Magyar Hírlap, 1970. január (3. évfolyam, 1-31. szám)
1970-01-14 / 14. szám
A „vb-keddről" jelentjük: Örömök, gondok — gondolatok A közérdekű tanácskozások eseménydús napja — így is nevezhetnénk a keddi napot. Lapunk más hasábjain számos, tematikailag egymástól független eseményről adunk számot, az alábbiakban azonban a megyei és kerületi tanácsok végrehajtó bizottságainak üléseiről érkezett jelentések között válogatunk. Bár az év elején vagyunk, máris a lakosságot közvetlenül érintő, témaválasztásukban széles skálájú kérdések valóságos csokra szerepelt a tegnapi vb-ülések programjában. Akadt olyan ülés, amely szép eredményeket, örömöket nyugtázhatott, életképes terveket vázolhatott, de — a lakosság következetes érdekképviseletének írott és íratlan törvénye szerint — nem csupán a kedvező jelenségek leltárát adta ez a januári „vb-kedd”. Az összefoglaló tudósításokon túl, ezekhez kívánunk kommentárokat, megjegyzéseket fűzni. . Hiánycikklista—indokolatlanul A Bács-Kiskun megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a kereskedelem helyzetét tűzte napirendjére, s megállapította: örvendetes a forgalomnövekedés. A múlt évben a megyei kiskereskedelem 5 milliárd 750 millió forint értékű árut forgalmazott, 9,5 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Mindez számos kedvezően ható intézkedést, szervezeti előrelátást igazol, de korántsem homályosíthatja el a megoldásra váró gondokat. Sok helyen az áruellátás elemi nehézségeivel küzd a kereskedelem, hosszú listát lehetne összeállítani a hiánycikkekből. (Megint, újra, meg újra ugyanaz a gond. Ebben a vonatkozásban lehetett volna ez az ülés két-három évvel korábban is: a tudósítás utolsó mondata akkor éppen olyan aktuális volt, mint amennyire — sajnos — ma is az. Ráadásul nemcsak olyan hiánycikkekről esett szó tegnap Kecskeméten, amelyek valóban nem léteznek, hanem olyanokról is, amelyeket egyébként termel az ipar, s másutt — gondosabb elosztás mellett, jobb szervezési és ellátási viszonyok között — aligha kerülnek a hiánycikklistára. Ezen még az az egyébként örvendetes hír sem változtat, hogy — a vb-ülés határozata szerint — 1973- ban megkezdi működését Kecskeméten egy új kereskedelmi-vendéglátóipari szakmunkásképző iiskola. Leendő, végzős hallgatói csakis jól ellátott üzletekben tudnak majd jelesre vizsgázni a vevő előtt.) öregek részére három napközi otthont nyitnak. (Azt nem lehet — nem is szükséges — számokra váltani, hogy hány apróság mosolyát, szellemi-testi fejlődését, jó körülmények között való nevelését ígéri a megyei költségvetésnek ez a rubrikája. Azt sem, hogy hány magáramaradt, idős embernek nyújt segítőkezet, gondtalanabb életet hátralevő éveire. Ám, a könnyedén kínálkozó szimbólumon túl, mégiscsak benne van ebben a hírben a gondoskodás — társadalmunkra olyannyira jellemző — közös vonása: erőnkhöz képest mindent megadni a gyermeknek, ugyanakkor egy pillanatra sem megfeledkezni azokról a nemzedékekről, amelyeknek nyugalmas éveiért most már magunk vagyunk a felelősek. Ilyen értelemben helyénvaló hát, hogy a szolnokiak nem csináltak külön rubrikát a fenti tételeknek.) A zalai gondterheltebb Borsodban körzeti iskolai hálózat örvendetes fejlődését tekintették át. A főváros három kerületében — Zuglóban, Pestlőrincen és a VII. kerületben — az idei fejlesztési terveket vitatták meg. Békésben a gyulai megyei kórház működése, Hajdúban a juhtenyésztés fejlesztése, Vas megyében pedig az új év gazdasági terve és költségvetése szerepelt a napirenden. Zalaegerszegen a megye magánkisiparosainak tevékenységét mérlegelte a vb. Megállapította, hogy 66 — képesítéshez kötött — szakmában csaknem kétezer magánkisiparos szolgálja a lakosságot, de az anyag- és alkatrészellátásuk megoldatlan, sőt a falvak sokaságában a mesterember is „hiánycikk”. (A zalai vb-üléssel egy időben kaptuk kézhez a KIOSZ tavalyi mérlegét, amely egyebek között arról informál, hogy csaknem háromezren tettek sikeres mestervizsgát, bár jóval többen