Magyar Hírlap, 1970. augusztus (3. évfolyam, 212-242. szám)
1970-08-02 / 213. szám
1970. AUGUSZTUS 2. VASÁRNAP NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap Szovjet fiatalok a világ ifjúságáért (TASZSZ) A DIVSZ megalakulásának 25. évfordulója alkalmából a szovjet diákok építő osztagai szombati keresetüket a nemzetközi ifjúsági szövetség szolidaritási alapjának adják, az imperializmus ellen küzdő fiatal harcosok megsegítésére. Több mint 300 ezer szovjet főiskolai hallgató dolgozik a nyári szünetben Szibéria és a Távol-Kelet, Közép-Ázsia és Kazahsztán építkezésein, Kirgizia és Dagesztán földrengés sújtotta körzeteiben. Ugyancsak a DIVSZ szolidaritási alapjába fizetik be szombati keresetüket azok a fiatalok, akik 59 országból önként utaztak munkára körzetekbe. Rossz útra tévedt a Midnight Sun... Az USA tiltakozott Szomáliánál a kémhajó elfogása miatt (MTI) Az amerikai külügyminisztérium szóvivője védelmébe vette annak a Midnight Sun nevű amerikai hajónak kapitányát, amely megsértette Szomália felségvizeit. A Midnight Sunt, amikor Bahreinből a Mexikói-öböl felé tartott, feltartóztatták, mert Szomália felségvizén, zászló nélkül hajózott és megpróbált elmenekülni, amikor egy katonai őrnaszád megállásra szólította fel. A laptudósítók világosan utaltak arra, hogy a Midnight Sun a CIA megbízásából kémfeladatot hajtott végre. A hajó nem tartozott semmiféle amerikai kormányintézményhez. Az Egyesült Államok kormánya tiltakozását fejezte ki Szomáliánál a Midnight Sun fogva tartása ellen. Újabb emberrablási kísérletek uruguayban A Tupamaros hírlap nyilatkozatban vállalja a felelősséget (Reuter, AFP) Az El Diario című uruguayi lapban tegnap nyilatkozattal jelentkezett a Tupamaros nevű gerillaszervezet. Ebben közli az elrabolt amerikai és brazil diplomata szabadon bocsátásának feltételeit. A hatóságok szerint a közlemény hitelesnek tekinthető, így többé nem lehet kétség afelől, kik hajtották végre az emberrablást. Feltételeik szerint a túszként elrabolt két diplomatát hét politikai fogoly, köztük egy nő szabadon bocsátása fejében engedik haza. A gerillák azt is közölték, hogy az amerikai diplomata, a 49 éves Don Mitrione elrablásakor egyik vállán megsebesült, de állapota kielégítő. A gerillák másik foglya, Dias Gomides brazil konzul. A rendőrség hajtóvadászatot indított az emberrablók után. Tizenkét gépkocsit már megtalált a 16 lopott kocsi közül, amelyekkel az akciót végrehajtották. Az Egyesült Államok montevideói nagykövetsége bejelentette, hogy a nap folyamán két újabb és sikertelen emberrablási kísérletet hajtottak végre a követség két alkalmazottja Gordon Jones másodtitkár, és Nathan Rosenfeld kulturális attasé ellen. Mindkét diplomata megsérült. ♦ (Reuter) Bolíviában kormányegységek harcba keveredtek „baloldali gerillákkal”: nyolc gerilla, illetve egy katona életét vesztette Teoponte mellett, ahol a közelmúltban a gerillák két nyugatnémet technikust elraboltak, majd tíz politikai fogolyért cserében szabadon bocsátották. ♦ (Reuter) Pinilla, volt kolumbiai diktátor hívei az országban levő nagykövetségekre eljuttatott röplapokban megfenyegették a külföldi diplomatákat, hogy terrorakciókat követnek el ellenük Borrero új elnök beiktatási ünnepsége idején. A felkelés halottéira emlékezik Varsó (MTI) Huszonhat évvel ezelőtt, 1944 augusztus elsején kezdődött meg a varsói felkelés. Hatvanhárom napon át küzdöttek a felkelők a német tankok, és repülőgépek ellen, de Varsót nem tudták felszabadítani. A hatvanharmadik napon a felkelés elbukott: 18 ezer felkelő meghalt, a sebesültek száma hat és fél ezer volt. A polgári lakosság körében mérhetetlen volt a pusztulás: a lengyel főváros lakói közül 150 ezren vesztették életüket, Varsó épületeinek 70 százaléka a föld színével vált egyenlővé. Varsó tegnap kegyelettel emlékezett a felkelés halottaira. Az Egyesült Államok kambodzsai inváziójának szenátusi vitájában Mike Mansfield, a szenátusi demokrata többség vezetője így foglalt állást: „Azt