Magyar Hírlap, 1968. november (1. évfolyam, 170-199. szám)

1968-11-01 / 170. szám

MHGYIIR Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA________________________ms.NOVEMBERi.pc. Magyar államférfiak üdvözlő táviratai Algéria ünnepére (MTI) Az Algériai Demokratikus és Né­pi Köztársaság nemzeti ünnepe, a felsza­badító harc megindulásának 14. évfor­dulója alkalmából Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Huari Bumediennek, a For­radalmi Tanács és az algériai kormány elnökének. Péter János külügyminiszter ugyan­csak üdvözlő táviratot küldött ez alkalom­ból Abdel Aziz Buteflika külügyminisz­ternek­ . T­izennégy évvel ezelőtt Algériában egy maroknyi bátor csoport fegyvert fogott és megkezdte hazája függetlenségi harcát a francia gyarmatosítók ellen. Az algé­riai függetlenségi háború az egyik legna­gyobb és legdrámaibb gyarmati háborúvá terebélyesedett. Az ország vezető ereje, a Nemzeti Felszabadítási Front mögé tö­mörült algériai nép szívós elszántsága azonban meghozta az eredményt: az or­szág elnyerte függetlenségét. A francia neokolonializmus sok algériai városban üszkös romokat, tönkretett köz­műhálózatot, áttekinthetetlen közigazga­tási rendszert hagyott hátra maga után, de Algéria népe a szocialista országok tá­mogatásával rövid idő alatt megindulha­tott a gazdasági, társadalmi felemelkedés útján. Az államosítással megteremtődött a további szociális eredmények gazdasági alapja. Az arab országok között és a harmadik világban, valamint általában a nemzetkö­zi életben jelentős szerepet játszó Algéria külpolitikáját hagyományosan az antiim­­perializmus jellemzi, és e tekintetben is élvezi a szocialista országok támogatását. Nemzeti ünnepén további sikereket kí­vánunk Algéria népének építő munkájá­ban, a társadalmi haladásért, a neokolo­nializmus ellen vívott küzdelmében. " Újabb washingtoni híresztelések a bombázások közeli beszüntetéséről Kis Csaba, az MTI washingtoni tudósí­tója jelenti: Szerdán este ismét felélénkültek a hí­resztelések az amerikai fővárosban a viet­nami légi háború megszüntetésének lehe­tőségeiről. A rádió- és tv-állomások egy része azt jelentette, hogy amerikai rész­ről véglegesen­ a légi háború megszünte­tése mellett döntöttek, a VDK pedig kész­nek mutatkozik ezt követően haladékta­lanul megfelelő lépéseket tenni az érdemi tárgyalások és a hadműveletek szintjének csökkentése érdekében. A találgatások egy része szerint az er­re vonatkozó döntést Johnson a főbb ta­nácsadóival és Abrams tábornokkal foly­tatott keddi megbeszélés után hozta meg, s erről értesítették Thieut, a saigoni re­zsim vezetőjét. Thieu beleegyezett a bom­bázási szünetbe — jelentette szerdán dél­után a­­washingtoni Evening Star Saigon­ból. Az esti híradások olyan személyek nyilatkozatát ismertették, akik bennfen­tesek lehetnek a kérdésben, így a japán miniszterelnökség képviselőjének, a thai­földi külügyminiszternek és egy magát megnevezni nem kívánó párizsi diploma­tának a közlését. Valamennyi nyilatko­zat rendkívül közelinek minősítette a bombázások megszüntetését, a japán kép­viselő szerint ez „órák kérdése lehet’’. Hivatalos nyilatkozat egyébként csü­törtökön a délelőtti órákig nem hangzott el. Korábban sem a Fehér Ház, sem a külügyminisztérium szóvivője