jelentkeztek. Másfélezren azonban nem tudtak megfelelni. Az ország 270 mestervizsga-bizottsága ezek szerint bizonyára feladata magaslatára állt, s kellő szakmai szigorral járt el. A két hír olvasása után mégiscsak marad valami ellenérzés az emberben. Ugyanarról a témáról adtak ki jelentést Pesten és Zalában egyszerre, a kettő mégsem ugyanaz. A zalait nemcsak gondolatgazdagabbnak és élettelibbnek , hanem gondterheltebbnek érezzük...) K. Gy. J. Ki védje a minőséget? Élelmiszeripari témát feszegetett a Csongrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága is, a szegedi Minőségvizsgáló Intézet munkáját értékelve. Az ellenőrzés rendszerességével, következetességével nincs semmi baj. A szigorúságával sem, hiszen amikor nincs két kiló a kétkilós kenyér, amikor lejárt szavatosságú tejet árul valamelyik üzlet, vagy a levestésztában nincs benne a megkívánt — s a dobozon feltüntetett — tojásmennyiség, akkor az intézet szigorúan eljár. (Más kérdés, hogy miért áll ma még nálunk változatlanul éles és szüntelen harcban — perben-haragban — az élelmiszerek minőségét ellenőrző apparátus az élelmiszereket előállító üzemekkel, termelőszövetkezetekkel. Természetesen a vevő érdekében — mondhatnánk, s így igaz. Ideje lenne azonban az elemi hibák sorozatos elkövetését érzékelve szigorúbban eljárni. Mert sorozatos és ugyanúgy ismétlődő technológiai vétkekről van szó. S még valamit: miért pusztán az ellenőrzésre várunk, hogy észrevegye a megromlott tejet a pulton, miért csak ez az apparátus jön rá, hogy a tésztagyár elfelejtette a tojást beleütni a tésztába? De az árat soha nem felejti el a dobozra ráírni!... Hát a belső minőségellenőrzés, a gyári védjegy és a márka becsülete? Nos, a szegedi vb-ülés — közvetve — ezt is megkérdezte tegnap.) Egy rubrikában — fél évszázad Egy téma keretében egyik pillanatról a másikra ötven-hatvan évet ugrott át a Szolnok megyeiTanács Végrehajtó Bizottsága. A témát az új év költségvetésének — ami egyébként 213 millió forint — az a rubrikája adta, amelyben a bölcsődei hálózat és a szociális otthonok fejlesztését meghatározó összeg áll. Erre ugyanis különös gondot fordít az idén a megye. Száz új bölcsődei, 150 szociális otthoni és 690 óvodai férőhelyet alakítanak ki, s az X . Magyar Hírlap HAZAI KÖRKÉP 1970. JANUÁR 14. SZERDA 5 Felszabadulási ünnepség a XIII. kerületben Vizre bocsátották az Angyalföld nevű tengerjárót Ünnepségsorozat kezdődött a XIII. kerületben: 25 éve, 1945. január 13-án szabadult fel a nagy múltú munkáskerület A megemlékezéssorozat koszorúzással kezdődött, a Béke téri Béke és Barátság emlékműnél helyezték el a hála és a megemlékezés virágait. A teret zászlókkal díszítették, az emlékmű előtt a fegyveres testületek tagjai álltak díszőrséget Az ünnepségen részt vett Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának, tagja, a Központi Bizottság titkára, Szépvölgyi Zoltán és Venéczi János, a budapesti pártbizottság titkárai, ott voltak a kerület párt- és állami vezetői, s képviseltették magukat az angyalföldi üzemek, gyárak, iskolák. Az MSZMP XIII. kerületi bizottsága nevében Kónyi Gyula első titkár,valamint Kovács Károly és Regős Gábor titkárok koszorúztak. Koszorúztak a kerületi tanács küldöttei, a kerület korábbi vezetői, majd sorra elhelyezték virágaikat a Hazafias Népfront és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság kerületi elnöksége, a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok, a XIII. kerületi KISZ bizottság és a fegyveres erők küldöttei. Délután zajlott le a Magyar Hajó- és Darugyárban a felszabadulási ünnepségsorozat másik kiemelkedő eseménye: vízre bocsátottak egy szovjet megrendelésre készült 1500 tonnás tengerjáró hajót. Az ünnepségen részt vett Biszku Béla, dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, Szépvölgyi Zoltán és Venéczi János, s ott volt F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A magyar és a szovjet himnusz hangjai után Egresi Károly, a gyár pártbizottságának titkára mondott ünnepi beszédet Méltatta a negyedszázados jubileum jelentőségét; beszámolt Angyalföld 25 éves fejlődéséről, s megemlékezett azokról a szovjet hősökről, akik életüket áldozták a kerület felszabadításáért vívott harcokban. Ezután F. J. Tyitov kívánt újabb munkasikereket a Hajógyár dolgozóinak. Ezután Szerémi Borbála, a párt és a munkásmozgalom régi harcosa , a hagyományos pezsgővel bocsátotta vízre a gyár legújabb büszkeségét, az Angyalföld nevű tengerjárót. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. . Cseterki Lajos látogatása Rákospalotait . Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára kedden a XV. kerületbe látogatott A rákospalotai pártbizottságon Lantos Zoltán, a pártbizottság első titkára és dr. Valachi Gyula, a tanács elnöke fogadta és tájékoztatta a kerület életéről, majd megtekintették a városrész új létesítményeit. Cseterki Lajos a kerület vezetőinek társaságában meglátogatta a Landler Jenő Járműjavító Vállalatot. Az üzemben Fenyvesi István igazgató, Petővári László párttitkár, Simon László, a szakszervezeti üzemi tanács titkára és Tóth István, a KISZ-bizottság titkára fogadta az Elnöki Tanács titkárát. Az igazgató ismertette az üzem csaknem hét évtizedes múltját, eredményeit, idei tennivalóit, terveit, majd a mozdonyjavítót, a csapágyöntödét és a teherkocsi-javító műhelyt keresték fel. Cseterki Lajos délután aktívaértekezleten találkozott a vállalat dolgozóinak képviselőivel, és időszerű kérdésekről tájékoztatta őket. Megrázó sajtótájékoztató a A DÍVSZ meghívására hazánkban tartózkodó Le Thi Cao asszonynak, a délvietnami felszabadítási főbizottság saigoni területi bizottsága tagjának társaságában európai körúton vesz részt a huszonegy éves Pham Thi Lien és a tizenhárom éves Vo Thi Lien. A vietnami vendégek kedden az Ifjúság-szállóban találkoztak a sajtó képviselőivel. A tájékoztatón a KISZ nevében Szűcs Pál, a KISZ központi bizottság intéző bizottságának és titkárságának tagja, továbbá Angelo Oliva, a DIVSZ elnöke üdvözölte a küldöttséget. Szavaikra Le Thi Cao asszony válaszolt. Amint vietnami nép szenvedéseiről mondta, a világ minden jóakaratú emberének össze kell fognia, hogy minél előbb véget érjen a vietnami nép szenvedése Pham Thi Lien, a dél-vietnami felszabadításért küzdő ifjúsági szövetség tagja, az amerikaiak Ba Lang Anban elkövetett tömegmészárlásának volt tanúja. Egy esztendővel ezelőtt az amerikaiak és bábcsapataik tisztogató hadműveletet hajtottak végre, amelynek során több mint háromszáz embert öltek meg. Az életben maradt lakosság nagy részét koncentrációs táborba hurcolták. A letartóztatottak közül négyszázat uszályokra raktak; akik úszva próbáltak menekülni, azokat agyonlőtték. Pham Thi Lien ma is három golyót visel a testében. Hat hónapot töltött amerikai fogságban. Partizánok szabadították ki. Szüleit, két húgát, öcscsét megölték. Vo Thi Lien is szemtanúja volt az amerikaiak egyik tömegmészárlásának. Vo Thi Lien barna bőrű, copfos kislány. Szülőfalujáról, a vidám, dolgos Son Myről beszél. — A tengerparton szoktunk játszani társaimmal. Kagylókat gyűjtöttünk. Sok nálunk a kókuszpálma — meséli dallamos hangján. Tengerpart, kagylóhéj, kókuszdió... egy távoli világ egzotikuma. Aztán egyszer csak elcsuklik a dallamos hangocska. — Én egyike vagyok azoknak, akik túlélték... — Ágyú — mondja. — Óvóhely. Repülőgép. Géppisztoly. Dübörgő léptű katonák. Távolság? Egzotikum?! A dallamos hang elcsuklik. — A mi tanyánkon nyolcvanheten haltak meg. Az én családomból tizennyolcan. Lelőtték. Agyonütötték. Kézigránát tépte szét. — Kedves nénik és bácsik! Halott nagynéném aznap született kisfia még szopott, amikor átmentem az óvóhelyükre, megnézni, ki maradt életben a családomból. A copfos kislány el-elsírja magát. A tolmács — vietnami fiatalember — megremegő szájjal fordít. Közben szinte öntudatlan mozdulattal kicsi honfitársnője vállára teszi a kezét. — A kisöcsém még élt. Nővérkém, ments meg! — kérlelt. Óvóhelyről óvóhelyre másztam, szerszámot