Magyar Hirlap, 1929. október (39. évfolyam, 222-248. szám)
1929-10-01 / 222. szám
2 1929 október. Sinclair Lewis regényének folytatását anyagtorlódás miatt legközelebb közöljük mint az ellenzéki kritika néhány sarkalatos pontjának adaptálása. Az ellenzék bűne: ki akarja emelni a nyeregből a kormányt A miniszterelnök ezzel akarva, nem akarva elismeri az ellenzék guvernementalitását. Ezzel szemben a miniszterelnök mégis ezt mondja: „Akik a kormánynak szemrehányást tesznek amiatt, hogy nem halad eléggé demokratikus irányban, azoknak nem az a céljuk, hogy a kormány azt megtegye, hanem az, hogy a kormányt ilyen jelszavak segítségével a nyeregből kiemeljék.“ Mintha egy parlamenti ellenzék részéről alattomos, becstelen szándék lenne a kormányzásra való törekvés! Valósággal megbélyegzi a miniszterelnök azokat, akiktől a nyilatkozatának minden konkrét megállapítását kölcsönvette. Vájjon ki követelte a józan tarifapolitikát? A mezőgazdasági hitel és általában a hitelkérdés rendezését? Ki követelte a beruházási program végrehajtását? A fogyasztás és vásárlóképesség fokozását? Ki követelte a kiadások apasztását az adó csökkentése érdekében? Mindezeket a sürgős intézkedéseket az az ellenzék forszírozta minden elképzelhető időben és eszközzel, amelyet évről évre fölényesen és csalhatatlanul azzal intéztek el, hogy demagóg és mind e kérdéseket hangulatkeltés céljából veti fel. Most azonban e közhellyé csépelt ellenzéki követelésekkel a miniszterelnök egyszerre mint programmal rukkol ki és ugyanakkor csodálkozik, hogy annak az ellenzéknek, amely már öt év előtt programnak és konkrétumnak tartotta mindazt, amit a miniszterelnök ma végre programként és konkrétumként jelent be, esetleg csakugyan megfordul a fejében, hogy az anciennitás alapján néhány halvány célzást tegyen a kormányzásra való jogosultságára. Ami „elfogadhatatlan és megszégyenítő“ Ez a logikai hibája a miniszterelnöki nyilatkozat első részének. Sokkalta frappánsabbak azonban a későbbiek. „Én megszégyenítőnek tartom az országra nézve, — mondja a miniszterelnök — hogy megszólaltatnak egyes külföldi embereket az ország közállapotáról, akik azokat alig ismerve, de helybeli politikusoktól félrevezetve, ítélik meg a helyzetet. Ezáltal nyilatkoznak lekicsinylő módon az országról olyan formában, amely talán kultúrában hátramaradott, önálló politikai irányzattal nem bíró országban elfogadható, de egy ezeréves történelmi múlttal, politikai és parlamentáris tradíciókkal bíró országban, mint Magyarország, nemcsak elfogadhatatlan, de egyenesen megszégyenítő, ha azoknak súlyt, befolyást és értéket tulajdonítanak“. Csakugyan, mi is azt mondjuk: megszégyenítő, ha egy ország kultúrában hátramaradott, önálló politikai irányzattal nem bír és ha ezeréves történelmi múltja és parlamentáris, politikai tradíciói ellenére nincs politikai érettsége és igazi parlamentarizmusa. Ám annak, hogy akadnak a külföldön, akik Magyarországot kultúrában hátramaradottnak és politikailag éretlennek tartják, nem némely helybeli politikusok, hanem elsősorban maga a kormány az oka, amelynek elnöke éppen egy hét előtt nyilatkozott erről a politikai éretlenségről és kultúrában való hátramaradottságról egy angol lapban. Azok a külföldiek, akikre a miniszterelnök céloz, éppen ellenkezően, ismerik a magyar nép kultúrnívóját és politikai érettségét és csak azt a rendszert bírálják és helytelenítik, amelyet erre a