nem volt hajlandó kommentálni a sajtójelentése­ket. A UPI saigoni tudósítója az ottani ame­rikai nagykövetség bejelentését idézi. E szerint teljes hírzárlatot rendeltek el a Bunker nagykövet és Thieu elnök közötti minden jövőbeli találkozóra vonatkozó­lag. A DNFF párizsi tájékoztató irodájának megnyitása alkalmából adott fogadáson — mint a Reuter párizsi tudósítója je­lentette — Nguyen Thanh Le, az ameri­kaiakkal a francia fővárosban előzetes megbeszéléseket folytató VDK-küldöttség szóvivője kijelentette, amennyiben John­son megszünteti az összes bombatámadá­sokat a VDK ellen, kész egy órán belül sajtóértekezletet összehívni annak beje­lentésére, hogy Hanoinak van valami új ajánlata és hogy azt azonnal megteszi. A Reuter­s washingtoni tudósítója sze­rint sem a Fehér Ház, sem a külügymi­nisztérium szóvivője nem volt hajlandó megjegyzést fűzni a párizsi fogadáson észak-vietnami részről elhangzott kijelen­tésekhez. Dél-vietnami szabadságharcosok rakétatámadásai Saigon ellen Az Intrepid, Coral Sea és a Constella­tion repülőgép-anyahaj­ókról felszállt amerikai bombázók szerdán a VDK ke­leti partvidékén Dong Hai és Vinh váro­sát összekötő főútvonalat támadták. A—52-es amerikai óriásbombázók szer­dán hét bevetésben támadtak célponto­kat Dél-Vietnamban a kambodzsai határ közelében, az ország középső részén elte­rülő fennsíkon, Kontum körzetében, vala­mint Tay Ninh és Chau Doc tartományok­ban. Dél-vietnami szabadságharcosok csütör­tök este három ízben is rakétatámadást intéztek Saigon katonai célpontjai ellen. Az egyik fel nem robbant rakéta az el­nöki palotától alig 400 méterre csapódott be. Befejeződött az SZKP KB ülése (TASZSZ) Az SZKP Központi Bizott­sága csütörtökön folytatta ülését Brezsnyev beszámolója után megnyitot­ták a vitát, amelyben számos szakminisz­ter és pártvezető vett részt. A mezőgazdasági kérdésekről elfogadott határozat jóváhagyta és időszerűnek is­merte el a Politikai Bizottság által kidol­gozott és Brezsnyev beszámolójában ki­fejtett javaslatokat. A határozat rámutat, hogy továbbra is a legfontosabb feladat a gabonafélék és más mezőgazdasági termékek terme­lésének jelentékeny növelése a termésho­zamok nagymértékű emelése alapján, a többi közt a műtrágyagyártás fejlesztése, a kemizálás fokozása, a talajjavítási és komplex gépesítési program végrehajtása útján. A KB indítványozza a terven fe­lüli felvásárlást ösztönző rendszer kiter­jesztését gazdasági termékekre is. Ezután meghallgatták Brezsnyev beszá­molóját az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának külpolitikai tevékenységéről. A Központi Bizottság tagjai ülésükön csü­törtökön egyöntetűen jóváhagyták az SZKP KB Politikai Bizottságának külpo­litikai tevékenységét. A határozat ki­mondja, hogy a Központi Bizottság és a szovjet kormány külpolitikáját egy em­berként támogatja és helyesli az egész párt, a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, az egész szovjet nép. Ezzel az SZKP Központi Bizottságának ülése befejeződött. Szovjet jegyzék a kínai nagykövetséghez (TASZSZ) A szovjet külügyminiszté­rium jegyzéket intézett a Kínai Népköz­­társaság moszkvai nagykövetségéhez, amelyben a Kínai Népköztársaság kül­ügyminisztériumának 1968. szeptember 16-án kelt jegyzékeire válaszol. A