Magyar Hírlap, 1969. június (2. évfolyam, 149-178. szám)
1969-06-25 / 173. szám
4 1969. JÚNIUS 25. SZERDA HAZAI KÖRKÉP Masnit Hirlbp Mit mond a vádirat? Bíróság előtt 1969. január 2-án délután fél 3-kor, a Szénsavtermelő Vállalat répcelaki üzemében súlyos szerencsétlenség történt. Két 25 köbméteres acéltartály felrobbant. A robbanás megölt kilenc embert, hatot súlyosan, tizenhármat pedig könnyebben megsebesített. Az okozott kár meghaladja a 11 millió forintot. Lapunk helyszíni tudósításban annak idején részletesen beszámolt a balesetről. Azóta is több alkalommal ismertettük a robbanás körülményeit vizsgáló bizottság megállapításait. Kedden reggel fél 9-kor, Szombathelyen a Vas megyei Bíróság úr. Szüts Miklós tanácsa megkezdte a répcelaki robbanás ügyének tárgyalását. Tizenegyen ülnek a vádlottak padján. A vád mindnyájuk ellen ugyanaz: foglalkozás körében elkövetett, halált okozó, gondatlan veszélyeztetés, valamint a társadalmi tulajdonban különösen nagy kárt okozó gondatlan rongálás. Bár a vád mindannyiuk ellen azonos, a tragikus üzemi balesettel kapcsolatos szerepük, felelősségük — mint azt a vádirat is hangsúlyozza — erősen különböző. Ahogy azt már korábbi cikkeinkben is említettük, speciális jogi-igazságszolgáltatási esettel áll szemben a bíróság: felelősségre kell vonni olyan személyeket is, akik több mint nyolc évvel ezelőtt vettek részt — a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár alkalmazottjaiként, illetve vezetőiként — az 1969-ben felrobbant tartályok gyártásában. Kurunczy István, a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár volt termelési osztályvezetője az elsőrendű vádlott. Kurucz István, a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár gyártáselőkészítő csoportvezetője, Juhász János, a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár megvezetője és Mészáros Kálmán, a Kőolajipari Gépgyár főmérnöke — a másod-, harmad- és negyedrendű vádlottak — azért állnak most Szombathelyen bíróság előtt, mert 1960-ban nem megfelelő anyagból, a gyártási előírásokat megsértve készítették el a répcelaki gyár megrendelésére a tartályokat. Hegyi Károly ötödrendű vádlott a Budapesti Kőolajipari Gépgyár főosztályvezetője hozzájárult a nem megfelelő anyag felhasználásához. További hat személy pedig — a bíróság előtt fekvő vádirat szerint — vétkes a berendezések ellenőrzésének elmulasztásában, illetve azok gondatlan kezelésében. A bíró kérdéses ségű, durván hengerelt lemezből gyártották a kívánt berendezést. A vádirat kitért a gyártás körül mutatkozó különböző szabálytalanságokra, s több vádlott felelősségét hangsúlyozta, amiért a tartály üzemeltetését engedélyezték. A vádirat ismertetése több mint másfél óráig tartott. Ezután került sor az elsőrendű vádlott, Kurunczy István kihallgatására. Kurunczy István idős, 61 éves ember. Jelenleg a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár üzemvezetője. A bíró első kérdése ez volt: — Megértette a vádat? — Igen, megértettem. — Bűnösnek érzi magát? — kérdezte a bíró. — Nem, nem érzem magam bűnösnek — válaszolt az elsőrendű vádlott. Ezután több órán át a bíró kérdései következtek és az elsőrendű vádlott bizonytalan, kitérő válaszai. A bíró kérdései elsősorban arra irányultak, hogy Kurunczy István miért vette tudomásul — minden megjegyzés nélkül — azt, hogy munkatársai, illetve felettesei egyik napról a másikra a gyártandó tartályok anyagát megváltoztatták és a gyengébb minőségű A 42—21-es lemezt bocsátották rendelkezésére. Az elsőrendű vádlott kitérő válaszai Kurunczy István a következőképp védekezett : — Az anyagmódosítás a főmérnök hozzájárulásával történt. 