Magyar Hirlap, 1926. december (36. évfolyam, 273-298. szám)
1926-12-01 / 273. szám
Szerda Indiszkrét és kellemetlen emlékiratok (A Magyar Hírlap londoni tudósítójától.) Londonban igen kínos feltűnést keltett az a nagy kötet, amellyel az Evening Post volt szerkesztője, Frank Harris kezdte meg emlékiratainak kiadását. Kalandos és különös pálya után Frankarris most már hetvennegyedik évében jár, elköltözött Londonból, Amerikában telepedett le, és a most kiadott kötettel aligha volt más célja, mint a minél nagyobb példányszám elérése. Ezért igen nyíltan beszél saját szerelmi ügyeiről és igen nyíltan beszélt ismerőseinek szerelmi ügyeiről is, valamint olyan egészen magántermészetű eseményekről, amelyek ugyan befolyásolták néha, sőt erősen befolyásolták az angol politika menetét, de azért nem szokás róluk szót ejteni. Ezek a magántermészetű események részben nőkkel, részben pénzzel kapcsolatosak. FrankHarris sok mindent tud, hiszen fénykorában nem egyszer látta vendégül asztala mellett a későbbi VII. Edward királyt, amikor még walesi herceg volt és az angol királyi család néhány más tagját, amint a konzervatív párt vezérkara és az angol konzervatív főnemesség sok fényes neve szintén sűrű vendég volt Frank Harris házánál. Nem lehet tagadni, az Evening Post volt szerkesztője ugyanolyan kíméletlenül őszinte, ha saját magánügyeiről beszél, mint akkor, ha mások magánügyeiről ejt szót, de azért nem lehet csodálni, ha Angliában kínos feltűnést keltettek ezek a memoárok. Sok szép történeti beállítás beszélt arról, milyen hősies munka árán tudta megnyerni Cecil Rhodes a nagy afrikai angol birodalom eszméjének a konzervatív politikát, mikor a gyémánt-tröszt megalapítása után hazatért Londonba és propagandát kezdett azért, hogy Dél-Afrikától Észak-Afrikáig angol zászló lobogjon a fekete világrész fölött. Már most Frank Harris volt az elsők egyike, akikkel Cecil Rhodes érintkezést keresett, hiszen szüksége volt a sajtó támogatására. Frank Harris azonban elárulja, milyen érvekkel dolgozott Rhodes. Miután az Evening Post csakugyan a Rhodes által hirdetett eszmék szolgálatában állott, Rhodes elővett egy ívet és ezt mondotta: — Kedves Harris, most vezetek be egy új papírt a londoni tőzsdére. Vegyen át kétezer darabot egy fontjával és biztosítom, hogy öt fonton fogja eladni őket... Frank Harris visszautasította az ajánlatot, mire Rhodes kijelentette azt, hogy hajlandó biztosítani a tízezer font tőzsdenyereséget és egyben megmutatta a lajstromát azoknak, akik már jegyeztek ilyen előnyös árfolyamokon részvényeket. Az angol politika vezéreitől az angol irodalom sok tisztelt nevéig igen sokan szerepeltek ezen a lajstromon. Az egyik ötezer darabbal, a másik kétszáz vagy száz darabbal, az egyiknek Rhodes ajánlotta fel így a részvényeket, a másik fölkereste a délafrikai gyémántkirályt, és Rhodes neve utasíthatta vissza kívánságát. Mindenesetre megnyugtató az, hogy nem kis borravalókért bocsátották áruba meggyőződésüket az angol közvélemény vezérei, hiszen tízezer font magyar koronákban 3,5 milliárd és ez mutatja, milyen nagy, milyen gazdag ország Anglia. Frank Harris ugyan nem sorolja fel egyenként, milyen nevek szerepeltek Cecil Rhodes lajstromán, amint nem sorolja fel név szerint, melyik angol politikusnak melyik ismert angol hölggyel volt szerelmi viszonya, de azért a célzások nagy része eléggé világos, még