek mezején megszegné a viszonosságot. A bizottság erre a naiv kívánságra elmosolyodott, de amikor látták, hogy Széll komolyan készül arra megfelelni, figyelmesen hallgatták. A miniszterelnök nem használta ki Komjáthy kényelmetlen helyzetét, melybe a minden áron való okvetetlenkedéssel sodorta magát, de azok a kedélyes, kíméletes megjegyzések, melyekkel őt a politika Kis Kátéjának első fejezetéből kioktatta, nagyon helyén valók voltak. Széll megérttette vele, hogy az ország érdekeit nem lehet Komjáthy kíváncsisága kedvéért koczkáztatni, de azért azt is kijelentette, hogy amily mértékben és módon Ausztriában megtörnék a viszonosságot, abban a mérték— Ah, Mimi kisasszony, milyen szép ebben a kék ruhában. A hang ismerős. Riadtan fordul vissza, az orczája lángha ború . —_ Most még jobban szeretem. Mimi kisasszony. — Mit keres itt? — Az unokatestvéremet kisértem ide, akinek ez a ruha készül. Amott hátul vártam, s amint megláttam egy Mimi kisasszonyt, nem tudtam megállni, hogy ide ne jöjjek, és ne gyönyörködjem benne. Jóképű fiatal úr volt, a hangja csengő. Miminek egész a szívéhez szólt. Amint kezét nyújtotta felé, zavartan fogadta el. Magánkivüli lett a szegény leány. •— Megkapta a levelet Mimi kisasszony ? A levél ott volt a levetett ruha zsebében. A lány kikereste onnan, átadta némán. — Semmi válasza? Fejét rázta, hogy nincs, pedig sok beszélni valója lett volna. Zsibongott körülre minden, mint tavaszkor a mezőn. Ebben a homályos ablakú, veszteglő czellában, melyet szemrontó lámpák világítottak, az öntudat és pezsgő éberség ellenállhatlanul érezte, hogy habár nem tündököl napsugár, nem vesz körül kéklö beláthatatlanság, nem lebegnek vidám bárányfelhők, nincs zsenge bokor, virágszál, lugas, kunyhó, palota, de azért nem hiányzik az összekötő kapocs ég, föld közt, ahol ott van ő is valahol. A teremtett lények igénye csírázott itt is, mint a verembe takart életféléknél. Eltikkadt a szép kis lány és leomlott a piüs karosszékbe, oda az állótükör mellé, ahol a jól fizető és jól fizetett hölgyek számára állítottak fix helyet. A gyönyörű ruhára azonban vigyázott. Jártas kézzel omlasztotta el körülte az uszályt, s maga gyöngén, mintha harmatból és zsenge levelekből táplálkoznék, emelkedett ki belőle, akár egy virágzó szár vagy ág. A tükör nagy lapján ott látta magát, mint a tó vizén. Pázsit és ég nincs körülte. Oh, de mily pompás a kék ruha. Az udvarló úr fölteszi szemüvegét és gyönyörködik. Egy rózsa van a kabátja gomblyukában. Kiveszi és beilleszti a lány szőke hajába. — Nézzen a tükörbe Mimi kisasszony. A lány csakis oda néz, mert ebben a sivár helyben ott nyugszik legédesebben tekintete. Egy kéz megérinti az övét, aztán egy ajk megégeti a sokat babráló és fáradó kezet. Visszarántja a tűz miatt és felugrik. Egy hang folytonosan susog körülre, mintha a sivárságot, a száraz kietlenséget zizegés, dümmögés, döngicsélés, bizsergő fuvalat, dal és a hímes mezők, a verőfényes levegő andalító és végtelen zsolozsmája töltené be ... — Ugye Miklós, ha mindig ilyen szép ruhát tudnék magamra venni? — Mindig, mindig, édes Mimi. •— De most már menjen. Sietnem kell. Menjen. — Mondd úgy, menj Miklós! — No hát menj — menj! Még gyöngéden tuszkolja is. Kikiséri a lépcsőig, ott megáll és utána néz Miklósnak, mígnem a lépcső alsó fokára ér az. A fiatal úr ; visszanéz, kezével int. Mimi visszafut a mű ■ helybe, asztalához, a tükörhöz. — Ezeket a szalagokat, ezeket a csipkéket jó erősen ide varrtam. Nem fognak lehűl- {