Magyar Hírlap, 1968. november (1. évfolyam, 170-199. szám)
1968-11-01 / 170. szám
MHGYIIR Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA________________________ms.NOVEMBERi.pc. Magyar államférfiak üdvözlő táviratai Algéria ünnepére (MTI) Az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság nemzeti ünnepe, a felszabadító harc megindulásának 14. évfordulója alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Huari Bumediennek, a Forradalmi Tanács és az algériai kormány elnökének. Péter János külügyminiszter ugyancsak üdvözlő táviratot küldött ez alkalomból Abdel Aziz Buteflika külügyminiszternek . Tizennégy évvel ezelőtt Algériában egy maroknyi bátor csoport fegyvert fogott és megkezdte hazája függetlenségi harcát a francia gyarmatosítók ellen. Az algériai függetlenségi háború az egyik legnagyobb és legdrámaibb gyarmati háborúvá terebélyesedett. Az ország vezető ereje, a Nemzeti Felszabadítási Front mögé tömörült algériai nép szívós elszántsága azonban meghozta az eredményt: az ország elnyerte függetlenségét. A francia neokolonializmus sok algériai városban üszkös romokat, tönkretett közműhálózatot, áttekinthetetlen közigazgatási rendszert hagyott hátra maga után, de Algéria népe a szocialista országok támogatásával rövid idő alatt megindulhatott a gazdasági, társadalmi felemelkedés útján. Az államosítással megteremtődött a további szociális eredmények gazdasági alapja. Az arab országok között és a harmadik világban, valamint általában a nemzetközi életben jelentős szerepet játszó Algéria külpolitikáját hagyományosan az antiimperializmus jellemzi, és e tekintetben is élvezi a szocialista országok támogatását. Nemzeti ünnepén további sikereket kívánunk Algéria népének építő munkájában, a társadalmi haladásért, a neokolonializmus ellen vívott küzdelmében. " Újabb washingtoni híresztelések a bombázások közeli beszüntetéséről Kis Csaba, az MTI washingtoni tudósítója jelenti: Szerdán este ismét felélénkültek a híresztelések az amerikai fővárosban a vietnami légi háború megszüntetésének lehetőségeiről. A rádió- és tv-állomások egy része azt jelentette, hogy amerikai részről véglegesen a légi háború megszüntetése mellett döntöttek, a VDK pedig késznek mutatkozik ezt követően haladéktalanul megfelelő lépéseket tenni az érdemi tárgyalások és a hadműveletek szintjének csökkentése érdekében. A találgatások egy része szerint az erre vonatkozó döntést Johnson a főbb tanácsadóival és Abrams tábornokkal folytatott keddi megbeszélés után hozta meg, s erről értesítették Thieut, a saigoni rezsim vezetőjét. Thieu beleegyezett a bombázási szünetbe — jelentette szerdán délután awashingtoni Evening Star Saigonból. Az esti híradások olyan személyek nyilatkozatát ismertették, akik bennfentesek lehetnek a kérdésben, így a japán miniszterelnökség képviselőjének, a thaiföldi külügyminiszternek és egy magát megnevezni nem kívánó párizsi diplomatának a közlését. Valamennyi nyilatkozat rendkívül közelinek minősítette a bombázások megszüntetését, a japán képviselő szerint ez „órák kérdése lehet’’. Hivatalos nyilatkozat egyébként csütörtökön a délelőtti órákig nem hangzott el. Korábban sem a Fehér Ház, sem a külügyminisztérium szóvivője nem volt hajlandó kommentálni a sajtójelentéseket. A UPI saigoni tudósítója az ottani amerikai nagykövetség bejelentését idézi. E szerint teljes hírzárlatot rendeltek el a Bunker nagykövet és Thieu elnök közötti minden jövőbeli találkozóra vonatkozólag. A DNFF párizsi tájékoztató irodájának megnyitása alkalmából adott fogadáson — mint a Reuter párizsi tudósítója jelentette — Nguyen Thanh Le, az amerikaiakkal a francia fővárosban előzetes megbeszéléseket folytató VDK-küldöttség szóvivője kijelentette, amennyiben Johnson megszünteti az összes bombatámadásokat a VDK ellen, kész egy órán belül sajtóértekezletet összehívni annak bejelentésére, hogy Hanoinak van valami új ajánlata és hogy azt azonnal megteszi. A Reuters washingtoni tudósítója szerint sem a Fehér Ház, sem a külügyminisztérium szóvivője nem volt hajlandó megjegyzést fűzni a párizsi fogadáson észak-vietnami részről elhangzott kijelentésekhez. Dél-vietnami szabadságharcosok rakétatámadásai Saigon ellen Az Intrepid, Coral Sea és a Constellation repülőgép-anyahajókról felszállt amerikai bombázók szerdán a VDK keleti partvidékén Dong Hai és Vinh városát összekötő főútvonalat támadták. A—52-es amerikai óriásbombázók szerdán hét bevetésben támadtak célpontokat Dél-Vietnamban a kambodzsai határ közelében, az ország középső részén elterülő fennsíkon, Kontum körzetében, valamint Tay Ninh és Chau Doc tartományokban. Dél-vietnami szabadságharcosok csütörtök este három ízben is rakétatámadást intéztek Saigon katonai célpontjai ellen. Az egyik fel nem robbant rakéta az elnöki palotától alig 400 méterre csapódott be. Befejeződött az SZKP KB ülése (TASZSZ) Az SZKP Központi Bizottsága csütörtökön folytatta ülését Brezsnyev beszámolója után megnyitották a vitát, amelyben számos szakminiszter és pártvezető vett részt. A mezőgazdasági kérdésekről elfogadott határozat jóváhagyta és időszerűnek ismerte el a Politikai Bizottság által kidolgozott és Brezsnyev beszámolójában kifejtett javaslatokat. A határozat rámutat, hogy továbbra is a legfontosabb feladat a gabonafélék és más mezőgazdasági termékek termelésének jelentékeny növelése a terméshozamok nagymértékű emelése alapján, a többi közt a műtrágyagyártás fejlesztése, a kemizálás fokozása, a talajjavítási és komplex gépesítési program végrehajtása útján. A KB indítványozza a terven felüli felvásárlást ösztönző rendszer kiterjesztését gazdasági termékekre is. Ezután meghallgatták Brezsnyev beszámolóját az SZKP KB Politikai Bizottságának külpolitikai tevékenységéről. A Központi Bizottság tagjai ülésükön csütörtökön egyöntetűen jóváhagyták az SZKP KB Politikai Bizottságának külpolitikai tevékenységét. A határozat kimondja, hogy a Központi Bizottság és a szovjet kormány külpolitikáját egy emberként támogatja és helyesli az egész párt, a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, az egész szovjet nép. Ezzel az SZKP Központi Bizottságának ülése befejeződött. Szovjet jegyzék a kínai nagykövetséghez (TASZSZ) A szovjet külügyminisztérium jegyzéket intézett a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövetségéhez, amelyben a Kínai Népköztársaság külügyminisztériumának 1968. szeptember 16-án kelt jegyzékeire válaszol. A szovjet külügyminisztériumot, állapítja meg a jegyzék, felhatalmazták annak kijelentésére, hogy a Kínai Népköztársaság külügyminisztériumának állítása, amely szerint 1967 augusztusa és 1968 augusztusa között szovjet katonai repülőgépek több esetben megsértették Kína légiterét, elejétől végéig koholmányokon alapulnak, s semmilyen alapjuk nincs. A szovjet külügyminisztérium jegyzéke megállapítja, hogy a kínai légi térbe egyetlen alkalommal — akkor sem szándékosan — repült be egy szovjet helikopter, Nariikol térségében 1967. december 2-án. Ez alkalommal a szovjet határvédelmi csapatok képviselői megfelelő magyarázatot adtak a kínai határőrszerveknek, és elnézést kértek a történtekért. Ezzel az ügy lezárult. Felvetődik a kérdés, hangoztatja a szovjet jegyzék, miért van szüksége a kínai hatóságoknak a szovjet katonai repülőgépek állítólagos többszöri behatolásáról szóló mesére. Erre a kérdésre nem nehéz válaszolni, ha a Kínában ismét fellobbanó szovjetellenes hisztériahullám legutóbbi tényeit figyeljük, amelynek további felduzzasztására nagy igyekezettel törekszenek a kínai sajtószervek, s az ország egyes vezetői. A szovjet külügyminisztérium elutasítja a Kínai Népköztársaság külügyminisztériumának jegyzékeiben foglalt állításokat, és erélyesen tiltakozik a kínai hatóságok e szovjetellenes akciói ellen, s az ellen, hogy koholmányaikkal még bonyolultabbá akarják tenni a két ország viszonyait. Táviratok a Szojuz 3. sikere alkalmából (Folytatás az 1. oldalról) ból a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöksége nevében dr. Mihályfi Ernő elnök üdvözlő táviratot