akkor is, ha valaki Budapesten olvassa el a könyvet, nem lehet csodálni tehát, ha a sajtószabadság minden tiszteletben tartása mellett akadtak egyesek, akik Harris emlékiratainak betiltását sürgették Angliában. És mégis: a történetírás számára értékes források lesznek Harris följegyzései. Például az angol politika egyik legérdekesebb és legmegdöbbentőbb eseménye volt az, hogy Churchill mai angol pénzügyminiszter apja, Lord Randolph Churchill, aki tudvalevőleg Marlborough herceg fiának született, és harminchét éves korában mint a konzervatív párt balszárnyának híres tehetséges vezére, pénzügyminiszterré lett, valamint az alsóház vezérévé, alig hat hónap elmúltával hirtelen éles ellentétbe került Salisbury márkival, a konzervatív kormány elnökével, és benyújtotta lemondását. Igen érdekesek azok az adatok, amelyek följegyzik, hogy a lemondás hírére több, mint kétszáz konzervatív képviselő sietett Lord Randolph Churchill lakására, amíg azt hitték, hogy a harcból Churchill kerül ki győztesen. Amikor azonban néhány nap múlva Salisbury maradt miniszterelnök, és Churchill csakugyan kénytelen volt távozni, Harris egész magányosan találta a bukott verzért, egyetlen vendég nélkül és teljesen megtörve. Sokszor vetették fel azt a kérdést, miért jelezte ki alig hathónapos pénzügyminiszterség után Churchill a konfliktust a miniszterelnökkel, mikor harminchét éves korában mégiscsak szép pozíció volt számára a második hely a kormányban és az alsóház vezetése. Harris most egyetlen kegyetlen szóban adja meg a magyarázatot: paralízis. Az angol konzervatív párt legfényesebb tehet-ségét, legnagyobb szónokát, legérdekesebb egyéniségét már ekkor korlátozta teljes beszámíthatóságában a paralízis kiütközése, csak éppen az orvosok még nem állapították meg rajta a betegséget. Frank Harris lelkiismeretesen kinyomozta a paralízis kezdeteit, egészen eddig a reggelig, amíg Randolph Churchill még egyetemi hallgató korában nagy megdöbbenésére egy ismeretlen nő kopott szobájában ébredt fel, és csak hosszú gondolkodás után tudott ráeszmélni arra, hogy éjszaka sok konyakkal kevert pezsgőt ivott, mielőtt tántorogva távozott egy vendéglőből, így és ezért tört össze az angol politika egyik legfényesebb tehetségének nagyszerű lendülettel indult karrierje. Churchill idegessége aggasztotta barátait, és tanácsukra Churchill elindult a világ köré, egy angol lapnak küldve még mindig igen érdekes tudósításokat. De rokonsága már tudta azt, milyen hőstett volt Randolph Churchill felesége részéről az, hogy elkísérte férjét erre a nagy útra, revolverrel kezében, mert Randolph Churchill néha már, őrjöngési rohamokat kapott a hajó kabinjában. Amikor alig túl a negyvenen még egyszer, vagy kétszer csatába indult az alsóház üléstermében Randolph Churchill, barátai és ellenfelei egyaránt megdöbbenve látták, mi lett abból az emberből, akit az egész alsóház elismert : a legnagyobb politikai és parlamentáris tehetség gyanánt. Akadozva beszélt Randolph Churchill, ismételte mondatait, nem tudta befejezni az elkezdett gondolatmenetet, és csak az újságírók kíméletének köszönhette, ha a lapok közlései szerint másnap mégis volt valamelyes rend és összefüggés beszédében. Mint kísértet járt még néhány esztendeig a negyedik párt vezére az angol politikában, itt és ott voltak világos percei és talált olyan mondatokat, amelyek még egyszer felrázták