kulturált és érett népre rákényszeritenek s ezzel kulturátlansága és éretlensége hírét keltik a külföldön. „Mi magunk vagyunk hivatva közállapotainkat megítélni és nem a külföld szemüvegén keresztül szabad az ország közállapotait megítélni“ — folytatja a miniszterelnök. Csakugyan, mi magunk vagyunk hivatva, csak az a kérdés, hogy kit ért a miniszterelnök „mi“ alatt? Hogy nem a magyar népet, azt bizonyítja választási rendszere és választási praktikája. A magyar közvélemény, éppen, mert érzi hivatottságát, követeli a közállapotok felett való ítélés politikailag egyetlen perrendszerű eszközét, az általános titkos választójogot. „Harcoljuk ki magunknak a magunk céljait egymás között, de ne avassunk bele külföldieket belföldi harcunkba“ — tanácsolja a miniszterelnök. Ám lehet-e ott harcolni, ahol tíz év óta szünetel a politikai harc minden legális lehetősége, ahol tíz év óta a gyülekezési, egyesülési és sajtószabadság jórészt illúzió és ahol tíz év után a miniszterelnök a legelemibb polgári jog, a szavazati jog kérdéséről, szemben a magyar közvéleménnyel, szemben a külföldi közvéleménnyel és mindama nemzetekkel, amelyek önálló politikai irányzattal, ezeréves politikai irányzattal, ezeréves történelmi múlttal és politikai és parlamentáris tradíciókkal büszkélkednek, a következőképpen nyilatkozik: Modern nyelvtanfolyamok és magánórtk Automata 852-64. V áruház körúti Sem. Kettős nyilatkozat a titkos választójogról „Köztem és azok között, akik siettetik a választójog terén való fejlődést, nem a lényegben van a differencia, hanem a tempó kérdésében. Hogy titkos választójog lesz, az nem kétséges, de ezt fokozatosan kell keresztülvinni és akkor, amikor ez nem járhat többet katasztrofális visszahatással parlamenti életünkre és ezen keresztül a nemzet életére“ — mondja gróf Bethlen István a félhivatalos lapban. A liberális lapban pedig a következőket jelenti ki: „A titkos választójogról annyit kívánok mondani, hogy most vannak folyamatban az előkészületek a megyei általános választásokra, amelyek az egész vonalon titkosak lesznek. Az itt mutatkozó szimptómák mindenesetre tanulságul fognak szolgálni a kormánynak abban a tekintetben, hogy mikor, hogyan foglalkozik ezzel a kérdéssel a képviselőház a választójog terén is“. A miniszterelnök előzően önérzetesen tiltakozott, hogy ezt a kulturált és politikailag érett népet külföldiek bírálják és beavatkozásukkal nyugtalanítják, ugyanakkor azonban ezt a kulturált és érett népet attól félti, hogy az a választójog, amely az egész kultúrvilágban alapja az alkotmányos életnek, éppen ennek a népnek parlamenti és nemzeti életére katasztrofális viszszahatással járhat. A miniszterelnök ezt a kulturális és érett népet előbb le akarja vizsgáztatni a megyei választásokon, „tanulságos szimptómákat" akar szerezni és mi sem természetesebb, minthogy e szimptómákból aszerint fogja levonni a konzekvenciákat, hogy a magyar nép a vármegyei választásokon titkosan a kormány mellett vagy a kormány ellen dönt-e. A magyar nép a titkos választásra való érettségének foka a miniszterelnök szerint attól függ, milyen mértékben kormánypárti és Bethlen-párti A forradalom réme A miniszterelnök azonban tovább megy. Rosszhiszeműséggel vádolja azokat, akik a revízió címén követelik a demokratikus reformokat, mert „ezeknek nem a revízió a fő cél, hanem az, hogy a demokrácia címén és jelszavával politikai felfordulást