Magyar Hirlap, 1933. december (43. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-01 / 273. szám

Péntek Ellenzéki felszólalások a Házban a jegybank­­javaslat tárgyalásánál Az infláció veszedelméről és az erőszakos pénz­manipuláció helytelenségéről beszélt Magyar Pál A képviselőház csütörtökön öt órakor ülést tartott. Almásy László elnök megtette a szokásos előterjesztéseket, azután elfo­gadták harmadik olvasásban a gazdaadós­ságokra vonatkozó javaslatot. Ezután Zsindely Ferenc előadó ismertette a Nemzeti Bank alapszabálymódosítására vonatkozó javaslatot. Magyar Pál kritikája Magyar Pál volt a vita első szónoka. Technikailag szükséges módosítást lát e ja­vaslatban. A Nemzeti Bank alapszabály­módosításának igen nagy a jelentősége a pénzgazdálkodásra és ezen keresztül az egész gazdasági életre. Logikátlanságot lát abban, hogy ezt a javaslatot a gazdaadós­ságok rendezésére vonatkozó javaslat elfo­gadása után terjesztik a Ház elé. Hiszen ha e javaslatot nem szavazná meg a Ház — és így nem adna módot a kormánynak a javaslatban kontemplált 100 millió pengő felvételére —, akkor illuzóriussá válna a gazdavédelmi javaslat Az alkotmányosság sérelme, hogy az országgyűlés csak formailag szankcio­nálja törvénnyé az előbb már perfek­tuált Intézkedéseket Teljes bizalommal viseltetik a jegybank mai vezetősége iránt A jegybankoknak függetleneknek kell lenni a kormányoktól. A pénz fedezetét az aranyfedezet mellett a könnyen beváltható követelések alkotják és ezért gyakorolnak szigorú cenzúrát a jegy­bankok, hogy csak könnyen behajtható váltókat számítoljanak le. Az erre való óvatosság különösen fontos lenne nálunk, hiszen mi igen jelentős mértékben szálltunk le a fedezet tekintetében. A Nemzeti Bank ma szinte egyedüli forrása a hiteléletnek és ezért nagy aggállyal látja e javaslatot. Bízik ma a bankvezetőségben és a pénz­ügyminiszterben, fél azonban, hogyha az infláció hívei jutnak kormányra, akkor e precedens alapján sikamlós lejtőre csúsz­hatunk. Szeretné ezért ha egy szakaszt vennének fel a javas­latba, amely kimondja, hogy a követ­kező két évben hasonló célkitűzésű ja­vaslattal a kormány nem jöhet. Nem fél inflatórius hatástól és tudja, hogy a közönségben nem fog a pengő iránti bi­zalom meginogni. Arra nincs is ok. A kormány igénybe vesz 100 millió pen­gős hitelt — folytatta Magyar Pál — és en­nek semmi rossz hatása sem lesz a pénz­ügyi helyzetre, ez csak megerősíti a pen­gőbe vetett hitet. A Nemzeti Bank politikája nem felel meg a szükségleteknek. Azt szok­ták hirdetni, hogy a bajok egyik oka a kis bankjegyforgalom. Ez azonban tévedés. A követelések fizetését nem utasították vissza egy esetben sem azzal az indokolással, hogy nincs elegendő bankjegy, amellett nálunk a betétekre vonatkozólag nincsenek olyan moratóriumféle intézkedések, mint például Jugoszláviában. A pénzláb leszállítása nem szolgálná a gazdasági helyzet javulását, aranyrátájának megállapítására, de egy vál­ság közepette erről szó sem lehet. A pengő színvonalának tartása mellett is a mező­­gazdasági exportőrök panaszait jogosoknak tartja. Aki termel, az nem veheti tudomásul, hogy minden terhet neki kell viselnie Nem lehet elzárkózni ezek elől a pana­szok elől Olyan politikát kell követni, amely ezeknek véget vet, de evégből nem kell a devalváció gondolatát a köztudatba bevinni. Sajnos, a magyar nép nem elég takarékos, illetve nem lehet takarékosságot kívánni attól, aki­nek a napi szükséglete sincs meg. Az elnök figyelmezteti, hogy maradjon a tárgynál. Magyar Pál hangsúlyozza, hogy a tőke­­képződés hozzátartozik a tárgyhoz. Félve gondol arra, hogy olyan események követ­kezhetnének be, hogy a takarékossági haj­lamot csökkentené