szovjet külügyminisztériumot, álla­pítja meg a jegyzék, felhatalmazták an­nak kijelentésére, hogy a Kínai Népköz­­társaság külügyminisztériumának állítá­sa, a­m­ely szerint 1967 augusztusa és 1968 augusztusa között szovjet katonai repülő­gépek több esetben megsértették Kína légiterét, elejétől végéig koholmányokon alapulnak, s semmilyen alapjuk nincs. A szovjet külügyminisztérium jegyzéke megállapítja, hogy a kínai légi térbe egyet­len alkalommal — akkor sem szándéko­san — repült be egy szovjet helikopter, Nariikol térségében 1967. december 2-án. Ez alkalommal a szovjet határvédelmi csapatok képviselői megfelelő magyaráza­tot adtak a kínai határőrszerveknek, és el­nézést kértek a történtekért. Ezzel az ügy lezárult. Felvetődik a kérdés, hangoztatja a szov­jet jegyzék, miért van szüksége a kínai hatóságoknak a szovjet katonai repülő­gépek állítólagos többszöri behatolásá­ról szóló mesére. Erre a kérdésre nem nehéz válaszolni, ha a Kínában ismét fellobbanó szovjet­ellenes hisztériahullám legutóbbi tényeit figyeljük, amelynek további felduzzasztá­sára nagy igyekezettel törekszenek a kínai sajtószervek, s az ország egyes vezetői. A szovjet külügyminisztérium elutasít­ja a Kínai Népköztársaság külügyminisz­tériumának jegyzékeiben foglalt állításo­kat, és erélyesen tiltakozik a kínai ható­ságok e szovjetellenes akciói ellen, s az ellen, hogy koholmányaikkal még bonyo­lultabbá akarják tenni a két ország viszo­nyait. Táviratok a Szojuz 3. sikere alkalmából (Folytatás az 1. oldalról) ból a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöksége nevében dr. Mihályfi Ernő el­nök üdvözlő táviratot intézett a Szovjet— Magyar Baráti Társaság elnökségéhez. Svoboda csehszlovák államelnök, Dub­­cek, a CSKP Központi Bizottságának első titkára, Smrkovsky, a nemzetgyűlés el­nöke és Cernik miniszterelnök üdvözlő táviratot intézett Brezsnyevhez, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárához. Podgornijhoz, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének elnökéhez és Koszi­­ginhez , a szovjet minisztertanács elnöké­hez a Szojuz 3. űrhajó sikeres útja alkal­mából. Todor Zsivkov, a Bolgár KP KB első titkára, a Minisztertanács elnöke és Georgi Trajkov, a nemzetgyűlés elnöksé­gének elnöke szintén táviratban tolmá­csolta üdvözletét. ♦ (BTA) A Bolgár Nemzetvédelmi Mi­nisztérium közölte, hogy a szovjet csa­patok csehszlovákiai állomásozásának fel­tételeit rögzítő szovjet—csehszlovák szer­ződés értelmében hazaérkeztek azok a bolgár csapatok, amelyek a szovjet had­sereggel és más szövetséges szocialista ál­lamok hadseregeivel együtt segítséget nyújtottak a csehszlovák népnek a szocia­lista vívmányok megvédésében. A francia minisztertanács ülése (AFP) A francia minisztertanács csü­törtöki ülésén Michel Debré külügymi­niszter ismertette a vietnami kérdés leg­újabb fejleményeit, s de Gaulle elnök beszámolt Törökországban tett hivatalos látogatásáról. Az ülés után Joel le Theule tájékoztatásügyi miniszter ismertette az egybegyűlt újságírókkal a két beszédet. Debré külügyminiszter szerint a jelen­legi órák döntő jelentőségűek a vietnami konfliktus szempontjából. De Gaulle elnök elégedetten nyilatko­zott törökországi látogatásának eredmé­nyességéről. Kifejtette, hogy nem állt