hiszem, ideje lenne véget vetni annak, hogy zsoldosokat csinálunk szövetségeseinkből és szövetségeseket zsoldosainkból.” Akeserű hangú megjegyzésre az alkalmat az a Fehér Ház által is támogatott javaslat szolgáltatta, amely arra adna jogot a kormányzatnak, hogy amerikai pénzen külföldi csapatokat vagy „tanácsadókat” fogadjon fel a Phnom Penh-i Lan Nol-rezsim megsegítésére. Fulbright szenátor nyomban konkrét példával is alátámasztotta, milyen bőkezű az Egyesült Államok a maga zsoldosaival: egy kétcsillagos thaiföldi tábornok 5400 dollár „fizetéskiegészítést” kap az amerikaiaktól a kambodzsai harcokban való részvételért, míg egy hasonló rangú amerikai tábornokot csak 780 dolláros „tengerentúli szolgálati pótlék” illet meg. Nem véletlen, hogy a zsoldostéma azonnal Thaiföldet juttatta az amerikai honatyák eszébe. Egy júniusban közzétett szenátusi jelentés hivatalosan elismerte: az amerikai kormány négy év alatt 200 millió dollárral honorálta Thaiföldnek azt, hogy Dél-Vietnamban állomásoztatja egyik hadosztályát, az úgynevezett Fekete Párducokat. Bangkok azonban mindeddig cáfol minden olyan hírt, amely szerint katonái máris Kambodzsában harcolnának. Az Egyesült Államok kambodzsai offenzívája nyomán, és elsősorban azzal kapcsolatban, hogy Nixon elnök két hónapra korlátozta az amerikai fegyveres jelenlétet, kézenfekvő lett és konkrét formában fel is vetődött, hogy Thaiföld Dél-Vietnamhoz hasonlóan Kambodzsában is állomásoztasson csapatokat, és legyen a Lon Nol-rezsim „aládúcolásának” ugyanolyan társvállalkozója, mint a saigoni kormányzat. Az amerikai szárazföldi csapatok Kambodzsából való távozásával egyidejűleg a nemzetközi sajtóban egyre-másra jelentek meg a hírek egy kialakulóban levő indokínai tengelyről, amely Saigontól Bangkokig húzódna, és amelynek Lón Nol tábornok Kambodzsája lenne a központja. Ez a körvonalazódó szövetség természetesen jóval stabilabb Kambodzsát tételez fel annál az egyre keskenyebbé váló övezetnél, amely még a Lón Nolféle kormány ellenőrzése alatt áll, és amely gyakorlatilag a fővárosból és onnan a tengerparti Kompong Somhoz (a volt Siljanoukville-hez) vezető folyosóból áll. Ilyenformán a tengely sorsa azon áll vagy bukik, sikerül-e valamelyest megszilárdítani a március közepe óta Kambodzsában hatalmon levő rendszert. A körvonalazódó politikai szövetség alapja az a Nixon-doktrína néven ismert elv, hogy az Egyesült Államok lehetőleg ne fegyveresekkel, hanem fegyverszállítások útján érje el katonapolitikai céljait. Kambodzsából kivonva csapatait, az Egyesült Államok 8 millió dolláros fegyverszállítást ígért Phnom Penhnek. A Son Nol-rezsim ütőképes hadseregének kialakításában és a minden oldalról szorongató népi erők visszaverésében azonban a két másik „tengelyhatalomra”, a saigoni és bangkoki rezsimre hárul a fő feladat a helyszínen — a washingtoni elképzelések értelmében. Thaiföld ily módon kulcsszerephez jutott. Kittikacsor kormánya „megértést" tanúsított az amerikai elképzelések iránt. Az ország ugyanis szinte a vietnami háború kezdete óta afféle hátországul szolgál az amerikai csapatok hadviseléséhez. Ezen kívül az a körülmény, hogy Thaiföld területén is működik felkelő mozgalom (nemcsak a Malaysiával szomszédos félszigeti területen, hanem az országnak Laosszal és Kambodzsával határos északi és északkeleti csücskében is), évek óta arra készteteti a bangkoki vezetőket, hogy együttműködjenek amerikai égisz alatt „a kommunistákkal szembeszálló erőkkel”, mindenekelőtt Dél-Vietnamban és Laoszban. Kambodzsa politikai összeomlása nem kis csábítást jelent Thaiföldnek. Dél- Vietnamhoz hasonlóan Thaiföldnek is vannak területi igényei Kambodzsával szemben és az angkori romok — egy hajdani nagy indokínai civilizáció maradványai — máig is őrzik annak az 1431. évi inváziónak a nyomait, amikor a mai thaiföldiek elődei lerohanták és kifosztották a Kambodzsát benépesítő khmer nép kulturális központját. Nem minden hátsó gondolat nélkül vállalkozott tehát Thaiföld a fokozottabb