Magyar Hirlap, 1930. október (40. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-01 / 222. szám

hírlap Két Heimwehr-vezérrel a miniszterek közt meg­alakult a Vaugoin-kormány Szerdára várják a parlament feloszlatását­ ­(A Magyar Hírlap bécsi tudósítójától.) A keddi napon gyorsan követték egymást az események, természetesen mindenben Seipel diktátuma szerint és késő délután már megtörtént az új kor­mány kinevezése. A nagynémeteket és a gazdaszövetséget Seipel sem tudta meg­nyerni, tehát a 165 képviselő közül csak 73 állana Vaugoin mögött, ha a nemzeti tanács­nak módja volna az állásfoglalásra. Ellenben egy másik eredményt elért Seipel, amennyiben ezt eredménynek lehet nevezni. Hétfőn még igen energikusan ki­jelentette Starhemberg herceg, hogy a Heim­wehr nem támogathatja a keresztényszo­cialista kisebbségi kormányt és csak akkor vállalhatnak miniszterséget a Heimwehr­­vezérek, ha a három polgári párt vissza­állítja az antimarxista front egységét. Hu­szonnégy óra sem telt el és a fiatal Starhemberg Rüdiger vállalta a belügyminiszterséget Vaugoin kisebb­ségi kormányában, míg az igazságügyminisztérium vezetését dr Hueber salzburgi közjegyző vette át, mint a salzburgi Heimwehr parancsnoka. Így új­ból bebizonyult az, milyen szoros a viszony Seipel prelátus és a Heimwehr közt. Starhem­berg kétségkívül Seipel kérésére változtatta meg hétfőn elfoglalt álláspontját. De az alku nem volt olcsó, mert kissé különös, ha valaki Starhemberg korában lép a fontos belügymi­nisztérium élére. A két Heimwehr-vezéren kívül a kormány tagjai a keresztényszocialista párthoz tar­toznak. Kivéve Judi pénzügyminisztert, aki még Schober alatt lett miniszteri osztály­főnökből a pénzügyi tárca vezetője. Seipel természetesen külügyminiszter, Schmitz, a keresztényszocialisták jobbszárnyának másik vezére alkancellár. Heinl kereskedelmi, Czermak közoktatásügyi, Thaller földmű­velésügyi miniszterek az elmúlt évek alatt már vezették egy ideig ezeket a tárcákat, az egyik, vagy a másik Seipel-kormányban, és feltétlen hívei Seipel prelátusnak. Tehát az új kormány feje kétségkívül Seipel. Vauguin a kancellárság mellett megtartotta a hadügyminiszterséget. Este fél hétkor megtörtént az új kormány eskütétele, amelyen dr Hueber igazságügy­miniszter nem vett részt, mert még nem érkezett meg Salzburgból. Miklas szövet­ségi elnök rendkívül meleghangú kézirat­ban mentette fel Schober kancellárt. Két nap óta igen erősen kapacitátták Schobert, hogy térjen vissza a bécsi rendőrség élére, ahonnan csak szabadságolva volt kancel­lársága alatt. De most az a helyzet, hogy Starhemberg Rüdiger volna Schober főnöke, és így újból kérdéses: várjon Schober meg­hozza-e a tőle kért áldozatot, amikor a bel­ügyminiszter a fia lehetne. Szerdára várják a parlament feloszlatá­sát és november tizenh­atodikán lesznek az új választások. A keresztényszocialisták és a Heim­­vrehr közös lajstromától reméli Seipel azt a 12—15 mandátum nyereséget, amelyre szükség volna azért, hogy az új kormánynak többsége legyen. Felakasztotta mag­át eg­y halálraítélt gyilkos a pes­tvidéki törvényszék fogházában Kedden délután szokatlan körülmények között követett el öngyilkosságot a pest­vidéki törvényszék fogházának egyik rabja. Maró Menyhért 32 éves napszámos. Maró 1928 június 9-én került a pestvidéki tör­vényszék fogházába. Nagykátán ugyanis, ahol két hold földje volt, 58 késszúrással megölte az anyósát. Az asszonyt egyik reggel a kút mellett találták meg vérében fagyva. A csendőrség gyanúja azonnal Maróra irá­nyult, akit