Magyar Hirlap, 1930. szeptember (40. évfolyam, 198-221. szám)
1930-09-02 / 198. szám
! * iLO mxER 10 l' 1.00 vászonkötésbeD JsLg ____________--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------H. G. WELLS ^*| “ISSl8 MAGYAR HÍRLAP CSODÁLATOS *|Of|g gl Ilii pSk |f\|i KOSi“ARA TÖRTÉNETEK iiil II iff MmXtk IS Mm MINI»EN ELÖFIZEre RÉSZ£RE IJUIII llvy_ —»» 1 —. BUDAPEST. «SO SZEPTEMBER2_g____ . (SlCz : KEDD, XL., ÉVF. 198. SZ. Üdves zavargásoknál bontották meg felforgató elemek a munkásság hital demonstrációját Impozánsan Indult, de vérbe és rombolásokba fulladt a szervezett munkásság: békés tüntető sétája — A rendőrség sűrű attakokkal állította helyre a rendet — Egy halottja van a tüntetésnek, öt életveszélyes, huszonkét súlyosabb, sok könnyebb sebesültet ápolnak a kórházakban Nyilatkozik Garami Erna, Peyer Károly és sztranyanszky harnagi államtitkár Hétfőn reggel Budapest közönsége arra ébredt, hogy kettőzött rendőrőrszemek haladnak az útvonalakon, lovasrendőr-szakaszok vonulnak a körutak felé. A forró nyári reggelen már kilenc óra tájban kettes-hármas csoportokban gyülekezni kezdtek a munkások a gyárak elé. A rendőrség utasításához híven, nem álltakfel zárt sorokban, hanem beszélgetve sétáltak az utcákon, várva a tizenegy órát, mikor is a tüntető sétát rendező Szakszervezeti Tanács rendelkezése szerint mindenünnen elindultak a liget felé a munkásrajok. Hatalmas csoportok tűntek fel a Kőbányai tét felől. A Ganz-Danubius-gyár munkásai vezették a tömeget. Ugyancsak óriási tömeg vonult fel Újpest és Óbuda felől. A szociáldemokrata párt az Oktogonnál ütötte fel főhadiszállását, itt sétáltak már reggel 10 órakor a párt képviselő-tagjai, az egyes szakszervezetek vezetői. A munkások főhadiszállásával szemben viszont a főkapitányság tisztviselői helyezkedtek el. A kora délelőtti órákban általában optimista hangulat uralkodott. A szervezett munkásság impozáns rendben és nyugalommal vonult fel, a rendőrség udvariasan figyelmeztette azokat, akik az előzetesen megállapított rend ellen vétettek s általában úgy látszott, hogy a munkásság tüntető sétája nyugalommal fog lefolyni. Az Andrássy útnak az Oktogontól a Millenniumi oszlopig terjedő útszakasza vált tizenegy órakor a legexponáltabbá. Az Oktogonnál találkoztak a Kőbánya és a Margit híd felől érkező munkáscsapatok, egészen fekete volt a sűrű embertömegtől az Andrássy út két gyalogjárója és a két befásított sétány is. Andréka Károly főkapitányhelyettes személyesen ügyelt fel arra, hogy zavaró incidens nélkül menjen végbe a munkások felvonulása. Andréka többízben maga ment oda az egyes munkástársaságokhoz, figyelmeztetve a felvonulókat, hogy a rendőrség kizárólag sétát tűr meg, azaz nem szabad csoportokba verődve beszélgetni. A munkások a legnagyobb megértéssel fogadták alkapitányhelyettes figyelmeztetéseit, s impozáns rendben és önfegyelmezettséggel tarotta be vezetőinek utasításait. A Rákóczi útnak a Baross tértől a Nemzeti Színházig terjedő vonalán a munkások felvonulását Bezegh-Huszágh Miklós főkapitány ellenőrizte. Titkára kíséretében megállt a főkapitány a Miksa utca sarkán, félórán át nézte a munkáscsapatok elvonulását és szemléje közben gyakran maga kérte a munkásokat, hogy ragaszkodjanak a rendszabályokhoz. Tizenkét óra lett már, amikor a munkáság zöme elérkezett a Millenniumi emlékoszlophoz. A városligeti