az angol közvéleményt, még egyszer felvetették a beavatatlanok előtt azt a kérdést, miért kapcsolódott ki Randolph Churchill az angol politika vezérei közül, azután néhány hónapra egészen visszavonult Randolph Churchill, és végül elindult pihenni a Westminster-apátság nagy angol halottai közé, mielőtt még negyvenhat esztendős lett volna. Nyílt kérdés az, szabad-e megírni az ilyen történetet, vagy sem, de az bizonyos, Frank Harris története sok mindent magyaráz meg. Amint a később VII. Edward királlyá emelkedett walesi herceg arcképét is sok érdekes vonással egészítik ki Frank Harris emlékiratai, csak éppen ezeket az érdekes vonásokat ugyanolyan bajos egy napilap hasábjain reprodukálni, mint Randollph Churchill szomorú tragédiájának éppen a legjellemzőbb részleteit. A montecarlói játékteremben ismerkedett meg Frank Harris a walesi herceggel, aki kereste ezt az ismeretségiét, mert azt hallotta, hogy Frank Harris kitűnően tud pikáns történeteket előadni. Frank Harris elkezdte bemutatni művészetét és ettől fogva a walesi herceg baráti körébe fogadta az Evening Post szerkesztőjét, sőt már a megismerkedés estéjén elfogadta meghívását vacsorára. Igaz, hogy másik vacsoravendég gyanánt előre bejelentette a walesi hercegnek Frank Haris a Comédie Frangais egyik színésznőjét, aki még kiélezettebben tudott sikamlós történeteket elmondani, és negyediknek az asztal mellett ült már kissé sötéten, összetörve, Randolph Churchill. Frank Harris kétségkívül hajszolta a szenzációt, és kereste a magas példányszámokat emlékiratainak kiadásánál, de azért a memoárok kötetében annyi a történetileg és politikailag érdekes adat, hogy az emlékiratok ismertetésére még kénytelenek leszünk visszatérni. I . MarvIsSlflygei 4 láncú, masszívkarú bronzcsillár csiszolt burával_ _ _ .. -................ <300.000» 6 lángú, masodvkarú fáklyás bronzcsillár 900.000 iSj 7 láncú faragott fa fáklyáscsillár ... ....... 650.000 m Selyemernyős éjjeliszekrény-lámpa ... 120.000 ig Kedvező fizetési feltételek Vidékre fényképeket is külltünk RADELBURGER ERNŐ Budapest, V., lápét körút 5. Telefon: 1411—14. || HÍRLAP 11926december 1T. ) A Roboz-fivérek fogva maradnak, de az ítéletet visszaküldte a kúria a táblához A tábla Auer-tanácsa, mint emlékezetes, megváltoztatta a törvényszéknek hűtlenséggel vádolt Roboz-fivérek ügyében hozott ítéletét és Roboz Imre ötéves büntetését tizenkét évre. Roboz Béla négyéves büntetését tízévi fegyházbüntetésre emelte fel. A fivérek közül Roboz Imrét nem hűtlenség miatt, hanem három cikkének kormányzósértő és nemzetgyalázó tartalma miatt mondotta ki bűnösnek. A fivérek a kúriához intézett semmiségi panaszaik kapcsán azt is előadták, hogy a táblai tárgyalásról készült jegyzőkönyvek hiányosak, mert több előterjesztés és bizonyítási indítvány kimaradt, kérték ezért a jegyzőkönyvek helyesbítését. Ugyanekkor a fivérek védője szabadlábra helyezési kérelmet nyújtottak be a kúriához. A kúria I. first-tanácsa kedden hozta meg döntését a szabadlábra helyezés és a jegyzőkönyvek kiigazításának kérdésében: a szabadlábra helyezési kérelmet elutasította azzal a megokolással, hogy a büntetés oly súlyos, hogy tartani kell a szökéstől. A másik kérelemre vonatkozólag a Roboz-ügy ítéletének és iratainak a tábla Auer-tanácsához való visszaküldését rendelte el, hogy a tábla vizsgálja felül, vájjon a jegyzőkönyvek tényleg hiányosak