intézett a Szovjet— Magyar Baráti Társaság elnökségéhez. Svoboda csehszlovák államelnök, Dubcek, a CSKP Központi Bizottságának első titkára, Smrkovsky, a nemzetgyűlés elnöke és Cernik miniszterelnök üdvözlő táviratot intézett Brezsnyevhez, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárához. Podgornijhoz, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökéhez és Kosziginhez , a szovjet minisztertanács elnökéhez a Szojuz 3. űrhajó sikeres útja alkalmából. Todor Zsivkov, a Bolgár KP KB első titkára, a Minisztertanács elnöke és Georgi Trajkov, a nemzetgyűlés elnökségének elnöke szintén táviratban tolmácsolta üdvözletét. ♦ (BTA) A Bolgár Nemzetvédelmi Minisztérium közölte, hogy a szovjet csapatok csehszlovákiai állomásozásának feltételeit rögzítő szovjet—csehszlovák szerződés értelmében hazaérkeztek azok a bolgár csapatok, amelyek a szovjet hadsereggel és más szövetséges szocialista államok hadseregeivel együtt segítséget nyújtottak a csehszlovák népnek a szocialista vívmányok megvédésében. A francia minisztertanács ülése (AFP) A francia minisztertanács csütörtöki ülésén Michel Debré külügyminiszter ismertette a vietnami kérdés legújabb fejleményeit, s de Gaulle elnök beszámolt Törökországban tett hivatalos látogatásáról. Az ülés után Joel le Theule tájékoztatásügyi miniszter ismertette az egybegyűlt újságírókkal a két beszédet. Debré külügyminiszter szerint a jelenlegi órák döntő jelentőségűek a vietnami konfliktus szempontjából. De Gaulle elnök elégedetten nyilatkozott törökországi látogatásának eredményességéről. Kifejtette, hogy nem állt szándékában „eltántorítani Törökországot NATO-tagságától”, hiszen — mint mondotta — „Törökországnak Franciaországgal ellentétben szüksége van biztonságának a NATO által való szavatolására”, de az ankarai kapcsolatfelvételeken érződött, hogy „Törökország örvendetes módon meg akarja őrizni saját egyéniségét”. A kormány úgy döntött, hogy a „közrend ismételt és többszöri megzavarása miatt” feloszlatja a szélsőjobboldali nacionalista Occident diákszervezetet. * A francia nemzetgyűlés szerdán éjszaka elfogadta az 1969-es katonai költségvetést. ♦ (Reuter) A 80 éves Papandreun, Görögország volt miniszterelnökén csütörtökön hajnalban hatórás gyomorműtétet hajtottak végre. Legújabb jelentések szerint az operációt követően Papandreu magához tért és állapota kielégítőnek mondható. Latin-Amerika — az olimípia íjtán Az aranyérmek fénye egy pillanatra beragyogta egész Latin-Amerikát. Elsősorban a vendéglátó ország lehet büszke a földrész első olimpiájára, de jut a fényből és az érzésekből a többi tizenkilencnek is. Amerikának az Egyesült Államoktól délre eső részét a harmadik világhoz számítjuk, voltaképpen tehát a harmadik világnak köszönhetjük a minden tiszteletet megérdemlő, az első és a második világ színvonalán álló sportjátékokat. A sikerek minden bizonnyal növelik majd e földrész önbizalmát. Szüksége is van rá. E két hét alatt az Azték stadion jelentette számunkra, és még néhány százmillió tévénéző számára Latin-Amerikát: az elektronikus képtovábbítás és Eső isten lenyűgöző kontrasztja. De ahogy a nap szemünk előtt bukott le a stadion mögött, úgy válnak emlékké az aranyérmeket hozó versenyek, más kontraszt veszi át helyüket, az állandóbb, a súlyosabb, ami nem emeli Latin-Amerikát, hanem gyötri. Gazdasági nyomorúság és politikai feszültségek. Októberben három összecsapás is jelezte ezeket az állandó bajokat: Mexikóban korunk legvéresebb diák—rendőr csatája, Panamában és Peruban pedig katonai puccs. Nyugtalanok voltunk október elején a mexikói tüntetések hallatán, őszintén szólva féltettük az olimpiai játékokat, s végül örültünk, hogy nem zavarta meg semmi. Könnyen lehet azonban, hogy most véget ér a treuga dei, ismét felszínre tör a viszály kormány és diákság között. Reméljük, nem köszönt be olyan véresen a késő ősz, mint amilyen a nyár és a nyárutó volt, de tudomásul kell venni, hogy az olimpia csak fölfüggesztette, eltakarta a vitát. Panamában az ezredesek