idézhessenek elő és a zavarosban halászhassanak. Nem kell őket megneveznem, ezeket ismerjük azokból az időkből, amikor a demokráciával akarták az illetők 1918-ban megmenteni az országot. Hogy ez hogyan sikerült és hova vezetett, még túl közel áll hozzánk, semhogy a józan közvélemény, mely nincs politikai jelszavakba beleszeretve, hanem az ország nyugalmáért aggódik, ne tudná teljes helyességgel megítélni és értékelni“. A miniszterelnök megint előveszi a régi, bevált mumust, a forradalom rémét, azonban ma már mindenki tudja, hogy a forradalomnak legkevésbé éppen a demokráciához és az általános, titkás választójoghoz van köze. Forradalmak nem a demokratikus berendezkedésből, hanem éppen a politikai és egzisztenciális jogok elfojtásán nyugvó rendszerekből erednek. Ma már nem igen talál gróf Bethlen István Magyarországon gondolkozó embert, aki elhinné, hogy az általános, titkos választójog egyenlő a barrikádharccal, a terrorral és a zavarosban való halászással. Mi nem vagyunk elragadtatva az első nemzetgyűléstől, melyről a miniszterelnök nyilatkozatában a következőket mondja: Az első nemzetgyűlés a szégyenpadon „Nem kívánom, az országra nézve a legnagyobb veszély volna, hogyha újból olyan parlament, vagy annál sokkal roszszabb parlament ülne össze, mint amilyen 1919-ben, az összeomlás és a forradalmak után, az általános, titkos választójog alapján összeült.“ Ismételjük: nekünk nem jelenti a demokratikus népképviselet eszményképét az első nemzetgyűlés, de objektíven meg kell állapítani, hogy az általános, titkos választójog alapján összeült első nemzetgyűlésnek döntő szerepe volt abban, hogy a forradalom és ellenforradalom vadvizeit mégis csak valamelyes alkotmányos mederbe levezette. Igaz, hogy ez a nemzetgyűlés hozta a bolbüntetés, a numerus clausus szégyentörvényeit is, de ez a nemzetgyűlés hozta az 1920. 1. törvénycikket, amely ideiglenes alkotmányunknak azóta is bázisa. Ez a nemzetgyűlés választotta meg titkos választással Horthy Miklóst kormányzóvá és ez a nemzetgyűlés hozta a földreformtörvényt, amely nagymértékben hozzájárult a földnélküli paraszttömegek forradalmi nyugtalanságának levezetéséhez. A mai kormányrendszer minden elvi fontosságú alapját az első nemzetgyűlés rakta le s ha azóta a nyílt választással összeült parlamentek megakasztották is a demokratikus felfogást, amely kaotikusan, végletek közt csapongva, de mégis csak megindult a forradalmak utáni Magyarországon, az első nemzetgyűléstől történelmi távlatban nem lehet elvitatni, hogy első lépés volt a nyugateurópai értelemben vett népképviseleti rendszer felé is. Gróf Bethlen István most megtagadja ezt az első nemzetgyűlést, amelynek legfeljebb azt lehet hibául felróni, hogy kisgazdatöbbsége nem tudott ellenállni a politikai rutinierőknek s nem tudta kivédeni azokat a taktikai fogásokat, amelyekkel végül éppen gróf Bethlen Istvánnak sikerült fölékerekednie, sőt sikerült rávennie az öngyilkosságra is, akkor, amikor éppen a titkos választójogból született és paraszttöbbségből álló parlamenttel fogadtatta el azt a törvényt, amely az ország paraszttöbbségétől vonta meg a titkos választójogot. Megegyezés a szociáldemokratákkal ? Bethlen István tehát rosszhiszeműeknek tartja azokat, akik a revízió címén a zavarosban akarnak halászni, ám meglepő lojalitással a jóhiszeműség attribútumát nem vitatja el Nagy Emiltől, Baltazár Dezsőtől, sőt úgy látszik, a szociáldemokratáktól