szándékában „eltántorítani Törökországot NATO-tagságától”, hiszen — mint mon­dotta — „Törökországnak Franciaország­gal ellentétben szüksége van biztonságá­nak a NATO által való szavatolására”, de az ankarai kapcsolatfelvételeken érző­dött, hogy „Törökország örvendetes mó­don meg akarja őrizni saját egyéniségét”. A kormány úgy döntött, hogy a „köz­rend ismételt és többszöri megzavarása miatt” feloszlatja a szélsőjobboldali na­cionalista Occident diákszervezetet. * A francia nemzetgyűlés szerdán éjsza­ka elfogadta az 1969-es katonai költség­­vetést. ♦ (Reuter) A 80 éves Papandreun, Gö­rögország volt miniszterelnökén csütörtö­kön hajnalban hatórás gyomorműtétet hajtottak végre. Legújabb jelentések sze­rint az operációt követően Papandreu magához tért és állapota kielégítőnek mondható. Latin-Amerika — az oli­m­ípia íj­tán A­z aranyérmek fénye egy pillanatra beragyogta egész Latin-Amerikát. Elsősorban a vendéglátó ország lehet büszke a földrész első olimpiájára, de jut a fényből és az érzésekből a többi tizen­kilencnek is. Amerikának az Egyesült Államoktól délre eső részét a harmadik világhoz számítjuk, voltaképpen tehát a harmadik világnak köszönhetjük a min­den tiszteletet megérdemlő, az első és a második világ színvonalán álló sportjá­tékokat. A sikerek minden bizonnyal növelik majd e földrész önbizalmát. Szüksége is van rá. E két hét alatt az Azték stadion jelentette számunkra, és még néhány százmillió tévénéző számára Latin-Ame­rikát: az elektronikus képtovábbítás és Eső isten lenyűgöző kontrasztja. De ahogy a nap szemünk előtt bukott le a stadion mögött, úgy válnak emlékké az aranyérmeket hozó versenyek, más kontraszt veszi át helyüket, az állandóbb, a súlyosabb, ami nem emeli Latin-Ame­rikát, hanem gyötri. Gazdasági nyomo­rúság és politikai feszültségek. Októberben három összecsapás is je­lezte ezeket az állandó bajokat: Mexikó­ban korunk legvéresebb diák—rendőr csatája, Panamában és Peruban pedig katonai puccs. Nyugtalanok voltunk október elején a mexikói tüntetések hallatán, őszin­tén szólva féltettük az olimpiai játéko­kat, s végül örültünk, hogy nem zavarta meg semmi. Könnyen lehet azonban, hogy most véget ér a treuga dei, ismét felszínre tör a viszály kormány és diák­ság között. Reméljük, nem köszönt be olyan véresen a késő ősz, mint amilyen a nyár és a nyárutó volt, de tudomásul kell venni, hogy az olimpia csak föl­függesztette, eltakarta a vitát. Panamában az ezredesek vannak ha­talmon. Az ötezer főnyi nemzeti gárda — a hadsereg szerepét játszó fegyveres erő — felkelt és megfosztotta hatalmától Arnulfo Arias elnököt, aki csak most október 1-én foglalta el az államfői szé­ket. Nem túl szerencsés politikus, már kétszer elűzték, úgy húsz és harminc év­vel ezelőtt is. Száműzetésbe kényszerítették a többé­­kevésbé parlamentáris eszközökkel kor­mányzó Belaunde Terryt, Peru elnökét is. Öt és fél esztendővel a legutóbbi katonai puccs után, ismét fegyveres erő szólt bele a politikába, s ez kissé már azért is tragikomikusan hangzik, mert másfél évszázada Simon Bolivar, a Felszabadító így kiáltott fel a mostani puccs színhe­lyén: „A mai nap nevezetes Peru szá­mára, mert ebben az országban nincs többé diktátor.” Tévedett. Ez a földrész azóta is minden más földrésznél