és tévesek-e és ilyen értelemben saját hatáskörében rendelkezzék azok helyesbítéséről. A Kúria az ügy tárgyalását január 19-ére tűzte ki. A készülő olasz polgári perrendtartás ügyében véleményt kértek Magyary Géza egyetemi tanártól (A Magyar Hírlap tudósítójától.) A magyar jogtudomány egyik legkiválóbb és legérdemesebb munkását, Magyary Géza egyetemi tanárt, az a kitüntető figyelem érte, hogy a most készülő új olasz perrendtartás törvényjavaslatát a kodifikáló bizottság elnöke elküldötte neki azzal a kéréssel, tanulmányozza át, adjon véleményt róla, egyúttal pedig fölkérte arra is, hogy a magyar perrendtartás fő irányelveit értekezés formájában írja meg, mert az olasz parlament elé kerülő törvényjavaslatban esetleg ezt is fel lehetne használni. Két évvel ezelőtt szavazta meg az olasz parlament azt a törvényt, amellyel az olasz jogszolgáltatás egyik területét új alapokra kívánta fektetni. A törvény felhatalmazása alapján meg is alakult a négy bizottság, amely az új kódexek összeállítására volt hivatva. Ezek a bizottságok a codex commercio — a kereskedelmi jog, — a codex di procedura civile, — a polgári perrendtartás, — codex civile — a magánjog és a codex della marino mercantile — a tengeri kereskedelmi jog átdolgozását meg is kezdték. Az összes bizottságok közös gyűjtőneve: Commissione Reale per la Riforma dei Codici, a codexeket átdolgozó királyi bizottság. Az egyes albizottságok ezalatt a két esztendő alatt el is készültek munkájukkal, a régi kódexek alapelveinek figyelembevételével kidolgozták azokat a törvényjavaslatokat, amelyek nemsokára az olasz parlament elé kerülnek, hogy elfogadásuk után átalakítsák, illetve modernizálják az olasz polgári jogot. Az idén nyáron fejeződött be a munka és az egyes albizottságok referensei a letárgyalt és elfogadott anyagot rendszeres munkába foglalták és könyvalakban is kiadták. A polgári perrendtartás bizottságának elnöke Lodovico Mortara egyetemi tanár, volt miniszter és a bizottság előadója, Camnelotti olasz egyetemi tanár, az elkészült törvényjavaslatot a napokban elküldték Magyary Géza budapesti egyetemi tanárnak, aki a polgári perrendtartás európai hírű tudósa. A kísérőlevélben pedig megkérték, ismertesse velük a magyar polgári perrendtartást, mert ezt is szeretnék figyelembe venni, mielőtt az új olasz perrendtartást megteremtenék. Az olasz perrendtartás ugyanis 1865-ben készült, nagyrészt már nem felel meg a modern élet követelményeinek, melyeket a magyar perrendtartás már figyelembe vett Tudomására hozták a kiváló magyar profeszszornak, hogy értekezését, amelyet hozzájuk juttat, nyilvánosságra akarják hozni a legelőkelőbb olasz jogi szaklapban, a Bollefino-ban. Ebből az alkalomból felkerestük Magyary Gézát és kérdést intéztünk hozzá, hogy milyen szempontokat óhajt kidomborítani az olaszok számára készülő értekezésében. A professzor, akit egyetemi katedráján talán a legnagyobb szeretettel hallgat a jogászifjúság, szerény mosollyal húzódozik a nyilatkozattétel elől. — Vájjon mi érdekelheti főként az olaszokat a mi polgári perrendtartásunkból ? — kérdezzük. — Ezek igazán szakkérdések, — válaszolja. — Értekezésemben főként a perorvoslatok és más hasonló részletkérdések szerepelnek majd. A munkába már bele is kezdtem és remélem, hogy hamarosan el is készülök vele. A magyar perjogot valóban mintaképül használhatja akármelyik állam. mert