sem. „A szociáldemokratákkal folytatott megbeszéléseink nyomában már a legközelebbi jövőben olyan tények mutatkoznak, amelyek, azt hiszem, alkalmasak lesznek arra, hogy a magyarországi szociáldemokrata párt a maga külföldi összeköttetéseit Magyarország nagy érdekeiért szintén érvényesítse." Őszinte örömmel vesszük tudomásul, hogy a miniszterelnök és a szociáldemokraták között való megbeszélések bizonyos eredményekkel kecsegtetnek, legyenek azok akár személyiek, akár tárgyiak. Ám úgy érezzük, hogy ezek az eredmények önmagukban nem elegendők ahhoz, hogy a szociáldemokraták a külföldön összeköttetéseiket az ország érdekében latba vethessék. A kormány nagyon okosan teszi, ha az ipari munkásság pártjával keresi a békés együttműködés lehetőségeit, ám a szociáldemokraták mindaddig nem használhatnak a külföldön az országnak, amíg a kormány az egész országgal, a nép minden osztályával és rétegével nem teremti meg az együttműködést. A miniszterelnök szegénységi bizonyítványnak tartja, ha a „magyar politikusok“ informált külföldi jóakaróik bevonásával és csatasorba való állításával akarnak belpolitikai sikert elérni. Mi viszont egészen reménytelennek tartunk minden külpolitikát, amely külföldi körök belpolitikailag nem objektív, kevésbé vagy rosszul informálásával akar sikert elérni. Bármennyire is örülünk, hogy a kormány a szocialistákkal eredményre vezető diskussziót kezdett, a külföldi összeköttetéseit csak akkor tudja valóban értékesíteni a magyar munkáspárt, ha a miniszterelnök sajtójavaslata, a gyülekezési és egyesülési jogról való törvénytervezete, hogy egyebet ne említsünk, olyan lesz, amilyet egy szociáldemokrata párt a külföld előtt is vállalhat és ha a fővárosi javaslatból kiirtják azokat a csodabogarakat, amelyek miatt a magyar nép politikai érettségét meg újra kétségbe vonják a külföldön. A miniszterelnöknek „jól vagy rosszul informált külföldi jóakaróinkról“ való felfogása egyébként nem lesz túlságosan rokonszenves a magyar közvélemény előtt, amely a miniszterelnöknél sokkal nagyobbra értékeli az önzetlen agitációs munkát, amellyel barátaink a magyar igazságtalanságokra felhívták a külföld figyelmét. S hogy külföldi jóakaróink az ország külpolitikai érdekének tartják Magyarország sürgős demokratizálását, annál kevésbé ellenszenves a magyar nép előtt, mert a magyar közvélemény is az ország belpolitikai életérdekének érzi a demokratikus reformok sürgős bevezetését. Kár rosszhiszeműséggel vádolni azokat, akik a revízió jogcímén vagy egyszerűen magyar belpolitikai szükségletként belülről követelik a demokráciát és kár brüszkírozni azokat a külföldi tényezőket, amelyek nélkül Magyarország égető problémáival szemben még ma is idegenül állna a külföldi közvélemény. * Gróf Bethlen István nyilatkozatának mér- Kedd Síelei szőnyegek, antik bútorok, műtárgyak olcsóbbak mint bárhol, nagyban és kicsinyben. ANTIKART R.-T. (STERNBERG Z. J.) VII, Dob ucca 31. Kazinczy ucca sarkán lel.: J. 403-68, 423-59 Vámelőjegyzési raktár az üzlethelyiségben Exportkötelezettségünknél fogva külföldiek keleti szőnyegeket nálunk lényegesen olcsóbban szerezhetnek be. Állandó export Csehszlovákia, Románia Jugoszlávia Németország, Svédország stb országokba. Régi, bevált szabúszletem munka is a K KaTM ” ozuf 5SAS ragianon, atmensa as lassasatok készen vagy mérték utáni olcsó eladását ||||]QQgp igl*IISZ300 IV„ Városház u. 20. tel.: AuU 880-20.