kedve­zőbb talajt nyújt puccsoknak, katonai diktátoroknak. Darab ideig még így is lesz, könnyen megdőlnek a jobbára in­gatag politikai rendszerek. H­árom példát vettünk három országból, mégis van bennük valami közös. Szinte mindenben, ami ezen a földrészen történik, benne rejlik ez a közös vonás: a nagy északi szomszéd hatása. Volta­képpen nem is nagyon rejlik: rájuk ve­tődik az Egyesült Államok árnyéka. Ha valami történik Közép- és Dél-Ameriká­­ban, csaknem tévedhetetlenül előszed­hetjük a cherchez la femme mintájára a cherchez les États-Unis varázsformulát. Mexikóban a diákok sok egyéb között az ország függő állapota miatt tiltakoztak, az Egyesült Államok túlzott gazdasági hatalma ellen. Nem titkolták, hogy az északi szomszéd gazdaságában az impe­rializmus eszközét látják, amely örök időkre szolgálatában akarja tartani La­­tin-Amerika népeit. Panamában nem ugrott ilyen hirtelen tüntetők táblái­ra, jelszavakba, követelésekbe az Egyesült Államok neve. De ebben az övezetben semmi lényeges nem történ­het, amiről ne tudna a CZ vagyis a csa­tornazóna észak-amerikai fegyveres erői­nek parancsnoka. Ne helyeselné, vagy ne váltaná ki haragját és gyors intézkedé­seit. Panama-csatorna: ez az út olyan fontos az Egyesült Államok katonáinak és üzletembereinek, hogy Washington semmit nem enged, ami valóban veszé­lyeztetné érdekeit ebben a zónában. S jól körül is bástyázza érdekeit. Arnulfo Ariast, akit USA-ellenes szavazók is tá­mogattak, már előzőleg így minősítették Washingtonban: „Nem a legjobb elnök­jelölt.” Megdöntése nem okozott nagy meglepetést. Peruban másképp húzódnak a szálak. A junta egyik első lépésként államosítot­ta az észak-amerikai kézben levő IPC olajtársaságot, és ezzel bizonyosan némi népszerűségre tett szert. Észak-amerikai olajtársaságot kisajátítani — ez Latin- Amerikában mindig népszerű. De csak akkor tartósan népszerű, ha következe­tes. Washington nem tiltakozott az álla­mosítás ellen, bölcs nyugalommal, a hoz­záértő nyugalmával szemlélte az esemé­nyeket. S néhány nap múlva az IPC- ügyet Peruban kivételesnek és elszige­telt intézkedésnek nyilvánították, gyors tárgyalásokat kezdtek más észak-ameri­kai vállalatokkal, gyapot-, gyapjú- és rézkonszernekkel. Tudjuk, az olimpiai játékoknak nem az volt a hivatásuk, hogy akár csak egyetlen gazdasági vagy társadalmi gon­dot is levegyenek a földrész vállairól — de növelték e népek hitét önerejükben. Latin-Amerika ma már nem az a gomb­nyomásra működő szavazógép, mint egy­másfél évtizeddel ezelőtt. Növekszik sze­repe a nemzetközi arénában. S ha kor­mányaik ki-kitekintenek az észak-ame­rikai árnyék alól, ha más földrésszel, más országokkal is szorosabb, sokolda­lúbb kapcsolatot teremtenek, ez csak jó. Az olimpia , ahol a startnál együtt állt az első, a második és a harmadik világ, talán ösztönözte is ezt a tájékozódási kedvet. Valószínű, hogy a jövőben is kapunk majd hasonló híreket, mint október ele­jén Panamából, Peruból és a mexikói diáktüntetésekről. S az utcai összecsapá­sokat, a letartóztatásokat, a méltó hara­got és a gyűlöletet ábrázoló képek ugyan­azoknak az elektronikus készülékeknek segítségével érkeznek majd Európába, mint az olimpiai versenyekről készített szép és barátkozó felvételek. Tatár Imre

Next