együttműködésre Indokína két másik reakciós rendszerével. Azt követően,, hogy Thieu tábornok július 17-én a kambodzsai Neak Leungban tartott „csúcstalálkozón” támogatásáról biztosította Len Nőit, Kittikacsom miniszterelnök is kétnapos látogatásra hívta meg Bangkokba a Phnom Penh-i kormányzat fejét. A július 22—23-án megtartott tanácskozás után olyan értesülések láttak napvilágot, hogy Thaiföld tízezer khmer nemzetiségű thaiföldi „önkéntest” vezényel Kambodzsába frontszolgálatra és vállalja a Lan Nolrezsim kétezer katonájának kiképzését. A döntéshez fűzött indokolás szerint a kambodzsai népi erők Siem Reap és Angkor térségében kibontakozó sikeres offenzívájával Thaiföl „biztonságát” látja veszélyeztetve. Mindez azt a következtetést sugallhatja, hogy Thaiföld elkötelezte magát az új tengely mellett. Az utóbbi napok eseményei azonban azt mutatják, hogy Thaiföld állásfoglalása korántsem ilyen egyértelmű. A hét közepén Kittikacsori cáfolta azokat az értesüléseket, amelyek szerint thaiföldi katonák máris részt vennének a kambodzsai hadműveletekben, és vizsgálatot követelt saigoni partnerétől azzal kapcsolatban, hogy egy dél-vietnami tábornok kijelentette: „Bangkok csak az amerikaiak dollárjaira vár, és csak ha megkapja azokat, akkor dönt csapatainak Kambodzsába küldéséről.” Bármekkora legyen is a thaiföldi felháborodás e „gyanúsítgatások” hallatán, a Thaiföldnek éveken át folyósított ös-szegek miatt az amerikai törvényhozók körében támadt megosztottság most vitathatatlanul óvatosságra készteti Bang- kokot. A Bangkok Post például világosan leszögezte: „Thaiföld nem engedheti meg, hogy csak egy vasat tartson a tűzben.” . Nem kisebb személyiség, mint Prapasz tábornok, a bangkoki kormányzat második embere a közelmúltban úgy nyilatkozott, hogy Thaiföld „mint buddhista ország kész párbeszédet kezdeni a kínai kommunistákkal, sőt a békés egymás mellett élést sem utasítja el velük”. A■ SEATO manilai konferenciáján pedig Thanat Khoman thaiföldi külügyminisz- ter értésére adta amerikai kollégájának, I. Rogersnak, hogy Thaiföld csak akkor vonul be komoly erőkkel Kambodzsába, ha „közvetlenül fenyegetik” biztonságát. Nem látszik még világosan, mennyi ezekben a kijelentésekben a taktikázás. Aligha vitatható azonban, hogy Thaiföld , e pillanatban nem számíthat minden tekkintetben készséges zsoldosnak Washingtonban. Szászi József : Thaiföld is az indiokínai „tengely" Nyugdíjat kap a volt náci miniszter (DPA) Furcsa feledékenységről tett tanúbizonyságot a minap a nyugatnémet igazságszolgáltatás. Teljesen megfeledkezett az alkotmány 131. cikkelyéről, amelynek értelmében a háborús bűnösök nem kaphatnak nyugdíjat. Dietrich Klagges, a braunschweigi tartomány egykori náci miniszterelnöke, Hitler hatalomra jutásának egyik támogatója ugyanis panasszal fordult a bírósághoz amiatt, hogy mostanáig nem részesítették nyugdíjban. És a rendkívül feledékeny, de „jószívű” nyugatnémet közigazgatási bíróság helyt adott panaszának, teljesen figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy 1945 után mint háborús bűnöst börtönbüntetésre ítélték. KÜLFÖLDI LAPOKBÓL ScmnpflBAfl „Érthetetlen álláspont” címmel közöl jelentést a moszkvai Pravda szombati száma arról a negatív álláspontról, amelyet az Iraki Baath-párt vezetősége foglalt el Nasszer elnök békekezdeményezésével kapcsolatban, amely a közel-keleti válság politikai eszközökkel való rendezését célozza. A Pravda emlékeztet: Kairó azzal a céllal egyezett bele a háromhónapos ideiglenes tűzszünet elfogadásába, a megfelelő jogkörrel felruházott Jarring ENSZ- nagykövet küldetésének felújításába, hogy hozzájáruljon a Biztonsági Tanács 1967. november 22-én elfogadott ismert határozatának végrehajtásához. Az EAK változatlanul síkraszáll amellett, hogy fel kell szabadítani kivétel nélkül mindazokat a megszállt arab területeket, amelyeket Izrael 1967 júniusában foglalt el, s Palesztina arab népét vissza kell helyezni törvényes jogaiba. „Az EAK népe — állapítja meg