a pengő iránti bizalmat­lanság. Megállapítja, hogy azoknak volt igaza, akik a pengőben bíztak és nem ipar­kodtak különböző tranzakciókat csinálni. Tiltakozik az ellen, mintha ő egyéni szem­pontból nézné a gazdasági kérdéseket. Azt tartja, hogy a bankokról és úrinőkről men­nél kevesebbet beszéljenek. Gallasz Rudolf: A százezerpengős fizeté­sekről! Magyar Pál: Fontosnak tartja, hogy a bankok zavartalanul betölthessék feladatu­kat. Számottevő záloglevél és városi köl­csön jött haza az utóbbi időben. Nem látja szerencsésnek azt a hangot, hogy mindenki, aki gyűjt, vagy valamije van, üldözendő tényező lenne. Szerencsésebbnek tartotta volna, ha egy külön szervezetet iktattak volna be ennek a kölcsönnek felvételére. Aggályos precedensnek tartja ezt a lépést és ezért a javaslatot nem fogadja el. (Taps és éljenzés a baloldalon.] I Az angol 6s amerikai példa Amikor sikerült a pengő iránti bizalmat nagy áldozatokkal meggyökeresíteni, akkor gondolni sem szabad e nagy előny lerontá­sára és arra, hogy meggyengítve a pengő stabilitását, tönkretegyük a jövő kibontako­zásának e biztos alapját. Ez nagy érdeke a mezőgazdáknak is. Az angol példa, hogy a fontot, ezt a standard­ valutát leejtették és az angol gazdasági élet mégis megerősödött, nem helyes, mert a mi viszonyainkat nem hasonlíthatjuk az angol viszonyokhoz. Akkor azt hangoz­tatták Angliában, hogy belső viszonylatban a valuta nem romlott, hogy a font tovább is 20 shilling és az angol közönségben ez tu­dattá is vált. Intervalutálisan 33 százalékkal csökkent az angol pénz, de bent nem, e pénzügyi művelet inspirálta az adósokat is, hogy fizessenek. Nálunk azonban egy ilyen kísérlet az agrárollót még jobban tágítaná. Az amerikai viszonyokat sem lehet a mieink­hez hasonlítani, különben is ott is beigazo­lódott, hogy erőszakos pénzmanipuláció fel­lendülést nem hoz, ellenben más területeken pusztít és rombol. Arra a konklúzióra jut, hogy ma már nem lehet pénzügyi csodaszert alkalmazni, ha­nem minden erőnket a reális pénzügyi esz­közökre fordítsuk. Nem állítja, hogy ha újból elérhetjük a teljesen normális állapo­tokat, akkor nem lesz szükség a pengő Vita az Inflációról és a devalvációról Hegedűs Kálmán szerint az infláció nem a bankjegyek mennyiségétől, hanem a mi­nőségétől függ. Az infláció következménye azoknak a ballépéseknek, amelyeket egy pénzügyminiszter és egy jegybank karöltve követnek el. Erdélyi Aladár: Mennyire eltalálta! Ulain Ferenc: Nem is tud­ja, milyen igaza van! Hegedűs Kálmán: Az inflációt nem lehet elhatározni, az magától jön. Figyelmébe ajánlja a pénzügyminiszternek, hogy bo­csásson ki félmilliárdnyi nyereményköl­­csönt. A közterhek arányosítását követeli. A javaslatot elfogadja. Ulain Ferenc: Logikus, hogy akik tegnap megszavazták a gazdavédelmi javaslatot, megszavazzák ezt is. Ebben a javaslatban a pénzügyminiszter először kölcsönt kér, azonkívül annak kimondását kéri, hogy ez a 100 millió ne jöjjön figyelembe a fedezet szempontjából, harmadszor a fedezeti aránynak négy évre 24 százalékban való megrögzítését kívánja. Amikor a Nemzeti Bank létesült, kimondotta a nemzetgyűlés, hogy állam vagy közület nem vehet fel kölcsönt anélkül, hogy ellenértékét arány­ban vagy devizákban letegye. Ez biztosí­totta a Nemzeti Bank függetlenségét. Ezután élesen bírálja a Nemzeti Bankot, majd azt fejtegeti, hogy a világ összes valutái közül most már csak tizenegy maradt intakt és ezek közül több jelentéktelen, mint a danzigi vagy a luxemburgi valuta. 45 állam — köztük Anglia, Amerika — valutája azonban ingadozik. Ez nem azt bizonyítja, mintha a mi valutapolitikánk lenne helyes, amelyik a valuta ortodox értékállóságát tartja főcéljának. Azt bizonyítja, hogy kár könnyeket hullatni a bankokért, mert azok­nak 1930-ig igen jelentős volt a tiszta haszna, azután lecsökkent ugyan, de a csökkenés nem merítette ki az előző évek nagy haszonfölöslegét. Az is érdekes, hogy éppen a mezőgazdaság elképesztő eladóso­dása esik össze a bankok aránytalanul nagy haszonszerzésének korszakával. ő nem híve annak, amit egyesek inflá­ciónak, mások devalvációnak neveznek, de ez bekövetkezhetik a kormány akarata ellenére is. Devalvációt senki sem csinál örömmel, Roosevelt sem akart és mégis megcsinálta. Magyar Pál: Roosevelt akarta, ez volt a programja. Állatorvos vagy baromorvos? Ulain Ferenc azzal folytatja, hogy ő nem akarja a devalvációt, de fél attól, hogy be­következhetik. Figyelmezteti tehát a kor­mányt: számoljon ezzel a lehetőséggel. Ami­kor az ellenzék a mai időket megjósolta, Bethlen őket állatorvosoknak nevezte. Magyar Pál: Baromorvosoknak! Ulain Ferenc: Igen, baromorvosoknak! És íme, a baromorvosokat igazolta az idő. Az akkori főbaromovos pedig ma Magyar­­ország miniszterelnöke. (Óriási derültség.) A javaslatot nem fogadja el. Sándor Pál tiltakozik az ellen, mintha ő valamikor is híve lett volna az inflációnak. Az infláció az ország helyrehozhatatlan baja, legvégzetesebb szerencsétlensége lenne. Ulain Ferenc: Én sem voltam soha híve az inflációnak. Sándor Pál: De a kisgazdapárt igen. Ulain Ferenc: Az igen. Rakovszky Tibor: Csak a mérsékelt inflá­ciónak, inkább csak a defláció ellen fog­laltunk állást. Sándor Pál azt tartja logikusnak, ha már a többség megszavazta a gazdaadósság javaslatát, akkor a Háznak meg kell sza­vazni annak a javaslatnak velejáróját, ezt a javaslatot is. A többség szolgai módon megszavaz mindent, pedig a szolgai visel­kedés nem egyezik meg a törvényhozói működéssel. Elnök figyelmezteti Sándor Pált, hogy ilyen kifejezéseket ne használjon. Sándor Pál követeli, hogy a pénzügymi­niszter válaszoljon az ellenzék minden kér­désére. Tiltakozik minden új megterheltetés ellen, mert magasabb adókat nem lehet kicsikarni az adófizetőktől [1933 december 9. ] modern ezosi­alfriddhtárgyaval BACHBUCH utóda cégtől IV, Váci­ utca 2. sz. Ha leszállítják a bankok számát, mi lesz a banktisztviselőkkel ? A bankigazgatók fizeté­sét, tantiémjeit már mélyen leszállították. „Az egész ország a­­ádlóktól retteg“ Sándor Pál ezután azt fejtegeti, hogy a­ pénzügyminiszter adómorálról beszél, de adni nem akar a gazdákon kívül senkinek. Ezt nem lehet helyeselni. A Nemzeti Bank főtanácsa csak az újságokból tudta meg, hogy a pénzügyminiszter 100 milliót kíván tőlük. Az elnök se tudott róla, s­gy hallotta, hogy a jegybank tanácsában igen erősen megkritizálták a minisztert. Miért nem Po­­povics tárgyalta le külföldön a 100 milliós ügyet és miért tárgyalta azt le a jegybank elnökének háta mögött a pénzügyminisz­ter? És ha már 100 millióra van szüksége az államnak, miért nem inkább 100 millió államjegy kibocsátására kért enge­délyt? Kijelenti, hogy csak az ország érdekét tartja szem előtt kritikájában. Az ellenzék nem akar ma hatalmat gyakorolni. A javas­latot egyébként megszavazza. Bessenyey Zénó alelnök ezután javasolta, hogy a vitát pénteken délután 5 órakor folytassák. A javaslatot elfogadták. Ezzel az ülés este tí10 órakor véget ért. 102.500 dollárért vették meg Mátyás király feleségének világhírű mellszobrát egy newyorki árverésen Állítólag a magyar kormány megbízottja is részt vett az árverési harcban New Yorkból jelentik. Az utolsó eszten­dők legérdekesebb és legnagyobb művészeti jelentőségű árverése most folyt le New York­ban és annak középpontjában egy Magyar­­országot a legközelebbről érdeklő, szinte páratlan értékű műtárgy állt: Mátyás király feleségének, Beatrix királynénak a mell­szobra. Hosszú és izgalmas árverezés után Beatrix királyné mellszobrát Lord Duveen, a világhírű angol műkritikus vásárolta meg 102.500 dollárért. Ez volt a legnagyobb ár, amit Amerikában a gazdasági krízis óta műtárgyért fizettek. Állítólag a magyar kor­mány megbízottja és a newyorki Metropoli­tan Museum képviselője vettek még részt a példátlanul éles árverési harcban, de a nagy angol műkritikus több mint százezer dolláros ajánlatával szemben nem tudták tovább folytatni a küzdelmet. Aragóniai Beatrixnak ezt a gyönyörű szob­rát Francesco Laurana, Ferdinánd nápolyi király híres szobrásza készítette. A műkriti­­kusok véleménye szerint ez a szobor „a gondolkozó és szűziesen tiszta nő ábrázolá­sának legszebb példája“. Az egész mellszo­bor, amely alig valamivel vállon alul örökíti meg Mátyás király feleségét, mintegy 42 centiméter magas, de Francesco Laurana a lesütött szemű, tisztaarcú, nyugodt és bájos női arcba annyi érzést tudott önteni, mint talán Leonardo da Vinci Giocondá­jától el­tekintve, kevés más művész. Beatrix király­nénak ez a szobra erősen különbözik attól a relieftől, amelyről Magyarországon Mátyás király feleségét legjobban ismerik. Minden­esetre nagy kár, hogy az angol műkritikus ajánlatával szemben a magyar kormány nem tudta felvenni a harcot, mert Francesco Laurana mellszobrával példátlan művészi értékű, világraszóló nevezetességű műalkotás került volna Budapestre. Aragóniai Beatrix mellszobra Stephano Bardini, az ismert firenzei műgyűjtő gyűj­teményéből került Amerikába. Thomas Fortune Ryan, a dúsgazdag milliomos vá­sárolta meg, akinek az 5. Avenue-n levő palotája a világ leghíresebb múzeumaival szemben is felvehette volna a versenyt. Thomas Fortune Ryan 1928-ban meghalt és örökösei elhatároztá­k, hogy értékesítik gyűj­teményét Ha nyomban árverésre bocsátották volna műtárgyait, könnyűszerrel ötszörös árakat érhettek volna el a­ mostani árakkal szemben, de a különböző formaságok miatt csak most kerültek kalapács alá ugan féltve őrzött drágaságai. Mátyás király feleségének a mellszobra volt mindig a /?i/an-palota múzeumának a büszkesége és a gazdasági krízis előtt félmillió dollárt is ígértek már érte, a dúsgazdag milliomos azonban csak mosolygott ezeken az ajánlatokon. Francesco Laurana még akkor készítette ezt a szobrát, amikor I. Ferdinánd nápolyi király lánya még nem volt Mátyás király felesége, tehát kétségtelen, hogy a szobor még 1476 előtt készült, de pontos dátummal a műtörténelem nem tud szolgálni. Valószí­nűnek tartják, hogy Ferdinánd király akkor adhatott megbízást Francesco Lauranának leánya szobrának megmintázására, amikor Mátyás király megkérte Beatrix kezét, hogy így az öreg király legalább leánya szobrá­ban gyönyörködhessék, ha meg is kell válnia tőle. Francesco Lauranának van egy ha­sonló női mellszobra a berlini Kaiser Fried­­rich-Museum­ban is és valószínűleg ez is Mátyás király feleségét ábrázolja, de a vi­lághírű Bode professzor szerint ez a mell­szobor tulajdonképpen csak a most elárve­rezett Beatrix-szobor jóval később, emléke­zet után készített másolata. A Ryan-árveré­­sen különben még egy Laurona-mellszobrot árvereztek el, ezért azonban már csak 16.000 dollárt fizettek a Beatrix királyné szobráért adott 102.500 dollárral szemben. ♦ Próbálja ki szerencséjét! || i/souen ffl.Kir. üüamsorste-iisi: 1 Csak egy húzás, december 28-én. A sorsjegy ára: Egész P 8,— fél P 1.50 óra Főnyeremény 40.000 pengő ! pl Kapható­ M. Kir. Pén­zü­­gy iga­zi Tataaog, Buda- tér*]­pest, V., Szalay ucca 10., továbbá az összes dohány- |n^3| tőzsdékben, hotejegyárusítóknál és bankokban. Ejftil Siessen, mér nia vásároljon ! ^

Next