le is tartóztattak s a napszámos nem is tagadta tettét, öt hónapig ült vizs­gálati fogságban. A főtárgyaláson azt val­lotta, hogy azért ölte meg anyósát, mert fe­lesége elhagyta és ő abban a hiszemben volt, hogy anyósa beszélte rá feleségét arra, hogy hagyja el őt. A pestvidéki törvényszék Marton­­tanácsa kötél általi halálra ítélte és fellebbezés után a tábla jóváhagyta az ítéletet. Az ügy ezidőszerint a kúria előtt van s Maró azóta, tehát több mint két esz­tendeje a pestvidéki fogház rabja. Maró mindig csendesen viselkedett és őreinek aránylag igen kevés gondot okozott. Ezért nem is gondoltak arra, hogy milyen terveket forgat agyában. Kedden délután az inspek­­ciós rendőrőrmester végigvizsgálta a cellákat és amint az egyik kémlőlyukon benézett, látta, hogy a két méter magasságban lévő ablak rácsán emberi test lóg. Azonnal felnyitották a cella ajtaját, be­rohantak és a cella ablakrácsán nadrág­tartójára felakasztva találták Maró Menyhértet. A bíróságoknak a legnagyobb szigorral kell elbírálni az autógázolásokat — mondotta Vargha főügyész Prihoda festőművész autógázolási bűnügyének táblai főtárgyalásán Három évvel ezelőtt, 1927 május 1-én Prihoda István festőművész autókirándulásra ment jóbarátjával, dr Tóth Kálmán pénzügy­­miniszteri titkárral, ennek feleségével és leányával Gödöllőre. Az autót egy darabig a sofőr vezette, Kerepesen túl azonban a vo­lánt Prihoda vette át a vezetőtől. Tóth Kál­mán, akit, úgy látszik, balsejtelmek gyötör­tek, ekkor figyelmeztette is Prihodát, hogy vigyázzon, nehogy valami baj történjék. Pár perccel a figyelmeztetés után, éppen, amikor az autó lejtős úton és kanyarulaton haladt, három biciklista bukkant fel az országúton. A távolság köztük és az autó között olyan kicsiny volt, hogy az összeütközést nem lehe­tett másként megakadályozni, csak úgy, hogy Prihoda a kormányt hirtelen elfordí­totta. Szerencsétlenségre, az autó két kereke ugyanekkor defektet kapott, a nehéz kocsi felborult és maga alá temette a bennülőket, akik közül Tóth Kálmán nyomban meghalt, m­íg felesége súlyos combtörést szenvedett. Az ügyből kifolyólag megindult a büntető­­eljárás, amelynek során a pestvidéki tör­vényszék halált okozó súlyos testi sértés vét­sége miatt Prihodát egyévi fogházra ítélte. A bíróság súlyosbító körülménynek tekintette azt, hogy Prihoda előzetes figyelmeztetés el­lenére vette át a vezetést, holott nem is volt hajtási igazolványa és így az autó vezetésére sem volt jogosult. Dr Vajda Ödön, Prihoda védője, az ítélet ellen fellebbezést jelentett be a budapesti ítélőtáblához, amelynek Harmat­­i-tanácsa több tárgyaláson foglalkozott az üggyel. Az ügyvéd bejelentette a bíróságnak, hogy Pri­hoda a baleset időpontjában már több mint egy éve vezetett autót, bár a vizsgát akkor még nem tette le. Megvolt tehát a kellő jár­tassága ahhoz, hogy a volán mellé üljön. Azóta a festőművész a hajtási igazolványt megszerezte. A balesetet nem az ő vigyázat­lansága idézte elő, hanem az a váratlan kö­rülmény, hogy a heves forduló alkalmából a gépkocsi kerekei felmondták a szolgálatot, kérte tehát, hogy a tábla Prihodát vagy mentse fel, vagy legrosszabb esetben is a súlyos büntetést enyhítse. A főügyészség ezzel szemben a vádlott büntetésének fel­emelését indítványozta. A tábla már régebben kihirdetett határo­­ztával elrendelte a tényállás tisztázását és szakértői vizsgálatot rendelt el arra nézve, hogy a baleset milyen körülmények között játszódott le és mennyiben lehet érte Priho­dát felelőssé tenni. A kihallgatott szakértők egyértelműen