vannak hatalmon. Az ötezer főnyi nemzeti gárda — a hadsereg szerepét játszó fegyveres erő — felkelt és megfosztotta hatalmától Arnulfo Arias elnököt, aki csak most október 1-én foglalta el az államfői széket. Nem túl szerencsés politikus, már kétszer elűzték, úgy húsz és harminc évvel ezelőtt is. Száműzetésbe kényszerítették a többékevésbé parlamentáris eszközökkel kormányzó Belaunde Terryt, Peru elnökét is. Öt és fél esztendővel a legutóbbi katonai puccs után, ismét fegyveres erő szólt bele a politikába, s ez kissé már azért is tragikomikusan hangzik, mert másfél évszázada Simon Bolivar, a Felszabadító így kiáltott fel a mostani puccs színhelyén: „A mai nap nevezetes Peru számára, mert ebben az országban nincs többé diktátor.” Tévedett. Ez a földrész azóta is minden más földrésznél kedvezőbb talajt nyújt puccsoknak, katonai diktátoroknak. Darab ideig még így is lesz, könnyen megdőlnek a jobbára ingatag politikai rendszerek. Három példát vettünk három országból, mégis van bennük valami közös. Szinte mindenben, ami ezen a földrészen történik, benne rejlik ez a közös vonás: a nagy északi szomszéd hatása. Voltaképpen nem is nagyon rejlik: rájuk vetődik az Egyesült Államok árnyéka. Ha valami történik Közép- és Dél-Amerikában, csaknem tévedhetetlenül előszedhetjük a cherchez la femme mintájára a cherchez les États-Unis varázsformulát. Mexikóban a diákok sok egyéb között az ország függő állapota miatt tiltakoztak, az Egyesült Államok túlzott gazdasági hatalma ellen. Nem titkolták, hogy az északi szomszéd gazdaságában az imperializmus eszközét látják, amely örök időkre szolgálatában akarja tartani Latin-Amerika népeit. Panamában nem ugrott ilyen hirtelen tüntetők tábláira, jelszavakba, követelésekbe az Egyesült Államok neve. De ebben az övezetben semmi lényeges nem történhet, amiről ne tudna a CZ vagyis a csatornazóna észak-amerikai fegyveres erőinek parancsnoka. Ne helyeselné, vagy ne váltaná ki haragját és gyors intézkedéseit. Panama-csatorna: ez az út olyan fontos az Egyesült Államok katonáinak és üzletembereinek, hogy Washington semmit nem enged, ami valóban veszélyeztetné érdekeit ebben a zónában. S jól körül is bástyázza érdekeit. Arnulfo Ariast, akit USA-ellenes szavazók is támogattak, már előzőleg így minősítették Washingtonban: „Nem a legjobb elnökjelölt.” Megdöntése nem okozott nagy meglepetést. Peruban másképp húzódnak a szálak. A junta egyik első lépésként államosította az észak-amerikai kézben levő IPC olajtársaságot, és ezzel bizonyosan némi népszerűségre tett szert. Észak-amerikai olajtársaságot kisajátítani — ez Latin- Amerikában mindig népszerű. De csak akkor tartósan népszerű, ha következetes. Washington nem tiltakozott az államosítás ellen, bölcs nyugalommal, a hozzáértő nyugalmával szemlélte az eseményeket. S néhány nap múlva az IPC- ügyet Peruban kivételesnek és elszigetelt intézkedésnek nyilvánították, gyors tárgyalásokat kezdtek más észak-amerikai vállalatokkal, gyapot-, gyapjú- és rézkonszernekkel. Tudjuk, az olimpiai játékoknak nem az volt a hivatásuk, hogy akár csak egyetlen gazdasági vagy társadalmi gondot is levegyenek a földrész vállairól — de növelték e népek hitét önerejükben. Latin-Amerika ma már nem az a gombnyomásra működő szavazógép, mint egymásfél évtizeddel ezelőtt. Növekszik szerepe a nemzetközi arénában. S ha kormányaik ki-kitekintenek az észak-amerikai árnyék alól, ha más földrésszel, más országokkal is szorosabb, sokoldalúbb kapcsolatot teremtenek, ez csak jó. Az olimpia , ahol a startnál együtt állt az első, a második és a harmadik világ, talán ösztönözte is ezt a tájékozódási kedvet. Valószínű, hogy a jövőben is kapunk majd hasonló híreket, mint október elején Panamából, Peruból és a mexikói diáktüntetésekről. S az utcai összecsapásokat, a letartóztatásokat, a méltó haragot és a gyűlöletet ábrázoló képek ugyanazoknak az elektronikus készülékeknek segítségével érkeznek majd Európába, mint az olimpiai versenyekről készített szép és barátkozó felvételek. Tatár Imre