annak felépítésénél a Plósz-féle bizottság figyelembe vette a modern német és osztrák perrendet és még most, évtizedek után is a legkitűnőbben állja meg a helyét. A nekem elküldött munka kritikai méltatásáról csak annyit: az olaszok tényleg igyekeztek minden tekintetben korszerű alkotást létrehozni. Bizonyos vagyok azonban abban, hogy a magyar polgári perrendtartásnak is sok hasznát veszik majd, hiszen nálunk az igazságügyi intézmények a tökéletesség igen magas fokán állanak és ez volt az oka annak, hogy a hányatott idők után a mai gyár jogszolgáltatás a legrövidebb időn bellül és szilárd támaszokkal maga alatt állna, lőtt talpra. Értesülésünk szerint egyébként a most készülő magyar magánjogi törvényjavaslat egy példányát is elkérte az olasz kodifikáló bizottság, mert az olasz magánjog átformálásánál ezt is figyelembe kívánják venni. _________ (—Hu) GYEREKEK AZ UCCÁN (A Magyar Hírlap tudósítójától.) Mennél jobban nő, gyarapszik a forgalom a külföldi nagyvárosok utcáin, a hatóság annál nagyobb gondot fordít a gyerekek testi épségére. Ismeretes az a kedves kép, amely egy hatalmas londoni rendőrt ábrázol, aki megállítja a forgalmat és egy kis gyereket kézenfogva vezet át az omnibusz- és autóbusztenger közepén az utca egyik oldaláról a másikra. Nálunk, sajnos, nem igen törődnek vele, hogy a száguldó autók és kocsik között miként jut át az iskolásgyerek testi épségének veszélyeztetése nélkül. Úgy látszik, hogy a városházán végre-valahára mégis csak felfedezték a gyereket és rájöttek arra, hogy semmikép sincs jól, hogy az autó szabadon rohan és gázol, ellenben a gyerekkel nem törődik senki. Ma aztán a polgármester a belügyminiszterrel egyetértőleg rendeletet adott ki a gyermeknek az utcai forgalomban való fokozatos védelméről. Ebben a rendeletben a polgármester nyomatékosan felhívja az alárendelt hatóságokat és közegeket, hogy az útvonalon áthaladó gyermekeknek testi épsége érdekében mindent kövessenek el. A belügyminiszter rendeletét egyidejűleg megküldték az államrendőrség főkapitányságához és a BSzKRT igazgatóságához is, hogy közegeiket a szükséges szempontokra kioktassák. Benne van a rendeletben, hogy ha a gyermekek csoportosan haladnak át az úttesten, a rendőrközegek kötelesek a közlekedési eszközök forgalmát teljesen leállítani mindaddig, amíg a gyermekek az úttesten áthaladva a gyalogjáróra nem érnek. Mindenesetre örömmel köszöntjük a polgármester rendeletét. Ámbár nem tudjuk, hogy lesz-e foganatja, mert a budapesti utcai közlekedés kérdése nem olyan egyszerű dolog, hogy egy szimpla rendelettel el lehetne intézni. Itt elsősorban az autókat kell megrendszabályozni és a sofőröket kell kitanítani arra, hogy az uccákat nemcsak számukra teremtette az isten, és hogy az uccákhoz joga van a gyalogos embernek is. Azután az iskolákban előadásokat kellene tartani a gyerekeknek, hogy mikép járjanakkeljenek az utcán, hogy baj, veszedelem ne érhesse őket. De nemcsak a gyerekekre fér rá a kioktatás, hanem a felnőttekre is, mert Budapesten a felnőtteknek fogalmuk sincsen róla, hogy mikép kell járni a trottoáron és mikép kell átmenni az ucca egyik oldaláról a másikra. Kezdetnek tehát nem rossz ez a rendelet, de folytatás nélkül nem sokat ér. BsaaEwasnaiEsssEaEaDBeeBiSEaaaBaBaeeHEMMe* Tűzifa, szén, Koksz Geiritiger TBzelyanyii | KeresstedeNisi Vállalat V., Vág ucca szám Tefefón: 903- 08 és 998-33