azt a nyilatkozatot tették, hogy a sze­rencsétlenség jórészben annak a körül­ménynek tudható be, hogy egyszerre két kerék is defektet szenvedett, még­pedig éppen abban a kritikus pillanat­ban, amikor Prihoda a fordulót végezte. Ezek után a tábla újabb határnapot tű­zött ki az ügy folytatólagos tárgyalására, amelyen a felek képviselői tették meg észre­vételeiket. Dr Vargha József főügyész, aki az ügyben a vádat képviselte, továbbra is fenntartotta azt a kérelmét, hogy Prihoda büntetését emeljék fel. A főügyész vádbe­szédében rámutatott arra, hogy az utóbbi időben az autóbalesetek sajnálatos módon elszaporodtak. Ezek ellen a küzdelmet két fronton kell felvenni: a közigazgatási ható­ságoknak mindent meg kell tenniök, hogy csak arra jogosult egyének kapjanak igazol­ványt és hogy a közlekedési szabályokat be­tartsák. A másik frontot azonban a bíróságnak kell tartania, elvégre emberek életéről van szó és a helyzet javulása csak akkor várható, ha a bíróságok a hasonló ügye­ket a legnagyobb szigorúsággal bírál­ják el és olyan büntetést rónak ki, amely elveszi a könnyelmű emberek kedvét attól, hogy má­sok életével és családok boldogságával ját­szanak. A legtöbb vezető nem törődik sem saját utasaival, sem pedig a járókelők testi épségével. Itt elrettentő példát kell statuálni és meg kell tisztítani az uccát a lekiismeret­­len, kalandra törő, vakmerő autóvezetőktől. Annak, akinek sofőrvizsgája nincsen, semmi keresnivalója nincs a kormány­keréknél és ha ez ellen a szabály ellen vétett, a legsúlyo­sabb módon kell érte lakolnia. Az egyévi fogház tehát, amelyet a tör­vényszék kiszabott, nem áll arányban sem a vádlott bűnösségi fokával, sem pedig a bíróság feladatával, amelynek elrettentő példával kell ilyenkor szol­gálnia. A vádbeszéd elhangzása után a bíróság közölte a felekkel, hogy ítéletét október 4-én fogja kihirdetni, , Jr. 1930 októb­er T. 3 ÍZ OH ÉRDEKE hsfpj meiftízstatö Gépé! vástroigon Női és férfi, bel- és kül­földi szövetek, ruha- és kabátkelmék a leg­olcsóbb árakon PANNÓNIA POSZTÓ és DIVATHÁZ mi, karoly Kiraiy-u? 3/B. Ufesseiésiyl-iiica saras. Rögtön levágták a kötélről, értesítették a­ fogházorvost, sőt a szomszédos Erzsébet- kórházból is átjött a szolgálattevő orvos, azonban már csak a beállott halált állapít­hatták meg. Holttestét a törvényszéki orvos­­tani intézetbe szállították. ■aiMiiMWimfi nana/—«mib—mama«—an—am A BÉKÉTLEN BÉKÉS A békési megyegyűlés ellenzéke akkor sem tudott volna sok újat és rendkívülit mon­dani, de Feilitzsch főispán szónokaiba egy­másután bele nem fojtja a szót. Amiről a békési parasztok, munkások, iparosok, ke­reskedők panaszkodtak volna, százszor el­panaszolta az egész ország. De a békési fő­ispán nyilván azt ambicionálja, hogy me­gyéje az úgynevezett „csöndes“ vármegyék közé tartozzék, hogy a kormánynak aféle közigazgatási mintagazdaságává legyen, amely csak bizalmi nyilatkozatot és díszpolgársá­got termel és az ellenzéki panaszok dudvá­­ját csirájában elfojtja. Erőskezű főispán Feiltzsch Berthold és ha erős kezével nem is tudja megmozdítani a gazdasági és szo­ciális nyomorúság szikláit, amelyek alatt vármegyéje lakosságának többsége vergődik — olyan pontosan eltalálja a bátor és őszinte, tehát „veszedelmes“ gondolatokat, mint a biztoskezű vadász a repülő madarat. És mindezek után Békésben nincs semmi baj? A radikális módszer, amellyel a fő­ispán végkép kétségessé teszi a törvényható­sági ülések csekélyke konzultatív szerepét is, amit a közigazgatási reform meghagyott, egyúttal a mezőgazdasági és ipari