1960. június 16-án értekezlet volt, s ezen valamennyi mérnök részt vett. Mészáros főmérnök bejelentette, hogy Hegyi elvtárssal — az ötödrendű vádlottal — a Budapesti Kőolajipari Gépgyár főosztályvezetőjével megállapodott a gyengébb anyag felhasználásában és ezt a többi mérnökök helybenhagyták. BÍRÓ: Ön nem tett semmi ellenvetést? KURUNCZY: Én kérem képzettségemnél fogva sem vagyok alkalmas arra, hogy a mérnökök és a főmérnök döntéseit fölülbíráljam. BÍRÓ: Rögzítette ön írásban azt, hogy megváltoztatták a terveken szereplő anyag minőségét? KURUNCZY: Erről mindennap beszéltünk Mészárossal, gyárunk főmérnökével, különben is ő mondta nekünk, hogy a dolog rendben van, szabad ezt az anyagot használni. Erről külön írást nem csináltam, ez nem volt nálunk szokásos. A bíró kérdései a továbbiakban következetesen az A 42—21 jelzésű acélfajta felhasználásának okai és módjai körül mozogtak. Kurunczy István válaszaiból csupán annyi igazolódott be, hogy ő, mint a gyártásért közvetlenül felelős termelési osztályvezető — miután Kurucz István gyártáselőkészítési csoportvezető, illetve Mészáros főmérnök ezt így látta helyesnek —, minden további fontolgatás nélkül megindította a gyártást. Meglepő fordulata volt a keddi tárgyalásnak az, amikor a bíró kérdései nyomán kiderült, hogy a tartály, amit ilyen nagy sietséggel — és az előírt acélfajta mellőzésével — először gyártottak, soha nem volt üzemben. A répcelaki gyár vezetői ugyanis később úgy döntöttek: a sürgősen elkészített tartályra egyelőre nincs is szükség. Ez az „egyelőre” meglehetősen sokáig, tíz évig tartott. Ez a tartály ott áll a répcelaki gyár mihályi telepén. A felrobbant tartályt viszont újabb sürgős répcelaki rendelésre — egy évvel később — már minden különösebb fontolgatás és mérlegelés nélkül a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár ennek az első tartálynak pontos másaként készítette el, és a felhasznált acél itt is — az A 42—21 jelű gyenge lemez. BIRÖ: Kurunczy! Az első tartály gyártása óta tehát eltelt egy esztendő. Nem tettek újra kísérletet az eredetileg tervezett 44 DMo jelzésű, ötvözött finomacél beszerzésére ? KURUNCZY: Lehetséges. Erről nem tudok. Nekem csak átadták a megrendelőlevelet, amin az állt, hogy hasonló kivitelezésű, 25 köbméteres tartályt kér Répcelak. BÍRÓ: Az is rajta volt, hogy A 42— 21-es lemezből? KURUNCZY: Az nem volt rajta. De az sem, hogy 44 DMO-acélból kérik. Csak az volt, hogy hasonló kivitelezésű ... BÍRÓ: A csatolt szakvélemények azt igazolják, hogy a második tartály gyártásakor mind az ózdi, mind pedig a lőrinci hengerműnél beszerezhető lett volna a 44 DMo jelű finomacél. KURUNCZY: Lehet. Ezt nem tudom. Én anyagbeszerzéssel nem foglalkoztam. A gyártáselőkészítés Kurucz István feladatához tartozott. Azt azonban tudom, hogy az ilyen finomacél beszerzéssel mindig nehézségek voltak. a répcelaki robbanás vádlottjai Kedden reggel a tárgyalás a vádlottak személyi adatainak egyeztetésével kezdődött, majd dr. Szüts Miklós tanácsvezető bíró rátért a vádirat részletes ismertetésére. Vázolta a répcelaki üzemben január 2-án bekövetkezett robbanás körülményeit, a tartályok gyártása körüli szabálytalanságokat. A bíró részletesen szólt arról, hogy a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár milyen módon változtatta meg a gyártáshoz előírt acél minőségét. Beszerzési gondokra hivatkozva lemondtak a tervdokumentációban szereplő ötvözött acél felhasználásáról és helyette egy A 42—21 jelű, ennél sokkal gyengébb minő Megnézhetném az eredeti Lenin kéziratokat? — kérdeztem vendéglátóimat. — Aligha — kaptam a választ. — Betonfalak mögött őrzik őket, olyan széfben, amelynek biztonsági berendezései csak a nagy bankok trezorjaihoz hasonlíthatók. A Marxizmus—Leninizmus Intézet Központi Archívumának munkatársait sem bocsátják be ebbe a különlegesen szeparált és légkondicionált — pontosan 14 fok hőmérsékleten tartott — terembe. Ide egyetlen személynek van kulcsa. A többi munkatárs kópiákból dolgozik. Az archívumhoz kerülő minden kéziratról másolat készül. Fotókópiákat szívesen mutatnak. A Vörös tértől nem messze található az SZKP Központi Bizottsága mellett működő Központi Archívum. Feladata Marx-, Engels-, Lenin-relikviák gyűjtése. Itt őrzik és gondozzák a különböző pártdokumentumokat, az SZKP vezető személyiségeinek életével kapcsolatos hagyatékot, a Komintern iratait és így tovább. A kritikai kiadások szerkesztése, a Lenin munkásságával összefüggő publikációk hitelességének eldöntése is az archívum munkatársainak feladata. Itt adják ki a Szovjethatalom Dekrétumait, most szerkesztették a negyedik kötetet. Szintén most állítják össze az Iszkra szerkesztőségi levelezésének teljes gyűjteményét és az Uljanov-család levéltárát. Jurij Alekszandrovics Ahabkin, a Lenini-kéziratokat gondozó osztály vezetője hatalmas könyvet tesz elém. Az intézet tulajdonában levő mintegy 31 ezer Lenindokumentum katalógusa ez. Nem csupán a cím és a keltezés időpontja olvasható ebben a precíz kimutatásban, hanem az irat minden egyéb ismertetőjele is. Teljesen ötletszerűen emelem ki a 6902-es dokumentumot. Lenin távirata a penzai kormányzóságba 1919-ből. Egy Bős nevű elvtársat von felelősségre, amiért nem jelezte a helyi kuláklázadás leverését. Dátum: augusztus 12. Megtudható a katalógusból, hogy fekete tintával írta Lenin egy 21X35 centiméter nagyságú papírlapra, terjedelme egy oldal, s megtalálható rajta Lenin kézjegye is. Milyenek maguk a kéziratok? Megismerkedem a főrajtárossal, Alekszandra Nyikolajevna Szokolovával. Ő őrzi az eredeti iratokat és a másolatokat, nála van a széfterem kulcsa is. A kópiák tárolóhelyiségét szintén ellátták biztonsági berendezésekkel, mert a fényképmásolatok is értékesek, ugyanis csak egyetlen hiteles másodpéldány készül az eredetiről. A másolatok megőrzőjébe vezet Szokolovas műanyagtasakot húz elő a páncélszekrényből. Kézbe vehetem egy Lenincikk tökéletes mását. Jól olvasható, kissé jobbra döntött betűkkel írt Lenin, lendületes vonalvezetéssel. Leginkább az tűnik fel, hogy egyetlen javítás, áthúzás sincs rajta, így lehetett nyomdába adni. — Ilyen szinte valamennyi kézirat — mondja a főirattáros. — Lenin nagyon gyorsan dolgozott, piszkozatot sohasem készített, mégis teljesen kiérlelt formában vetette papírra gondolatait, s ezek már nem igényeltek korrekciót az adott időpontban. Vajon nem túlzó-e az archívum apparátusa, a sokféle biztonsági intézkedés, óvórendszabály ? Jurij Nyikolajevics Amiantov, a kéziratgyűjtő és kiegészítő osztály vezetője ezt mondja: — A Lenin-dokumentumok óriási értékűek. Nem csupán a szovjet emberek szemében felbecsülhetetlen a jelentőségük, hanem a forradalom vezérének elveitől fényévnyi távolságban levő nyugati üzletemberek is hajlandók súlyos összegeket fizetni egy-egy Lenin kéziratért. Hamisítványokat is terjesztenek. A kéziratritkaságoknak nyugaton börzéjük van, s ott a Lenin-dokumentumokat igen magasan jegyzik. A közelmúltban hatezer nyugatnémet márkáért cserélt gazdát egy árverésen Lenin egyik cikkének kézirata. (összehasonlításként egy Matisse-levél 300, egy Shaw-levél 120, Liszt Ferencé úgyszintén.) Az új tulajdonos: A Moszkvai Központi Archívum. — Ezek szerint még mindig akadnak olyan Lenin-írások, amelyek nem kerültek a szovjet nép birtokába? — Lenin kéziratainak jó néhány külföldi lelőhelyéről tudunk. Sok évet töltött emigrációban. Különböző országokban, városokban élt. Iratai házkutatások alkalmával a rendőrség kezére kerültek. Köztudott az is, milyen sűrűn levelezett Lenin különböző nemzetiségű mozgalmi emberekkel. Közülük többen ellenséges álláspontra helyezkedtek a szovjet állammal szemben, s eszük ágában sincs, hogy éppen a szovjet pártarchívumnak juttassák a kezükben levő anyagokat. Annak ellenére, hogy tetemes anyagi áldozattól sem riadunk vissza. — Mi több, a szocializmus ideológiai ellenfelei a legbőkezűbb vásárlók. Igen becses anyag van például a Columbia egyetem Hoover-alapítványának tulajdonában. Ez az alapítvány a szocialista országok politikai életének tanulmányozása végett, az ellenük folytatott ideológiai harc céljából létesült. Természetesen nem adnak el nekünk semmit. — Gazdagszik-e mégis az archívum? — Igen, méghozzá nem is csak külföldről. Még mindig kerülnek elő levelek régi bolsevikok hagyatékából. A közelmúltban hunyt el egy moszkvai festőművész, aki az államra hagyta mindenét. Rendezetlen kéziratai között egy rokonának irataira bukkantunk. Az illető valamikor munkatársa volt a Pravdának és őrizte Lenin egyik cikkének kéziratát. Legjobb segítőtársaink maguk a szovjet emberek, akik minden olyan tárgyat, a szovjet közösség tulajdonának tekintenek, ami összefügg Leninnel. N. S. L. A kegyelet útján III. f ' " Ahol Lenin kéziratait őrzik Ma folytatják Rövid ebédszünet után késő délutánig folytatódott a tárgyalás. A bíró után a vád képviselője, majd pedig a védők tettek föl kiegészítő kérdéseket. Szerda reggel előreláthatóan a másodrendű vádlottnak, Kurucz Istvánnak, a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár gyártáselőkészítési csoportvezetőjének kihallgatásával folytatódik a tárgyalás. Szász István FÉL ÉVSZÁZ Ma ötven esztendeje Kun Béla az előző napi ellenforradalmi puccskísérletről beszélt a négy nappal előbb megválasztott Szövetséges Központi Intéző Bizottság ülésén. „Az, ami itt történt, Budapesten, az egészen természetes következménye annak, amit sokan magukévá tettek, annak a felfogásnak, hogy a burzsoázia megszűnt, hogy a burzsoáziának nincsen ereje, hogy a burzsoázia beletörődött a proletariátus diktatúrájába. Ez a tévedés bosszulta meg magát akkor, amikor kitörve az ellenforradalom, egész csomó elvtársunk fekszik holtan az ellenforradalomnak máris kezdődő fehérterrorja következtében ... Soha egyikünk sem hirdette azt, hogy ok nélkül ontsunk vért, soha egyikünk sem hirdette azt, hogy kéjelegve gázoljunk a vérben, de tudnunk kellett mindenkor azt, hogy a burzsoázia nem fog beletörődni abba, hogy elveszítse a hatalmat, elveszítse a kizsákmányolás lehetőségét és nem fog beletörődni abba, hogy itt, ebben az országban, a proletariátus legyen az úr és a kapitalizmus trónjain felépíthesse a szocialista társadalmi és termelési rendet. Tisztában kellett lennünk azzal, hogy az osztályharc nem szűnt meg, hogy az osztályharc tovább folyik, sőt, még kíméletlenebb eszközökkel folyik...” Áruházat avatott Tiszafüreden a választókörzet képviselője (Tudósítónktól) A második tiszai vízlépcső és a hozzá kapcsolódó öntözőrendszer valósággal átformálja a környék arculatát. A legnagyobb fejlődés Tiszafüreden várható. A községben máris több új üzem működik, korszerű áruházak épülnek. Ezek sorában kedden Nánási László, az Elnöki Tanács tagja, a választókörzet országgyűlési képviselője átadta rendeltetésének az új, négyszintes Tisza Áruházát, amely kilencmillió forint értékű árutömeggel, nagy választékkal szolgálja majd a község ellátását, valamint a Hortobágy és a Tisza idegenforgalmát. Tájékoztatásunk szerint hamarosan megkezdik a vízlépcsőről elnevezendő Tisza II. áruház alapozását is. A fejlődő Tiszafüred — távolabbi perspektívában — várhatóan városi rangot kap. ------------------------------------------------------- 1 Tanácskozás Tolnában a nemzetiségi politikáról Az MSZMP Tolna megyei végrehajtó bizottsága és a Tolna megyei tanács végrehajtó bizottsága kedden Szekszárdon együttes ülésen tárgyalt az MSZMP Politikai Bizottságának 1968. szeptember 17-i határozatából adódó feladatokról és megállapította, hogy Tolna megyében helyesen érvényesül a párt nemzetiségi politikája. Tolna megye nemzetiségi lakosai egyetértenek a párt politikájával, a magyar lakosokkal egyenrangú tagjai szocializmust építő társadalmunknak. Részt vesznek a megye társadalmi életében, számarányuknak megfelelően vannak képviselve a párt, a társadalmi és a gazdasági élet minden területén. Biztosítottak a feltételei annak, hogy nemzetiségi hagyományaikat, kultúrájukat ápolják. Az ülésen határozatot hoztak a nemzetiségiek kulturális életének további fellendítésére.