tó hídján át vonultak a tüntetők az Iparcsarnok felé. Körülbelül ötezer ember gyűlt össze az Iparcsarnok előtti térségen. Itt már jóval előbb két gyalogos rendőrszázad és két lovasosztag helyezkedett el, mert a rendőrség számított arra, hogy esetleg az Iparcsarnok előtt összeütközések lesznek a karhatalom emberei és a munkások között. A Szakszervezeti Tanács a tüntető séta programját úgy állította fel, hogy a munkások keresztülhaladnak a Városligeten, sehol sem állnak meg s amikor kiérnek a Városligetből, szétszélednek. A program azonban nem vált be. Amikor ugyanis a munkások pillanatra megálltak az Iparcsarnok előtt, erre a terep rendőrparancsnoka a munkásvezetőket figyelmeztette arra, hogy megállni nem szabad, a tömegbe furakodott néhány száz főnyi kommunista csőcselék pfujozni kezdett. Hiába csillapította a tömeget, amelyben már csak rendzavaró elemek voltak, a szociáldemokrata párt vezetőségének néhány tagja. Megjelent több, a polgári ellenzékhez tartozó országgyűlési képviselő is, akik ugyancsak csillapítani igyekeztek az embereket, a rendzavarásra felkészült csőcselék azonban arra a kérésre, hogy menjenek nyugodtan haza, ismételten dühös pfujozással válaszolt. Izgatott szóváltás folyt le a rendőrlegénység parancsnoka és az egyik szociáldemokrata főrendező között. A rendőrtisztviselő szemrehányást tett a főrendezőnek, hogy a munkások nem tartják be a rendet, mire a párt megbízottja kijelentette, hogy a tömegben van néhány száz suhanc, csupa kommunista ifjúmunkás, ezek nyugtalanítják az embereket, ezért bomlott fel a fegyelem. A rendőrtisztviselő figyelmeztetésére a szociáldemokrata párt megbízottai megkísérelték, hogy szétoszlassák a tömeget, de nem bírtak a kommunista csőcselékkel, amely kórusban kiáltotta: — Munkát, kenyeret! A Mosonyi utcai rendőrlaktanyából lovas- és gyalogosrendőr segítséget kértek ekkor a rendőrök. Míg a segítség megérkezett, fütyülve, szitkozódva és kiabálva farkasszemet nézett a csőcselék a készültséggel. Ekkor már a szervezett munkások túlnyomó része szétszéledt s csak olyan elemek vettek részt a zajongásban, amelyekre a szocialista vezetőknek semmi befolyásuk sem lehetett. Amikor pedig vágtatva megjöttek a segítségül kért lovasrendőrök és szirénázó autókon előrobogtak a gyalogosok, a terep parancsnoka kiadta az utasítást: — Oszlatni! Az első rendőrattak Ekkor kezdődött a pánik. Kétségbeesett sikoltozással rohantak szét a tömegben lévő nők, a rengeteg ifjúmunkás pedig fütyülve gázolt át a virágágyakon. Utánuk a rendőrlovak. A Stefánia út sarkán a tömeg egy része megállott A lovasrendőrök ekkor felvágtattak a járdákra, kirepültek a rendőrkardok s megkezdődött a kardlapozás. Észvesztve menekült a tömeg a kardlapozás elől a Fasor felé. A Fasornál megakadt a forgalom, összetorlódtak autóbuszok, villamosok, autók. A rendőrök újabb és újabb attakra rohantak, közben percenként rémhírekkel izgatták a tömeget. Egy suhanc elordította magát: *— Elvtársak, munkásvér folyik a Szegényház téren ! Egy másik, rekedten az ordítástól, azt mondja: — Megöltek valakit a Szív uccában! Ezektől a hírektől felbőszült a tömeg, visszakanyarodott a Ligetbe és elözönlötte a Vajdahunyad vára mögött levő útvonalat. Két autó állt itt. Egy szürketaxi és egy magánautó. A magánautóban dr Ksár Zoltán főorvos, törvényhatósági bizottsági tag ült, a szürketaxiban