munka­­nélküliség és a sokféle szociális nyavalya megoldásának módszere is? S a rideg ha­talmi túlzás, amellyel a főispán a 114 főnyi ellenzéki blokk szólásjogát kezeli, hozzá­járul ahhoz, hogy a különböző társadalmi osztályok ellentéte a közeledő télre legalább idegileg csökkenjen Békésben, ahol amúgy is egészségtelenül szélesek és mélyek az el­választó szakadékok? Vájjon az-e a hivatása a törvényhatóságok élén a főispánnak, hogy amikor amúgy is elég tárgyi alap van az ellenzékiségre, az elégedetlen közhangulatot az indulatok felkeltésével is fokozza? Nem hisszük, hogy a kormány csak azért küld ki főispánokat a vidékre, hogy prakszist sze­rezzenek a parlamenti vihar­elnökséghez. Lehet, sőt valószínű, hogy Feilitzsch fő­ispán az eddiginél is jobb „Beschreibung“-ot kap a kormánytól, mert csöndet teremtett a békési megyeházán. Nyilván az ő éles szeme vette észre azokat a veszedelmes szándékokat is, amelyeket a huszonöt nap óta megjelenő Alföld című Kossuth-párti újság táplál az állam rendjével szemben, amikor Kossuth demokráciájának és szo­ciális igazságának érvényesülését követeli az Alföld népe számára. A kormány hu­­szonötnapi fennállás után elvette a kolpor­­tázsjogot az ellenzéki újságtól, megvonta tőle a nyilvánosság jogát, ahogy a főispán , a szólást a 114 főnyi ellenzéktől. Szája és szeme bekötve Békésnek — ennél alapo­sabban nem dolgozott a közigazgatás vagy hét évtized óta. Lehet, sőt valószínű, hogy a kormány ezzel a megyefőnöki eréllyel rendkívüli módon meg van elégedve, de nem hisszük, hogy Békés békésebb lett tőle. S a kormánynak manapság mégis csak az lenne fontosabb, ha harcos főispánok helyett mi­­nél több megbékélt vármegye fölött rendel­­keznék. Ám gazdasági és szociális rendszere épúgy alkalmatlan a tárgyi bajok kiküszö*­bölésére, mint ahogy az „erős kéz“ tíz év óta diadalmaskodó s egész államéletünkre decentralizált politikája az elkeseredett tö­­megidegállapot megnyugtatására. A Párizsból hazaérkezett magyar atléták fogadtatása Kedden este többszázfőnyi közönség várta a Párizsban diadalmasan szerepelt magyar atléta­­kat a pályaudvaron. Ott volt a kultuszminiszter képviseletében dr Karafiáth Jenő, az OTT el­­nöke, gróf Tolvaj-Takách altábornagy, Molnár Dezső altábornagy, a MASZ társelnöke, Felicides. Román miniszteri tanácsos, Sztankovics Szilárd* a MASZ elnöke, aki az atlétákat Párizsba ve­­zette, de repülőgépen már előbb hazaérkezett és még igen sokan sportéletünk kitűnőségei közük A párizsi gyorsvonat pontosan 9 óra 55 perc* kor futott be a pályaudvarra s az egybegyűlt tömeg harsány éljenzéssel köszöntötte az abla­­kokból kitekintgető atlétákat. Amikor az atléták kiszálltak a vonatból, Molnár Dezső altábornagy lelkes beszédben ü­dvözölte őket párizsi sike­­rükért. Utána dr Karafiáth Jenő a kultuszmi­­niszter üdvözletét tolmácsolta. Elmondotta, hogy a magyar atléták nagyszerű munkáját a kora esti órákban világgá röpítette a rádió és azóta a magyar testnevelés székházén a magyar trikolor is hirdeti teljesítményük nagyságát. A győztes atléták nevében Misángyi Ottó válaszolt, aki kijelentette, hogy a versenyzőket a nemzeti küldetés tudata hatolja át és szívvel-lélekkel, odaadással küzdöttek azért, hogy az atlétikának oly sikeres esztendejét a legnagyobb diadallal, a franciák legyőzésével fejezzék be. Ezután az atléták családtagjaik kíséretében, a közönség lelkes éljenzése közben, elhagyták a pályaudvart.­­ Alapítja es magszüntdi a fejfájást sem és izü­leti fájdalmaseat Kérdezze meg amosátt Mirudnis m lAm iwrmrhrm bmattalo.

Next