a Pravda-jelentés — támogatólag fogadta Naszszer elnök békekezdeményezését. Jóváhagyták ezt a lépést az Arab Szocialista Unió országos kongresszusának a közelmúltban lezajlott IV. ülésszakán is. A kezdeményezés pozitív fogadtatásra talált Jordániában, Libanonban és Szudánban. Miután az említett arab országok ilyen fogadtatásban részesítették a közel-keleti válság politikai rendezését célzó EAK- kezdeményezést — hangoztatja a Pravda —, meglepetést kelt az az álláspont, amelyre az iraki Baath-párt vezetősége helyezkedett. „Jelenleg, midőn a világ sok országa pozitívan válaszol az EAK kezdeményezésére, amelynek az a célja, hogy felkutassák a Biztonsági Tanács 1967 novemberi határozatára épülő politikai rendezés megfelelő módozatát, az iraki Baathpárt vezetőségének elutasító álláspontja Nasszer elnök kezdeményezésével, az EAK kormányának állásfoglalásával szemben, nem segíti elő az agresszor ellen és az agresszort támogató imperialista és cionista erők ellen vívott tényleges küzdelmet” — állapítja meg végezetül a szombati Pravda. A kairói Al Ahram szombati száma azokat az arab politikusokat bírálja, akik szembehelyezkednek Nasszer elnöknek , az amerikai indítványokat támogató kezdeményezésével. A lap „frázispufogtatóknak és politikai szatócsoknak” minősíti azokat, akik kétségbe vonják az EAK döntésének átgondoltságát, valamint azt, hogy ez a lépés a legcsekélyebb mértékben sem jelent eltérést a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtásával és a palesztinai nép jogainak érvényesítésével kapcsolatos korábbi egyiptomi állásponttól. Ám Azok a fenntartások, amelyekkel az izraeli kormány az amerikai tervre adott igenlő válaszát kísérte, nem sok jót ígérnek a tárgyalások esélyei szempontjából — írja a párizsi lap szombat reggeli vezércikkében. — Izrael igenje csak foghegyről hangzott el. Voltaképpen csak szkeptikus és kikényszerített válasz volt. Ennek ellenére — a lap szerint — Izrael válasza is a pozitív elemek közé tartozik, amely a korábbi pozitív elemeket, Moszkva és Washington erőfeszítéseit, Egyiptom, Jordánia, Líbia és Szudán állásfoglalásait követi. A tűzszünet lehetősége most már valószínűnek látszik, hogy mi lesz azután, arra vonatkozóan csak találgatni lehetne, helyesebb tehát a tényeket elemezni. A pozitív tények — a lap szerint — a következők: a Rogers-terv bizonyos keret, amely bezárja a háborús feleket egy viszonylagos békedinamizmusba. Elfogadása önmagában is egy lépés ezen az úton. Izrael maga is beszorult egy kötelezettségvállalásba. Mindenekelőtt a nemzetközi közvéleménnyel szemben, amely nem értette volna meg, ha nem teszi meg ezt a tőle elvárt lépést. Optimizmusra késztetnek a Szovjetunió és az Egyesült Államok látható erőfeszítései, hogy kimozdítsák a konfliktust a megszokott kerékvágásból. Pozitív elemnek tekinti a lap továbbá Izrael pszichológiai és katonai kifáradását és a palesztinai mozgalmak elszigetelődését Nasszer és Husszein állásfoglalása után. BOPBA A belgrádi lap első oldalán közölt terjedelmes moszkvai tudósításának már a címében kiemeli a tárgyalásokon állítólag elért bizonyos haladást. A lap moszkvai forrásból úgy értesült, hogy a pénteki újabb Gromiko-Scheel találkozó „óvatos derűlátással” töltötte el mindkét küldöttséget. A lap értesülése szerint a nyugatnémet külügyminiszter a jövő hét végéig marad Moszkvában. Magyar Sió A jugoszláviai magyar nyelvű napilap beszámolót közöl a szocialista szövetség szövetségi választmánya végrehajtó bizottságának üléséről. A cikk hírül adja, hogy a testület milyen határozatot hozott a nemzetiségek egyenjogú zászlóhasználatáról. „A határozat, amelyet az ülésen elfogadtak — írja a lap —, kimondja, hogy a vegyes lakosságú területeken a nemzetiségek vörös csillaggal díszített zászlaja teljesen egyenrangú a népek zászlajával, s nemcsak kitűzhető, de ajánlatos a kitűzése a közintézményeken, a társadalmi szervezetek székházán, a magánházakon és mindenütt, ahol és amikor a lobogózás azon a vidéken szokásos.”