pedig a newyorki Sun tudósítójával a Magyar Hírlap munkatársa. . Véresre verik Kiár Zoltánt és felgyújtják az autóját Másodpercek alatt olyan hatalmas tömeg lepte el az útvonalat, hogy a két autó meg sem tudott mozdulni. — Szónokot kérünk! — kiabálták a munkások. Kiár Zoltán felállt az autóban s kérlelni kezdte a tömeget, hogy vonuljon mindenki haza. Ez a kérés olaj volt a tűzre. Feldühödve támadtak Kiárra, kövek kezdtek röpülni. Dr Kiár Zoltán ült az autója volánjánál, óvatosan elindította a kocsit, az élő sövény azonban elzárta az utat. Ekkor viszszafelé próbált menni, eljutott a Széchenyifürdő előtti kertig, ott már azonban ismét óriási embergyűrű vette körül autóját. Valaki hátulról egy doronggal fejbevágta Kiárt. A főorvos fejét azonnal elborította a vér. Kiemelték a kocsiból, lefektették a padra. A feldühödött emberek közül senki sem törődött azzal, hogy mi történt Kiárral, mindenki az elegáns, vadonatúj autóra vetette magát. Egy pillanat alatt, mint pelyhet, megfordították az autót, a négy kerék az égnek meredt. Az egyik tüntető kinyitotta a benzintartályt és a tartályban lévő benzinnel meglocsolta a fölfordított kocsit. Recsegve-ropogva, hatalmas lángot vetve, mint a fáklya, kezdett lobogni az autó. Riasztó kép volt: vak szenvedélyek modern áldozást. Vadul támadt az izgatott tömeg a szürketaxira is, amelynek sofőrje rémülten menekült a kocsijáról. Félt, hogy agyonütik a tüntetők. Néhány méternyire a tumultuózus jelenetek színhelyétől, magányosan állt a főkapitány, aki autóján a Rákóczi útról egyenest a tüntetés fészkéhez sietett. A főkapitány még ekkor is mérsékletre intette a rendőröket, de a városligeti tó hídján egyre újabb és újabb tömegek érkeztek és ezek ellen a tömegek ellen már nem tudott mérséklettel viselkedni a rendőrség, hiszen zsúfolva voltak a sorok kommunista suhancokkal Vörös zászlókat lehetett látni sok 16—18 esztendősnek látszó fiatalember kezében. Ezek a vörös zászlósok röpcédulákat szórtak szét útjaikon. A „kommunisták magyarországi pártja“ felírású röpcédulák gépi írásos szövege véres tüntetésre uszította a tömeget. A Weingruber-kioszk elé vonult a csőcselék, amikor a rendőrség elzárta az utat az Iparcsarnok felé. Vandál módon kezdtek törni-zúzni mindent a kioszk téri rászán. Egy csupa fiatal gyerekből álló csoport zsebeit kövekkel duzzasztotta meg, majd kőzáport zúdított a rendőrök felé. Fél egy tájban két páncélautó robogott elő s megállt a milleniumi emlékműnél. A tüntetők nem ijedtek meg a páncélautóktól, továbbra is törtek-zúztak és ordítoztak. Egyszerre éles sípolással két teherautó robogott elő, a teherautókon feltűzött szuronyú kakastollas csendőrök voltak. — Pfuj! Le velük! Le a csendőrökkel! — kiabálták a tüntetők. A csendőrök gyorsan leugráltak a teherautókról, rajvonalba helyezkedtek el, parancsnokuk, egy csendőrszázados, éles hangon így vezényelt: — Tüzelj! A tömeg, amikor meghallotta a vezényszót, menekülni akart, férfiak, nők egymáson keresztültaposva rohantak, mögöttük pedig megszólaltak a csendőrpuskák. Fokozta a riadalmat, hogy meghallották egy mentőautó szirénáját is. A mentőató Kiár Zoltánért jött, aki tíz percig feküdt vérző fejjel egy padon, miközben autója tökéletesen elhamvadt, csak a vasváz maradt meg belőle. A mentők elsősegélyben részesítették Kiár Zoltánt, majd hordágyra tették, hogy bevigyék a legköze.