keresve, hogy kiszabadítsam őt. Óvóhelyről óvóhelyre ment Vo Thi Lien, és halottakat látott, halottakat. Átszúrt mellkassal, szétroncsolt fejjel, tarkód lőve. Tovább kereste a szerszámot, amivel kiszabadíthatná öccsét. És mindenütt halottak, mindenütt vér. Megtalálta a szerszámot. Kiszabadította Ducot, a kisöccsét. Aztán elájult. Vo Thi Lien tizenhárom éves. Anna Frank is annyi volt. G.K.A. Országos idegenforgalmi tanácskozás (Folytatás az 1. oldalról) a versenyben, mindezekre nagy figyelmet kell fordítanunk. A jövő szempontjából lényeges, hogy idegenforgalmi bevételeink fejlődésének üteme nálunk is gyorsabb, mint tőkésexportunké. Bevételeink jelentős része a szolgáltatások értékesítéséből keletkezik és ez a fizetési mérlegkondíciónkat minden vonatkozásban erősíti. 1969-ben a nyugati országokból érkezők száma 15 százalékkal, ezen belül a beutazóké 20 százalékkal több volt, mint 1968-ban. Minden forrást egybevéve, a dollárelszámolású bevételek az idén meghaladják a 29 millió dollárt, s ez 1968-hoz képest 12 százalékos emelkedést jelent. Nyugati vendégeink 76 százaléka mindössze öt országból: Ausztriából, az NSZK-ból, az USA-ból, Olaszországból és Svájcból érkezik. A szocialista országokból 1968-ban 3,8 millió vendég érkezett, 1969-ben 5,6 millió. A rubel elszámolású idegenforgalmi bevételek 1968-ban 21 millió klíringrubelt tettek ki, 1969-ben — nem végleges adatok szerint — 28 millió rubelt. A miniszter elmondta, hogy 1968-ban 920 ezer magyar állampolgár utazott külföldre, kiadásuk 8,9 millió dollár és 12,1 millió klíringrubel volt. 1969-ben több mint egymillióan utaztak külföldre és ehhez 11,5 millió dollárt és 11,7 millió rubelt vettek igénybe. A külföldi utazások iránt megnyilvánuló nagy hazai érdeklődés társadalmi jelentősége mellett fontos gazdasági tényező is, mert jelentős belföldi vásárlóerőt köt le. Ezért mindenképpen indokolt a külföldi utazások növelése, elősegítése, lehetőleg szervezett formában. Az idegenforgalmi célokra alkalmas szállodai férőhelyek száma 1965 végén 9200 volt, ez 1970 végére 18 ezerre növekszik. A kempingek száma nem nőtt számottevően, kihasználtságuk évek óta alacsony. Ez a helyzet így tarthatatlan, ezért a Belkereskedelmi Minisztérium lehetőleg még az idén változtat ezen az állapoton. A negyedik ötéves tervben az idegenforgalom fejlesztésére fordítható költségek között első helyen áll a szállodai hálózat fejlesztése. Kiemelkedő szerepeiken a jövőben tulajdonítani a gyógyidegenforgalmi bázisok megteremtésének. E program első szakaszát már megkezdték a Gellért-szálló rekonstrukciójával. A további program szerint a Margitszigeten 300 ágyas első osztályú szálloda épül, Hévizén 400 ágyas gyógyszálló, Harkányfürdőn pedig 300 férőhelyes gyógyüdülőszálló létesül. A miniszter helytelenítette, hogy az idegenforgalom fejlesztésén belül aránytalanságok tapasztalhatók, amelyek különösen a Balatonnál szembetűnőek. A főszezonban a kereskedelmi és vendéglátóipari vállalatok, de a többi szolgáltatók sem képesek az igényekkel lépést tartani. Az ott-tartózkodó vendégek tekintélyes része nem kapja meg azt a vendéglátóipari szolgáltatást, amit anyagi helyzete megkíván. Hasznos és időszerű lenne az üdülőhelyeken további önkiszolgáló éttermeket létesíteni, olyanokat, amelyek árszínvonala megfelel az idegenek és a hazai vendégek tömegméretű igényeinek A miniszter végezetül kijelentette: . — Bízom abban, hogy az idegenforgalomra vonatkozó célkitűzéseink közös erőfeszítésekkel megvalósulnak és már az idén bizonyos eredményeket érhetünk el. H. A. Csehszlovák kereskedelmi vezetők Budapesten E. Decker, a Szlovák Szocialista Köztársaság kereskedelmi miniszterének első helyettese és J. Koblitz, a Cseh Szocialista Köztársaság kereskedelmi miniszterhelyettese kedden Budapestre érkezett. Az 1970. évi magyar—csehszlovák belkereskedelmi választékcseréről, valamint a műszaki és tudományos együttműködésről tárgyalnak dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszterhelyettessel.